Tolna Megyei Népújság, 1973. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-10 / 134. szám

Egységben

Aki igazán szívén viselte a magyar nemzet sorsát, az mind századokon át elmaradásunkon kesergett és szomjasan áhította a kort, amelyben egyszer itiajd pótoljuk, amit törökvészen, labancdúláson. úri dőzsölésen és félgyarmati szolgaságunkon elvesztettünk. Kossuth „félkarú óriás”-nak nevezte az ipar nélküli magyarságot, Berzsenyi a paraszti szövetkezésben kutatta mezőgazdaságunk betegségeinek a gyógyszerét. Az ifjú Vasvári Hál a szabadságharc hajnalán írta le: „Világnézeteket kell szereznünk, melyek iránytűül szolgálnak az események hulláma között...

. 1919-ben már a legszervezettebb erő, a magyar munkás- osztály világnézete, egyesített pártjának hangja nyomán lobbant forradalomra a magyar nép elkeseredése, szabadságvágva; felemelkedési törekvése. Ebben a forradalomban rhár a munkásosztály messzemenő céljai fejeződtek ki. Az 1919-es forradalom magában .foglaltaimért történelmileg elkerülhetetlenül magában kellett foglalnia, az egész nép századok alatt felgyűlt, megoldatlan gondját-baját.

Á Tanácsköztársaság íeveré- .se után az ellenforradalom sötét éjszakája borult az országra. De a munkásosztály soha nem tagadta meg 1919. emlékét, eszméit, soha nem mondott le a nolitikai harcról, egy ^ígéretesebb holnapról. A negyvenes évek elején, amikor a fasizmus árnyéka egyre nyomasztóbb mértékben vetődött a magyar politikai égboltozatra is, a két munkáspárt, 'a Kommunista Párt és a Szo- tf áldemokrata Párt vezetői eg^e több jelét adták együttműködési szándékuknak. Ezt Példázza a szabadsághősök síremlékének megkoszorúzása '1941. november 1-én, a Népszava híressé vált karácsonyi s^áhia, a Történelmi Emlékbizottság munkássága és a Petőfi-szó bornál ' 1942. március Tő-éh rendezett nagygyűlés, majd az utána kibontakozott békétüntetés. „Soha nem fog- ‘juk elfeleiteni — írta később á SZabad Néo —. hogy a legsúlyosabb pillanatokban a szociáldemokrata vezetés alatt álló szakszervezetekben és nártszervezetekben. a szocialista ifjúsági mozgalom vezetésén keresztül, sőt. a Népszava hasábiáin is szólhattunk mi. kommunisták, népünkhöz. Ha volt valami eredménye har- "cirnknak. ha hangunk mesz.- ' szebbre hallatszott a földalatti agitáció és illegális rönira- 'fok hatókörén, akkor azt a két munkáspárt egvre szorosabb együttműködésének js köszönhetjük...”

. Ismernünk kell a magyar munkásmozgalomnak ezt a korszakát, mert csak így érthetjük meg a harcot. amelynek eredményeként 1948. június 12-én a két nagy munkáspártra — kommunistákra és • baloldali szociáldemokratádra — az a feladat várt. hogy szervezetileg és politikáikig Js egyesítse a magyar műn- kásosztályt. annak á történél- míTnisszióiiak a betöltésére, amelyre hazánkban egyedül a szervezett munkásság és egységes pártja volt képes. Ismernünk kell az előzményeket, hogy láthassuk': a negyed száNépújság

1973. június 10.

zada egyesült két nagy munkáspárt évtizedek harcában kovácsölódott. merítve a Tanácsköztársaság napjaiban létrejött pártegyesítés, a Horthy- fasizmus elleni éles és súlyos osztályküzdelem, majd a fel- szabadulást követő politikai ütközetek tanulságaiból.

Mire tanít az elmúlt negyedszázad tapasztalata? Mindenekelőtt arra. hogy hatványo- zottak voltak a párt erői mindig, amikor az egyesülés alapelve, a marxizmus—leni- nizmus szellemében cselekedett. amikor eszmeileg, politikailag és szervezetileg egyaránt őrködött ezen az egységen. Nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi munkásmozgalom egész története intő példa rá: erőtlenné válik a munkás- osztály forradalmi élcsapata, ha megosztják a frakciók és különféle irányzatok. Az ötvenes évek elején ilyen helyzetbe kerültünk.

Pártunk, az MSZMP komolyan vette a történelmi tapasztalatot : helyreállította az elvi politikát, a pártegységet, eredményesen munkálkodik nagy céljaink valóraváltásán. Ennek legfőbb záloga. hogy tisztán őrzi a marxizmus—le- ninizmus elveit, maradéktalanul élvezi a dolgozó tömegek cselekvő támogatását. Miközben az MSZMP megtisztította politikáját mindenfajta torzulástól. végérvényesen kialakult a munkásosztály teljes politikai, eszmei, szervezeti és cselekvési egysége.

Még nekünk is. akik benne élünk, a változás oly ütemét jelenti a most megidézett negyedszázad, hogy szinte ámu- lunk, ha visszapillantunk a megtett útra. Talpra állt a lerongyolódott, kifosztott magyar ipar és megsokszorozta a háború előtti termelést. Sorsfordulón esett át mezőgazdaságunk is. Ma hatszor annyi mérnök kerül ki az egyetemekről. mint a kapitalizmus idején. Hazánkban, ahol egykor mindenfajta népbetegség tizedelte az embereket. ma több orvos jut egy lakosfa, mint az Egyesült Államokban;

Az eredményekben oroszlán- része van a magyar munkás- osztálynak. amelynek osztagai mindig a munka frontjának az élvonalában voltak, amikor áldozatot kellett hozni azért, hogy a döntő lépéseket megtehessék. Ez csendül ki az MSZMP Központi Bizottsága 1972. novemberi határozatából is. amely ismételten megerősítette: az országot formáló harc legelső soraiban a munkásosztály halad, s ennek a kormánv céltudatos intézkedésekkel nyomatékot is adott. A munkásosztály tettekkel felelt osztályhű pártja határozatára.

Á szocializmus azonban nemcsak több bért. nagyobb darab kenyeret, új lakást, hűtőszekrényt, esetleg hétvégi telket és autót jelent, hanem mindenekelőtt új társadalmi viszonyokat: az egyén és a közösség új. harmonikus kapcsolatát. A kommunista szombatok. az egyre terebélyesedő szocialista hrteádmozgalom, az' üzemek, műhelyek, termelőszövetkezetek belső demokráciája, s közéletünk más. ma még kibontakozóban lévő megannyi szocialista vívmánya nemcsak a termelést, hanem a kultúrá- lódást és ezzel együtt a szocialista életformát, az emberek közösségi formálódását is szolgálja.

Ki tudja hánvan álmodoztak a magyar munkásosztály soraiban mindarról, ami ma már a szocializmus elévülhetetlen vívmánya? Sokan közülünk nem érhették meg ezt a napot, a két munkáspárt egyesülésének negyedszázados jubileumát. Fái. hogy nincsenek már közöttünk. de büszkén gondolunk arra. hogy pártunk, munkásosztályunk, a magyar néo oly sok kiváló harcost nevelt és adott az igaz ügynek, amelynek letéteményesei, örökösei, folytatói yagyunk. Pártunk szervezetei és tagiai. a magyar kommunisták abban a szilárd meggyőződésben emlékeznek meg 1948. június 12- ről. hogy a következő negyedszázad megbonthatatlan egységben tovább visz; munkásosztályunkat végső célia. a szocializmus teljes felépítése, a kommunizmus útján.

KŐSZEGI FRIGYES

Sírunkat a fogunkkal ássuk!

Szokások — vagy kultúra ?

Sok a kövér ember — Hogyan táplálkozzunk ?

Alakulófélben lévő táplálkozási kultúránknak széles körben kell meggyökereződnie ahhoz, hogy az ízletes, de „zsíros” magyar konyha korszerűbbé, egészségesebbé váljék, mert most még nem az!

Mai táplálkozásunk gazdagabb a korábbihoz képest. 1938-ban 33 kiló' volt az 1 főre eső húsfogyasztás. Ma több mint 55 kiló, s az akkori 17 kilós fejenkénti zsírmennyiséget „feltornáztuk” 27 kilóra. Az utóbbi 20 évben, 1950—1970 között a kalória- és a szén- hidrátfélvételünk is megnőtt. A cukorfogyasztásunk 20 év alatt 16 kg-ról 33 kg-ra emelkedett, megduplázódott. Nem táplálkozunk; túltáplálkozunk, pedig a súlytöbblet többféle megbetegedést okozhat. Korunk leggyakoribb betegségei közé tartoznak a szív- és érrendszeri zavarok, a cukor- betegség, a mozgásszervek elváltozásai, amelyek elősegítője a helytelen vagy túltáplálko- zás és a mn-^-toszegény életmód. Ugv K1- egvre időszerűbb a régi közmondás:

„Fogunkkal ássuk meg a sírunkat”.

Mit tehet éppen e cikk olvasója, hogy helyesen táplálkozzék, egészségesen éljen?

A szakemberek évek óta szinte közhelyszerűen ismételgetik, hogy hazánkban sok a kövér ember. Az európai országok között kalóriafogyasztásunk az elsők között van. Sok függ a háziasszonyoktól, hogy mi kerül az asztalra? Sok! így van ez városon és falun egyaránt. A vidékiek mégis megkülönböztetett figyelmet érdemelnek. Ott ugyanis erőteljesebbek azok a hagyományok, amelyek ellen kevés a jótanács, a felvilágosító munka, mert a táplálkozás legkevésbé változatos. Lássuk be. Magyarországon szinte népbetegségnek tekinthető a túltápláltság. A napi átlagos 3200 kalóriafelvétel túlzott, mivel a fizikai munka általi igénybevétel csökken. A táplálkozás reformja mellett tehát figyelmet kellene fordítani a fizikai aktivitás egyidejű fokozására is.

Az olvasók ünnepe

Pénteken este a németkéri művelődési ház klubkönyv- tárának vendége volt Pécsről a paksi születésű Pákolitz Isi- ván József Attila-díjas költőd műfordító és Szekszárdrói Csányi László. Kísérőkrónikásként vettem részt azon a találkozón, amelyen nem voltak még ötvenen sem. Viszont, akik ott voltak, azokat a szív és lélek együttesen hozta, éppen ezért nem a látványosság kedvéért ülték körbe a szabadpolcos, irigylésre méltóan szép könyvtárba nyíló klubszobát. Ünnepien és mégsem ünnepelni jöttek, hanem olyan dolgokról beszélgetni, ami tisztázni hivatott a világot, benne pedig a sokak helyett beszélő-szóló művészet dolgát. Az éjszakából is alapos részt szakító esti beszélgetés tanújaként három dolgot fedezterh fel, s ez parányokban sem az én érdemem, hanem Pákolitz Istváné, Csányi Lászlóé és a mai, a holnapi német- kérieket képviselő hallgatóságé volt.

Néhány évvel ezelőtt, amikor is hasonló alkalomból jártam Németkéren, igen összeakasztottam a ,,bajszomat" a helybeliekkel és az ünnepi könyvhét akkor esedékes író-olvasó találkozójának szervezőivel. Utólag is azt mondom, nem azért, mert az a kultúrotthon amiben az eseményt fogadták olyan volt, amilyen: szörnyen siralmas állapotú. Ma is jogosan érzett háborgásom oka az volt, hogy a „muszáj megrendezni” és a „kit érdekel ez?!” dilemmája ülte meg az estét és amikor ezt meg is írtam, az esemény íróvendége, a vajszívéről ismeretes Jobbágy Károly többszöri cikk- és levélváltással próbált jobb belátásra téríteni, holott nem volt, valóban nem volt akkor jó belátnivalóm. A balsikerű est résztvevői megüzenték, hogy kerüljem el a községet. Olyannyira szót fogadtam hogy még az új. nagyon szép művelődési házzal is most találkoztam először. Boldogság volt. Hasonlóképpen a.z is, hogy a családi tűzhelyek meghitt melegét kínálta-adta a mostani találkozó, amire nem a muszáj hozta a főként fiatal olvasókat, hanem az őszinte érdeklődés. Ez volt hát az első felfedezésem. A másik az, hogy a megyénkben Pákolitz István nagy költő. Nem azért nagy költő, mert itt született, közülünk való és a haza mindig szívesen térőt köszönthettük benne, hanem azért, mert a szerény, szavát alig hallató, másokat fürkész figyelemmel, bölcs mosolygással hallgató Pákolitz igen kemény és hosszas alkotómunkával lett egyszerivé. Ha úgy tetszik, a mai magyar líra nagy zenekarában utánozhatatlan-fontossá, aki már veszteségünk lenne ha nem lenne, vagy nem ilyen lenne. Aztán Csányi László! Öt főként a hétköznapok gyakran sóbányák légkörét is idéző egymásutánjából ismerem. Szigorú önmagához, ezen a jogon másokhoz is. Talán nem tévedek, ha mondom, hogy gyakorlott és gyakorlatlan toliforgatók egyaránt respektálják. Most új oldaláról ismerhettem meg 'a né- metkériek körében. Úgy mint köznyelvünkön is ‘kitűnően fogalmazó esztétát, aki mentes az ünnepkedés alkalmi kényszerétől és mégis ünnepien képes felkínálni azt a segítséget, amire minden valamirevaló olvasó ember igényt tart. Pákó-.’ litz versekkel válaszolt a tiszteletére összegyűlteknek és magáról beszélt, régi barátok, között szokásos hangon. Csányi László a könyvhétről, a könyvről, a magyar könyvnyomta-, tás féXezredéről beszélve tulajdonképpen azt mondta él- miért. kinek alkot a művész és ebben az esetben a műélvező, az olvasó miben kaphat segítséget azoktól, akiket személyesen talán soha nem ismerhet meg.

Nagyon szép eseménye volt az idei ünnepi könyvhétnek a németkéri író-olvasó találkozó, amely egyúttal a’ könyvhét végét is jelentette a paksi járásban. Most következzék ,az. amit.a kérdések és feleletek egyaránt ígértek: a könyv egyhetes ünnepe után a könyv és az olvasók mindennapos ünnepe.

A helyesebb táplálkozás kialakítása nem jelenti a táplálkozás élvezéséről és örömeiről vaíó lemondást. A cél az új táplálkozási szokások, a helyes életmód kialakítása. A táplálkozás területén lényeges a kalóriafogyasztás csökkentése, amely a magas zsír-, cukor-és cereáliatartalmú táplálékok csökkentését jelenti. A férfiak számára 2500—2800, a nők számára a 2000—2500 kalória fogyasztása kívánatos. Akkor táplálkozunk helyesen, ha energiaszükségletünk 18 százalékát fehérjéből, 35 százalékát zsiradékból és kalóriaszükségletünknek mintegy 47 százalékát fedezzük szénhidrátokból. A gyakorlatban ez 100 g fehérjefogyasztás — 410 kalória —, 100 g zsiradékfogyasztást — 930 kalória —■ és mintegy 300 g — 1230 kalória — szénhidrát-fogyasztást jelent. Fontos, hogy naponta fogyasszunk telítetlen zsírsavakat tartalma, zó növényi olajokat is. A kalorikus tápanyagok túlzott fogyasztását helyettesítsük testépítő fehérjékkel. Együnk minél több húst. halat, tejet, tojást, mert ezek az élelmiszerek tartalmazzák a testépítéshez nélkülözhetetlen aminó- savakat. Az egészséges, vegyes táplálkozásban igen fontosak a vitamin és ásványi anyagokban gazdag nyers saláták, gyümölcs- és főzelékfélék. A korszerű táplálkozásban a túlzói konyhasó helyett a gyümölcssók (K. és Mg. só) is jelentőséget kapnak. A sók megfelelő arányát a fokozott gyümölcs- és főzelékfélék fogyasztása elősegíti.

Megfelelő arányok a kalóriafogyasztásban, megfelelő arány az ásványianyag-fogyasztásban. vitamingazdagság a korszerű táplálkozás alappillérei.

Igen fontos természetesen a helyes táplálkozási ritmus ■ kialakítása. Mindenekelőtt szenteljünk több időt a reggelinek. Fogyasszunk a tejeskávé, tea mellé sajtot, tojást, vagy felvágottat: Ezért érdemes Í0 perccel korábban felkelni. Ajánlatos naponta legalább négyszer étkezni. Reggelizzünk bőségesen, vacsorára pé- dig együnk kevesebbet. Mindezek mellett fontos a korszerű konyhatechnika alkalmazása is. Ez a meleg ételek főzés helyetti párolását, a vastag rántások elhagyását, a zsír helyett az étolaj használatát jelenti.

Bizonyára sokan vannak, akik ma még — minden figyelmeztetés ellenére — tartják a súlyukat, s ugyanakkor nem tartják be az orvos tanácsait. Pedig a helytelen táplál,, kozás mellett korántsem lehetnek biztosak abban, hogy egv-két év múlva nem lépik túl a kívánatos határt. Legyünk tehát óvatosak: ne ás- s"k fogainkkal egészségünk sírját!