Tolna Megyei Népújság, 1973. június (23. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-24 / 146. szám
Párt szerveséit — parflr&nyítás l\e hívjuk — menjünk! A lószőr és a fogaskerekes benzinszivattyú A gyakorlat Sy™teme-’ zőgazdaság területén működő pártszervezetek jelentős hányada a téli időszakban intenzívebb politikai tevékeny, séget folytat — mind a szervezeten belül, mind a párton- kívüliek között —, mint a mezőgazdasági munkák dandár? jában. Kétségtelen, hogy a falusi embernek a téli hónapokban több a szabad ideje, könnyebben mozgósítható, szívesebben látogatja az összejöveteleket. Mindenképpen politikai hiba lenne a téli időszak nyújtotta kedvező lehetőséget a párt- szervezeteknek kihasználatlanul hagyniuk. Ugyanakkor legalább ilyen káros annak a szemléletnek elfogadása — akár kimondva, akár kimondatlanul —, hogy télen politizálunk, nyáron pedig dolgozunk, a mezőgazdasági munkát végezzük. Ez a szemlélet ugyanis éppen a politikai munka fontosságát tagadja, azt, hogy a politikai tevékenység elenged, hetetlen feltétele a jobb, az eredményesebb munkának. Ebben a kérdésben is, mint minden más esetben annak felismerése és elfogadása a fontos, hogy politikai munkára — agitációra, tájékoztatásra, stb. — az év minden szakában szükség van. A politikai mun. ka végzésében azonban figye-. lembe kell venni a körülményeket. Napjainkban például azt, hogy a mezőgazdasági dolgozók többsége napközben a földeken tevékenykedik, későn és fáradtan tér haza. Annak ellenére is így van ez, hogy ma már mind több a gép a szántóföldeken, gyümölcsösökben, kertészetekben. A munka legnehezebbjét napjainkban a gépek végzik, de ezeket emberek működtetik, s gyakran nem éppen a legjobb, legkedvezőbb feltételek között. Például az aratás, a gabona betakarítása már nem igényli az egész falu apraja-n'agyja keze. munkáját, annak gondja 10— 15 kombájnosra, ugyanennyi, vagy valamivel több gépkocsi, vezetőre, kisegítő személyzetre hárul, de leginkább ők a megmondhatói annak, hogy a betakarítás néhány hete milyen óriási erőfeszítést, helytállás; kíván tőlük. Ez a példa egyben utal arra is: ebben az időszakban a betakarítás területén dolgozók minden szempontból — így politikailag 13 — különleges elbánásban kell hogy részesüljenek. Amíg tehát a téli időszakban a pártszervezetek „hívták” az embereket — oktatásra, gyűlésekre, rendezvényekre —, addig a kampánymunkák idején „menni” kell hozzájuk. A politikai munka helye tehát áttevődik, s ez egyben a munkamódszer megváltozását. is igényli. A téli időszak politikai munkájára a nagy tömegben, vagy a nagyobb ember- csoportban végzett tevékenység a jellemző. A mezőgazda- sági munkák időszakában több okból sem célszerű egyszerre — s több ízben — sok embert összehívni. Egyrészt ezzel sok embert vonnak el a pártszervezetek egy időben a mezőgaz. dasági munkától, másrészt a szervezésre fordított energia is többnyire csak kisebb hányadában hasznosul, ugyanis kevesen jelennek meg, s éppen azok maradnak távol, akikhez a pártszervezetek leginkább szólni akarnak. Célravezető viszont a kisebb csoportokkal — munkahelyek, brigádok, mun. kacsapatok — való foglalkozás. Számos előnye van az ilyen kiscsoportos formának. Többek között: könnyebben bizto. sítható az egy-egy munkahelyen dolgozók, vagy azonos munkafolyamatot végzők megjelenése; a politikai mondanivalóban nem kell differenciálni, mert általában azonos szintű, foglalkozású, érdeklődési körű és anyagi érdekeltségű emberekhez kell szólni; az ilyen összejövetelek, megbeszélések időtartama is rövid. A munkahelyi “lba'ls‘l; határban, a nem „tető” alatt végzett — politikai tevékenységnek nemcsak a résztvevők száma, időtartama szerint kell a körülményekhez igazodnia, hanem a tömegmunka „műfajában” és tartalmában is. így — az előbbiről, szólva — előtérbe kerül' ebben az időszakban a tájékoztatás, a tsz-tagság, az állami gazdaság dolgozóinak informálása a politikai eseményekről, a napi jellegű politikai és gazdasági problémákról. A termelőszövetkezetnél maradva: tagságának nem csupán a téli időszakra szól az a joga, hogy tájékozott legyen a közös gazdaság ügyeiről. Csak a megfelelően tájékozott szövetkezeti tag érez mély felelősséget szövetkezete gazdálkodása iránt. Ki.- vételes esetben, elemi csapás vagy károk esetén is csak úgy várható el az egész tagságtól az egységes helytállás, ha olyankor is felkeresik a gazdasági vezetők, a pártaktivisták, amikor rendben mennek a dolgok. Egy-egy ilyen beszélgetés szorítkozhat az ebéd időtartamára is. Nem az idő hosz. szúsága a lényeges, hanem ma. ga a tájékoztatás ténye. A politikai munka tartalmú, nak is igazodnia kell a mező- gazdasági munkák időszakában a körülményekhez. Mi legyen a politikai munka tartalma? Ezt szövetkezete, mezőgazdasági üzeme válogatja. A pártszervezetek vezetőségei számára ennek meghatározásában a mindennapi problémák gondos elemzése jelents3 az „iránytűt”. A téli időszakban például bőven volt rá idő, hogy a tervkészítés során mérlegeljék, milyen célokat tűzze, nek maguk elé. Ekkor mélyen, a gazdaságpolitika összefüggéseinek ismeretében mérlegeltek és döntöttek a vezetők, majd a tagok. A határban erre nincs mód és lehetőség, de arra igen, hogy felhívják egy- egy kollektíva figyelmét munOzoraiak a községfejlesztésért A társadalmi összefogás szép példáját mutatják Ozo- rán. Ideiglenes intéző bizottság alakult a faluban régóta nélkülözött gyermekjátszótér felépítése érdekében. Szinte valamennyi szervezet munkát, anyagot ajánlott fel. A negyvenszer negyven négyzetméteres játszóteret felszerelik körhintával, hintával, libikókával, csúszdával, sőt a legfiatalabbak részére kőből várat is építenek. A gyerekjátszótér a Kula-kert nevű védett területen kap helyet. Ezzel párhuzamosan elkészül a mini kosárlabdapálya és a községi kispályás labdarúgás színhelyének villamosítása. A faluban Schlauch Ede iskolai igazgató irányításával hat kispályás- futball-csapat alakult. Kettőt a termelőszövetkezet gépműhelye, egyet-egyet a tsz-iroda dolgozói, a traktorosok, a köz- alkalmazottak és a pedagógusok állítottak ki. kája fontosságára, a munka; végzés idejének lecsökkentésé, re, stb. Az előbbi esetben is gazdasági érdekről . volt szó, ez utóbbi esetében is: minél nagyobb jövedelmet biztosítani. Ilyen vonatkozásban lehet a politikai munka tartalmát a napi problémák alapján megközelíteni. A mezőgazdasági k™n; fontos időszakában is a legnagyobb hátású áz élő szó. A csoportos beszél'gétések, tájékoztatók olyan előnnyel is járnak, hogy a dolgozók is nyilváníthatják véleményüket. Felhívhatják a vezetőség figyelmét a munkaszervezés hibáira, a munkakörülmények javí. tásának szükségességére és még sok mindenre. Nem szabad azonban lebecsülni áz írásos tájékoztatást sem. Számos gazdaságban adnak ki havonta, kéthetente üzemi híradókat. Hangsúlyozni szükséges: az írásos tájékoztatóban nem a híradó kivitelezése, oldalszáma a fontos: Ezeknél lényegesebb követelmény a gyorsaság, az aktualitás. Lehet egy tájékoztató csupán egyetlen oldal, de ha a legfontosabb kérdésről tájékoztatják benne a dolgozókat és idejében, politikaigazdasági haszna nagy. A politikai tömegmunkával kapcsolatban feltétlenül szólni kell arról is, hogy ki, illetve kik végezzék azt. Ebben a tekintetben nincs szükség olyan változásra, mint a módszereket illetően. Valamennyi gazdaságban kialakult az a politikailag képzett vezetőgárda, aktíva- és agitációs'csoport, amely-, nek tagjai képesek a nyári időszakban is megoldani az agitáció és tájékoztatás feladatait. Alapvető követelmény azonban, hogy az ő. tájékoztatásuk -igen alapos és sokoldalú legyen. t>e bázisai leh'etnek a politikai munkának a pártcsoportok vagy a szocialista brigádok is. Ebben a tekintetben üzemenként más-más megoldást alkalmaznak. A lényeg minden esetben az, hogy az üzem dolgozói kellő tájékoztatást kapjanak a politikai, gazdasági eseményekről, s ugyanezen a csatornán a vezetőség is tájékozódjon a dolgozók hangulatáról, véleményéről. Az anyagbeszerzés labirintjából állítólag van kiút. Néhány ismerősöm — az anyagbeszerzők kenyerét eszik már évtizede — különféle történetekkel lát el. Nem azt mesélik, miként „kenődik” az út egy liter bortól, fél láda baracktól. Ezek a mindennapokhoz tartoznak. Sokkal nagyobb téma, hol, mit lehet beszerezni. Mert végeredményben hazánkban minden kapható. Csak meg kell találni az utat, amelyen a keresett cikkig lehet utazni. Az út aztán lehet hosszú és kanyargós és sok-sok buktatóval teli. Nem kell különösebb vizsgálódás ahhoz, hogy megállapítsuk: az országban nagy általánosságban az alkatrész-, az anyagellátás egyforma — jó közepes. Mégis, megfigyelhetjük, hogy a Solti ÁG Zsuk anyagbeszerző kocsija a szekszárdi AGROKER előtt áll — hetenként legalább egyszer. A káty- mári tsz gyakori vevő a szekszárdi Népbolt vasárudájában, a dombóvári ÁFÉSZ műszaki boltjának állandó vevője a szentlőrinci ktsz, a tamási ÁFÉSZ-járműboltban pedig törzsvevő az enyingi gazdaság. Tehát kellő irányítással — vagy éppen a körzetben tartással, el lehetne kerülni az anyagbeszerzés hosszú útját. Sajnos azonban mindennemű ilyen kísérlet kudarcba fulladna. Ugyanis az anyagbeszerző nemcsak egy anyagot, alkatrészt akar venni, hanem mást többet is. S az alkatrész — perpillantban csak távol vásárolható. Namármost, ha elutazik a beszerző hatos hegesztővasért mondjuk Szolnokról Szekszárdra, nyilván itt kap hegesztővasat, s lehet, hogy Szolnokon is kapott volna. De ott az üzletben nem volt permetezőgéphez alkatrész. Szóval az alkatrészért utazott a gépkocsi, a sofőr, meg a beszerző legalább háromszáz kilométert. Az volna az ideális helyzet, ha bármely gazdaság egy telexértesítéssel el tudná intézni anyagrendelését, és a kereskedelem azonnal szállítana. Ez csak a mi álmunk, meri az anyagbeszerzők azt mondják, hogy ilyen „fejlődés" soha nem lesz. Valami mindig hiányzik. Tehát teljes választék sehol nem lesz, és a postai áruküldés nálunk soha nem vezethető be. Oka ennek az is, hogy van egy tetemes létszámot foglalkoztató „szakma”, az anyagbeszerzés, és az itt foglalkoztatott emberek még évtizedekig anyagot akarnak beszerezni. Ennek a szakmának hovatovább irodalma is lesz — a humoristák körében mindenképpen — de jó ellátás nem. A napokban az egyik vasúti sorompó előtt — várva a tíz percen túl is zárva tartható sorompó feltárulását legalább húsz percen ót — az előttünk álló' autóból a fácánkerti növényvédő állomás egyik műszaki vezetője szállt ki. s mindjárt újságolta is, milyen ügyben igyekszik az Alföld kellős közepe felé: fogaskerekes benzinszivattyúra volna szüksége. Sehol nem kapott, pedig néhány száz kilométert már maga mögött hagyott. Az alkatrész kellene. De nincs. S hiába ígérne a város Autóker-üzletében egy demizson vörös bort — ha nincs, akkor nem lehet „elővezetni”. Meg kell a szivattyút kereni. Nincs katalógus arról hol, melyik városban, milyen kurrens cikk található. Pedig jó volna az ilyen. Mert aki tudja, nem valószínű, hogy elárulja, hol szerezhető be — mondjuk egy W 50-es NDK gyártmányú teherautóhoz fék- munkahenger, avagy generátorcsapágy. Történt pedig olyan eset is, éppen a mözsi tsz egyik beszerzőjével, hogy tudott a hiánycikk-alkatrészből „szerezni”. „Elmentem az üzletbe — mondta beszélgetésünk során —, azt mondta az eladó, hogy náluk nincs, de tud egy helyet, ahol van. Csak az a helyzet, az az illető úgy tud alkatrészügyben eljárni, ha ad neki lószőrt a ló farkának a szőrét. De a farokszőr csak fehér lehet, nem pej, nem fekete, nem sárga. Szerencsére a tsz-ben volt néhány fehér ló, éjszaka megtéptem az egyiknek a farkát, három nap múlva ott volt a munkahenger, a generátorcsapágy a szerelők asztalán.” — P. — Duroc-sertések Dalmandon A Dalmandi Állami Gazdaságban kísérleteket kezdtek amerikai sertésekkel. A tengerentúli tenyészanyag — kocák és kanok — megszokták az itteni környezetet és remény van arra, hogy a fajtajavító kísérletek eredményesen zárulnak. Képünkön a tenyészko- cákat mutatjuk be. Ezek az állatok gyors növekedésűek, a takarmányt jól hasznosítják, ugyanakkor „húsállományuk" jobb mint a különféle lapály-sertéseké.
