Tolna Megyei Népújság, 1973. június (23. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-12 / 135. szám
Amerika útjain Dél-Dakota indiánjainál Wounded-Knee (Sérült Tér- decske). így neveznek egy falucskát és egy folyót az Egyesült Államok Dél-Dakota államában. A falucska a Pain- Kidge indiánrezervátumhoz tartozik... E hely látogatásáról útijegyzeteinket már megírtuk. Nem tudtuk, hogy az elejét a későbbi drámai események miatt át kell írni. Amerika figyelme három hé. ten át erre a kis falucskára szegeződött. Lövöldözés kezdődött. A temetődombok felett, ahol mi annak idején a sziú törzshöz tartozó indiánokkal beszélgettünk, Phantom vadászbombázók süvítettek. A domb körül rendőrök és FBI-üfeynökök hasaltak. Készen állt a páncélozott gépkocsikkal ellátott „behatoló erő”. A sírok közelében ásott lövészárkokban pedig indiánok őrködtek, tartották a körkörös védelmi vonalat. Mindez február utolsó előtti napján történt. Körülbelül 200 fiatal indián megszállta a települést és kijelentették, hogy az utolsó töltényig ellenállnak, ha nem teljesítik jogos és igazságos követeléseiket. Mialatt Washingtonban a politikusok eszmecserét folytattak, a települést és a temetődombot a rendőrök körülzárták. A kölcsönös lövöldözésnek mindkét oldalról voltak áldozatai. • „Miért határoztuk el magunkat erre az elkeseredétt lépésre, miért fogtunk fegyvert? Azért, mert tudjuk, hogy Amerikát másképp nem győzhetjük meg — jelentette ki az egyik felkelő. — Az indiánokra senki sem hallgat. Mi szinte törvényen kívül vagyunk. Azt akarjuk, hogy emberként tiszteljenek minket.” Eközben Amerika-szerte növekszik a rokonszenv hulláma az ostrom. lottakkal. Gyógyszereket és élelmiszereket küldenek nekik, de a páncélgépkocsik készen állnak, a Phantomok a levegőben köröznek... Meredek, bozótos dombon állunk, ahonnan út vezet a temető felé. Fehér kövekből épült templom áll rajta, nyíl alakú haranglábbal a domb közepén. Kissé távolabb emlékmű, amelyet az indiánok emlékére állítottak. A fiatal sziú indiánok nem véletlenül választották ezt a helyet lázadásukhoz. Lövészárkaik az ősök sírjai mellett húzódnak, akik az 1890. decemberi indiánmészárlás során vesztették életüket. » Az indián sírva fakadt. Az indián a sziú törzs egykori főnökének, a Vérszomjas Harcosnak dédunokája volt A dédunokában nem fedeztünk fel semmiféle harciasságot, vérszomjat. Tökéletes amerikainak látszott. Arccsontjai kissé szélesebbek, arcbőre sö- tétebb, a haja kékesfeketébe játszott. Nem volt tolldísze, kockás tehenészinget viselt. A közelben három fiatal indián sírt ásott. Csend volt, mint általában a temetőkben. Az indián, átölelve a kő- obeliszket — sírt. A szürkésfehér kőobeliszkre a következő neveket vésték: Nagy Láb, Jó Medve, Sárga Madár, Dühös Varjú és még vagy tíztizenöt hasonló név. Az indián meghallotta fényképezőgépünk kattanását és fölocsúdott. Szégyelte, hogy fehér emberek szeme láttára sírt. Haragra lobbant és az indiánok nem tudják leplezni a haragjukat. — Elkéstek a fényképezéssel... Elkéstek! Pedig lett volna mit fényképezni! — Aztán erőt vett magán, és megnevezett egy gyermeket, a Kisfiút, Aki Mindig Elvesztette Mokaszinját. — Ez a gyermek az apja fivére volt. Tizenöt éves korában szuronyszúrástól halt meg. Ha volna róla egy fénykép... — az indián felsóhajtott és hátat fordított nekünk. * A két domb közötti völgyben lőtték agyon őket. Ez 1890 decemberében történt, abban a Hónapban, Amikor A Szarvas Lehullatja Szarvait. Azon a szürke, havasesős reggelen a hetedik ezred lovasai a vasútállomásra kísérték a Nagy Láb törzsfőnök törzsét, hogy a Nebraska állambeli rezervátumba szállítsák. Egy indián köpenye alatt, akit Fekete Prérifarkasnak neveztek, fegyvert találtak. Az indián születése óta süket volt, és nem értette, mit akarnak tőle. Amikor rájött, hogy miről van szó, a fegyvert a feje fülé emelte és magyarázni kezdte, hogy a Winchester az övé és a fegyverért sok pénzt fizetett. — A katonák durván megragadták — mesélte a következményeket Kemény Toll —, de a süket indián nem ellenkezett. Nyugodt volt. Egyszerűen nem értette meg, hogy a fegyvert a földre kell helyezni. Ekkor robbant ki a lövöldözés.... összesen mintegy 350-en voltak. Ebből körülbelül 230 volt a nő és a gyermek. A törzsből alig 50-en maradtak életben. Hófúvás volt és a thezőn maradt hullák megfagytak. Másnap, amikor a hóvihar kissé elült, a hullákat egy mély szakadékba hányták. * A kockás tehenészinget viselő indián meg is mutatta, hogy hová. Oda, a domb alá, ahol most két országút találkozik. Ott glusszák örök álmukat az aszfalt alatt. De miért? Robert Kennedy szenátor iratai közé egy cikk piszkoza- ta került, amelyet már nem tudott letisztázni. A cikk az indiánokról szólt, és így hangzott: „A tragédia itt van tőlünk kartávolságnyira, de még nem mindenki látja — írta a szenátor. — Én magam csupán akkor fedeztem fel, amikor a dél-dakotai indiánrezervátumban jártam. Pontosan felfogtam a tragédia mélységét azt követően, hogy láttam a teljesen elszegényedett, kiábrándult, reményüket vesztett indiánokat.” — Amit mi az indiánokkal csináltak — iaazsa£ialan és visszátaszító. Déliát az ördög vigye, ilyen az élet. Az erősebb győz és a gyenge nem jut 6zóhoz — közölte velünk egy élelmiszerüzlet gazdája, egy Simon nevű fehérkötényes apró emberke, miközben kötényével időnként letörölgette kerek ábrázata verejtékét. Nem tartja magát rossz embernek. Annak ellenére, hogy a hetedik lovasezred katonája volt, becsületszóra testével fedezte volna azt az Indián Gyermeket... Nem volt hajlandó belépni a helyi üzletembereknek abba a társaságába, amely abból a célból alakult, hogy emlékművet állítsanak az indián vérengzés színhelyén: olyan nagyszabású emlékművet, hogy a turisták térdre kényszerüljenek előtte. A közelben motel, étterem és uszoda van. A különböző szórakoztató intézmények egzotikumot és üzletet jelentene« a vállalkozók számára. A turistáknak igazi indiánsátrakat és toliakkal ékesített valódi indiánokat kell bemutatni. És mindezt az ősök hagyományaként! Bocsásson meg a világ, lehet, hogy Simon nem szent, de addig a cinizmusig, hogy az agyonlőtt indiánok sírjainak mutogatásából dollárokat préseljen ki, még nem jutott el. V. Peszkov B. Sztrelnyikov Eszperantistct- találkozó Szigetváron A Magyar Eszperantó Szövetség dél-dunántuli területi bizottsága vasárnap rendezte meg Baranya, Somogy és Tol na megye eszperantistáinak el ső találkozóját Szigetváron. A nemzetközi nyelv barátai ezt az alkalmat használták fel arra, hogy eszmecserét folytassanak egymással a hazai eszpe rantómozgalom helyzetéről és feladatairól, s egyben használják, gyakorolják az eszperantó nyelvet. A nap folyamán megtekintették a történelmi múltú városka nevezetességeit, köztük a híres Zrínyi-várat, ahol eszperantó nyelven emlékeztek meg az 1566-os vár- védelem hőseiről... Elektroncső Kaposvárról Kaposvár jelentős ipari létesítménye az Egyesült Izzó kapósvári Elektroncső Gyára. Termékeiket nemcsak a hazai televízió- és rádiógyártásban használják fel, hanem exportálják szocialista és kapitalista országokba egyaránt. (MTI foto — Bajkor József felv. — KS) Megalakult a Fiatalok Népművészeti Stúdiója Nincs még egy hónapja, hogy Budapesten, a Népművelési Intézetben — mely gazdaként vállalta a fenntartó, felügyelő szerepét — megalakult a Fiatalok Népművészeti Stúdiója. Valószínű sokan emlékeznek még arra, hogy a stúdió létrehozásának gondolata itt született Tolna megyében. A Fadd-Domboriban rendezett III. országos ifjúsági népművésztábor résztvevői intéztek kiáltványt a Művelődésügyi Minisztériumhoz "es a KISZ KB-hoz. Azt tartalmazta ez az akkor sokakat felvillanyozó dokumentum, hogy a kiáltvány címzettjei hozzák létre a fiatal népművészek stúdióját a népi hagyományokra épülő művészeti és kulturális tevékenységgel foglalkozó fiatalok összefogására, szakmai, ideológiai képzésük biztosítására. Hosszú készülődés után most a stúdió megalakult. Elkezdte működését is és ennek célja, hogy szervezetbe tömörítse azokat a tehetséges népművészeti és ezzel összefüggő tevékenységet folytató fiatalokat, akik a népi hagyományokat Először az első férfi érkezett meg. Nellikét vezetve sietett át a parkon, majd leült a padra. Nellike idegesen a levegőbe szimatolt, mire a ' férfi csak annyit mondott: — No, no. Nellike erre tovább is a levegőbe szimatolt, s bizalmatlanságot kifejező mélyen ülő szemével hosszan nézett maga elé, ahogy ezt már minden bul- dogg őse évezredek óta teszi. A férfi levette Nellike szájkosarát, s kérdezve nézte Nellikét. — Valami baj van, Nellikém? Ekkor vágott át a parkon a másik férfi, ö Robival jött. A két férfi régi ismerősként köszöntötte egymást. Csak Nellike finnyáskodott egy kicsit. — Micsoda idő! Mit szól ehhez az időhöz? A PÁDON — Az idő ne is beszéljünk róla! Már egész nap csak azon izgultam, hogy nem jöhetek ki Robival. — Én is rohantam haza. Már taxira gondoltam. — Az. Hogy aludt Nellike? — Köszönöm a kérdését. Többször felkeltem az éjjel is, de nagyon jót pihent most az egyszer. — Robika elég nyugtalan volt. Ez az idő! ' — Igen, az idő. Benne van a levegőben a nyugtalanság. Étvágya? — Köszönöm, megvagyok, beérem én kevéssel. — Robikát értettem. — Robi? Hát igen. Elég rossz étvágya van mostanában. Már a parizert is csak turkálja. Válogatós. — Válogatós? — Az. — Mintha Nellike is fogyott válna mostanában. Nem gondolja? — Már én is figyeltem. Csak nem akartam szólni. Nehogy elkeserítsem. — Meg állandóan csak ideges. Mindig csak néz. Tudja, hogy mit jelent ez? Csak néz. — Robika is. Csak néz a két szemével. Ha még ugatna. De csak néz. Néz. .Már a munkához sincs kedvem, ha a Robika csak néz. — Én is így vagyok. Miért él az ember, ha Nellike csak néz? Minek? —v Ez már kedves uram a mi sorsunk. A sors még ezt a kis örömet is irigyli tőlünk. — Nellike. Nellike. — Édes fiacskám, kis Robikám. — Csak néznek. — Igen, csak néznek. — Már arra is gondoltam, hogy ki kellene vennem egy kis szabadságot. Vidékre kellene utaznom. Talán a levegőváltozás, A friss fiivek. A szabad mezők.. — Igen, tenni keltené valamit. És a felesége? — Megvan. Kórházban van. Elütötte a napokban egy száguldó• motoros. Csak csonttörés.' Keze-lá- ha törött, talán életben marad. Csak a Robika uram, a Robika ... KOPÄCS LAJOS szocialista szellemiséggel |az- dagítják, s ezzel járulnak hozzá hazánk kultúrájának gyarapításához. Célja továbbá a stúdiónak az i<* hogy tagjainak szakmai, elméleti, politikai fejlődését elősegítse, részükre alkotó lehetőségeket biztosítson, a fiatal népművészek munkájához, tehetségük kibontakozásához, továbbfejlődésükhöz megteremtse az eszmei, kulturális és anyagi feltételeket. A Fiatalok Népművészeti Stúdiója alakuló közgyűlésének résztvevői kilenctagú országos vezetőséget választottak. Ebben helyet foglal — többek között — Kaczián János, a KISZ Tolna megyei Bizottságának titkára is. S nemcsak hivatalból, nem csupán azért, mert a fiatal népművészek évi országos alkotótáborának megyénk a kijelölt vendéglátója. hanem azért is. mert a népművész-utánpótlás biztosításának reményével kecsegtető szervezett törődés a stúdióba tömörülés ideájának epyik legaktívabb életresegítő- jé volt. Kik lehetnek a frissen létrejött — születését majd Dombodban az 1973. évi országos népművész alkotótábor nyitásakor ünneplő — stúdió tagjai? Tagjai lehetnek mindazok a fiatalok — iskolai végzettségre és foglalkozásra való tekintet nélkül — akik amatőrként vagy esetleg hivatásszerűen gyakorolják a népművészet valamelySágát, következésképpen önálló alkotásokat képesek felmutatni, s ezenkívül erkölcsi, politikai magatartásuk is kifogástalan.'A stúdiótagság felső korhatára 35 év. A felvételt írásban kell kérni, mely áll egy belépési nyilatkozatból, önéletrajzból és ami legalább annyira fontos, mint az előző két dolog: a felvételét kérelmezőnek öt olyan alkotást is „mellékelnie” kell, mely híven reprezentálja a tagságért folyamodó népművészeti tevékenységét. . A kiáltvány első megfogalmazói, a Hl. országos nép- művészeti tábor résztvevői, továbbá a „Népművészet Ifjú Mestere” cím kitüntetettjei va_ lahányan a stúdió alapító tagjai lettek. A Fiatalok Népművészeti Stúdiójának alakuló közgyűlése elnökének Csoóri Sándor József Attila-díjas költőt térte fel.'
