Tolna Megyei Népújság, 1973. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-01 / 126. szám

Üzemlátogatás tamási módra Kisdiákok a bíróságon — A részvétel élménye. A lakásépítés eredményei A Pedagógusok Szakszervezetének elnökségi ülése Százhárom, az idén végző nyolcadik osztályos jelenlété­ben az előírásos formaságokat megelőzően jogi előadással kezdődött a Tamási Járásbí­róság dr. Erdős Tibor taná­csának szerdai tárgyalása. A tanácsvezető bíró részben fel­elevenítette a kisdiákok előtt, amit a bíróságról az iskolába’-’ hallottak, részben röviden el- mdhdotta. mi a szerepe az eljárásban a vádhatósága1 képviselő ügyésznek, a /Védő­nek. a büntetőtanácsnak. A lurkók alig leplezett sajnálko­zással vették tudomásul. ho°v a jogalkalmazás legizgalma­sabb részének, a bíróság ta­nácskozásának nem lehetnek tanúi. — mert ami a tanács­kozáson elhangzik akkora ti­tok, hogy keresni kell hozzá hasonlót... A tagadásban lévő vád'o+t felelősségre vonása mindig lát­ványosabb. mint az őszinte emberé. Tóth Lajos fürgedi tsz-tag — a szerdai ügy vád­lottja — tagadja, hogv egy zsák tápot lopott a szövetke­zettől; tagadja azt is. hogv hamis tanúvallomás megtéte­lére próbált volna rábírni egy ismerős házaspárt. Két tanú — Virág János és Virág Ferenc — határozottan vallja, hogy látta március 18-án Tóthot, amint zsákkal á ■hátán ódalgott a bikaistálló táján. Amikor őket észrevet­te. ledobta a zsákot, s megfu­tamodott. A legények utána. Addig kergették, amíg sike­rült felismerniük. Nem fogták el. mivel verekedő természetű­nek tartják. Sz. Kovács Mátvás kissé begyulladva áll a bíróság elé. •Azért szeoeg. mert a nyomo­zás kezdetén megpróbálta fél­revezetni a rendőrséget. A ta- nácsvezétő bíró megnyugtat­ja: Nincs oka aggodalomra, mert még jókor helyesbítette vallomását. A tanú állítása szerint Tóth csak este fél nyolcig időzött náluk. — Fél nyolckor távozott. — állítja határozottan Sz. Ko­vács Mátyásné is. — Honban tudja ekkora bizonyossággal? — kérdi dr. Kiss János védő. — Az órára nézett, vagy a rádiót figyelte? — Nem ismerem az órát. a rádió pedig hallgatott, mert az e?vik gyerekem nagy beteg Volt. Lecsap a védő golyóstolla a iegyzetpaoírra, de lecsap ám dr. Oroviez József járási veze­tő ügyészé is. hiszen a vádlott ötször elmondta röviddel előbb, mit énekelt akkor Má- thé Péter... Szembesítés szembesítést követ, majd a vádhatóság képvisel ója a tárgyalás elha­lasztását indítványozza. Beje­lenti, hogy Tóth Lajos élet­társa ellen elrendeli a nyomo­zást hamis tanúzásra rábírás gyanúja miatt. Ha a nyomozás adatai alátámasztják feltétele­zését. pótvádiratot ad ki. Eb­ben az esetben az élettársak egvütt foglalnak helyet a vád­lottak nadián. — Végzést hirdet a járás­bíróság! — így dr. Erdős Ti­bor. — A bíróság a tárgyalást elhalasztja, és hivatalból tűz maid ki új határnapot. Kérdés kérdésre záporoz. „Mi a jávító-nevelő munka?” „Itélkezhet-e emberölési ügy­ben a járásbíróság?” ..Mit je­lent az a fogalom, hogv előze­tes rehabilitáció?” A bíró. az ügyész, az ügyvéd egymással versengve válaszol. Mi taga­dás. olyan kérdés is akad. amelyre csak kurta közös kon­zultáció után felelnek. Bízónv. nem mindig könnvű az efféle bírósági Tanár úr kérem-ben tanárnak lenni... A per kimenetelét illetően optimista az ügyész, optimista a védő. A bíró — természete­sen — nem nyilatkozhat arról. hogy előreláthatólag milyen ítéletet hirdet. Az újságíró pedig arra gon­dol. Tamásiban már hagyo­mány. hogy dr. Erdős Tibor, a fiatal tanácsvezető bíró dr. Kosztend Vilmosnak, a járás- bíróság elnökének őszinte egyetértésével már 1962. óta minden esztendőben meghív végzős kisdiákokat tanulságos­nak. érdekfeszítőnek ígérkező tárgyalásra. A bíróságra ilyen körülmények között ellátogat­ni valójában: üzemlátogatás. A gyárba se azért invitálják meg a fiatalokat, hogy mind­annyian felcsapjanak vasesz­tergályosnak, a termelőszö­vetkezetbe se azért, hogy mind jószággondozónak kívánkozza-. nak. Persze; égv-égy hivatás népszerűsítéséért is. de leg­alább annyira' ázérl.'hogy is­mereteiket személyes tapaszta­latgyűjtéssel bővítsék. Sok bárgyú krimi ellensúlyozása­ként sem árt az ilyen modern üzemlátogatás. — Második gimnazista ko­romban már elhatároztam, hogy ha törik, hg szakad, úgy tanulok, hogy bíró lehessek. — említette a zsibongó gyermek­had távozása után dr. Erdős Tibor. — Abban az időben dr. Csatolós Lorándnak. aki ma már a Pécsi Megyei Bíróság tanácsvezető bíráia. egyik tár­gyalásán tökéltem el. hogy követem példáiét: megismerte­tem a , tanulóit;jóságot a bíró­ság munkájával. A tamási tradíció kétségkí­vül közérdekű. Jó volna meg­találni a módját, hogy azok­nak a településeknek ifjúsága is részesülhessen a tárgyalá­son való részvétel élményé­ben. ahol nem működik bíró­ság. A falu és a város közötti különbség ezzel szintén csök­kenne. A pedagógusok lakásépítésé­nek eredményeit, elmúlt évi tapasztalatait összegezték csü­törtökön a Pedagógusok Szak- szervezete elnökségének ülé­sén. A tanácskozás megálla­pította: jó eredménnyel zárult a nevelők kedvezményes lakás- építési akciója 1972-ben is. A megyei művelődésügyi osztá­lyok ebben az időszakban 1236 kölcsönigényt terjesztettek fel a Művelődésügyi Minisztéri­umhoz. A korábbi évekhez képest a községekből benyúj­tott igények száma némileg csökkent, a városiaké pedig növekedett. Az Országos Ta­karékpénztár 1100 kölcsönke­retet biztosított, örvendetes, hogy az építkezők 26 százaléka pedagógusházaspár és szem­betűnő, hogy növekszik az építkező óvónők száma is. Továbbra is sok segítséget jelent a pedagógusok számára a szolgálatilakás-vásárlás és -építés. A megyék részére költ­ségvetésből biztosított lakás- vásárlási összegek ebben a tervidőszakban nem változnak. A megyék a vásárlásra bizto­sított összegből támogatják a községek szolgálatilakás-épít- kezéseit is, illetve néhány me­gyében ebből a pénzből —• helyi kiegészítés nélkül is — építkeznek. Változatlanul je­lentős a helyi erőforrásokból törtéhő építkezés. A községi szolgálatilakás-építkezések szá­ma szinte esztendők óta vál­tozatlan. A pedagógusok szakszerve­zetének elnöksége summázva a tapasztalatokat megállapította: a tavalyi esztendő is — a szá­mos hátráltató tényező ellené­re — eredményeket hozott: több mint 1700 pedagógus­család lakásproblémája oldó­dott meg. (MTI) TIT-statisztika : BORVÄRÖ ZOLTÁN Vezet a matematika és a csillagászat Tava.ly 38,5 milliót költöttünk a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat keretein belül művelődésre: ezen belül tanfolyamokra 2 millióval többet fizettünk be, mint az előző évben, nyelvtanulás­ra pedig 1,8 milliót fordítottunk. Az önművelés olyannyira ked­velt szabad idős tevékenységünkké vált, hogy ma az országban naponta 710 helyen kerül sor a TIT rendezvényeire, s az évente elhangzó 108 ezer előadásnak 5 millió hallgatója van. A régi, hagyományos értelemben vett ismeretterjesztés meg- újulóban van, az egyedi előadások ma mindössze 30—40 száza­lékát teszik ki a TIT tevékenységének. Ehelyett előtérbe kerültek a munkás- és ifjúsági akadémiák, a sorozatok, a szabadegyete­mek, a zárt rendszerű tanfolyamok: a titkárnőképző, a műszaki raiz, a gyorsolvasási, az idegenvezetői és a különböző nyelvtan­folyamok. 5z utóbbiak keresettségét jelzi, hogy 17 nyelvet 132 ezer órában tanítottak 1972-bén. A TIT.akadémiák, szabadegyetemek és tanfolyamok leglelke­sebb látogatói ja statisztikák ,szerint a fiatalok. A tizen- és hu­szonéveseket leginkább a matematika, a fizika, kémia és a csil­lagászat érdekli. A „kis matematikusok baráti köré”-nek tízezer látogatója van. Az üzemek kulturális alapjukból 1972-ben 800 ezer forint­tal többet költöttek ismeretterjesztésre, mint a megelőző években. — Tiltakozom. Pontosabban tiltakoznék, ha azt feltételez­né rólam, hogv csak azért a tíz százalékért csinálom. Ugyan. Tudja maga mennyi bosszúságot, mérget kell nyel­nem a sok-sok öröm mellett? Jönnek és rámtámadnak, szá­mon kérik, hogy ha ennek tudtál adni ebből, vagy abból a könyvből, nekem miért nem? Hiába magyarázom, hogy sor­rendiséget kell tartanom, és három könyvet nem oszthatok ötfelé. hanem csak azoknak, akik megrendelték. Persze, ezek jelentéktelen dolgok. Na­gyon szeretem a könyvet. Leg­szívesebben mindenki kezébe odanyomnék egy-egy szép re­gényt, hogy tessék, olvasd, hasznodra válik! Azt hiszi, máshogy lehetne bizományos- kodni? Ha én nem lelkesednék, (lem ajánlanám a könyvet, nem lenne vevőm, nem érne semmit a munkám. Mióta csinálom? Ne is kér­dezze. Több mint tíz éve. Mi­kor is volt a házasság? Nem, nem az enyém. Igen, 1959-ben vagy 1960-ban. Akkor lett egy cég az AKÖV és á BELSPED. Könyvnapot szerveztek az új vállalatnál, és már nem is tu­dom ki volt az illető — kér­dezte tőlem, hogy nem bonyo- lítanám-e le? De, mondtam, szívesen. Igen, majd elfelej­tettem, volt egy nagyon türel­mes nagybácsim, négyéves ko­romra megtanított írni-olvasni. Azóta vagyok én a betű sze­relmese. Kicsit érzelgősen hangzik, de nem találok más kifejezést. Tehát egy könyvnappal kez­dődött. Azután jött Leposa Dezső, hogy nem vállalnám-e a könyvbizományosságot? Vál­laltam, csinálom. 63 közül ] A könyvbizományos Az olvasókról és az olvasás­ról sok érdekes megfigyelést tehettem. Megfigyeltem, hogy csak egy valakinek kell elkez­deni a könyvvételt, a többi követi. Előbb lehet csak azért, hogy: „na, én is megmutatom, tellik a könyvre”. De ha bele­kóstolt egyezer az olvasás gyönyörűségébe, — mert olyan ez, mint a cigaretta vagy az ital — nem tud megválni tőle. Úgy mondom, hogy akkor már nincs megállás „felfelé a lej­tőn-'. Az italnál, meg más ká­ros szenvedélyeknél lefelé nincs megállás, de itt felfele visz az út. Aki olvas, többet érő ember lesz. Egy példa. Az egyébként nagyon kedves fia­tal gépkocsivezető először nem akart olvasni. Ajánlgattam ne­ki ezt is, azt is, mígnem szen­vedélyes olvasó lett. Közben leérettségizett, most művezető egy másik vállalatnál. Ha hi­szi, ha nem, azóta is állandó vevőm, és mindig azt mondo­gatja, ő csak a Marika néninél, a Dányi Frigyesnénél veszi a könyvet. Nagyon eltértem a lényeg­től: Tehát tíz százalékot ka­pok mindig a forgalomból. Havonta három-négyezer fo­rint a forgalom, tehát három­négyszáz forint jár a mun­kámért. A vevők számáról annyit, hogy egyre többan van­nak. Igaz, nagy vállalat a Vo­lán, egyre többen dolgoznak itt. Mindenesetre legalább negyven olyan vásárlóm van, aki minden neki való újdon­ságot megvesz. Még egy érde­kes megfigyelés.'Ugye, ha égy- egy könyv nagy sikert ér el, másod-, harmadkiadást is meg­érhet. No, azt mondják a De- zsőék: „vigyél belőle bőven, menni fog.” És nem megy. Hogy miért? A vevőim már majd mindnyájan megvették első kiadásban! Eredmények? Egyféle nép­művelésnek tekintem ezt a munkát. Mégpedig olyannak, amelyiknek nagy előnye van. Tudniillik én itt vagyok a dolgozók között. Nem ők, ha­nem én megyek hozzájuk. És szerintem ez nagy előny. A könyvesboltba nem megy oe, valószínű nincs ideje, vagy kedve. De ha én a helyébe vi­szem a könyvet, vevő les:. Azután nagy eredménynek tartom, hogy a Volántól 154-e-i neveztek be a Kell a jó könyv olvasópályázatba. Jutalomkép­pen egyhetes Szovjetunióbeli utat kaptam a szakszervezet­től. A saját könyveimről végül. Közel ezer kötetem van, na­gyon megválogattam, megszűr­tem őket. Kedvenc íróim: Remarque, Camus, Normann Mailer, Szimonov, a magya­rok közül Jókai, .Gárdonyi Gé­za, az élők közül Passuth Lász­ló, Örkényi István. Beszéljek a problémákról is? Hát jó. Előfordul, de nagyon elvétve, hogy valakit figyel­meztetnem kell, fizess, mert ekkor, vagy akkor le kell szá­molnom. Előfordult, hogy egy illető elment a vállalattól, másfél évig vártam a pénzem. Mivel a magaméból már be kellett fizetnem addig. Az el­látásról annyit, hogy kevés az új könyv. Valahogy nem elég friss könyvkiadásunk vérke­ringése. Ezen kellene változ­tatni. És ezt nemcsak én mon­dom, hanem a vevőim is. Dányi Frigyesné, a Volán 11.' számú Vállalat statisztikai cso­portvezetője csak egy a Mű­velt Nép Könyvterjesztő Vál­lalat 481. számú könyvesbolt­jának 63 könyvbizományosa közül. Ez a bolt éves átlagban négy­négy és fél milliós forgalmat bonyolít le. Ennek — általá­ban — harmincöt-negyven százalékát a könyvbizományo­sok „hozzák”. Ök azok, akik ott vannak a legeldugottabb munkahelyen, cipelik a nagy csomag könyveket, munkaidő után számolnak, összeadnak, kivonnak. Idegeskednek, ha valaki elfeledkezik arról, hogy nem elég csak az első részletet fizetni. Azt mondja Leposa Dezső, a bolt vezetője, hogy számíta­nak a bizományosokra, nehe­zen lennének meg nélkülük. Szerinte a kultúra napszámo­sai ők, akiket egészen biztos, nem a hét vagy tíz százalék jutalék, hanem a könyvek sze retete, az írott szavak tiszte­lete hajt nap mint nap' alig látható, mégis mérhető — hasznú tevékenységükben. VARGA JÓZSEF Folyik a tárgyalás a tamási ifjúsági házban. (Fotó: Komáromi Zoltán)

Next

/
Thumbnails
Contents