Tolna Megyei Népújság, 1973. június (23. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-24 / 146. szám
Vidék a hírekben, a tudósításokban Készül a sárközi szőttes a decsl népművészeti szövetke. zetben. Gaál Józsefné decsl asszony, a hagyományos technikával, de korszerű körülmények között dolgozik a szövőrészlegben. Fotó: K. Z. A pillérfalazás' kitűnőre sikerült. A versenybizottság elnöke külön gratulált: „én sem raktam volna különbet”. Fáradt volt a vizsgamunka után. pedig még visszavolt az „elméleti”. Nem szakmunkásvizsga, hanem egyszerű, magvar vetélkedő, amely akkor a kőműves- szakmát is elárasztotta. Tehát a gyakorlati munka sikerült. Délután az elméleti rész következik. Az üdülőben a vizsgabizottság sörrel hűsítette magát, a szakmunkások meg izzadtak az előcsarnokban, várták az estét, amikor ők is ihatják a sört. A vizsga olvan, mint az álvánvon a munka: nem szabad engedni, hogy szeszmámor borítsa el a látást. a gondolkodást. • Józsi odakerült a bicskával karcolt-faragott asztalhoz. Nagy, tenyérnyi szív meredt rá. annak a közepében tőr. A tőr hegyét kereste; Az elnök szava riasztotta: ..tessék kérdést húzni”. Józsi húzott egy borítékot. Kinyitotta, a négyrét hajtott papírt maga elé terítette: „boltozat, áthidalás, alapozás, lábazat, pillér, kő. tégla, közfal”. Ismerős szavak, a kérdések gondosan szerkesztettek. a válasz nem lesz nehéz. „Kezdhetem?” — „ '„hogyne, tessék” és mondta, negyed óra múltán, „köszönjük. kielégítő, szén válasz volt”, „tessék a politikai borítékból is venni”. A kártyalapokként elényújtott borítékok közül a jobbról a másodikat vette ki. „Beszéljen a NATO-ról, meg a Vamói Szerződésről”. Elkezdte, öt perc múlva: „köszönjük, tessék kint várakozni”. Négy éve volt a vizsga, akkor alig tudta maga mögött a katonaságot, meg fél évet a szakmában. A régi brigád visszavette. Ott volt közöttük, az öregek között, akik nehéz illatú kolbászt tettek reggel a tarisznyába, és ha esett. ha fújt, reggel nyolckor abbahagyták a munkát reggelizni... A négy év alatt végigdolgozták, utazták az összes szekszárdi nagyépítkezést: lakások. csecsemőotthon. zsilip. MEZÖGÉP-csamok... És két év elkopott a pécsi technikumban is. Józsi a vizsgahírt, a brigádba hozta: „talán hárómnégy leszek”. „Az deA kőműves rék dolog” — mondta a brigád örökös segédmunkása, aki csak hat elemiig jutott. Este. amikor hazaindultak, a buszba belöktek egy láda sört. „Ezt te fizeted, de mi isszuk”- alapon. Józsi fizetett, a buszbrigád pedig megitta a sört Már el is felejtette a sört. a vizsgadrukkot, az örömet' amikor kiszámította, hogy három egész négy tized lesz a tanulmányi eredmény, amikor a művezető hívta: fontos ügy! „— Reggel ha bejöttök, szaladj be az igazgatóhoz — valamit akar”. Feleségének este mondta: Valamiért hivatnak, nem tudom miért. öt és fél ezer Tolna megyei úttörő vesz részt az idén a táborozás valamelyik formájában. Egy részük a csillebérci. illetve a zánkai országos úttörőtáborbon tölt két hetet, mások a járási táborok valamelyikében, vagy a „saját” szervezésű csapattáborokban. Az úgynevezett szaktáborok lakói a tűzoltással, kutyaido- mítással foglalkozó úttörők lesznek, de ebben a formában vesznek részt táborozáson a szaktárgyi versenyeken jó helyezést elért pajtások. a közlekedésrendészeti és kiváló úttörők többsége is. A szekszárdi járásban lakó pajtások Sze- pezden, a bonyhádi járásiak Bélatelepen, a dombóváriak Balatonfenyvesen, a paksiak és tamásiak Sóstón élvezhetik Nagy fogyasztók vagyunk. A hírt, a tudósítást minden meny- nyiségben kérjük, igényeljük és az emberek többsége elsősorban szűkebb hazája napi eseményeire kíváncsi. Azt szeretnék legelőször hallani, vagy éppen visszahallani. Ezzel is magyarázható a megyei pártlapok népszerűsége: néhány megyét leszámítva 30—40—50— 70 ezer példányban jelennek meg, s a lakosság lélekszámá- hoz viszonyítva a Tolna megyei Népújság is a népszerű újságok közé sorolható. De a híréhség lényege az, hogy az emberek információigénye nőtt — kivétel persze akad — szeretik tudni, mi történik a hazában és ez bátran nevezhető egyfajta közéleti aktivitásnak, azonosulási, beleszólási törekvésnek, sikerélmény-igénynek. Itt ez most azért is nagyon lényeges, mert ebből célszerű kiindulni, ha az arányokat nézzük, pontosabban szólva azt. milyen mélységben, meny- nyiségben, minőségben szere, pel a magyar vidék a napi hírekben, a tudósításokban. Félreértések elkerülése végett sietve leszögezzük: nem'a provinciális mindenben tendenciát kereső túlérzékenység, hanem a kapuk szélesebbre nyitásának igénye adta kezembe a tollat. A vidéken élő „notórius” rádióhallgató — kezdjük ezzel — gyorsan felfigyel az aránytalanságra, arra amit esetleg a közlők nem vesznek észre, vagy nem tuÁ titkárnő örökké elfoglalt most is, a köszönésére valamit morgott, aztán: „foglaljon helyet ott” — a bőrfotelra mutatott. — Jöjjön be. Józsi. — Áz igazgató nyitotta a bőrpárnás ajtót, leültette a fotelba. Cigarettával kínálta. Amikor a füstöt fújta, akkor jutott el hozzá az igazgató szavának értelme ..........szóval röviden, m űvezetőt akarunk magából csinálni”. — De hát — mondta volna hogy még fiatal, és tanul, és utazik, és van idősebb, jobb szakember is, meg aztán..: — Nézze Józsi, mi az embereket nem egy évre válogatjuk. — Hát. ha bíznak bennem?! — az igazgató kezet nyújtott, megkérdezte, hogy nem inna-e egy kis konyakot, tagadón rázta a fejét, aztán szép csendesen kivonult a párnázott ajtajú irodából. Amint túljutott a titkárnőn, az jutott eszébe, mit szól majd ehhez a brigád. — Pi a nyári vakáció örömeit. Dombodban 120 úttörőtanács- titkárt és közel kétszáz ifivezetőt képeznek tovább. A pajtásokat általában kő- és faházakban helyezik el, csak egy részük lakik majd sátrakban. A táborok többsége jól felszerelt, de felújításra, illetve fejlesztésre szorul a paksiaké és a dunaföldvária- ké. Nagyon szép viszont a bonyhádiaké. A dombóvári járási úttörőtábort idén bővítették három pavilonnal. A Tolna megyei úttörők vendégeként húsz úttörő érkezik majd dombori és bélatele- pi üdülésre, illetve budapesti kirándulásra a szovjetunióbeli Tambovból és az NDK- beli Karl-Marx-Stadtból. lajdonítanak neki különösebb jelentőséget. Az aránytalanság legjobban kiütközik a reggeli krónikából. Népszerű műsor, az egész ország hallgatja, az időpont is olyan, hogy hallgathatja. És még friss az érdeklődés. Joggal mondta nemrég dr. Dimény Imre miniszter is. hogy kedveli a krónikát. Tömören, világosan, lényegre törően, átfogóan tájékoztat a világ, a főváros eseményeiről, azonnal érti az ember. A krónika előre informál, amikor bejelenti a nap várható vidéki történéseit, de más szempontból itt már hézagos, hiányos. Zavaró és bántó, hogy miközben nap nem múlik el pécsi tudósítás nélkül, azon- közben következetesen kimaradnak ebből a hírközlési rendszerből egész országrészek, így például Székesfehérvár és környéke. Kecskemét és környéke, aztán csak nagy ritkán jelentkezik Győr, Miskolc, Debrecen, Nyíregyháza, Szeged, Szol. nők, Dunaújváros és még jó- néhány új, nagy ipari létesítmény meg mintha nem is létezne. A rádióhallgatóban a patriótatöltéstől függően kialakul tehát egy nem valós, hivatalosan nem létező rangsor: Pécs és környéke fontos, kiemelt környék, Székesfehérvár mellékes. Ami Pécsen történik az akkor is fontos, ha érdektelen, ami viszont Kecskeméten történt az akkor sem érdemel figyelmet, ha fontos. Valahogy így sulykolja belénk az aránytalanságokkal a krónika a tévedéseket. Mások viszont úgy vélhetik: egyik helyen mindig van valami, másik helyen soha nincs 6emmi, mérsékelt a közéletiség. Ami aztán ennél is rosszabb, az az, hogy az aránytalanság helyenként növeli a „mi vagyunk a világ közepe” provincializmust. Kár ennek ilyen nagy feneket keríteni? Meggyőződésem, hogy nem. Gondoljunk a sikerélményre és arra, a dolgozók közéletisége szenved csorbát, azt érzik, hogy ami másutt van az mindig fontos, bezzeg ami nálunk, az nem. Talán megmosolyogni való, de még a körzeti időjárásjelentés is szemet szúr. Számtalanszor hallom: „Baja, Szekszárd, Dunaújváros környékének nincs időjárása?” Ebből is kiderül talán, hogy mennyire mindenre, az eddiginél sokkal jobban kellene vigyázni, amikor arról van szó, miként szerepel hazánk Budapesten túl a hírekben. a tudósításokban, a közleményekben. Szerintem ezpo litikai kérdés. Az arányoknál maradva ne hibáztassuk az ügyes pécsieket. Nem az a sok, ami róluk szól, az a kevés, amit nem kapunk más vidékekről. Egyébként biztosra vehetjük, az egyik országrész azért szerepel mindennap a rádióban, mert az ott dolgozó tudósító jól felkészült ember, van szeme, füle, ahogy mondani szokás: problémaérzékeny. A másik megye, országrész meg azért marad ki a „szórásból”, mert a tudósító gyenge, illetőleg, mer't_ nincs tudósító. Kézenfekvő. hogy ez már nem a krónikaszerkesztő asztala: azzal gazdálkodik, amivel rendelkezik. Följebb lehetne, kellene intézkedni annak érdeké ben, hogy a napi vidéki hírek be, tudósításokba beleférjen az egész ország, ne maradjon ki egyetlen megye, egyetlen me- gyeresz sem a folyamatosságErre az írásra készülve he- tek óta a szokottnál valamivel nagyobb figyelemmel hallgatom a rádió, a televízió vidéki információit, az országos napilapok vidéki híreit, tudósításait. Úgy találom, egy külföldi megfigyelőnek könnyen támad olyan benyomása: csak a térképen van Magyarországon tizenkilenc megye és számos nagy ipari létesítmény. Ezt a tisztességes tenniakaró szándék mondatja velem. A Magyar Távirati Iroda megyei kirendeltségei mindennap küldik a fővárosba telexen a vidéki élet híreit, eseményeit. Hova lesz, hol van? Ezeknek csak töredéke hangzik el a rádióban, a tévében, parányi hányada jelenik meg az országos lapokban. Amelyik hír, tudósítás feltétlenül nyilvánosságot kap, az többnyire látszatkuriózum: szarvasbőség, kétfejű borjú, érkező fecskék, erdőtűz, istállótűz, meg hogy kinyílott a mit tudom én milyen kankalin. Ilyen eseményekért az MTI vidéki szerkesztőségeit nem nagyon érdemes fenntartani. Nekünk nemcsak a kétfejű borjú, az erdőtűz kell, nemcsak az érdekes. Úgy tűnik, a kínálat a kereslethez igazodik, alkalmazkodik. Az MTI vidéki tudósítói ugyanis megtanulták: érdekességekre kell vadászniuk, azt rendszerint kiadják, megjelentetik, ezzel szemben a közélet, a termelés, egyáltalán a munka híreit, eseményeit ritkán, vagy egyáltalán nem. Unalmas lenne példákat felsorolni. bárki meggyőződhet állításom igazáról, ha rendszeresen olvassa az országos napilapokat, ott is a hír-, a tudósí. tásrovatot. Volt idő, amikor a győzelmi jelentéseket keresték a hírszerkesztők. Ez napjainkban még ha valódi, akkor sem kell túlságosan, s mintha átestünk volna a ló másik oldalára, mintha beleestünk volna a kuriózumcsapdába. Részletekbe bonyolódni azzal a veszéllyel jár, hogy sok beszédnek sok az alja, és elsikkad a lényeg. Bizonyos, hogr a hír. az esemény súlya, minősége, érvéneyssége az egész országra azzal jár, hogy egyik megye, város, járás gyakrabban, a másik ritkábban szerepel. De én nem ezt feszegetem, hanem a teljességet a folyamatosságot. Olyasmit is például, hogy azonos súlyú események, mondjuk megyei tanácsülésnek az egyik városból mindig van hírverése, a másiknak soha nincs. Aztán az egyik megyényi országrész úgy megy át a köztudatba, hogy ott mindig kezdeményeznek, nagy az aktivitás, a vitalitás, s ez olyan helyzetben megy így át a köztudatba, hogy ugyanannyit, vagy még többet kezdeményeznek — társadalmi munka, emléklap, ügyintézésegyszerűsítés — a másik megyében is, de azt méltánytalanul elhallgatjuk és ilyenformán egy nem létező passzivitást tételezünk fel róla az országban. Folytathatnánk, de maradjunk csakugyan a lényegnél: az ország nagy területei folyamatosan kimaradnak a vidékről szóló napi hírekből, tudósításokból a rádióban, a televízióban, az újságokban. Ez a lényég, és úgy véljük, az országos lapok, a rádió, a televízió vezetőinek ehhez a gondolatsorhoz lesz hozzáfűzni valója. Sz. P. A Tamási Vegyesipari Ktsz faipari részlege férfi és női munkásokat VESZ FEL 2 műszakos termeléshez. Jelentkezés: a szövetkezet irodáján Tamási, Szabadság út 11. (467) Balaton, Dombori, Csillebére Megnyíltak az úttörőtáborok
