Tolna Megyei Népújság, 1973. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-07 / 131. szám

■ ; • ­■"«: r: v;M- • •: -7 • •• .* IICIÍFCSIIIIIEÍ VII kildilHink: Bénii liines Várom a magas, szőke lányt. „Pár perc az egész. Már a személyi ügyeket tárgyaljuk”. Tartja a szavát. Leül a szemközti székre, automatiku­san cigarettáért nyúl. — Ne vedd észre. Nekem tilos* — mondja. — Csak ott­hon szabad. — Ugyan, mire ez a cikk megjelenik, nem is leszel gim­nazista. — Mikor? Június 7-én csü­törtökön? Pontosan akkor érettségizem. Na, mindegy. Mélyeket szív a cigarettá­ból, szeme közben állandóan jár, mintha keresne valakit. — Sietek! — töri meg a csendet. — Szerencsém volt ma. Kocsival jöttem be a vb- re a járásiakkal, nem akarom megváratni őket. — Mesélj magadról. — Én is riporterkedem. 1969- foen megnyertem a rádió által hirdetett úttörőriporter-vetél- kedőt. , — Meg sem kérdezem mi akarsz lenni. — Rosszul tippelsz! Tanár szeretnék lenni, nem újságíró. Érdekes. A középiskolában egyszerre csak beleszerettem a matekbe és nem tudok — nem is akarok — szakítani „vele”, így azután letettem eredeti tervemről, az újságírásról. — Hova jelentkeztél? — A pécsi Tanárképző Főis­kola szombathelyi tagozatára. Matematika—orosz szakra. Na­gyon szeretem a nyelveket. Nagyon jól jött az orosz ta­nulásához, hogy' tavaly nyáron két hétig Moszkvában voltam. — Van valami hobbid? — Ha az utazás lehet hobbi, akitor van. Imádok utazni. El is terveztem, ha dolgozni fo­gok, az első fizetésekből jogsit szerzek. Apáméknak van egy 850-es FIAT-juk. — Mit gondolsz,’ Ágnes, miért lehetsz VIT-küldött? — Nehéz erre válaszolni az öndicséret veszélye nélkül. Gondolom, KISZ-munkámért. 1971 óta a KISZ Tolna megyei Végrehajtó Bizottságának tag­ja vagyok, két évig voltam a Gőgös Ignác Gimnázium KISZ. titkára. Éppen a napokban ad­tam át a stafétabotot. — Boldog vagy? — Igen. Alig'várom, hogy induljunk ... Csak ez az érett­ségi. Csak ezen lennék túl. Bár József Attilát vagy Adyt húznám ki irodalomból! A ró­luk szóló tételeket tanulom a legtöbbet, pedig róluk tudok legtöbbet is. Bérdi Ágnes, dombóvári gimnazista, Tolna megye egyik VIT-küldöttje, éppen ma reg­gel öltötte magára a sötét szok­nyát, a matrózblúzt, hogy a délelőtt folyamán érettségi vizsgát tegyen. — vj — muii ifjú Botond Bábszínházban Komáromi Zoltán felvétele ■ ■ Üzenetek Zápór Anna, Dombóvár és sokan mások: Örülünk hogy megszeretté­tek a másnapi Magyar Ifjúsá­got bemutató rövid híradásun­kat Most. azért nem olvas­hattatok — és olvashatjátok — mert szerzője, aki egyéb­ként az Ifjúsági Lapkiadó me­gyei kirendeltségén dolgozik, elutazott Szekszárdról. Jövő héten újra jelentkezik a „Hol­napi MI”! — Hiányoljátok az üzeneteket is, ahogy Anna ír­ja, Rajtunk nem múlik, ha van mit üzenni... Top­lista A. 1. Vinnélek — Almássy Éva, Táti Tóth László, LGT. 2. Nem hiszem — LGT. 3. Egy lány sétált a domb­oldalon — Koncz Zsuzsa. B. 1. A XX. század gyermekei — T. Rex. 2. Csillagember — David Bowman. 3. A tokiói asszony — Deep Purple. ...._ F ICAM!!! Agyficam, ízlésficam vagy rémálom??? — ezen törtem a fejem a múltkor. A buszon egy daliás ifjonc ácsorgóit, farmerben és zöld színű, durva vászonból készült ingben, ami­nek a karján hímzett emblé ma díszelgett: US ARMY. Azaz „Amerikai Egyesült Ál­lamok hadserege”. A legény bőven osztogatta a sziákat, úgyhogy kétség kívül nem amerikai sorköteles volt, ha­nem idevaló Szekszárdra eset­leg Paksra vagy netán Medi­nára. Hogy miért hordja kar­ján az enyhén szólva sötét hírű hadsereg emblémáját, azt nem tudtam eldönteni. Agyficama van és rokon­szenvesnek találja az amerikai hadsereget, éjjelente arról ál­modik, hogy Kambodzsában masírozgat, vállán himbálódzik legújabb típusú gépfegyvere? Izlésficama van, és úgy gondolja, ami „divatos" az új világban, az Szekszárdon is hat a lányokra, vagy hogy deltáit még inkább kiemeli a katonás jelvény? Vagy nekem volt rétnálmom, amikor egy US ARMY jelvény­nyel találkoztam 1973 júniu­sában, Magyarországon, Szek­szárdon?, ____J — virág — I lyenkor 'tavasszal elég ne­héz egy-egy nagyobb lélegze­tű műsort megrendezni. En­nek ellenére a közelmúltban író-olvasó találkozót tartot­tunk. Vendégünk Jobbágy Károly költő és műfordító volt. A Iá togatók száma a vártnál ala­csonyabb volt. a műsor pedig minden várakozást felülmúlt: Tulajdonképpen nem is egy költővel, ' hanem egy kedves ismerőssel beszélgettünk. Job­bágy Károly több kedves ver­sét olvasta fel, mindegyikhez egy-egy történetet mesélt el. Az előadás végén sok kérdé­sünkre válaszolt a költő, a kéz. dő versfaragókat pedig jó ta­nácsokkal látta el. Antal Mária klubvezető országban A falakon térítők, hímzett blúzok, az egyik ablakon hím­zett, függöny, az asztalokon szőttesek, párnák, csipkék. Sok-sok virág mindenütt. A tavasz is belopta magát a nép- művészeti alkotások közé a dombóvári művelődési köz­pont első emeleti helyiségébe, ahol a díszítőművész-szakkör állította ki munkáit. Molnár Ferencné, a szakkör vezetője kalauzolta a látoga­tókat. Először a színes alapon fehér hímzéssel készült Tolna megyei, Kapos menti szőttese­ket mutatja meg. Aztárf a mustárszínnel varrt, levélmin­tás karádi párnák, a piros­fekete buzsáki, a rábaközi ma­daras, a több színű kalocsai és az egyszínű'ókalocsai hím­zések következnek. Utóbbiak művésze Király Ilona né^ii és leánya. A sarokban Nemes Jó- zsefné csipkéi között párnák, térítők, apró könyvjelzők mel­lett fényképek: rajtuk az al­kotás „folyamata”, a szociális otthon tagjai munka közben. A népművészeti alkotások ma már a divatban is szere­pet kapnak, így a hímzés is nagyon divatos. Érdemes hát nekünk, fiataloknak is meg­nézni ezeket a kiállításokat, gyakorolni a hímzést. ILLÉS AGNES Dombóvár Itt a nyár! És vele a meleg — ez nem mindig jellemző — meg a szünidő, a strandszezon, a la­zítás. Egymás után zárnak be a! klubok, a középiskolai KISZ- ; alapszervezetek is pihenőre vonulnak. Miről írjunk? — ér­deklődtek tudósítóink aggo­dalmasan június közeledtén. Itt a nyár, az építő, és egyéb táborok, az utazások ideje. Lá­nyok, fiúk! Várjuk leveleite- ■ két, túdósításaitokat a tábor­életről, szívesen vesszük, ha útiterveitekről, utazási élmé­nyeitekről is írtok. Ezekkel másoknak is ötleteket adhat­tok, akik jelenleg még a fej­törés stádiumában vannak. Szívesen vesszük azokat az élménybeszámolókat is, ame­lyek munkahelyi élőlényeitek­ről szólnak, hiszen a nyári szüneteket sokan — reméljük, mindig többen — használják fel termelési tapasztalatok gyűjtésére. Magunknak tehát sok-sok színes, érdekes tudósítást, okos levelet kívánunk. És olvasó­inknak? Elsősorban jó időt. Másod­sorban azt, hogy ne fecsérel­jék el idejüket. Tervezzétek meg a szünidőt: jusson benne hely a napozás, strandolás, tollaslabda, foci mellett az ol­vasásnak is. Nem árt, ha ilyenkor kicsit megerősítitek ismereteiteket a házimunkák területén — nem csupán a lá­nyok! — fontos és hasznos do­log egy-egy hónapot dolgozni. A megkeresett pénz is jól jön. de sokszorosan kamatoznak majd tapasztalataitok. Különö­sen jól teszik, ha munkát vál­lalnak azok, akik tovább sze­retnének majd tanulni Csaló­dásoktól, kellemetlen megle­petésektől kímélik meg magu­kat, ha előzetesen eltöltenek választott hivatásuk munka­helyén egy-egy hónapot! Szeptembertől természetesen mi is visszazökkenünk majd az eredeti kerékvágásba, elő­kerül a címek mellé a „klub”, embléma is... > / „VIT-breviárium" Alig fél esztendővel azután, hogy Európában befejeződött a világtörténelem legnagyobb háborúja, 1945. október 29-érf , Londonban összeült a világ ifjúságának kongresszusa. En­nek résztvevői alakították meg a Demokratikus Ifjúsági Vi­lágszövetséget. A DÍVSZ akciói közül mindig is a legismertebb — és méltán legnépszerűbb — a VIT volt. Mostanában a X. VIT előtt néhány héttel, egy­re több szó esik a fesztiválok­ról, és úgy gondoljuk, nem árt, ha röviden áttekintjük az eddigi találkozók történetét. PRÁGA, 1947 A DÍVSZ felhívására mun­kásfiatalok, tanulók, a mező- gazdaságban dolgozó fiatalok, kulturális és sportszervezetek, a szakszervezetek és vallási szervezetek — a világ béke­szerető fiatalságának képvise­lői 73 országból jöttek el a Vencel téri nyitóünnepségre. Itt hangzott el először az Egy a je1 szónk kezdetű dal, mely a DÍVSZ himnusza lett. A fesztivál sikerén felbuzdulva a DÍVSZ elhatározta, hogy ez­után rendszeresen megrende­zik a fiatalok béketüntetését. A kezdeményezésbe bekapcso­lódott a Nemzetközi Diákszö­vetség is és így a találkozó neve 1949 óta Világifjúsági és Diáktalálkozó. BUDAPEST. 1949 Tombolt a hidegháború, erő­södött a militaristák tevékeny­sége. A budapesti VIT ebben a légkörben a béke és a barát­ság üzenetét hirdette. Mint a többi országok fiataljai, a ma­gyar fiatalok legtöbbje is éle­tében ekkor került először kapcsolatba távoli nemzetek ifjúságával és győződhetett meg arról, hogy minidért nép­ben van valami, amit szeret­ni, becsülni lehet. Sok nem szocialista ország fiataljai itt láthatták mennyire hazug az ellenség által rólunk terjesz­tett propaganda. BERLIN, 1951 A harmadik fesztivált az el­ső demokratikus és békés né­met állam fővárosában. Ber­linben rendezték meg. Á talál­kozó az addigi legnagyobb békedemonstrációvá vált BUKAREST. 1953 Számos országban helyi, nemzeti fesztiválok előzték meg a VIT megnyitását, a ro­mán fiatalok pedig erre az alkalomra 138 nap alatt készí­tették (el a százezer személyes bukaresti stadiont. A nyugati sajtó hatalmas ellenpropagan­dája ellenére 111 ország 30 000 fiatalja vett részt a bukaresti VIT-ert. VARSÓ. 1955 Ez volt az első VIT, ame­lyet már nem a DÍVSZ és az NDSZ szervezett, hanem egy széles összetételű nemzetközi előkészítő bizottság. Több olyan szervezet is elküldte képviselőit, amely nem volt tagja a DlVSZ-nek. MOSZKVA, 1957 ‘ A moszkvai VIT nemcsak méreteit, hanem programját tekintve is a legnagyobb volt a fesztiválok sorában. 131 or­szágot 34 000 fiatal képviselt. A Lenin Stadionban megtar­tott megnyitóra 820 feldíszített gépkocsin érkeztek a küldőt-^ tek. A regionális találkozók keretében szervezték meg töb­bek között a balti népek, az arab országok, az afrikai né­pek és Latin-Amerika népei­nek találkozóját. A ma is közkedvelt dal, a „Moszkva parti esték” ekkor indult el világhódító útjára. BÉCS, 1959 i Nagy volt a jelentősége an­nak, hogy első ízben nem szocialista ország vállalta a rendezést, megtörve így a •hi­degháborús légkört. Európa szívében a kapitalista világ kénytelen volt teret adni e hagy nemzetközi békede­monstrációnak. Ez azonban sok nehézséget, szinte napon­ta megújuló harcot jelentett a nemzetközi előkészítő bízott - ság számára. A bécsi VIT azonban minden kedvezőtlen körülmény ellenére fényesen sikerült. HELSINKI, 1962 A helsinki VIT előkészítése zavartalan volt. A fesztiválon 137 ország 18 000 küldötte vett részt. SZÓFIA, 1968 A szófiai találkozó a világ fiataljainak a vietnami néppel való szolidaritását tükrözte. Nagyon népszerű volt a szoli­daritási központ, ahol Viet­namról szóló filmeket vetítet­tek. találkozókat tartottak és kiállításon mutatták be a viet­nami nép harcát. /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents