Tolna Megyei Népújság, 1973. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-30 / 151. szám

í Sfrand-mozaik Nyár, kánikula, strand, összefüggő fogalmak. Egész oldalas összeállításunk csütörtöki kőrútunk ered­ménye. A képekkel, a szavakkal arra szeretnénk választ ad­ni, milyenek megyénk strandfai, hogyan szolgálják a fel­üdülni vágyókat. Egész napos utunk során ellátogattunk Dombóvárra, Ta­másiba, Dunaföldvárra. Hegölybe és természetesen megnéztük a szekszárdi strandot is. Az olvasó joggal kérdezheti; és hol vannak a szabad strandok? Hiszen van nekünk Domborink, Dunánk, Siónk is. Nos, a közeljövőben megyénk szabad strandjairól is ké­szítünk a mostanihoz hasonló összeállítást. h A regölyi strand a gyerekek kedvence. Regöly Sok vendéget — főleg az idősebbeket — elvisz a regö- lyi strandról a konkurrencia, a tamási meleg vizű fürdő. A törzsközönség; a gyerekek, a fiatalok, maradnak. Nekik nem árt a hideg víz. Tulajdonkép­pen az ő kedvükért építették annak idején. 1967-ben a messze környéken híres regö- lyi strandot -— no meg az új művelődési házai, is — hogy a faluban tartsák őket. A strand szép. parkosított környezetben kapott helyet és elég népszerű. Tavaly a csúcs- forgalom idején volt olyan nap, hogy nyolcszáz belépője­gyet adtak el (Regöly lakói­nak száma alig haladja meg a kétezret.) A csintalankodó gye­rekekre Riba Ferenc úszómes­ter vigyáz, aki „civilben” főiskolás. — Miből áll a munkája? — Csak azt figyelem, hogy bele ne fulladjon valaki. — Nem unalmas? — Tanulok, olvasok,' meg néha focizok a srácokkal. — A fizetés? — 1200 forint havonta. — Nem sok. — Ezért a munkáért éppen elég. Szekszárd •— Olajozó? — Igen. Az egyik öltöző mellett lesz majd. Kis komp­resszor, két forint ellenében napolajjal szórja le a fürdő- zőket. — Újdonság? — Az. Tolna megyében ez lesz az első. A szekszárdi strand vezető­je, Szűcs Lászlóné mondta el mindezt, s hozzátette, hogy a Városi strand a jövő héten teljes kapacitással, azaz mind a két medencével működik. Nagy Viktor, úszómester a közelmúltban érettségizett. — Első munkahelyem,' — mondja — de csak ideiglenes. Augusztus végéig maradok, azután, mint a többi osztály­társam, tanulni megyek. — Hányán járnak ide na­ponta? — Változó. De azt hiszem, az idei nyáron a mai nap a csúcs, több mint hétszázötve­nen fürödtek. — Milyen vasárnapra lehet számítani? — Az időből ítélve jó strandidőre, és ezernél jóval több vendégre. Dombóvár Félkörben állnak a bejárat előtt. — Majd tízkor nyitnak — mondja Gerlai János, a nyug­díjas vasutas. — Ámbár előbb is nyithatnának. Leg­alább kilenckor. Az lenne a jó. — Tudja, hogy van. Ha már egyszer itt vagyunk, mi­nél többét akarunk a vízben lenni — szól közbe Gerlainé. Nyitás előtt sokan várakoznak a dombóvári termálfürdő bejáratánál. Több kívánság nincs. A szavak mélyén titkolt büsz­keség. — Mit szól a strandunkhoz? Szép? — Az. Kubicza Ferenc. nyugdíjas kőműves kiselőadást tart a termálvíz jó hatásáról. — Jó ez. Nem mint a harká­nyi, nem olyan- fojtós. könnyű, puha víz. Ez kell az öreg csontoknak. Már legalább ötvenen vá­rakoznak türelmesen. • Arrább autók, motorok egymás mel­lett. Az egyik öreg néni megsúg­ja, hogy nemcsak a helybeli­ek. de egyre több vidéki is jön a gunarasi fürdőhöz. — Látja, az az asszonyka döbröközi születésű, de Buda­pesten él, mégis itt van. Nyitás. Tumultus a pénztár előtt. Később oszlik a nép, ki a kabinokhoz, ki mindjárt a büféhez megy, hűsítőre, vagy jó hideg sörrel — Ilyenek a hétköznapok — mondja Radnainé. a büfé üz­letvezetője. — Elfogy húsz­harminc láda üdítő, tíz-tizen- két láda sör. . — És vasárnap? — Ennek a duplája. Ne csodálkozzon, hétköznap leg­alább négyszáz, de vasárnap ezernél is több a vendég. Amíg idáig jutunk a be­szélgetésben, addigra benépe­sülnek a medencék. Idős em­berek, asszonyok ülnek a víz-' ben, utánozhatatlan nyugalom­mal. T amási öt évvel ezelőtt egy próba­fúrás során több mint kétezer méteres mélységből ötvenkét fokos víz buggyant ki a föld­ből. — Azóta minden megválto­zott itt a Várhegy lábánál. Készen van a két medence. Arrébb, az aljban, rövidesen elkészül a gyerekek lubielto­lója. Nézze meg az öltözőket. Ezer-ezerkétszáz vendég foga­dására vagyunk képesek, — mondja Nagy Sándor, a fürdő vezetője. i . Rend, tisztaság mindenütt. Hogy kik a fürdőzők? Leg­többen helybeliek, -de vannak itt Koppányszántóról, Török- koppányról. Szekszárdról. Be- lecskáról, sőt még az NDK-ból Scheffer Konrád beleeskai téesztag: — Eljött a jó barátunk az. NDK-ból. Mondom neki. gye­rünk, Tamásiba, fűrödj ük ki magunkat. Bőringer Ferencné, háztar­tásbeli : i — Idevalósi vagyok, Tamá­siba. Férjem kubikos. Sokat dolgozott, itt, a földmunkák­ban. \ _ — Nem is csodálom,' hogy egyre-másra jönnek vidékiek is, mondja Tóth György, meggyespusztai téesztag. — Olyan ez a víz, hogy az em­ber öt évet fiatalodik egy i A tamási meleg vízben fiatalok és idősebbek egyaránt jól érzik magukat. Dimaföldvár Ä dunaföldvári strand ár­nyékot adó fái alatt, a büfé elé telepedtünk le Bencze Bé­la úszómesterrel, hogy egy po­hár málnaszörppel pótoljuk a nagy meleg okozta folyadék­veszteséget. — Kik jönnek ide fürödni? — Általában vidékiek, főleg Dunaújvárosból, meg a kör­nyékbeli községekből. — Hiszen Dunaújvárosban is van strand! — Igen, de ott hideg a víz. A mi hatszáz méteres kutunk- ból 36 fokosán tör fel. Béla bácsit az isten is úszó­mesternek teremtette "h- gon­doltuk, mikor szemügyre vet­tük hosszú fehér nadrágját, tekintélyt parancsoló ősz ha­ját, sportos szabású trikóját. Tulajdonképpen nem is sokat tévedtünk. * —Paksi származású vagyok, majdhogynem a Dunán szület­tem. Nagyon szerettem ugra­ni. tudtam is. Csak eljárt az idő. Éppen ma vagyok 59 esz­tendős, de azért most is át­úszom víz alatt a medencét. Meg szoktam mutatni, mit kell tudnia a mesternek. Közben vacogó foggal, lila szájszéllel két tíz év körüli srác húz el mellettünk a büfé irányába. Reggeltől mostanáig nem sok időt tölthettek szára­zon. Társaik a medencében maradtak, vagy éppen az úszó­mester távollétét felhasználva hatalmas fejesekkel csobban­nak a vízbe, a fürdőzők közé. ■— Előfordult már, hogy ru­hástól kellett ugrania? — Még az órám lecsatolá- sára sem maradt idő. Két lány összekoccant, és az egyik már vagy harmadszor merült a víz alá. — Megköszönte, mikor ki­húzta? — Nem köszönt az semmit, úgy eltűnt, észre sem vettem; — Mit csinál a renitenske- ^őkkel? — A büntetőpadra ültetem, vagy hazaküldöm őket — És ha nyár végén bezár a strand? — Akkcfr a fedett medencé­nél, meg a- tisztasági fürdőnél dolgozom. Hogy melyik idényt, a télit Vagy a nyárit szereti-e jobban, nem kérdeztük. Hiszen az annyira nyilvánvaló. varga—gyuricza—komáromi

Next

/
Thumbnails
Contents