Tolna Megyei Népújság, 1973. július (23. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-28 / 175. szám

Magyarország az ENSZ-ben

A jókedv erdei városa

Hazánkat, a Magyar Népköztársaságot 1955. december

8-án vették fel az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. Eredménye volt ez az akkori hidegháborús légkör feloldódásának, amelynek következtében a Szovjetuniónak az Egyesült Államokkal kedvező megegyezés elérésére nyílt lehetősége több függőben lévő tag- felvételi kérelem, köztük a magyar tagfelvételi kérés ügyében.

Az ENSZ-en belüli diplomáciai tevékenységünk és helyzetünk alakulásának első —< rendkívül nehéz és bonyolult — szakasza 1956-tól 1962-ig

tartott. Az ellenforradalom leverése után az Egyesült Államok aZ ENSZ-ben nyílt, széles körű hidegháborús akciósorozatot indított hazánk ellen az úgynevezett magyar kérdés napirendre tűzésével és következetes napirend tartásával, s mandátumunk ügyében több -ülésszak nem hozott döntést. Ebben az időszakban fő célunk volt, hogy megvédjük az ENSZ-en belüli pozíciónkat és olyan kedvezőbb körülményeket teremtsünk, amelyek biztosítják hazánk nemzetközi szerepének növekedését. Erő-. feszítésünket, amelyet hatékonyabbá tett a szocialista országok következetes és osztatlan támogatása. siker koronázta, amikor a „magyar kérdés” lekerült az ENSZ-közgyűlés nar pirendjéről.

A következő szakaszban elsősorban arra törekedtünk, hogy teljes mértékben bekapcsolódjunk á világszervezet vérkeringésébe. Ebben a folyamatban igyekeztünk felmérni azokat a politikai lehetőségeket. elsajátítani és alkalmazni azokat a sokoldalú diplomáciai ismereteket, az ENSZ-szel kapcsolatos szakmai és egyéb tapasztalatokat, amelyek lehe-' tőséget biztosítottak — és egyben alapvetően szükségesek voltgk — ahhoz, hogy hazánk tényleges helyzetének, nemzetközi, súlyának megfelelően hathatósan tudjon hozzájárulni a szocialista közösség és a Magyar Népköztársaság külpolitikai, diplomáciai érdekeinek szolgálatához, az ENSZ-alap- okmán'yban lefektetett célkitűzések megvalósításához. Ebben az időszakban választották be hazánkat alapító tagként a Dél-afrikai Köztársaság apartheid politikájával foglalkozó ENSZ-különbizottságba és ekkor hyertük el a közgyűlés politikai (I. számú) bizottságának élőadói, alelnöki, majd elnöki és a közgyűlés alelnöki tisztségét.

Az utóbbi években ENSZ- teVékenységünkre a sokoldalú diplomácia kibontakoztatása jellemző. 1967-ben kétéves (1968—1969-es) időszakra megválasztották hazánkat a Biztonsági Tanács nem állandó tagjává. Az ENSZ-közgyűléS 25. ülésszakán Magyarországot háromévi időtartamra az ENSZ gazdasági és szociális tanácsa tagjává választották, ahol alelnöki, majd elnöki tisztséget töltöttünk be. 1969- től hazánk tágja a genfi leszerelési bizottságnak. Emellett Magyarország tagja számos egyéb ENSZ-bizottságnak is.

Tagságunkat igyekeztünk felhasználni arra, hogy elősegítsük a fontos nemzetközi kérdések megoldását, Felszólalásainkban a közös szocialista álláspontot képviseltük, és támogattuk a Szovjetunió kezdeményezéseit.

Az ENSZ összetétele, működése, bizonyos mértékig szerepe következtében a nemzetközi osztályharc egyik fontos porondja, ahol a békés egymás mellett élés politikájának alkalmazása lehetőséget nyújt a szocialista társadalmi rendszerek érdekeinek érvényre juttatására, a haladó nemzetközi politikai irányzatok hathatós támogatására; politikai és ideológiai szövetségeink erősítésére, az antiimperialista front erőinek összefogására.

Az ENSZ előtt álló feladatok, témák közül különösen az alábbiakat kell megemlíteni, amelyeknek megoldását kormányunk fontosnak tartja és amelyek érdekében képviselőink a különböző ENSZ-fóru- mokon dolgoznak:

Az ENSZ egyetemessége. A hidegháborús években az NSZK-nak sikerült tagságot szereznie az ENSZ szakosított szervezeteiben, miközben az NDK részvételét a nyugati «zavazógépezet megakadályozta. Az enyhülés eredményeként az NDK már tagja több ENSZ-szervezetnek, és örömmel várjuk. hogy a közgyűlés következő ülésszaka a Biztonsági Tanácsnak d közelmúltban egyhangú határozattal hozott javaslata alapján —mindkét német államot fölvegye tagjai sorába.

A leszerelési világkonferencia összehívása — véleményünk szerint — időszerű, méltó a közgyűlés 25. ülésszakán meghirdetett leszerelési évtizedhez. A konferencia megfelelő fórum lenne a leszerelési kérdések megvitatására, új irányelvek kidolgozására, átfogó leszerelési intézkedések meghozatalára. Nagy megtiszteltetés, hogy Magyarország tagja a leszerelési világkonferencia kérdésével foglalkozó speciális bizottságnak.

A közel-keleti kérdés tekintetében a békés rendezésért, a Biztonsági Tanács 1967. novemberi határozatának végrehajtásáért, a palesztin néo törvényes jogainak érvényesítéséért küzdünk.

Á gyarmati kérdés végleges megoldásáért, a még gyarmati uralom alatt álló területek függetlenségéért következetesen harcolunk.

A nemzetközi biztonság megszilárdítása tárgyában a szovjet delegáció a 24. ülésszak elé napirendi javaslatot terjeszteti. amely a szocialista országok mellett a fejlődő országok többségének támogatását is élvezi az azóta lezajlott viták, elfogadott határozati javaslatok során. Az ENSZ jubileumi 25. ülésszakán e témában elfogadott nyilatkozat — amely a benne lefektetett alapelvek megvalósításáért folyó további viták, alapjául szolgál — szintén a két államcsoport aktív együttműködésének terméke volt.

Az erőszakról való lemondás a nemzetközi kapcsolatokban és a nukleáris fegyverek teljes betiltása címmel a szovjet delegáció terjesztett határozati javaslatot a közgyűlés —1972. őszén tartott — 27. ülésszaka elé. Az elfogadott határoza alapján tovább harcolunk azért, hogv a megváltozó nemzetközi légkörben a Biztonsági Tanács aktív szerepe mellett ez erőszakról való lemondás elve a nemzetközi élet általános érvényű törvényévé váljék.

A szocialista országok sohasem állították szembe a kétoldalú és a sokoldalú diplomáciát, e kettő egymás fontos kiegészítője. A jelenlegi helyzetben is hangsúlyozni kell, hogy a nemzetközi enyhülés nem csökkenti. hanem ellenkezőleg, növeli az ENSZ szerepét és lehetőségeit a nemzetközi béke és biztonság fenntartásában, (MTI)

,,Ilyen erdő talán még a napsugaras Itáliában sincs”

— mondotta Mátyás király a mai csillebérci erdőről, s azt ígérte: „ami/it befejezzük a háborút, tündérlakkal építtetjük tele”.

1948. júliusában, a főváros még félig romokban hevert, amikor megnyitotta kapuit a csillebérci úttörőtábor. Hogy a tervezett időpontra, július 31- re elkészüljön a tábor, az ország különböző tájairól jöttek munkásbrigádok az építők segítségére. így érkezett a Révai ifjúmunkás brigád is. a Duna—Tisza csatorna építkezéséről. A Révai brigád most is ott lesz, a tábor 25 éves évfordulóján rendezendő dísz- ünnepségen.

A csillebérci tábor mindert évben, június elejétől augusztus végéig úttörőket fogad. Turnusonként 1200—1600 gyereket, egy nyáron összesen 8500-at. Az országban 1 millió 200 ezer úttörő van. Ez az egyetlen/adat is példázza, hogy valójában milyen kevesen jutnak el Csillebércre; valamint azt is, hogy akiket meghívnak, azok joggal érzik a megtiszteltetést. A 25 évvel ezelőtti sátortábor és faépületek helyén ma 10 személyes őrsi házak, emeletes parancsnoki épület, téli szállásra is alkalmas „kollégiumi” épület áll. Az 1968-ban kezdődött rekonstrukció során, közel 100 millió forintot költöttek a táborra.

— Mi változott, hogy alakult Csillebérc az elmúlt 25 esztendő alatt? — kérdezem Simon János táborvezetőt.

— Sok minden. Szinte évenként kell valami újat tennünk

azért, hogy a tábor ne váljék csak üdülőtáborrá. Minden évben meghívtuk a szaktáborba a különböző tanulmányi versenyeken első, második, harmadik helyezést elért úttörőket. Egy idő után azonr bán kiderült, hogy nem mindegyikük örül a táborozásnak, mert emiatt nem mehetett el szüleivel nyaralni. Módosítottuk tehát a meghívás rendjét, már ebben az évben is* és a jövőben is, a szaktáborokba nem a győzteseket hívjuk, hartem azoknak a fizikai dolgozóknak a gyerekeit, akik részt vesznek a szakköri foglalkozásokon, és akiknek nincs módjuk továbbfejleszteni az ott tanultakat. Akiknek igazi örömöt jelent a csillebérci tábor.

— Az örömszerzésen túl'

mit tart a tábor legfontosabb feladatának? ,

— Megőrzi a tábor jelleget, pontosabban az ebben rejlő lehetőséget, a közösségi élet-r re való nevelés komoly feladatát. Megköveteljük a rendet, meghatározott időben vart ébresztő, takarodó, megkötött időtartamú programok töltik ki a napok többségét. A gyerekek mégis a „jókedv erdei városának” nevezik Csillebércet. Ki-ki a maga feladatának elvégzését fontosnak és szépnek tartja, mert hiszen „fel-- nőtt módra” élni, melyik gyereknek nem jelent élményt? Szeretném remélni, hogy mindazoknak, akik résztvevői voltak — és leszríek — a csillebérci úttörő nagytábornak, segítettünk, és segítünk megismerni a felelősségteljes élet rendjét, örömét.

% v

— Az irattartóban megtalálja a részletes tervezetet — válaszolta Kulijev és felállt a helyéről.

— Helyes — és Rumjancev is felemelkedett. — Azt hallottam Mehtyi Dzsafat ovics. maga gyűjti a perzsa miniatűröket. Nagyon szeretném megnézni őket.

— Szerény gyűjtemény, csak tizenöt darabból áll, igaz, elég régiek.

— Ne csodálkozzék a kérésemen. hiszen képzett legem szerint műtörténész vagyok. 3 íme, már tíz esztendeje — Rumjancev elmosOlyoOo’t —, hogy meghívtak az OGPU-hoz, a külföldi diplomatákat ellenőrző csoport szakértőjének. Ezek a diplomaták igyekeztek felvásárolni és külföldre csempészni hazánkból is a legértékesebb műtárgyakat. Az ellenőrzést a csekisták végezték, akik kenyerespajtásaim lettek. Munka közben megtudtam néhány részletet, hogyan leplezték le a bűnösöket. Egyre job_ bán vonzott a csekisták munkája. Végül is elfogadtam a javaslatot: magam is beálltam a szervezetbe. Nem bántam meg. Találok rá alkalmát, hogy azzal is foglalkozzam, amit tanultam. Szabad időmben könyvet írok Azerbajdzsán festészetének történetéről. Azt hiszem, a perzsa miniatűrök megtekintése sem haszontalan számomra...

— Bármikor örömmel látom, Szergej Vlagyimirovics.

— Köszönöm — mondta Rumjancev és kezet szorított Kulijevvel.

(Folytatjuk.)

1973. július 28.

V. Jegorov dokumentumregénye :

A szálak Schönhausen tábornokhoz vezetnek

Fordította: Havas Ervin

5.

— Az áttekinthetőség kedvéért az ismert adatokat rávezettem erre a vázlatra. így könnyebben eligazodunk a németek iráni kémtevékenységében.

— Helyes, helyes — bólogatott Rumjancev. a vázlat fölé hajolva.

— Ezek a barna vonalak, látja, mind von Ettél követhez vezetnek. Az ő „jobb keze” von Schönhausen, aki a kö- vetségi tanácsos szerény beosztása mögé rejti tevékenységét. Ezeken az iskolákon pedig — mutatott néhány besatírozott karikára — azokat a kémeket képezik ki, akiket hozzánk szándékoznak átdobni. Az iskolák írón vidéki városaiban működnek.

" EGY HATÁRSÉRTÖT ELFOGNAK

— Mit tudunk az említett ■ emberekről?

— Csak néhány tájékoztató adatot kaptunk Moszkvából — mondta Kulijev, és egy gépelt papírlapot húzott elő a dosz- sziéból.

„Hans Erich von Schönhausen — olvasta hangosan Kuii. jev — előkelő nemesi családból származik. Már az első világháború előtt a német felderítésben szolgált Nyikoláj ezredes vezetése alatt; ez utóbbival távoli rokonságban síit, élvezte a protekcióját. Egyiko volt a nagy jövő előtt álló felderítő tiszteknek; sok jelentős ügyben vett részt. A harmincas évek elején a felderítő szolgálat vezetőhelyettesi

posztjára pályázott. Hitler hatalomra jutása után azonban Schönhaueen reményei megcsappantak. Canaris tengernagy, a kémszolgálat 1935-ben kinevezett főnöke nem szenvedhette SchÖnhausent, és sürgősen elküldte őt a Perzsaöböl partján fekvő egyik kis arab fejedelemségbe. Később, rokoni kapcsolatai révén sikerült átköltöznie Teheránba, de a Berlinbe vezető út zárva maradt előtte. Iráni tartózkodását terhesnek érezve gyakran emlegeti nyugdíjaztatási szándékát, de gyakorlati lépést — attól tartva, hogy áthelyezik a harcoló csapatokhoz — nem tesz ennek érdekében. Szereti együgyűnek tettetni magát, de ravasz és kegyetlen. Baráti kapcsolat fűzi von Ettél iráni német követhez, akinek a vezetése alatt dolgozik. Barátságuk a harmincas években, Pá^ rizsban kezdődött. Alapot teremtett ehhez közös vonzalmuk a Montmartre rossz hírű mulatói iránt”.

— Szóval ez a Schönhausen öreg róka — jegyezte meg Szergej Vlagyimirovics.

„Otto Heckert — von Schiin- hausen legközelebbi beosztottja — egy müncheni gyáros fia. Heckert apjának 1933-ig közepes nagyságú sörfőző üzem 3 volt. A fasiszták hatalomra kerülése után gyorsan gazda. godott. üzemét jelentős gyárrá fejlesztette. Sokat segít itt ebben feleségének nővére, Lia Kugel, Himmler „élettársa”. Jövedelmező állami megrendeléseket eszközölt számára, ezek hasznából bővítette a vállalatát. Otto Heckert rohamosztagos növendékként különös kegyetlenséget tanúsított a pogromokban, magára terelve a főkolomposok figyelmét. Afr:_ kor Canaris apparátusát fiatal káderekkel erősítették meg,

Otto Heckertet is odairányították. Bár képessége és energiája vitathatatlan, e munkára is eléggé felkészült”.

Kopogtattak az ajtón, fiatal férfi lépett a szobába dossziéval a hóna alatt.

— Sürgős távirat — jelentette, az asztalra téve egy gépelt papírlapot.

— Rendben van, hagyja itt. <— mondta Rumjancev.

A munkatárs kiment. Szergej Vlagyimirovics figyelmesen elolvasta a távmondatot.

— Mehtyi Dzsafarovics. As- habadbói jelentik, hogy letartóztattak egy határsértőt. Hordozható rádióadót találtak nála. Bevallotta, hogy a készüléket egy régi, német ügynöknek kellett volna átadnia Bakuban — valamilyen Szerebr- jakovnak, s őt is neki rendelték alá.

— Lehetséges, hogy Leon Arkagyevics Szerebrjakovról, a mi tiszteletre méltó színházi rendezőnkről van szó? Régi céri tiszt. Az első világháborúban német fogságba esett. A húszas években tért haza német feleségével.

— Lehet, hogy ő az Mehtyi .Dzsafarovics. De csak lehet.

Utasítani kell Ashabadot, küldesse hozzánk a határsértőt. Pontosan meg kell tudnunk, iá ez a Szerebrjakov. A feladatot magára bízom.

— Folytassam a beszámolót, Szergej Vlagyimirovics?

— Halasszuk későbbre , — mondta, Rumjancev az órájára pillantva — azonnal kezdődik a népbiztosság értekezlete. Hagyja itt az anyagokat, meg_ próbálok eligazodni bennük. Itt van a javaslata a német kémtevékenység felszámolására?