Tolna Megyei Népújság, 1973. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-23 / 145. szám

28 nap űrutazás

Szerencsés visszaérkezés a Földre

Charles Conrad, Paul Weite és Joseph Kerwin amerikai űr. hajósok 28 napos űrutazásuk befejeztével pénteken visszaérkeztek a Földre. Az asztronautákat szállító Apollo-űrhajó parancsnoki kabinja a terveknek megfelelően magyar idő szerint délután 14 óra 50 perckor szállt le a Csendes-óceánra. A leszállásra kijelölt körzet, ahol a Ticonderoga anyahajó várakozott az- űrhajósokra, körülbelül 1300 kilométernyire délnyugatra van a kaliforniai San Diego városától.

Az űrhajósok a tervezettnél 10 perccel később, reggel 9,33 órakor választották le az Apolla-űrhajót a Skylab ür- laboratóriumról. A késést kisebb műszaki hiba okozta. Az űrhajó egy óra hosszat még a Skylab közelében tartózkodott és utasai felvételeket készítettek az űrállomás külső berendezéseiről,

A Skylab amerikai űrlaboratórium munkatársainak első csoportja számos eddigi rekordot döntött meg. így például: soha előttük nem kezeltek ilyen nagy és súlyos űrszerke. zetet — a Skylab 36 méter hosszú és 100 tonnát nyom;

A 28 napos program alatt 391-szer kerülték meg a Földet;

összesen 18,4 millió kilométert tettek meg;

a leghosszabb időt — 28 napot és 50 percet tartózkodtak a világűrben;

egyéni rekordot állított fel Conrad, aki már veterán űrhajós és eddig összesen 49 napot 1 órát és 8 percet töltött a világűrben, ahol négyízben járt;

az űrhajósok először végeztek külső javítási munkálatokat egy űrszerkezeten a világűrben.

Perón beszéde a 18 éves emigráció után

Juan Perón tábornok, volt argentin elnök, aki szerdán este tért vissza 18 éves emigráció után hazájába, a rádió és televízió útján üzenetet intézett az ország népéhez. FelIzraeli válasz Ei-Zajjat tv-nyilatkozatára

Az izraeli külügyminisztériumban bejelentették, hogy Aba Eban külügyminiszter csak akkor hajlandó találkozni Hasszán El-Zajjat egyiptomi külügyminiszterrel Jarring svéd diplomata jelenlétében, ha az egyiptomiak nem támasztanak előzetes feltételeket, s a találkozót nem tekintik a Jarring-misszió felújításának. Az izraeli külügyminisztérium nyilatkozata válasz Zajjatnäk, a dán televízióban tett kijelentéseire, amelyekben utalt arra, hogy támogatja a Jarring-misszió felújítását, s ennek keretén belül hajlandó találkozni az izraeli diplomácia vezetőjével.

szólította az összes argentinokat, politikai pártállásuktól függetlenül vegyenek részt az ország békés újjáépítésében. A beszéd elhangzása alatt Perón mellett a képernyőn látható volt Hector Campora, a juszti- cialista mozgalom jelöltjeként megválasztott új argentin államelnök is.

Perón biztosította hallgatóit, haragtól és előítéletektől mentesen tért haza. Híveit arra kérte, „felejtsék el a múlt rossz emlékeit”. Mint mondot. ta, az ország helyzete olyan súlyos, hogy mindenkinek közre kell működnie a hibák kijavításában és olyan békés újjáépítő munkára kell törekednie, hogy az többé egyetlen emberéletbe se kerülhessen. Az exelnök bár nem név szerint, de megemlítette a rendzavaró szélsőséges csoportosulásokat, és kifejezésre juttatta az új kormány és a juszticialista mozgalom készségét, hogy megfékezze a rendbontókat.

A beszéd elhangzása előtt Perón rövid megbeszélést tartott Camporával és kabinetjének három miniszterével a fogadtatás alkalmából lezajlott lövöldözésekről.

Kissinger sajtótájékoztatója i

»iViT.ii.. rnmm

(Folytatás az I, oldalról}

állapodást. Ez — a fegyverkezési verseny megfékezésére irányuló közbenső intézkedésként — 5 évre „befagyasztotta” a kialakult szinten a stratégiai tómadófegyverzetek arányát, figyelembe véve a már folyamatban lévő fegyverfejlesztési programok kihatásait is a megállapodá« által szabályozott időszakban.

Az amerikai főtanácsadó hangsúlyozta, hogy egy maradandó szerződésnek lényegesen bonyolultabb problémákat kell rendeznie, mint egy közbenső megállapodásnak, amely nem mehetett messzebb a kialakult status quo rögzítésénél. Egy tartós hatályú szerződés viszont mindkét hatalom hosszú távú stratégiai érdekeit érinti, s így túlmegy a rövid távra kölcsönösen elfogadott status quo viszonylag egyszerűbb problémakörén.

Az első szakasznál lényegesen bonyolultabb problémákat vet fel a második szakaszban az is, hogy ezúttal a stratégiai

támad ófegyver-rendszereknek már nem csupán mennyiségi, hanem minőségi korlátozását is meg kell oldani. Végül, egy maradandó szerződésben a támadófegyverzet korlátozásán lényegesen túlmenő újszerű probléma vár megoldásra: e fegyverfajták fokozatos csők. kentése.

Kissinger a továbbiakban rámutatott: Mivel nyilvánvaló volt. hogy a SALT második fázisának alig 6 hónapja megkezdett tárgyalásain a csúcstalálkozó időpontjáig nem lehetséges véglegesen rendezni a megoldásra váró bonyolult problémákat, a két nagyhatalom vezetője levél- és üzenet- váltásaik alapján arra az elhatározásra jutott, hogy személyes találkozójukon behatóan megvitatják a kulcsproblémákat és olyan irányelveket

dolgoznak ki küldöttségeik számára, amelyek mércéül szolgálnak majd a tárgyaló- asztalra kerülő előterjesztések megvitatása éa összevetése során, ily módon új lendületet adva a végleges szerződés meghatározott időhatáron belül történő kidolgozásának.

„Az alapelvekben létrejött megállapodás aláírásával

Brezsnyev és Nixon megvalósította találkozójuknak ezt a fontos célkitűzését. A két hatalom legmagasabb rangú vezetője nem foglalta volna ünnepélyes személyes elkötelezettségként az 1974-es időhatárt az aláírt alapelvekbe, ha nem lenne mindkettő meggyőződve arról, hogy ez reális és megvalósítható célkitűzés” — állapította meg Kissinger.

Az aláírási határidő viszonylag igen közeli voltát jól megvilágítja az a tény, hogy a lényegesen egyszerűbb problémákat rendező SALT—I. megállapodás kétszer olyan hosszú tárgyalássorozat után jött létre, mint a SALT—II.

Kissinger a SALT—II. alapelveiről csütörtökön létrejött megállapodás jelentőségét végezetül a következő négy pontban összegezte.

1. Az aláírt okmány hivatalosan és személy szerint elkötelezi a két hatalom vezetőit a maradandó szerződés megkötésének sürgőssége mellett.

2. Határidőt szab a szerződés véglegesítésére.

3. Ezúttal első ízben a megkötendő szerződés céljai közé foglalja — a korlátozáson túl- mutatóan — a stratégiai támadófegyverzet csökkentését.

4. A szerződés céljaként határozza meg — az egyenlő biztonsági érdekek elismerésével — a stratégiai támadófegyverzet mind számszerű, mind pedig minőségi korlátozását

I

Zavargások Párizsban

Az 1968-as májusi napokra emlékeztető hevességű utcai összetűzések törtek ki csütörtökön este Párizsban, s jó néhány órával később is könnyfakasztó gáz orrfacsaró szaga, kiégett autók és törmelék őrizték az összecsapások emlékét,

A zavargást az „Uj rend” elnevezésű, szélsőjobboldali csoport provokációja robbantotta ki. Este a Mutualité-palotában nagygyűlést tartottak, amely szónokai a bevándorlás teljes leállítása mellett és az északafrikai vendégmunkások ellen uszítottak. A szélsőjobboldal uszályába került neves író,

Jean-Paul Sartre, valamint a trockista csoportok vezére. Alain Krivine már napokkal előbb ellentüntetésre tüzelték maoista, trockista és más ultrabalos híveiket.

Este azonban a rendőrség óriási készültséggel vette körül a Mutualité-palotát, ahol a jobboldali tömeggyűlés folyt, és » vasrudakkal, benzines pala' kokkal felszerelt, acélsisakos tüntetők hasztalan próbáltak az épület közelébe jutni. Az első heves összecsapás után a mintegy ezerfőnyi szélsőbalos tüntető kisebb csoportokra oszlott és a város különböző pontjain újból és újból megütközött a könnyfakasztó gázt bevető rendőrökkel.

Legalább hetven rendőr és sok tüntető sebesült meg. Tizenhat rendőrt kórházba szállítottak, tizenöt fiatalt pedig letartóztattak. Két rendőrségi teherautó egy bulldózer és hat-hét magángépkocsi kiégett.

JiSímiííí

VATIKÁNVÁROS

VI. Pál pápa hivatalosan bejelentette, hogy a Vatikán elfogadta a finn kormány meghívását és részt vesz a július 3-án kezdődő európai biztonsági és együttműködési értekezleten. ,

RÓMA

Pénteken egy római külvárosban letartóztatták Franck Coppoiát, akit a maffia egyik legjelentősebb vezetőjének tartanak.

BEJRÜT

Bejrutban bejelentették, hogv Frangié elnök Takieddir. Szolh 63 éves politikust kérte fel kormányátalakításraPompidou

Bonnban

Furcsa szeszélye a zsúfolt diplomáciai eseménynaptárnak, hogy a francia elnök és a nyugatnémet kancellár találkozója még az NSZK lapjainak hasábjain is úgyszólván háttérbe szorul. Nem csoda: a közvélemény figyelme elsősorban Washingtonra, a Brezsnyev—Nixon tárgyalásokra irányul, ráadásul olyan események halványítják Pompidou látogatásának fényét a Rajna partján, mint például a két német állam alapszerződésének életbelépése és a

csehszlovák—nyugatnémet szerződés szerdai aláírása.

Pedig ezúttal jóval többről van szó, mint rutintalálkozó ról. Már önmagában az a tény is erre utal hogy a két delegációnak kilenc-kilenc miniszter a tagja, s az eszmecseréket sorsdöntő tanácskozások után, illetve azok küszöbén folytatják az államférfiak Willy Brandt kancellár májusban Brezsnyevvel cserélte ki nézeteit, az SZKP főtitkára pedig a jövő héten Párizs vendége lesz. S alighanem sok bilateriális kérdés is tisztázás ra várt a nyugatnémet—francia tárgyalásokon.

Közülük az egyik legfonto sabb: a tíz évvel ezelőtt aláírt kétoldalú szerződés. Bizonyos mértékig önkényes bonni és párizsi értelmezése miatt eddig nem hozta meg a kívánt eredményi. Sok tekintetben eltér egymástól Brandt és Pompidou álláspontja Nyugat Európa jövőjét és az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatait illetően is: Nem kétséges, hogy a Közös Piacon belül sem zökkenő nélküli az NSZK és Franciaország együttműkö dése, tekintettel az eltérő nemzeti érdekekre. Az is nyílt titok, hogy a Szajna és a Rajna, partján nem azonos a közép-európai fegyverzet- és haderőcsökkentéssel foglalkozó bécsi tárgyalások megítélése: a konzervatív Párizs sokkal in kább tartózkodó magatartást tanúsít, mint az úgynevezett keleti politikát ebben a tekintet ben is következetesen

vállaló Brandt—Scheel koalíció.

Ezek után lapzártakor el képzelhető volt, hogy a találkozó látványos eredmények nélkül zárul. Azt pedig mind két ország vezetői tudják, hogy kompromisszumokat kell keresniük és találniuk, hacsak nem akarják kockáztatni a nyugat-európai gazdasági és pénzügyi unió teljes kiépítése első szakaszának kudarcát. Hasonlóan ehhez, kompromisszumra kényszerülnek bizonyára abban a kérdésben is, hogy milyen álláspontot fog laljanak~ el a Kissinger által felvázolt „Uj Atlanti Chartával" kapcsolatban, s milyen nézetet képviseljenek Nixon elnök tervbe vett őszi európai tárgyalásain.

Mindent egybevetve, még ha a közvélemény érdeklődésének középpontjától más események miatt némileg távolabb is esett a Brandt—Pompidou találkozó, a két ország kapcsolatai, a nyugat-európai államok politikai és gazdasági együttműködése, valamint c kontinens sorsáról, békés jövőjéről július első napjaiban Helsinkiben kezdődő tanácskozás szempontjából fontosságát nem szabad alábecsülni.