Tolna Megyei Népújság, 1973. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-02 / 127. szám

TOLHA HEGYEI VlliG PROLÉtXRjALÉGYÉSOUÉTEKl MSAG Íj Y A RiS2 O Cl A LI S í A M?uw KAS PASI TOLNA MfGVEÍ. BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXIII. évfolyam. 127. szám. ARA: 90 FILLER Szombat, 1973. június 2. Közeleg az aratás Nincs ok pesszimizmusra A paksi, a szekszárdi járás­ban szőkülnek az ősziárpa- táblák. Ebből az egyszerű tényből következik, hogy jó három hét múlva megkezdő­dik az aratás. Ez a munka most már évek óta gazdasá­gonként egy-két tucat ember­nek ad elfoglaltságot, mégis, még a városlakó embert is foglalkoztatja: mit ad az idei termés? Most, jelen pillanat­ban — pontosabban: napokban — nehéz egyértelmű választ adni. Nehéz, már csak azért is, mert még a mezőgazdasági szakemberekben is vívja csa­táját a régi és az új. Emberöltők alatt gyökerese­dett meg az emberekben a mondás, hogy a májusi eső aranyat ér — vagyis, május időjárása dönti el, milyen ter­mést ad a gabona. A májusi eső elmaradt az idén Tolná­ban, de elmaradt a szomszé­dos dunántúli megyékben is. Az a kérdés foglalkoztatja az embereket, hogy ezek után aszály lesz az idén? A várt. és elmaradt eső két­ségkívül befolyásolja a ter­mést, a gabonáét is, a kapáso­két is. Vegyük sorra előszóra kapásokat. A száraz időjárás miatt nem úgy fejlődnek, mint ahogyan azt a termelő elvár­ná. Emiatt a termesztési tech­nológia egyik fázisa, a vegy­szeres növényvédelem nemér. te el a kívánt hatásfokot, de a hónap elején állandó élénk, vagy éppen erős széljárás is akadályozta a vegyszerezést. S most mit tapasztalni? A táblákon traktoros kultiváto- rok járnak és több helyen elő­vették a legrégibb növényirtó eszközt, a kézi kapát. Nos, ezek után a következő kérdés, milyen gabonatermés várható? Találkozni gazdasá­gi vezetőkkel, akik igencsak pesszimisták. Egy tekintélyes rész óvatos: várjunk addig, amikor az aratásnak már túl leszünk a felén. Szóval ők a középutasok — ezúttal nekik kell igazat adni. Ezúttal elmaradt az „ara­Fock Jenő fogadta az osztrák pénzügyminisztert Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke pénteken délelőtt hiva­talában fogadta Hannes And- rosch-t, az Osztrák Köztársa­ság pénzügyminiszterét. Az eszmecserén részt vett Faluvégi Lajos pénzügy minisz­ter és dr. Fiedrich Frölichsthal, Ausztria budapesti nagykövete. Az osztrák pénzügyminiszter a nap folyamán látogatást tett Párdi Imrénél, az Országos Tervhivatal elnökénél és dr. László Andor államtitkárnál, a Magyar Nemzeti Bank elnö­kénél is. JJSZT ’73 99 Antiimperialista szolidaritás, béke, barátság A fedőnév és a jelmondat az általános iskolákban folyó hazafias, honvédelmi nevelést fejezi ki. és annak a honvé­delmi napnak a programját, amelyet a fasizmus felett ara­tott győzelem emlékére most már évek óta megrendeznek a megye úttörőcsapatai. Ezúttal Domboriban adnak kétnapos találkozót az évfor­duló tiszteletére az úttörőcsa­patok szakrajai: lövészek, munkásőrök, tűzoltók, egész­ségőrök, víziúttörők és model­lezők, négyszáznál többen. A találkozó közreműködői a me­gyei KISZ-bizottság és az út­törőelnökség mellett a mun­kásőrség, a tűzoltóság, a határ­őrség, az MHSZ, a BM-köz- lekedésrendészet, a Vöröske­reszt. Tegnap déltől folyamatosan érkeztek be a szakrajok a megye iskoláiból, majd dél­után folyamatosan megtör­tént a táborverés, az altáborok kialakítása, a táborvezetősé­gek megválasztása. Este tábortüzet gyújtottak, a tűz mellett rögtönzött mű­sor — amelyre szovjet pioníro­kat is meghívtak — címe: A X. VIT-re készülünk. Ma délelőtt a szakrajok ad­nak bemutatót felkészültsé­gükről, majd díszszemlén vo­nulnak el a tábor vezetősége előtt. A díszszemlét ebéd kö­veti. majd a 430 gyerek szá­mára legszomorúbb mozzanat; a táborbontás. nyat" érő májusi eső, de ma már a gabonatermesztésnek több, aranyat érő tényezője van: a talaj-előkészítés, a nö­vényfajta, a növényvédelem, a műtrágyázás, a betakarítás. Ha mindez optimálisan együtt van, akkor rekordtermést ta­karíthat be a mezőgazdaság. Ha valamelyik tényező elma­rad — mint most a májusi eső —, csak a rekord marad el. Csak emlékeztetőül idéz­zük, hogy a tavalyi júliusi, csapnivalóan kedvezőtlen idő­járás ellenére is meghaladta az országos átlagot Tolna me­gye gabonatermesztése, a fel­használt műtrágyamennyiség­ben és a termésátlagokban is elértük az 1975-re tervezett szintet. Jelenleg ott tartunk, hogy mezőgazdasági üzemeink tekintélyesebb része — a fen­tebb említett, valamennyi té­nyező révén — könnyen pro­dukálhatná a negyvenmázsás hektáronkénti átlagot. S ha csak harminc terem, az még nem tragédia. Érdemes felfigyelni Kele­men Istvánnak, a MÉM ter­melésfelügyeleti osztálya fel­ügyelőjének, Tolna és Baranya megye instruktorának a meg­állapítására. — Amennyiben a betakarí­tás idején nem lesz olyan szél­sőségesen csapadékos idő, mint tavaly, jól szervezett, veszte­ségmentes munkával vissza le. hét hozni azt a termést, amennyit a májusi csapadék- hiány elvitt. Ezt a törekvést tapasztalom azokban a gazda­ságokban, amelyekben az utóbbi napokban Tolnában, Baranyában jártam: minta­szerű, ahogyan a kombájnokat az aratásra előkészítik. Ne ringassuk magunkat és má­sokat abban a hitben, hogy a mezőgazdaság minden évben rekordokat állíthat fel, még ak­kor sem, ha képesek vagyunk ezekre a rekordokra. Igaz, hogy az időjárás ked­vezőtlen, de még sok minden ezután dől el. Igaz az is, hogy a kapások, a zöldségfélék hiá­nyolják az esőt, és a város­lakóknak drága a zöldségpiac. De igaz az is, hogy a mező- gazdaságban dolgozók eddig megtették a magukét, a ter­melés emberi oldalát nem ér­heti kritika. A termőföldet már igen, az időjárást még nem tudtuk leigázni. BI. Találkozás az olvasókkal Hagyománya van nálunk a betű, a könyv ünnepének, de az tagadhatatlan, hogy alig van még egy olyan közös ün­nepünk. amely tartalmában annyira megváltozott, mint a milliók számára hozzáférhetővé tett könyv évenként ismét­lődő ünnepi hete. Ma élő és alkotó íróink közül az idősebbek emlékeznek még és gyakran éppen ebből az alkalomból em­lékeznek kesernyés iróniával az egykori könyvhetekre, ame­lyek során az író nem olyan örömmel, szellemi izgalommal várt vendége volt olvasóinak, mint amilyen szeretve-tisztelt- várt vendég ma. Ki vásárolt Magyarországon könyvet akkor, amikor a harmincas évek elején megrendezték az első könyv­heteket? Akinek erre pénze volt. S kinek volt pénze? Csak a társadalom egy igen vékonyka, de mindenben uralkodó ré­tegének, aminek tagjai közül nem mindenkiben buzgóit szel­lemi szomjúság. íróink általában egész éven át, de legkivált a könyvhetek napjaiban kénytelenek voltak tehát „szellemi javakban utazni”, magyarul ügynökölni műveik terjesztéséért és nem tudom, hogy irodalmunk ma már csak művekben élő nagyjai hinnének-e szemüknek, amikor elkészül egy-egy ünnepi könyvhét anyagi-erkölcsi-közművelődési mérlege? Azt hiszem nem nagyon hinnének, az egyszeri és így is na­gyon megalázó „közszemlére tétel” elszenvedői, de tamás- kodva fogadnák azokat a számokat, is, amelyeket könyv­kiadásunk rak évente az asztalunkra megjelentetett mű­vekben. A mi ünnepünk, a könyv, az író, az olvasó, s „aki” a könyvet az olvasóhoz közvetíti a kiadás és könyvterjesztés ünnepe új és más, mint a hajdaniak lehettek. Hogy miért új és más, ebben az országban úgyszólván senki számára nem kérdés. Népünket a szabadság, a felszabadulás szabadította rá a könyvekre, az olvasás emberformáló-gazdagító forrá­sára. Ritkán gondolunk erre így, de nem tudom így kell-e gondolni erre? Nem elegendő-e meglátnunk a könyvet az ember kezében amikor ad néhány lélegzetvételnyi szabad időt a munka, vagy várakozik valahol, netán az utazás egyébként üres óráit olvasással tölti be? Úgy vélem elég. Elég tudnunk azt is, hogy az anyagi jólétükkel még kezdet­legesen gazdálkodók otthonaiba is betört, helyet kért a könyv, bár meglehet, hogy az olvasás szellemi erőinket transzponáló gyönyörűségét majd csak ezután fedezik fel igazán és élethosszra elég hűséggel. A ma kezdődő ünnepi könyvhét másban is új, több az idén, hiszen nemcsak az alkotók és olvasóik találkozására alkalmas ez a hét. Életünk egy heti darabkáját ebben az évben az teszi kivételes jelentőségűvé, hogy 1973-ban ünne­peljük a magyar könyvnyomtatás 500 éves jubileumát, tisz­telegve nyomdaiparunknak, mely az alkalomból nagyon szép, noha kétségkívül nagyon küzdelmes kultúrtörténeti múltra tekinthet vissza. Mi lenne velünk könyvek nélkül, ha otthonainkban ma sem lenne egyéb olvasnivaló, mint egy-egy ronggyá olvasott biblia, vénségtől sárgult-foszlott kalendárium? Lám mire képes 28 évnyi történelem, amit népünk „irt” országépítöként, országkormányzó tulajdonosként?! Már nem tudjuk elképzelni az életünket könyvek. a betű nélkül. S a könyv ünnepi hetét sem tudjuk másfélének elképzelni már, mint amilyen ez, a valahányunk meghitt ünnepévé lett hét, amit mindig várunk újdonságaiért és valami sokszor kere­settet újra felkínálóért, a személyes találkozások, beszélgeté­sek öröméért. A szellem ünnepe ez. Készültünk rá, vártuk. Üljük is meg akként! — a — Parlament Ünnepség az iskolák államosításának 25. évfordulója és a pedagógusnap alkalmából Az iskolák államosításának 25. évfordulója, valamint a közelgő pedagógusnap alkal­mából pénteken ünnepséget tartottak a Parlament kupola- csarnokában. Az elnökségben foglalt helyet: Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Aczél György, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a KB titkára. Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának el­nöke, Cseterki Lajos, az El­nöki Tanács titkára, dr. Or­bán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese. Losonczi Pál köszöntötte a kitüntetett nevelőket, oktatás­ügyünk érdemekben gazdag, szorgalmas munkásait, peda­gógustársadalmunk kiemel­kedő képviselőit, majd kitün­tetéseket, illetve emlékérmeket nyújtott át. Közellátási intézkedések Kairóban Június 1-től jegyre adják az étolajat Kairóban. Az intézke­dést az tette szükségessé, hogy a feketepiaci spekulánsok és az áruhalmozók mohósága mi­att hosszabb ideje zavarok voltak a lakosság ellátásában. A jövőben mindenki a szövet­kezeti boltokban kapja meg a személyenként meghatározott fejadagot. Az áruelosztási ne­hézségek főként a szegényebb családokat sújtották, amelyek anyagi helyzetüknél fogva nem gyűjthettek hosszabb időre szóló készleteket. A baromfival való ellátás ja­vítását szolgálja az a másik intézkedés, amelynek értelmé­ben a vásárlókat csak lakó­területükön, a személyi iga­zolvány felmutatása után szol­gálják ki a szövetkezeti boltok. Az elmúlt hetekben több száz kereskedőt vontak fele­lősségre közellátási visszaélé­sek miatt, főként azért, mert az állami, illetve szövetkezeti boltokban beszerzett árut ma­gas, feketepiaci felárral érté­kesítették. Az A1 Akhbar cikkírója szó­vá teszi, hogy az állami üzle­tek helyett magánkereskedők, utcai árusok foglalkoznak a külföldről behozott iparcikkek árusításával. Feltűnést keltő jelenség, hogy Kairó belváro­sában újra megjelentek azok az importált luxuscikkek, ru­házati és divatáruk, szövetek, rádiók, magnetofonok, háztar­tási gépek, stb, amelyeknek árusítását a múlt év elején hi. vatalba lépett és ez éy már­ciusában átalakított Szidki- kabinet megtiltotta. A tehetős középosztály tagjai' leplezetle­nül bírálták az érdekeiket sér­tő korlátozásokat. Mint emlé­kezetes, a luxuscikkek beho­zatalát és árusítását főként a diáktüntetések követelésére ál­lították le azzal az indokkal, hogy a hadiállapotban lévő or­szágnak minden erejét a har­ci felkészülésre kell össz­pontosítania.

Next

/
Thumbnails
Contents