Tolna Megyei Népújság, 1973. július (23. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-14 / 163. szám
Napirenden: a burgonya Új fajták jönnek — de a termelés gondjait a gépesítés oldja meg 'Ä tengelic—kölesdi út mentén tábla hívja fel a figyelmet: l,Fajtakísérleti állomás”. De ha történetesen nem lenne ez a tábla, az arra járók anélkül is felfigyelnének a sok-sok apró burgonyaparcellára, és aki vaj_ mi kevés mezőgazdasági isme. rettel rendelkezik, az is következtethet: a néhány hektáros területen valamiféle kísérleteket folytatnak. Ez, a katalin- pusztai fajtakísérleti állomás csak egy szakasza annak a frontnak, amelyen a magasabb, a biztonságosabb burgonyatermelésért folyó küzdelem folyik. Küzdelem a szó legpontosabb értelmében, mert a hajdan szinte egyeduralkodóan népélelmezési cikk termelése az utóbbi időben Magyarországon annyira visszaesett, hogy az ellátást csak importból lehet biztosítani. Tolna megyében is nagyon sok, korábban nagy területen gazdálkodó termelőszövetkezet teljesen felhagyott a burgonyával. A háztáji gazdaságokban is csak a házi szükségletet termelik meg. Országos méretekben csupán a múlt években 120 000 hektárról 103 000-re csökkent a burgonya vetésterülete. A visszaesés okai kézenfekvők. Az egyik: a termelés bizonytalansága. Az eddig köz- termesztésben lévő fajták, a Gülbaba és a Kisvárdai rózsa hozama — az időjárás és egyéb tényezők hatására — 40—180 mázsa között ingadozott. Közrejátszott a burgonyabogár- fertőzöttség, de főleg az, hogy a gépesítés lényegében mind a mai napig is megoldatlan. A már említett egyéb tényezők egyike a gyors fajtaleromlás. Mint ahogyan korábban a búzánál, majd a kukoricánál, most a burgonyánál is napirendre került a fajtaváltás, új, biztonságos termőképességű, nagv hozamú, az újabb igényeknek megfelelő fajták előállítása, köztermesztésbe adása. — Állomásunk egyike az ország különböző részein lévő tizenegy fajtakísérleti/ állomásnak, amely elsősorban a burgonyával foglalkozik — tájékoztat Jenvai Tivadar állomásvezető. — Az itteni barna homoktalajon jól figyelemmel lehet kísérni a különböző fajták ■leromlását. — Hány fajtával végzik most 'a kísérleteket? — Tizenkilenc hazai és harmincnyolc külföldivel. A külföldiek között van holland, NDK, NSZK, osztrák, lengyel, csehszlovák, román, szovjet, sőt, mongol fajta is. Négy éve száznál többel kezdtük a kísérleteket. — A kísérletek lényege röviden: érés szerint négy csoportba soroljuk a fajtákat: AA az igen korai, A a korai, B—1. B—2 a közép-késői, C a késői érésű. A hazai nemesítőktől, illetve a külföldről kapott szuper-elit fajtákból annyit termelünk, amennyi elég a 11 állomás ellátásához, ahhoz, hogy az első évi kisparcellás kísérletekhez elit gumót ültessenek el. Négy éven keresztül figyeljük, hogyan alakul a termelés, stabilitás — tehát milyen mértékű az egymást követő években a fajtaleromlás —, milyen a vírusérzékenység, a betegségekkel szembeni ellenállóképesség. De — 12x24 méter alapterületű, szellőztethető tárolónkban — télen is figyeljük, hogy a tárolás során miként viselkednek a különböző fajták. — Milyen tapasztalatokat szereztek eddig? Vannak már olyan fajták, amelyek rövidesen helyet kaphatnak a köztermesztésben? — Igen. vannak. Voltak hazaiak, külföldiek, amelyek már a második év után alkalmatlannak bizonyultak, de amint a parcellákon most is látjuk, még továbbiak esnek ki. Több holland fajta nem felel meg az itteni klímához. Viszont vannak ígéretesek is. Például a keszthelyi rózsa, amely már előzetesen elismert fajta. Itt, négy egymás melletti parcellán látható, hogy jó a termésstabilitása, a negyedik évben is csak 6—7 százalékos leromlást mutat, tehát biztonsággal termeszthető. 360—380 mázsa termést ad hektáronként. Hasonló a somogyi 2243-as fajtajelölt, a nyírségi 8102-es fajtajelölt, és itt. ezekben a parcellákban a Somogv gyöngye. Ezek váltják fel majd a Gülbabát, a Kisvárdai rózsát. Jól vizsgázik a holland Dési- ré, amely vírusérzékeny, de nagyon jó a termésstabilitása, és a lengyel Baroka, amelynek jő a termésstabilitása, de a betegségeknek is ellenáll. A korai fajták közül a somogyi korai, a nyírségi korai ígér sokat, valamint az NDK-ból származó Astilla, Axilia. Tehát, lesz mivel felváltani a jelenlegi két fő fajtát. — Ezek a közismertek, ezeket kedvelik a háziasszonyok. Velük is el kell fogadtatni az újakat. — De jelenleg nem biztos, hogy a háziasszony kisváraiként kisvárdait kap, hanem helyette összekeverve legalább öt fajtát. Az a véleményem, hogy a kereskedelem tehetne sokat az új fajták elterjesztéséért. Dehogy is sokat — csak azt kellene bevezetni, hogy ha már egy-két, vagy több kilós csomagokban hozzák forgalomba, akkor abba tegyenek egy cédulát, a fajta megjelölésével. És amelyiket a háziasszony megkedveli, utána már azt vásárolja. Bár a háziasszonyok konzervatívok, bizonyára egvetértenek a hűtőipar igényeivel. A konzerv- és a hűtőipar ugyanis a sima feÚttörő-mezőgazdászok * országos versenye Lengyelben Izgalmas verseny színhelye volt tegnap délelőtt a lengyeli mezőgazdasági szakmunkás- képző intézet. Ott rendezte meg ugyanis immár harmad ízben a Magyar Úttörők Országos Elnöksége és a Tolna megyei Úttörő Elnökség az út_ törő-mezőgazdászok országos versenyét. A vetélkedőre tizenhat megye nevezett be és küldte el hattagú csapatát. A mintegy száz versenyző három elméleti és gyakorlati kategóriában mérte össze tudását. Az előbbiek az intézetben, az utóbbiak pedig áz intézmény gyakorló- műhelyeiben zajlottak le, A lületű burgonyát kéri, amelyet könnyebb tisztítani, mint a régi, bütykös gumójút, és amelyből kisebb a tisztítási veszteség. Nos. az új fajták gumója kerekded, vagy tojás alakú, sima felületű. A héziasz- szonyoknak sem lesz mindegy, hogy egy kilóból 25—30 dekát dobnak el, vagy lényegesen kevesebbet. — Úgy véljük, az értékesítéssel nem lesz különösebb gond. De most még ott tartunk, hogy meg kell termelni ..: — Ahhoz viszont nincs más megoldás, mint a gépesítés. Olyan ösztönző, célratörő megoldás kell, mint ami a cukorrépánál történt. Most már elérünk oda, hogy lesznek biztonságos termést adó fajták. A következő — sürgős — lépés csak a termelés gépesítése lehet, mégpedig zárt rendszerben. A termelést csak így lehet visszaállítani a korábbi nagyságú termőterületre. — Végül még egy kérdés. Itt sehol nem látunk burgonyabogarat. Mivel pusztítják? — Savin WP 85-ös permetezőszerrel. Amint az eredmény mutatja, tökéletesen. ' B. L Mezőgazdasági üzemeinkben egyre több a könnyűszerke« zetes terménytároló. Egyik legnagyobb gyártó üzem a kecskeméti MEZŐGÉP, amely ebben az évben összesen 10 000 vagon térfogatú terménytárolót készít, szerel össze szövetkeze, tek, állami gazdaságok és a Gabonafelvásárló Tröszt részére. Az utolsó simításokat végzik a szegedi Felszabadulás Tsz 420 vagonos szemestermény-tárolóján. résztvevők teljesítményét háromtagú, mezőgazdasági szakemberekből álló zsűri értékelte. Eredményhirdetésre a kora délutáni órákban került sor. Kimagasló Tolna megyei siker született, mivel a megyénket képviselő két csapat, a paksi 3-as számú és a szakályl általános iskola hat-hat úttörője megszerezte az első két helyet. Az összetett verseny végeredménye tehát, elsők a szakályi, másodikak pedig a paksi úttörők lettek. Az értékes tárgy- jutalmakon kívül a két csapat úttörői jövő nyáron jutalomtáborozáson vehetnek részt. Tarjáhi Jenőnek hívják a nyolcvanéves embert, aki életét egy műszaki szakma szolgálatában töltötte, de szíve mélyén mindig humán beállítottságú volt, mert a régészet, helytörténet érdekelte. A Tolna megyei Levéltár kutatótermében ülünk. Amikor rányitottam az ajtót, éppen egy karcsú ceruzát faragott, türelmes hozzáértéssel. — Hány napja van Szekszár- don Jenő bácsi? — Harmadik napja. Holnap indulok Pestre és jövő héten a feleségemmel együtt jövünk vissza. — Ö is segít? ■— Hogyne. Francia szakos tanárnő, de ő is nyugdíjas már jó ideje. Szereti a hobbimat. Nézi a régi írásos anyagokat, jegyzetel, figyelmeztet, ha valami érdekeset talál. Tarjáni Jenő 1894-ben született Tamásiban. A négy elemi elvégzése után a pécsi gimnáKutaíóteremben ziumba ment, majd onnan, az érettségi után a budapesti mű. szaki egyetemre került. — Csak elkezdtem az egyetemet. de az első világháború közbeszólt. Abba kellett hagynom a tanulást, katona voltam, több mint négy évig. Csak a háború után folytathattam újra. A diploma birtokában sem vártak különösebb örömök rám, hiszen állástalan lettem, majd hol itt, hol ott dolgoztam. Élete nélkülözi a kalandos fordulatokat. Egyetlen úgynevezett „nagy kalandra” emlékezik, hogy valamikor, az első világháború idején ötszáz kilométert tett meg • gyalogosan, ismeretlen földön. — Tehát állástalan voltam hosszú ideig. Csak 1927-ben sikerült bejutnom a MÁV-hozés ott is maradtam 1950-ig. Onnan az újpesti bányagépgyárba vitt a sors. Innen mentem nyugdíjba 1960-ban és akkor kezdhettem el igazán a régészkedést. Pontosabban a helytörténeti kutatást. Amint mondtam, mindig izgatott, hogy mi volt azelőtt. No, miután én tamási születésű vagyok és még most is ott van egy darabka szőlőm, érthető, hogy Tamási és a környező községek története érdekel. Pontosan fogalmazva, a tamási járás községeinek történetét kutatom tizenhárom éve. Megfordulj tam ezalatt mind a tizenhét községben — és nem is egyszer — jártam a Központi Staj tisztikai Hivatalnál, az Ország gos Levéltárban. Hosszú, mély lélegzetet vesz; szemüvegét homlokára tolja: Hirtelen nyílik az ajtó é9 Máyer László levéltáros legalább tíz kötetnyi, kézzel írott jegyzőkönyvet tesz az asztalra: — Jenő bácsi — mondja —< itt van Regöly község képviJ selőtestületi jegyzőkönyve. — Köszönöm. Elegem lesz.’ Mindet kézzel írták, és ahány jegyző, annyiféle írás. Van ezek között még századforduló előtti jegyzőkönyv is. Az idős amatőr helytörténész hosszú türelemmel több mint kétmillió nevet kutatott át korábban a Központi Statisztikai Hivatalban, hogy pontosan megtudja, hányán haltak meg a tamási járás tizenhét községéből az első világháború alatt. — Meddig tart még a kutatás? — Úgy számolom,' még kéí év. Akkorra nyolcvankét éves leszek. — Utána? — Jön a rendszerezés, feldolgozás. Vagyis, a felhalmozott anyagból meg kell írnom a tamási járás községeinek történetét. Kívánjuk, hogy sikerüljön! Varga József Népújság 5 1973. július 14.
