Tolna Megyei Népújság, 1973. július (23. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-28 / 175. szám
Szereti Ön Szekszárdoi ? A címben foglalt kérdés némi kiegészítéséé és magyarázatra szórni. Ezt minden esetben elvégeztük, amikor azt a legkülönbözőbbeknek feltettük. Tréfás ízű bővítéssel úgy is fogalmazhatnánk, hogy: „Szereti ön Szekszárdot? Ha igen. miért item? Ha nem, miért igen?” Egyértelműen tiszta pozitív vagy negatív vélemények ugyanis aligha vannak. Nem beszélve arról, hogy az ember könnyebben válaszol a kérdésre, miért szereti anyját. apját, feleségét, gyermekeit, barátját vagy valamelyik kedves olvasmányát, mint olyanra'amelyik egy településsel kapcsolatos érzelmeit tudakolja. Pedig ez egyáltalán nem közömbös. Lakhelyünkön élünk, lakurík, dolgozunk, tanulunk, szórakozunk, töltjük szabad időnket. Itt költjük el pénzünket, igyekezve több-kevesebb sikerrel megvásárolni a boltokban a kedvünkre valót. Mindez kihat kedélyünkre, közérzetünkre. Ezenkívül az emberi kapcsolatok sokszorosan összefonódott hálójáríak is részesei vagyunk, ez nem kevésbé. A skótok fukarsága, a németek alapossága, az olaszok könnyedsége, a*» bajorok sörivó hajlandósága éppúgy általánosan jellemző gyűjtőjelzőként ment át az európai köztudatba, mint a franciáknak az a hajlandósága, hogy kedvelik a szerelmi háromszögeket. A szekszárdiakról ilyen summázó jellemzés nem adható egyértelműen, még talán az se, hogy szeretik a halat és a bort. mert ezt máshol is szeretik széles e hazában. Valahogy azonban vélekednek egymásról. Körülbelül ezek előre bocsátásával tettük fel a kérdést nőnek, férfinak, fiatalnak, öregnek, a legkülönbözőbb foglalkozású- aknak: — Szereti ön Szekszárdot ? Az egymással feleselő válaszok : Z. B. 50 éves, pedagógus: — Ha pontosan akarok fogalmazni, azt kell mondanom, hogy azért szeretem Szekszár- dót, mert ismerek más városokat is. Ennek nem szállt fejébe a dicsőség attól, hogy fejlődik, a fejlesztés irányítói csak a takaró széléig nyújtóznak. Z. K. 23 éves, fényképészsegéd: — Itt születtem, persze, hogy szeretem. Valószínűleg az ide kötő emlékek miatt. Ugyanakkor sajnálom, mert páratlan igyekezettel rondítjuk el olyan ormótlan épületekkel, mint a százhatvan lakásos, vagy a panelházak jellegtelen sora. Tudom, hogy lakásgondokat kell megoldani, de miért ízléstelenül? T. T. 18 éves, takarítónő: — Igen, szeretem, bár máshonnan jött embereket nehezen fogad be. Ezenkívül annak, aki piacról él, drága is. Utcái sokkal piszkosabbak, mint nálunk Mohácson, viszont a művelődési. szórakozási lehetőségek jobbak. Özv. N. I.-né, 78 éves, nyugdíjas: — Évtizedek óta itt élek. de nem tudom. Lehetne tisztább, rendezettebb, ebben sok kisebb város lepipálja. Az emberek csak érdeklődnek, kíváncsiskodnak egymás gond- ja-baja iránt, de egyáltalán nem segítőkészek, É. V. 22 éves, népművelő: — Szerintem egy várost nem szeretünk, hanem ilyen, vagy olyan okból kötődünk hozzá. Szekszárdnak van hangulata, ha úgy tetszik „arca”, ' „egyénisége”. Ezt részben a táj adja, részben a település egésze. Azt nem tudom, hogy mindörökre itt maradnák-e, de nem érzem magam rosszul a városban. M. Gy. 44 éves, agrármérnök: — Azért szeretem, mert sosem lesz belőle nagyváros és ha az ember felül a motorra, tíz perc alatt szőlők között lehet. Van egy kis tanyám. szeretek örinan lenézni a Városra. Ilyenkor nem Vagyok közel, mert az is jó, hogy ha akarok, ki tudok szakadni a „mindenki-mindenkit ismer, mindenki mindenkiről, mindent tud, vagy esetleg annál még egy kicsivel többet” közösségből. Cs. D. 20 éves, biztosítási tisztviselő: — Azért szeretem Umleitung Aránylag gyér német tudásomat alkotó szavak közé kitörölhetetlenül vésődött be ez a szó: Umleitung. Kitörölhetetlenül, oly sokszor olvastam mérgelődve. A német utak mentén gyakran szerepelt, egy nyíl kíséretében. Magyarul annyit jelent: terelőút. Ott volt mindenütt, ahol építkezés miatt átmenetileg járhatatlanná vált a szürke beton. Akkor, azért mérgelődtem, mert többször kényszerített kitérőre. Most szintén bosszús pillanatokban jutott eszembe. , De azért, mert Szekszárdon ilyen — természetesen magyar nyelvű — tábla nincs. Pedig épülő, szépülő megyeszékhelyünkön is — elkerülhetetlenül — le kell zárni az építkezések miatt egyes útszakaszokat. A napokban a Tolna megyei ÁEV-hez szerettünk volna eljutni géperejű jármüi'el, de vagy fél kilométerrel idébb fel volt bontva az úttest. S a terelőút jelzése helyett csupán az a tábla vigyorgott szinte kárörvendőn jelezve, hogy tovább menni nemcsak hogy nem lehet, de tilos is. Más megyékben az a szokás, hogy az illetéke„ vállalatok jó előre meghirdetik az újságban, rádióban, hogy ilyen és ilyen okok miatt ennyi és ennyi időre lezárják ezt és, ezt az útszakaszt. Kötelességüknek érzik tájékoztatni a lakosságot, hogy milyen más útvonalon érhet el a céljához. Itt ilyent nem tettek. Még csak ahhoz sem 'vették a fáradságot, hogy megkeressék szerkesztőségünket — pedig ez nem került volna pénzbe — kérni, hogy közöljük az útlezárás tényét. Az pedig már majdhogynem felháborító, hogy a hazánkban is megszokott, jól ismert jelzőtáblák’ útján sem tájékoztatják az arra haladókat, merre kell menni tovább. Hadd kóboroljon szegény? — szepesi — mert város. Szerintem egy város a terekkel kezdődik és azzal, hogy ha az emberek végeznek a dolgukkal, nem loholnak egyenesen haza. hanem tartózkodnak is a köztereken. Ezenkívül fák vannak a főbb utcákon és majd csak megnőnek az újabban ültetettek is. Szeretem a fákat. I. R. 35 éves, egészségügyi dolgozó: — Nem szeretem. Itt élek, mert itt a munkahelyem, meg a férjemé is. Mi kössön ide? Szép épület tán három van. a régi megyeháza, az új művelődési ház, meg a Gemenc szálló. Az emberek pletykásabbak. egymást megszólób- bak, mint bárhol, amilyen helyen idáig ’ éltem. Mérhetetlenül anyagiasak, itt a több pénz, a szőlő, meg a jobb bor a rang. Drága a város, amit az újságban újra és újra megállapítanak, ha a piacról Cikkeznek, de senki nem tesz ellene. Azért élek itt, mert nem szeretek munkahelyet változtatni. * * A vélemények, feleselő és egyező * vélemények felsorolását még folytatni lehetne. Jó lenne, ha ezt ki-ki önmagában tenné meg. Esetleg annak a gondolatnak a jegyében is: mit tudna, mit tudnánk tenni azért, hogy régiek és újak, őslakosok és az évek számával egyre szaporodó letelepedők szeressék és megszeressék Szekszárdot? O. I. Üzemmérnök-, üzemgazdász- és általános iskolai tanárképzés a katonai főiskolákon A honvédelmi miniszter és a művelődésügyi miniszter együttes utasításban szabályozta a magyar néphadsereg katonai főiskoláin szervezett üzemmérnök-. üzemgazdász.-, illetve általános iskolai tanárképzést. Az utasítás értelmében a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán, a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolán • és a Kilián György Repülő Műszaki Főiskolán az 1073—74. tanévtől kezdődően a műszaki, a gazdasági és a tanárképző főiskolákon létesített szakok szerinti képzés folytatható. A honvédelmi miniszter a művelődésügyi miniszterrel egyetértésben alakítja ki az üzemmérnök, üzemgazdász, illetőleg a tanárképzés szakjait. A pedagógia -szakos tanári oklevél nevelőotthonokban és kollégiumokban nevelő-tanári munkakör betöltésére képesít. A katonai főiskolákon a képzési idő négy év. A katonai főiskolákon folyó üzemmérnök-, üzemgazdász-, illetőleg általános iskolai tanárképzéssel kapcsolatban a honvédelmi miniszter hatáskörébe tartozik: az oktató-nevelő munka irányítása és ellenőrzése. az oktatók kinevezése. illetve megbízása, a képzés tárgyi és pénzügvi feltételéinek biztosítása. az ezzel kapcsolatos intézkedések megtétele. A honvédelmi miniszter az üzemmérnök. üzemgazdász képzésére, illetőleg az általános iskolai tanárképzésre vonatkozó hatályos jogszabályok figyelembevételével alakítja ki a felvételi feltételeket, a képzés szervezeti rendjét, a tanulmányi, fegyelmi s vizsga- szabályzatot, a tanulmányi eredmények nyilvántartását. A művelődésügyi miniszter az üzemmérnök-, üzemgazdász-, illetőleg az általános iskolai tanárképzést illetően a tisztképzés érdekeinek, a néphadsereg szolgálati utasításainak, valamint a honvédelmi miniszter, szervezési és kiképzési rendelkezéseinek figyelembevételével határozza meg a szakok tantervét és az egyes tantárgyak programját, továbbá általános felügyeleti jogkörében ellenőrzi az oktatónevelő munkát, a tantervek és programok megtartását, valamint megbízza az államvizsgabizottság elnökét. Azok a tisztek, akik a katonai főiskolákon 1973. szeptember 1. előtt szaktechnikusi, illetve számviteli képzést szereztek, az üzemmérnöki, üzem- gazdászi képesítés megszerzésének engedélyezését — szolgálati úton — 1974. december 31-ig a magyar néphadseregtől kérhetik. Az utasítás 1973. szeptember 1-én lép hatályba. (MTI) Vadőrök, kutyákkal az úton Az udvar végéből füst száll fel. pörköltet főznek szabad tűzön. Itt, a bejáratnál magaslesek sora áll, alattuk zöld ruhás, zöld kalapos vadőrök beszélgetnek, i * Széchenyi Zsigmond Ünnepnapok című könyvében írja a híres tótmegyeri vadászatok, ról, hogy volt rá eset, amikor tizenkét vadász puskája elé hatszáz hajtó kergette a vadat. Suszter Györgv, a magas, szikár faddi vadőr mosolyog rajta. — Hol van már az? — kérdezi. — Télen egy hajtónak százötven forintot is adtunk volna öt órára, de egy nem sok, annyi nem jött. A többiek bólintanak rá. — Mi marad más? Csakis a jó kutya. * A vadőrök hétfőn érkeztek. Kutyájukkal együtt jöttek, vagy húszán, a megye különböző pontjaiból, vadásztársaságok képviseletében. — Nem számítottam volna ! ilyen lelkesedésre — mondja a tanfolyam oktatója, Pogáiiy István, egyetemi adjunktus. — Uj kezdeményezés ez a továbbképzés. A Magyar Vadászok Országos Szövetsége Tol. na megyei vadászkutyás-szak- bizotísága és a decsi vadász- társaság szervezte meg, az országban elsőnek. Ezt a kitűnő ellátást is a decsieknek köszönhetjük, ittf a Cserenc- pusztai vadászházukban. — Mi a vadőrök napiprogramja? — Délelőtt elméleti, délután gyakorlati foglalkozás. Este pedig kötetlen beszélgetés. * Vadőrök. Kövér nem akad köztük. Gyalogláshoz szokott emberek, mondják, hogy amíg a területet bejárják, napjában megvan a harminc-negyven kilométer is. — Munka mindig van. — mondja Balogh József, bogyiszlói vadőr. — Vegyük sorra az évszakokat. — A tavasz legfontosabb Vadőrök és kutyák egy csoportja, a keresési gyakorlat előtt. Foto: Gottvald Károly munkája a fészekmentés, dú- vadírtás. Azután amint megkezdődnek az első kaszálások, hozzá kell látni az apróvad mentéséhez. A gépek nagy kárt okoznak a vadállományban. Nem ritka, hogy vágott lábú kis őzzel, kis nyulakkal megy az ember haza. — Nézzük a nyarat. — A dúvadirtás akkor is napirenden van. Azután sok munkát jelent az aratási mén. tés, Megyünk a kombájnokkal, lessük, vigyázzuk a vadat. Az ősz ? Az az előkészület a vadászszezonra. A tél úgyszintén a vadászaté. * A földúton megyünk, a tarló meg a répaföld között. — Mi keresési gyakorlatnak hívjuk ezt. — mondja Pogány István. Amikor már jócskán a szabadban vagyunk, megkérdezi, ki kezdi a sort. A németkéri fiatal vadőr, Puskás Mihály már megy is a répaföldön Difikkel, a sima szőrű magyar vizslával. Gyakorlatok. — Keress! — Állj! — Vissza! Hozzám! A kutya cikcakkban fut, de ha jól érti a dolgát, húszhuszonöt méternél nerr) megy messzebbre a gazdájától. — Szagot kapott. — mondják. Dick fejét földre szegezve iramodik tovább, majd hirtelen megáll, mintha megdermedt volna. — Állja a vadat. — mondják az úton lépkedő vadőrök. —■ Ha most vádászaton leh- nénk, a vadásznak csak fel kellene riasztani a vadat és lőhetne. — Tapossa ki a vadat! — kiált az oktató. A vadőr lépteire fácáncsapái: rebben fel. A gyakorlatnak vége. Dick jól vlzsgázótt. Később a keresést mindegyik kutya elvégzi. — Holnap a vércsapaköve- tés jön. — mondja az oktató. VARGA JÓZSEF
