Tolna Megyei Népújság, 1973. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-30 / 151. szám

í

Sfrand-mozaik

Nyár, kánikula, strand, összefüggő fogalmak.

Egész oldalas összeállításunk csütörtöki kőrútunk eredménye. A képekkel, a szavakkal arra szeretnénk választ adni, milyenek megyénk strandfai, hogyan szolgálják a felüdülni vágyókat.

Egész napos utunk során ellátogattunk Dombóvárra, Tamásiba, Dunaföldvárra. Hegölybe és természetesen megnéztük a szekszárdi strandot is.

Az olvasó joggal kérdezheti; és hol vannak a szabad strandok? Hiszen van nekünk Domborink, Dunánk, Siónk is.

Nos, a közeljövőben megyénk szabad strandjairól is készítünk a mostanihoz hasonló összeállítást.

h A regölyi strand a gyerekek kedvence.

Regöly

Sok vendéget — főleg az idősebbeket — elvisz a regö- lyi strandról a konkurrencia, a tamási meleg vizű fürdő. A törzsközönség; a gyerekek, a fiatalok, maradnak. Nekik nem árt a hideg víz. Tulajdonképpen az ő kedvükért építették annak idején. 1967-ben a messze környéken híres regö- lyi strandot -— no meg az új művelődési házai, is — hogy a faluban tartsák őket.

A strand szép. parkosított környezetben kapott helyet és elég népszerű. Tavaly a csúcs- forgalom idején volt olyan nap, hogy nyolcszáz belépőjegyet adtak el (Regöly lakóinak száma alig haladja meg a kétezret.) A csintalankodó gyerekekre Riba Ferenc úszómester vigyáz, aki „civilben” főiskolás.

— Miből áll a munkája?

— Csak azt figyelem, hogy bele ne fulladjon valaki.

— Nem unalmas?

— Tanulok, olvasok,' meg néha focizok a srácokkal.

— A fizetés?

— 1200 forint havonta.

— Nem sok.

— Ezért a munkáért éppen elég.

Szekszárd

•— Olajozó?

— Igen. Az egyik öltöző mellett lesz majd. Kis kompresszor, két forint ellenében napolajjal szórja le a fürdő- zőket.

— Újdonság?

— Az. Tolna megyében ez lesz az első.

A szekszárdi strand vezetője, Szűcs Lászlóné mondta el mindezt, s hozzátette, hogy a Városi strand a jövő héten teljes kapacitással, azaz mind a két medencével működik.

Nagy Viktor, úszómester a közelmúltban érettségizett.

— Első munkahelyem,' — mondja — de csak ideiglenes. Augusztus végéig maradok, azután, mint a többi osztálytársam, tanulni megyek.

— Hányán járnak ide naponta?

— Változó. De azt hiszem, az idei nyáron a mai nap a csúcs, több mint hétszázötvenen fürödtek.

— Milyen vasárnapra lehet számítani?

— Az időből ítélve jó strandidőre, és ezernél jóval több vendégre.

Dombóvár

Félkörben állnak a bejárat előtt.

— Majd tízkor nyitnak — mondja Gerlai János, a nyugdíjas vasutas. — Ámbár előbb is nyithatnának. Legalább kilenckor. Az lenne a jó.

— Tudja, hogy van. Ha már egyszer itt vagyunk, minél többét akarunk a vízben lenni — szól közbe Gerlainé.

Nyitás előtt sokan várakoznak a dombóvári termálfürdő bejáratánál.

Több kívánság nincs. A szavak mélyén titkolt büszkeség.

— Mit szól a strandunkhoz? Szép?

— Az.

Kubicza Ferenc. nyugdíjas kőműves kiselőadást tart a termálvíz jó hatásáról.

— Jó ez. Nem mint a harkányi, nem olyan- fojtós. könnyű, puha víz. Ez kell az öreg csontoknak.

Már legalább ötvenen várakoznak türelmesen. • Arrább autók, motorok egymás mellett.

Az egyik öreg néni megsúgja, hogy nemcsak a helybeliek. de egyre több vidéki is jön a gunarasi fürdőhöz.

— Látja, az az asszonyka döbröközi születésű, de Budapesten él, mégis itt van.

Nyitás. Tumultus a pénztár előtt. Később oszlik a nép, ki a kabinokhoz, ki mindjárt a büféhez megy, hűsítőre, vagy jó hideg sörrel

— Ilyenek a hétköznapok — mondja Radnainé. a büfé üzletvezetője. — Elfogy húszharminc láda üdítő, tíz-tizen- két láda sör. .

— És vasárnap?

— Ennek a duplája. Ne csodálkozzon, hétköznap legalább négyszáz, de vasárnap ezernél is több a vendég.

Amíg idáig jutunk a beszélgetésben, addigra benépesülnek a medencék. Idős emberek, asszonyok ülnek a víz-' ben, utánozhatatlan nyugalommal.

T amási

öt évvel ezelőtt egy próbafúrás során több mint kétezer méteres mélységből ötvenkét fokos víz buggyant ki a földből.

— Azóta minden megváltozott itt a Várhegy lábánál. Készen van a két medence. Arrébb, az aljban, rövidesen elkészül a gyerekek lubieltolója. Nézze meg az öltözőket. Ezer-ezerkétszáz vendég fogadására vagyunk képesek, — mondja Nagy Sándor, a fürdő vezetője. i .

Rend, tisztaság mindenütt.

Hogy kik a fürdőzők? Legtöbben helybeliek, -de vannak itt Koppányszántóról, Török- koppányról. Szekszárdról. Be- lecskáról, sőt még az NDK-ból

Scheffer Konrád beleeskai téesztag:

— Eljött a jó barátunk az. NDK-ból. Mondom neki. gyerünk, Tamásiba, fűrödj ük ki magunkat.

Bőringer Ferencné, háztartásbeli : i

— Idevalósi vagyok, Tamásiba. Férjem kubikos. Sokat dolgozott, itt, a földmunkákban. \

_ — Nem is csodálom,' hogy egyre-másra jönnek vidékiek is, mondja Tóth György, meggyespusztai téesztag. — Olyan ez a víz, hogy az ember öt évet fiatalodik egy

i A tamási meleg vízben fiatalok és idősebbek egyaránt jól érzik magukat.

Dimaföldvár

Ä dunaföldvári strand árnyékot adó fái alatt, a büfé elé telepedtünk le Bencze Béla úszómesterrel, hogy egy pohár málnaszörppel pótoljuk a nagy meleg okozta folyadékveszteséget.

— Kik jönnek ide fürödni?

— Általában vidékiek, főleg Dunaújvárosból, meg a környékbeli községekből.

— Hiszen Dunaújvárosban is van strand!

— Igen, de ott hideg a víz. A mi hatszáz méteres kutunk- ból 36 fokosán tör fel.

Béla bácsit az isten is úszómesternek teremtette "h- gondoltuk, mikor szemügyre vettük hosszú fehér nadrágját, tekintélyt parancsoló ősz haját, sportos szabású trikóját.

Tulajdonképpen nem is sokat tévedtünk.

* —Paksi származású vagyok, majdhogynem a Dunán születtem. Nagyon szerettem ugrani. tudtam is. Csak eljárt az idő. Éppen ma vagyok 59 esztendős, de azért most is átúszom víz alatt a medencét. Meg szoktam mutatni, mit kell tudnia a mesternek.

Közben vacogó foggal, lila szájszéllel két tíz év körüli srác húz el mellettünk a büfé irányába. Reggeltől mostanáig nem sok időt tölthettek szárazon. Társaik a medencében maradtak, vagy éppen az úszómester távollétét felhasználva hatalmas fejesekkel csobbannak a vízbe, a fürdőzők közé.

■— Előfordult már, hogy ruhástól kellett ugrania?

— Még az órám lecsatolá- sára sem maradt idő. Két lány összekoccant, és az egyik már vagy harmadszor merült a víz alá.

— Megköszönte, mikor kihúzta?

— Nem köszönt az semmit, úgy eltűnt, észre sem vettem;

— Mit csinál a renitenske- ^őkkel?

— A büntetőpadra ültetem, vagy hazaküldöm őket

— És ha nyár végén bezár a strand?

— Akkcfr a fedett medencénél, meg a- tisztasági fürdőnél dolgozom.

Hogy melyik idényt, a télit Vagy a nyárit szereti-e jobban, nem kérdeztük. Hiszen az annyira nyilvánvaló.

varga—gyuricza—komáromi