Tolna Megyei Népújság, 1973. június (23. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-27 / 148. szám
Az üzemi Jemoltrácía fejlesztéséről Háztáji gazdaság — korszerűen Hétfőn száznál több lap küldte el tudósítóját arra a parlamenti sajtótájékoztatóra, amit Lázár György munkaügyi miniszter tartott az üzemi demokráciáról, a Minisztertanács legutóbbi ülésének egyik témájához kapcsolódva. A sajtó érdeklődése is mutatja: a tájékoztató témája napjainkban erősen jelen van a közéletben, s az érdeklődés lan- kadatlan iránta. A sajtótájé-) koztató alapjául az a felmé- 1 rés szolgált, mit hat minisztérium végzett. 130 ezer dolgozót foglalkoztató negyven vállalatnál zajlott a vizsgálat A gazdag tényanyagot tartalmazó miniszteri információ minden részletére ezúttal nincs mód kitérni, de föltétlenül figyelmet érdemel néhány gondolatot ébresztő részlet, ezt célszerű kiemelni, s röviden elemezni. Nagyon érdekes és időt álló gondolat, hogy a társadalmunkban a munkahely az emberi kiteljesedés legfontosabb mozgástere. Bevezetőjében erről beszélt Lázár György munkaügyi miniszter, mintegy megalapozva további tennivalóját. Ha elfogadjuk és mindenképpen el kell fogadnunk a fentebb elmondottakat, akkor azt sem szabad felejteni: gondoskodni szükséges arról, hogy semmi ne gátolja az egyes embert a munkahelyén a kiteljsedésben, az önmegvalósulásban. S ez tulajdonképpen már az üzemi demokrácia fogalomkörébe tartozik, hiszen ez a fogalom a dolgozók bevonását. részvételét, azonosulását jelenti a vállalat munkájában. Azt tehát, hogy a dolgozó ember tudatában legyen jelentőségének, fontosságának, szerepének a vállalat munkájában, tevékenységében; Figyelmet érdemel, hogy a fejlesztés, a kibontakozás helyi utakat, módozatokat is keres magának. Ui üzemi fórumok „létrejöttéről” tett említést Lázár György munkaügyi miniszter. Elmondotta, több vállalatnál törzssárda- tanácsok alakultak, s állandó véleményező testületként vesznek részt a vállalat irányításában. az egyszemélyi felelősség csorbítása nélkül. Beszélt a miniszter a másik úl fórumról, a szocialista brigádvezetők értekezletéről. Ennek létezéséről Tolna megyében is tudunk. Összességében az tapasztalható, a vállalatok látják a helyi kezdeményezések szerepét az üzemi demokrácia fejlesztésében, s ennek megfelelően igyekeznek tágítani. szélesíteni, gazdagítani, több tartalommal megtölteni. Általános érvényű az a megállapítás is. hoav a munkahelyen eltöltött idő, továbbá a tájékozottság igénye szorosan összefügg egymással. Általánosságban a törzsgárda- tagok, ezen belül az egy munkahelyen tíz esztendőnél több időt eltöltött dolgozók tanúsítják a legnagyobb érdeklődést és viszonylag nincs megfelelő érdeklődés a vándormadarak körében. A vizsgálat rámutaí arra. hogy a dolgozók a termelési tanácskozásokat tartják a tájékoztatás, a tájékozódás legjobb fórumának, ezzel szemben a vezetők a brigádértekezletekre mondják ugyanezt. Nem véletlen, hiszen a lefelé és a fölfelé áramló információk igénye más az egyik oldalon. más a másik oldalon. Nyilvánvaló, hogy a vezető a brigádértekezleteket teszi az első helyre, hiszen ezen a fórumon jut legközvetlenebb kapcsolatba a dolgozókkal, megfordítva, a termelési tanácskozáson érzi leginkább bevonva magát a dolgozó a vállalat munkájába, mert számára ez a fórum nyújt kellő áttekintést a vállalat munkájához. Az aktivitásról szólva a miniszter elvtárs elmondta: a felmérések szerint az építőiparban a legnagyobb a munkások aktivitása. Nagy teret szentelt a sajtó- tájékoztató előadója a szemléletben, a felfogásban megmutatkozó hibák, hiányosságok feltárására, elemzésére. Ezek általában „közkézen forgó” jól ismert gondok, de nem árt újból és újból visszatérni rájuk konkrétan éppen üzemre méretezve, miként ezt a közeljövőben a Tolna megyei Népújság is megteszi. Az érem két oldala megmutatkozik: a vezetők részéről helyenként az a felfogás, hogy az egyszemélyi felelős vezetés, továbbá az érdeklődés, az áttekintőképesség hiánya nem teszi lehetővé az üzemi demokrácia maradéktalan érvényesülését. A másik oldalon csakugyan tapasztalható érdektelenség, közöny, de nagyon lényeges. Új geodéziai kirendeltség Pakson Ä Pécsi Geodéziai és Térképészeti Vállalat Pakson — állandó székhellyel — önálló geodéziai munkacsoportot hozott létre. Gallai Ferenc, a vállalat V. számú felmérési osztálya szekszárdi kirendeltségének vezetője érdeklődésűnkre elmondotta, hogy napjainkban a geodéziai munkák nagy része a szekszárdi és a paksi járásban folyik Tolna megyében. Az atomerőművel kapcsolatos beruházások geodéziai munkái is időszerűvé tették a paksi állandó munka- csoport megalakítását. Már kitűzték egy lakótelep határvo- nalátTS előzőleg " a kisajátítást és terepfelvételt készítették el. iíyen jellegű munkákra a továbbiakban nagyobb mértékben száinítanak, mert ipari geodéziai munkák végzését — így például daVarga Gyula fogatos félreáll az útból. Sokáig kell ott maradnia. Várja, amíg a három nagy^ DUTRA kidübörög a gépműhely udvarából. Csak azok után jöhet a fogat. Majd a két sárga kanca megszabadul a szerszámoktól. Egyiket a közeli fához, a másikat meg a javítás alatt álló DUTRA hidraulikájához köti. — Mindjárt! — szól ki a műhelyéből a napszemüveges kovács, s amint eltűnik az ajtóból, mintha géppuska szólna, felhangzik a rugós kalapács ütemes hangja. Izzik a nap, fény árasztja el a fákat, gépeket, embereket. — A csuda vigye el a pátkötést — mondja az egyik traktoros. — Ilyenkor várjon az ember. Sokkal fontosabb az ekevas, mint az a szerencsepatkó. — Mit gondol, meddig lesz még ló Döbröközön? — Nagyon megcsappant a számuk — mondja Csutorái József, a fiatal kovács. A jelenlévő idős, köpcös ember, aki korábban maga is ezt a szakmát űzte, hozzáteszi. — Nem is olyan régen hat kovács volt a faluban. A Ka- jári, a Kovács, a Héicskó, a Sifter, a Mányok meg a... Nem, jut eszembe a neve. De még egy volt, az biztos. Szekeres Sándor, aki szintén kovács volt, most meg hegesztő, úgy véli, hogy a ló nem tűnhet el a dobröközi utcákról. A Zöld Mező Tsz-nek húsz pár lova van. Azt mondják a gépműhely szakemberei, hogy hogy a kettő rendszerint ösz- szefüggésbe hozható egymással. Beszámolt a miniszter arról is. hogy a vizsgálat tapasztalatai milyen ..terjedelemben”, mélységben mutatták meg a dolgozók érdeklődésének határait. Aláhúzta és hangsúlyozta: az üzemi demokrácia megsért tése, hogy érdemben gyakran még mindig nem adnak Választ a vezetők a dolgozók észrevételeire, javaslataira. E lap hasábjain téma lesz ez is hamarosan. i : A munkaügyi miniszter nem azzal az igénnyel állt az újságírók elé. hogy szenzációs úi bejelentéseket tegyen. de tájékoztatója ismét felhívta a figyelmet néhány rendkívül fontos, az üzemi demokrácia fejlődését elősegítő lehetőségre és néhány megszüntetésre váró hiányosságra. rupályák kitűzését — is tervezték az atomerőmű létesítményeinek építésére. A megyei földhivatal egységes nyilvántartásának megteremtéséhez nélkülözhetetlen a községek kül- és belterületének felmérése. Tolna megyében csupán ez 1975-ig, nyolcmillió forint értékű geodéziai munkát ad. Jelenleg befejezéshez közeledik Szekszárd és Tolna 1:4000 méretarányú, magassági adatokkal ellátott átnézeti térképe. Ugyanezen két település alaptérképeit magassági adatokkal egészítik ki, s az év végéig átadják a megyei földhivatalnak. Az új munkák sorában igen lényeges lesz Paks belterületének vízszintes és magassági felmérése, melyet az idei év végén kezdenek és 1975 decemberéig fejeznek be. Lópatkolás 73 az igazgatás, a kocsijavítás még mindig leköti a munkájuk negyven százalékát. — És a többi? A hatvan százalék? — Az az erőgépekre kell. De ahogy látom, egyre növekszik ez a hatvan, és egyre csökken az a negyven százalék — mondja Pintér Ignác. Kovácsok. Füstös műhelyek, fénylő hátak, izomkötegek, bőrkötények, régi-régi történetek. Falusi hírmondók. Hol vagytok? — A füst kinyírja az embert. Nézzen meg engem. Látja-e rajtam, hogy tüdőtágulásom van? Tudja milyen i'olt beszívni azt a füstöt? Én mondom, sokszor úgy éreztem, mintha belül is izzadnék. A változás fél éve történt. — Éppen ideje volt, hogy beszerelték ezt a nyomorult kis ventillátort. A felparázsló kovácsszén fojtó füstje a propeller felé ömlik, s megy a szabadba. — Már bent van a parázsban 02 egyik patkóvas — mondja Csutorás József. — Mikor eléri azt az ~ezer-ezer- egyszáz fokot, kivehetjük. — Honnan tudja, hogy hány fokos? — A vas színéről. Nézze ésak. Látja, egész halvány. No most — mondja, és a fogóval az üllőre teszi a kétaraszos egyenes vasat. Előbb élére állítja. úgy üti, hogy patkó forKét esztendeje talán, hogy egyre többször halljuk emlegetni az úgynevezett belső tartalékok fokozottabb kihasználását. Nagy fellendülést, gyökeres fordulatot a „tartalékok kiaknázásától”4 a „tartalékok bevetésétől” természetesen nem lehet várni. Az az egyszerű tudatos felismerés jutott, s jut kifejezésre ma is benne, hogy a kis érték is érték. A föld, a termelési és pénzeszközök, a munkaerő, a szervezés, a tudományos és technikai eredmények mind- mind lehetőségeket rejtenek magukban. A gazdálkodás folyamán olyan spontán tartalékok képződtek, melyeknek hasznosságára, felhasználhatóságára bizonyos időszakban nem is gondoltunk. Ezek közül kettő érdemel különösebb figyelmet. Az egyik: a mezőgazdasági tevékenységre alkalmas és vállalkozó munkaerő. A másik: a ház körüli állattartásra alkalmas kisüzemi állatférőhelyek. Egy 1972-ben végzett felmérés szerint Magyarországon kétszázezerre becsülhető az udvarokban található tehénférőhelyek. száma. A szarvasmarha-program „indulásakor” — bármennyire előnyös feltételek mellett vásárolhatnak állatokat a tenyésztők — sokan kételkedtek abban, hogy valaha is marha kérődzik a 10—15 éve üresen álló istállókban. A legfőbb érv az volt. hogy az emberek elszoktak a fárasztó, aprólékos munkától, nem fognak már hajnalban kelni, fejni, szénát gyűjteni, takarmány után szaladgálni. Éppen elég a munka, helyen és a ház körül végzett munka. A jóslat nem vált be. Sok ' helyütt benépesültek az istállók, új sertésólakat építettek, szarvasmarhát, növendék állatot, anyakocákat, süldőket vettek. Újra hasznos munkát végez az úgynevezett töredékmunkaerő, a járadékosok, a mára hajoljon a fém. Aztán jön a kettős kovácsolás. A két kovács az üllő két oldalára áll, ütik a még izzó vasat. Amint a formálással készen vannak, az árkolás következik, majd kézilyukasztóval a patkószögeknek nyitnak utat. Most már a próba van hátra; oda- illeszteni a patkót a lópatához, hogyan simul, hogyan passzol hozzá. Na megfelel, lehűtik a még meleg vasat. — Hát ez jó. Jöhet a szegelés. Több mint. hét óra telik el, amíg Varga Gyula fogata kizörög a gépműhely udvaráról. — A pénz? Megvan. Havonta összejön a 3200—4000. Mikor hogy. Ehhez jön a háztáji jövedelme. Szóval, nem panaszkodunk. A műhelyt újra betölti a rugós kalapács hangja. Ütik. élezik vele a kemény ekefejeket. — Ez százhúszat-százharmin- cat üt percenként, harminc kilogramm erővel. — Hát az ember? — No. amikor ezt kézzel csináltuk ... Akármilyen erős a kovács, többel nem ütötte a vasat, mint tíz-tizenöt-húsz kilóval. Ezzel a masinával hatvan ekevasat élezünk naponta. Dobler Lajos, a régi kovács, az időt szidja, amit a füstös műhelyben töltött, az embert nyűvő munkában. A fiatalok a gép előtt állnak. Dolgoznak. Mintha nem is hallanák, hogy mii mond az öreg. VARGA JÓZSEF nyugdíjasok, szabad idejében állatgondozással foglalkozik a falun élő ipari munkás. Az állattartási akcióban kölcsönö-; sen érdekeltek a mezőgazdasági üzemek, elsősorban az egy. egy mezőgazdasági egységet összefogó termelőszövetkezetek: és a termelők. A faluban lakó. vagy ott dolgozó ipari munkások, értelmiségiek, tsz- tagok, a járadékosok és nyug. díjasok állattartási szerződést kötnek a szövetkezettel. Ahol alaposan megszervezték a háztáji állattartást, a szövetkezet is és a vállalkozók is jól járnak. Az állatok mennyisége nem korlátozott, mindenki annyit vállal, amennyivel elbír. Hajlamosak vagyunk csak ar munka szemszögéből nézni a háztáji termelést. Természetesen az is megduplázódik. De megduplázódik, több lesz a pénz is, jobban jut megteremteni azokat a feltételeket, amelyeket egyelőre még csak a mezőgazdasági kiállításon látunk, mikor bemutatják a korszerű falusi lakóház és udvar makettjét. A háztáji termelés értéke az élelmiszer- ellátásban. a helyi szükségletek kielégítésében, önellátásban felbecsülhetetlen. „Egyelőre olyan kalappal köszönünk, amilyen van.” — mondta nemrég az egyik termelőszövetkezeti vezető. Nemcsak a közös gazdálkodással, hanem a ház körüli tartalékok felhasználásával is siettetni kell az időt; teljes erőbedobással dolgozni mindaddig, amíg valóban nem lesz szükség a kis udvarol! imitt-amott már omladozó gazdasági épületére. Addig — ha nem is egésá folyamatok, de részfeladatok megoldására háztáji kisgépek vannak forgalomban. A kézi-, a szekrényes morzsoló, a kézi- és villanydaráló örvendetesen nagy mennyiségben fogy. Csu«. pán a Tolna megyei AGRO- KER-től 560 villanydarálót vásároltak az egyéni termelők ez év januárjától. Míg tavaly, az első félévben ugyanitt mindössze négy háztáji fejőgépet vettek, idén eddig 18 istállóban rakták félre a fejőszéket. A kisgépek „fogyasztása” jól tükrözi a háztáji állattartás fejlődését. Minden tartalék — így a háztáji is — nem „mozgósítható” egyik napról a másikra. A vállalkozóknak maguknak kell meggyőződniük arról, érdemes-e többletmunkát végezni vagy sem, három műszakban. hétköznap és ünnepnap készenlétben állni. A már meglévő, s a forgalomba kerülő új kisgépek mielőbbi bemutatásával a termelőszövetkezetek fáradtságot nem ismerő, körültekintő, szervező, felvilágosító munkájával mindenesetre siettetni lehet, hogy egymásra találjon a tartalék munkáskéz és a kisüzemhez méretezett munkaeszköz. Mert a tartalékok számbavétele és felhasználása gazdasági életünk szerény, de nélkülözhetetlen alkotóeleme. V. M. Népújság 3 19*3. június 27,
