Tolna Megyei Népújság, 1973. július (23. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-25 / 172. szám

rÉvente 700 millió az idős emberek gondozására

480 öregek napközije működik az országban

A salgótarjáni kohászati üzemekben csaknem 200 millió forintos beruházással új huzalpácoló üzemet építenek. A Tő méter hosszú, 22 méter széles vasszerkezeli csarnokban osztrák technológiai berendezéseket szerelnek fel. A próbaüzemelést 1974. első negyedében kezdik meg.

Képünkön: Az IPARTERV tervezésében épülő vasszerkezeti pácolócsarnok.

(MTI foto — Balassa Ferenc — KS)

Kiszabadult az @b

A negyedik ötéves terv eddig • eltelt időszakában figyelemreméltó fejlődést értünk el a szociális gondozás terén. Az ezzel kapcsolatos fontosabb intézkedésekről, statisztikai adatokról és a további tervekről nyilatkozott az MTI munkatársának dr. Völgyi Lajos, az Egészségügyi Minisztérium szociálpolitikai főosztályának vezetője.

— A témával kapcsolatban több nagy jelentőségű kor-, mányhatározat, jogszabály és azokhoz tartozó végrehajtási rendelkezés látott napvilágot az elmúlt két és fél esztendőben. Közülük is szeretném kiemelni az alkotmány módosításáról szóló, tavaly életbe lépett törvényt, amely a szociális gondoskodás fejlesztésének legfőbb jogszabályi rendelkezéseit tartalmazza. Az 58. paragrafus alapján az öregek anyagi ellátáshoz való joga — betegség és munkaképtelenség esetén — állampolgári joggá vált. Az ugyancsak múlt évi 2015-ös kormányhatározat különösen sokat segített abban, hogy .előre lépjünk a munkaképtelen öregek helyzetének javításában, s lehetőséget adott arra. hogy meggyorsuljon a szociális gondozást biztosító intézményrendszer fejlesztése. Ez a kormányhatározat hangsúlyozza a társadalmi erők szervezettebb bevonásának szükségességét a szociális ellátásba. ami jól kiegészítheti az állami erőfeszítéseket. Ugyancsak kiemeli a család felelősségét az idős emberekről való gondoskodásban és — szükség esetén — ezzel összefüggésben jogszabálymódosítást is kilátásba helyez. • • ,~>v

— 1971-ben kezdődött meg a végrehajtása , annak a kormányrendeletnek, amely — a

nyugdíjakhoz hasonlóan — a szociális juttatásokat is évente 2 százalékkal emeli. Egy másik kormányhatározat értelmében a vakok 500 forint személyi járadékban részesülnek, kereseti, jövedelmi viszonyuktól függetlenül. Ez a nemzetközi téren szinte egyedülálló szociális intézkedés 23 000 vak embert érint. Egyes egészségügyi feladatok alsóbb tanácsi hatáskörbe utalása — az általános decentralizációs folyamat részeként — igen nagy mértékben megnövelte a helyi községi tanácsok szerepét, felelősségét a szociális gondoskodás területén. A múlt évben került sor — a Munkaügyi Minisztérium, az Egészségügyi Minisztérium és a Pénzügyminisztérium közös rendelkezése nyomán — a csökkent munkaképességűek járadékának emelésére 500-ról 600 forintra.

A rendszeres szociális ellátást élvezők száma az utóbbi két és fél évben 40—50 ezerrel, a szociális otthoni helyeké pedig csaknem ezerrel növekedett. Jelenleg az egészségügyi tárca költségvetéséből országosan körülbelül 180 ezren részesülnek rendszeres szociális juttatásban, a minisztérium évente mintegy 7Q0 millió forintot fordít, a magukra maradt idős emberek gondozására.

Mind szélesebb méreteket ölt a házi szociális gondozás. Ma már 437 hivatásos gondozót tartunk nyilván, akik mintegy 8000 idős embert látnak el azok otthonában.

5600 társadalmi gondozó is tevékenykedik, ők csaknem 10 000 idős egyedülálló ember-u társukról gondoskodnak. Jelentősen bővült az öregek napközi otthonainak hálózata.

Számuk a tervidőszak első felében 115-tel nőtt, és elérte a 480-at. A napközikben 12 ezer 700-an tölthetik kulturált, kellemes körülmények között idejüket, pihenéssel, illetve szórakozással. Százharminc otthonban már napi kétszeri, 109- ben háromszori étkezést biztosítanak, 103-ban pedig bevezették a szervezett foglalkoztatást. Hatvarthárom napközi ünnepnapokon is nyitva tart. Hetvenkét intézményben gondoskodnak az öregek fürdetéséről, 120-ban a rendszeres orvosi ellátásról.

Emlékeztetett a főosztályvezető a továbbiakban arra, hogy a tervidőszak első felében kétéves szakmai tanfolyamöt végeztek a tanácsi szociálpolitikai ügyintézők és a szociális otthonok vezetői. A képesítő vizsgával zárult szaktanfolyamon megismerkedtek a szociális gerontológia legújabb eredményeivel. Megkezdődött a szociális otthonok vezető főnővéreinek rendszeres továbbképzése is. A felnőttvé- delmi szociális gondoskodás területén jelentős állomás, hogy létrejött az Egészségügyi Minisztérium szervezési-módszertani intézete: a szociális intézetek központja.

— Ami a terveket illeti: szeptemberben — kísérletképpen — főiskolai képzés indul a szociális területen dolgozó vezetők részére. Ez lehetővé teszi, hogy magas színvonalon képzett, hozzáértő emberek foglalkozzanak idős társaikkal. Az érdekeltek négyéves levelező tagozaton tanulják meg az idősekkel kapcsolatos ösz- szes pszichológiai, biológiai ismereteket, a velük kapcsolatos bánásmódot, magatartást, a szociális ellátás jogszabályait, a szervezési elveket.. (MTI)

Több, mint 90 napos rabság után kiszabadult a déli-sarki jégpáncél szorító öleléséből az Ob nevű Diesel elektromos hajó, a szovjet Antarktisz-flotta zászlóshajója.

Szergej Volkov, a hajó kapitánya hétfőn rádión jelentette Leningrádba, hogy az erős szél és a tenger heves hullámzása eredményeképpen felrepedt az a jégmező, amelybe az Ob beszorult. A természet munkáját a tengerészek is segítették: több kisebb jégrobbantást hajtottak végre a hajótest mentén.

Befejezte a tevékenységét az a tudóscsoport is, amely eddig déli tengereken a jégmezővel

együtt úszó hcyó fedélzetén yégzett vizsgálatokat.

Az Obnak a jégtáblába történt beszorulása és hosszú há_ nyódása minden bizonnyal bekerült a sarkkutatás történetébe, mint a tengerészek és a tudósok bátorságának példája és az Antarktiszt vizsgáló tudományos kutatásokhoz való értékes hozzájárulás.

A szovjet kutatóhajó. miután megszabadult a jégpáncéltól, jelenleg a nyílt víz felé igyekszik. Eddig már 50 mérföldet tett meg „szabadon”. Az Ob hamarosan találkozik két másik szovjet kutatóhajóval, majd együtt indulnak' haza a Szovjetunió partjai felé.

2.

LIGYIJA

ALEKSZANDROVNA

Esteledett, amikor a Citroen megérkezett Teherán európai jellegű északi részébe. Három-négyemeletes házak. tágas ablakokkal, széles, aszfaltozott utcák, parkok, emlékművek. Az utcán azonban a legújabb típusú autókkal lovas kocsik, szamárfogatok, tevekaravánbk keverednek. A kétpúpú óriások komoran lépegetnek, mintha azon töprengenének. hogy e régi, kényelmes utakat miért is borították be bitumennel.

A Citroen a „Nagyéri” szállónál fékezett. A kereskedelmi képviseletre már késő lett volna belátogatni, így hát Szergej ev elfoglalta a szobáját és kényelmesen végighevert a díványon.

Reggel, elgyalogolva Teherán legforgalmasabb útkereszteződéséig. az üzletekkel zsúfolt Lalezár és az elegáns Isztambul utca sarkáig, befordult a Lalezár utcába. Ebben, költői neve ellenére (Virágosrét utca) egyáltalán nem pompázott virág, de még egy fűszál sem, viszont nagyon élénknek, vidámnak tetszett. A kirakatok — a szövettől a szivárvány színeiben csillogó drágakőig — roskadoztak az árutól. Szergejev hamarosan a fényes, de nem túl hosszú utca végére ért. ott már a Pa- minár kerület kezdődött, mely a kereskedelmi képviseletnek is Otthont nyújtott. Nem sokáig kellett keresgélnie, néhány perc múlva felkapaszkodott az épület második emeletére. Tme — megkezdődik a iramúja. A folyosóit sok ember- többségük helyi kerekedő- várakozott.

V. Jegorov dokumentumregénye:

A szálak Schönhausen tábornokhoz vezetnek

Fordította: Havas Ervin

Szergejev megállt egy ajtó előtt: „L. A. Zagorujko főkönyvelő”. Bekopogott.

— Szabad — hallott egy csengő hangot az ajtó mögül.

Belépett, s határozatlanul megtorpant. Azt képzelte, hogy egy száraz „számkukac” fogadja majd. de csodálkozására egy huszonöt év körüli, kedves arcú nő emelkedett fel az asztaltól. Szergejev zavarában olyasmit motyogott, hogy ő a főkönyvelőt keresi, de a másik határozottan kezet nyújtott:

— Zagorujko Ligyija Alek- szandrovna, a főkönyvelő. Miben állhatok rendelkezésére? kérdezte hivatalos hangon, elértve a belépő meglepetését.

— Szergejev Jakov Vaszilje- vics könyvelő jelentkezem szolgálatra.

Ligyija Alekszandrovna arca megváltozott:

— Moszkvából? A népbiztosságról ?

— Nem. Bakui vagyok — válaszolta Szergejev és nehézkesen leült a székre.

— Igeeen? — a nő nem palástolta csalódottságát.

Kínos szünet állt be.

— Mi újság Bakuban? — törte meg a csöndet Ligyija Alekszandrovna. — Mindig öröm olyan emberrel találkozni. aki hazulról érkezik. Bár ért csak néhány órát töltöttem Bakuban, de megtetszett nekem. Fél esztendeje, amikor ideutaztam.

— Baka szépül, terjeszkedik.

Arra gondolt, hogy untig elegendő a rövid válasz, hiszen

ez a nő úgysem ismeri az új lakónegyedeket, parkokat.

— Azonnal láttam, hogy honnan érkezett. Vajon a mi férfiaink miért mindig kék bosztonruhábarf utaznak külföldre? — évődött Ligyija Alekszandrovna.

— Mert akik ellátják őket, ezt tartják a legalkalmasabbnak — dörmögte Szergejev, végigpillantva a ruháján.

A beszélgetés megint megszakadt.

— Hol szállt meg ... Jakov Vasziljevfcs?

— A „Nágyeri” szállodában.

— Még ma bemutatom magát a gazdasági helyettesünknek. Jó az ismeretsége, keres majd egy kellemes lakást. Egyedül érkezett, vagy a családjával?

— Nincs családom.

— Nos, kezdje a munkáját tájékozódással: meg kell ismernie a piaci konjunktúrát, a megkötött szerződéseket. Azután nézze át a tavalyi, 1939-es beszámoló jelentést. A konkrét tennivalóira később térünk rá

Ligyija Alekszandrovna azonban elég részletesen elmagyarázta. hogy mi lesz a feladata. Szergejev örömmel vette tudomásul, hogy a nő nagyszerűen ismeri a rábízott ügyeket. Végül Ligyija Alekszandrovna felállt az asztaltól, Szergejev követte a pél- , dáját.

— Menjünk, bemutatom a képviselet vezetőinek és a könyvelés dolgozóinak.

Mindketten kilént"’- —» irodából.

/

KETTEN A KÖVETSÉGRŐL

— Mit szólsz, Hans, mennyire elszemtelenedtek ezek a helyi firkászok — a nehézkes, hosszú hajú, szőke férfi — már túl a negyedik ikszen — fel- emelkedett az asztalka mellől és odanyújtott egy iráni újságot beszélgetőtársának.-I— Max, úgy látszik, felháborodásodban azt is elfelejted, hogy nem tudok perzsául.

— Majd én felolvasom — és Max, ahogy a másik nevezte őt, vagyis von Ettél, az iráni német követ, lassan, akadozva fordítani kezdte rtémet nyelvre az említett cikket:

„Országunk fokozatosan olyan képet ölt, mintha civil ruhás, német csapatok bekebelezték volna. Allah a tanú rá: nincs az ország politikai és gazdasági életének egyetlen olyan területe sem, ahol ne ülnének ott a német tanácsadók, konzultánsok. Vajon maradt-e, akárcsak egyetlen német vállalat, amely ne képviseltetné magát országunkban állandó személyzettel, amely fittyet hány hivatalos szerveink reendelkezéseire?! Nyílt titok, hogy e tanácsadók és vállalati megbízottak többsége valójában politikai tevékenységet folytat, feldúlja az életünket ...”

— Elég ebből! — von Ettél dühösen összegyűrve az újságot, behajította a papírkosárba. — Azt hiszem megérted, Hans, hogy az ilyen irományok mennyire csökkentik iráni befolyásunkat.

Von Ettél elhallgatott, keze idegesen játszadozott az asz-; tali cigarettatartóval. ■

— Max, te csupán azért hívtál ide, hogy felolvasd nekem ezt a cikket?

— Nem, csak még mindig hatása alatt vagyok annak a kellemetlen beszélgetésnek, amit reggel a külügyminisztériumban folytattam, éppen az iráni sajtó zabolátlansága miatt. De a bosszúság nem jár egyedül. Félórával ezelőtt kaptam Berlinből egy kínos rá- diógramot. Winkler ismét követeli: gyorsítsuk meg a kaukázusi és a közép-ázsiai ügynökségek felkészítését. Ez a szemrehányás téged illet, Hans!

Von Ettél beszélgetőpartnere, a testes, hatvan év körüli, kopaszra borotvált férfi, testalkatához mérten aránytalanul fürgén felpattant az alacsony karosszékből és odament az ablakhoz. A párkányra könyökölve dühösen kifakadt:

— Winkler tábornok azért hepciáskodik. mert utál engem. Megtudtam, hogy egyszer italos állapotban kijelentette: „Majd én leszámolok ezzel a von Schőnhausen nevű trotlival”. Winklernek köszönhetem, hogy ide, az isten háta mögé száműztek, követségi titkárnak.

— Nocsak Hans, azt hittem örülsz, hogy velem dolgozol! Számomra te olyart tapasztalt felderítőnek számítsz. aki különösen fontos küldetést teljesít.

— Csakis a barátságunk miatt maradok itt — dohogta Schőnhausen.

— Még nem mondtad el, mi történt köztetek

(Folytatjuk)