Tolna Megyei Népújság, 1973. június (23. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-20 / 142. szám
Az írásos tájékoztatás szerepe a tudatformálásban Kilenc üzemi újság és huszonhét sokszorosított tájékoztató jelenik meg rendszeresen megyénkben A szocialista demokrácia szélesedésével megnőtt, és egyre jelentősebbé válik a helyi politika, a helyi politizálás szerepe. A pártszervezetek tevékenysége, nagyobb önállósága, a közéletiség erősödése a dolgozók érdeklődését, az országos eseményekkel párhuzamosan, fokozottan közvetlen környezetük, munkahelyük, lakóhelyük kérdéseire irányítja. A megyei pártbizottság propaganda- és művelődésügyi osztályának előterjesztésében a megyei pártbizottság végrehajtó bizottsága megtárgyalta az írásos tájékoztatás és a helyi kiadói tevékenység tapasztalatait. A megállapítások egyrészt igazolják az eddigi munka helyességét és céltudatosságát, másrészt megszívlelendő ajánlásokat tartalmaznak a munka megjavítására vagy továbbfejlesztésére. Megyénkben, mint a címből is megállapítható, kilenc üzemi újság, vagy folyóirat — nem az elnevezésen van a hangsúly — jelenik meg a Tolna megyei Lapkiadó Vállalat kiadásában. Valamennyi előállítása nyomdai úton történik. A rendszeresen megjelentetett sokszorosított tájékoztatók száma 27. Ezek között szerepel nyomdai előállítás is — például a Szekszárdi Nyomdász — a zömük azonban sokszorosítással készül. A nyomdai előállítás, vagy sokszorosítás semmi esetre sem jelent tartalmi rangsorolást. Kétségtelen, hogy a nyomdai előállítás tetszetősebb, viszont az üzemi sokszorosítással készülőknél is lehet az előbbieknél magasabb színvo. nalat elérni a tartalomban. Ami a helyi kiadványok tevékenységét és további feladatait illeti, a tennivaló adva van. A helyi politikának, amellett, hogy kifejezésre juttatja a csoportérdeket, igen nagy a szerepe és a felelőssége az össznépi, a csoport-, valamint az egyéríi érdek összehangolásában, a meglévő, vagy az újonnan keletkező feszültségek, ellentmondások feloldásában. Az elmúlt évek tapasztalatai azt igazolják, hogy a tájékoztatás fejlesztésében nem kell feltétlenül új formákat keresni, nem csupán a továbbítandó anyag mennyiségét kell növelni, hanem a hatékonyság fokozását kell előtérbe helyezni. Ez érvényes az üzemi újságok, tájékoztatók munkájára is. Hi. szén a politikai, gazdasági tájékoztatás széles skálán folyik, és ezen belül mind nagyobb szerepet kapnak a helyi kiadványok. örvendetes, hogy megyénkben is nő az igény az üzemi lapok megjelentetése iránt. S ugyanakkor megállapíthatjuk, hogy a megyében megjelenő üzemi újságok, kiadványok, sokszorosított anyagok többségükben megfelelnek annak a célnak, amiért létrehozták azokat. Általában az adott terület aktuális kérdései kapnak helyet bennük. Felölelik a gazdasági, szakmai kérdéseket, tájékoztatnak a mozgalmi szervek munkájáról, közük az országos illetve belső rendelkezések indoklását. A tartalom javulása, az átfogó tájékoztatásra való törekvés mellett azonban hiányosságok is tapasztalhatók az írásos tájékoztatásban. (Szándékoltan használjuk a tájékoztatás meghatározást.) Az újságok és kiadványok nem elég gyakran, és nem elég elmé- lyültert foglalkoznak a vállalati közélet kérdéseivel. A tények közlése mellett esetenként hiányzik azok politikai, közgazdasági magyarázata. Nem elég a gyakorlatias, vitázó írás, bátortalan a kritikai szellem. A legtöbbször csak a tényközlésre törekednek. Egyik-másik kiadvány erőltetetten újsághoz próbál hasonlítani. Megkérdőjeleznénk, kell-e feltétlenül, például, május elsejei vezércikk, a tanácsválasztásokról készült összegezés, vagy külpolitikai elemzés üzemi lapban? A feladatok közé tartozik, talán legelsősorbaií, hogy szervezetté kell tenni a pártszervek, és -szervezetek irányító munkáját a kiadványok tartalmának, profiljának kialakításában. Az illetékes pártszervezetek rendszeresen értékeljék a kiadványokat. Szükségesnek mutatkozik a helyi kiadványok felelős szerkesztőinek alaposabb tájékoztatása érdekében, hogy rendszeres időközönként az illetékes pártszervek tájékoztatót tartsanak számunkra. Noha van még kívánnivaló, elmondhatjuk, üzemi újságaink, kiadványaink hasznosan szolgálják a dolgozók jobb tájékoztatását, s ezzel tevékenyen hozzájárulnak az egészséges üzemi szellem kialakításához. f ' L, C y. Sajtókonferencia Somogybán A Rádió belpolitikai rovata sorrendben 45., s tegyük hozzá, valóban népszerű Sajtó- konferencia című adása hétfőn este Somogy fővárosából, Kaposvárról jelentkezett. A kérdéseket a meghívott újságírók tették fed. budapestiek és a környező megyék, Baranya, Tolna, Zala lapjainak munkatársai, s természetesen a kaposvári és a somogyi rádió- hallgatók, akik telefonon találhattak kapcsolatot Rapcsányi László riporterrel és Boros János szerkesztővel. A válaszadók Somogy megye és Kaposvár vezetői voltak, s vendégként Keserű Jánosné köny- nyűipari miniszter, aki az adás idején épp a városban tartózkodott. Természetes, hogy a kérdések Jelentős része helyi problémát érintett, például a már legendás hírű Virág utca 14. számú társasház sorsát,, vagy a kaposvári állatátvevő hely elszabadult bikáinak kártevését, de bőven akadtak kérdések, amelyek messze túl mutattak Somogyon, s a vidékre telepített ipari üzemek bérkérdése. vagy ahogy a sajtó- konferencián többen megfogalmazták „gyarmati sorsa” általános érdeklődésre tarthatott igényt. A Rádió belpolitikai rovatának kitűnő Sajtókonferenciája ezúttal is öregbítette jóhírét, s reméljük, a somogyi élő közvetítést több hasonlóan érdekes és hasznos vidéki adás követi. Hőség és mostoha körülmények Ahány termelőszövetkezeti középvezető, annyi „egyedi" másra nehezen érvényes gond, öröm, probléma, sikerélmény. Egyik ember jobban megtanul gazdálkodni munkaidejével, felismerve tennivalóit, a másik kevésbé. Egyik több segítséget, megértő támogatást kap a tagoktól, az elnöktől, az agronómustól, a másik kevesebbet. Ebben a beosztásban sok múlik a helytállást illetően az egyéniségen, a rátermettségen, egyáltalán azon, hogy ki mennyire rendelkezik a «minden helyzetben feltalálom magam képességgel. _ , . A brigádvezetők, a termelőszövetkezeti középvezetők egyem gondjairól, örömeiről beszélt egy héten keresztül a Népújság hasábjain az egyik dunakömlődi brigádvezető és a majosi üzemegység-vezető, aki tulajdonképpen brigádvezetői feladatokat is végez. A dunakömlődi elvtárs 1952-ben, tehát még a hőskorban kezdte és rendíthetetlen hűséggel, odaadással végzi munkáját mind a mai napig. Maga is elismeri, szakmai tudása a jelenlegi követelményekhez már kevés, a hiányokat szorgalommal, becsületességgel igyekszik pótolni. A majosi elvtárs 1970 óta középvezető, azóta, hogy traktorosként levelezőn elvégezte a mező- gazdasági technikumot. Más-más indulás, de abban hasonlítanak egymáshoz, hogy mindketten mélyen átérzik felelősségüket. Közös vonás tehát a két emberben a hivatástudat, a hűség. A termelőszövetkezetnek élnek, miként a középvezetők többsége. Nagy figyelmet érdemel ezért is az, amit elmondtak, ami feltehetően gondja mindegyik brigádvezetőnek, még akkor is, ha nincs két egyforma ember. Külön-külön mindketten elmondták, hogy nem látják feladataiknak se az elejét, se a végét Ebben a kérdésben bizonyára külső segítségre is szükség volna. Érdemes lenne megnyugtatóan tisztázni, hogy a termelőszövetkezeti középvezetők munkájában, munkaidejében hol a felső és hol az alsó határ. Aztán talán nem lehetetlen eldönteni, hogy mennyi ebben a felesleges, az értelmetlen látás-futás, mit kell másra átruházni, egyáltalán mi a brigádvezetö feladata. A TOT erre nézve is tehetne ajánlást, hiszen a brigádvezetők még mindig igen-igen hajszolt emberek. Hajszoltságukból következik: a „régi" brigádvezetőnek soha nem volt ideje pótolni a szakmai elmaradást, az „új” brigádvezető elvégezte ugyan a mezőgazdasági technikumot, de mégis arról panaszkodik, lemarad, mert mióta középvezető, egyáltalán nincs ideje kézbe venni könyvet, újságot, szaklapot. Az utóbbi az őszi szakmai továbbképzést látja megoldásnak. De vajon megoldás-e háttéranyag nélkül, úgy tehát, hogy évek óta kihagyja a politikai és szakmai ismeretanyagot. Úgy véljük, a két középvezető nyilatkozata még inkább felhívja a figyelmet a tsz-kulcsemberek jelenlegi helyzetére és a velük kapcsolatban megoldandó tennivalókra. Az építésügy és városfejlesztés ötyén kérdésben Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium Akadémia utcai székházában Sirrior János miniszterhelyettes arra vállalkozott, hogy a magyar sajtótól hozzáérkezett ötven kérdésre válaszol. Szokatlan módja ez a sajtó informálásának, ugyanakkor nagyon hatásos is. Az évek során volt alkalmunk különféle tájékoztatók, bejelentésekkel, átszervezésekkel, stb. foglalkozó sajtóértekezleteket végigülni, s ezért mondhatjuk: az ÉVM- sajtótájékoztató alapos, mélyreható és a problémákat feltáró volt. Azzal együtt, hogy némely újság kérdését a miniszterhelyettes úgy értékelte: „mint a témában tájékozatlan ember megnyilvánulása.” Az építésügy, a városfejlesz. tés mindenki szeme előtt történik. A kérdésekre: miért így épül a városközpont, miért késik ez, vagy amaz beruházás, miért nem használnak köny- nyűszerkezetet, miért használnak könnyűszerkezetet, miért nem hódít a panel, miért hódít a panel, miért olcsóbb a hagyományos építési mód, mint a régi??? ötven ilyen, s hasonló kérdésre kellett a miniszterhelyettesnek valamit mondani. Ugyan előfordult, hogy nem válaszolt egy-egy kérdésre, mert a kérdést föltevő újság a sajtótájékoztatóra el sem küldte munkatársát. A tárca gondjai kerültek te. rítékre ezen a sajtótájékoztatón. Az jelesen, hogyan veszi ki részét a több mint tizenkétezer építőipari munkahelyen, több mint kétszázezer ember a szocializmus építéséből. Az ipar az utóbbi években rendújság 3 1973. június 20. Dombóvárott, a Molnár György utcai lakótelepen ez évben még negyvennyolc lakást épít az UNIVERZÁL Szövetkezet építőrészlege. , kívül dinamikusan fejlődik: új gépek, termelési eljárások, új anyagok kerültek mindennapi használatba. Ugyanakkor ezekkel új gondok is jelentkeztek: elfogadtatni az újat a beruházóval, hozzászoktatni a vállalatokat a kockázatvállaláshoz, ahhoz, hogy egyre több a kötött áras beruházás, és több a kezdeményezés. Példaként a bátaszéki vázkerámia építését hozta, ahol az országban elsőként, a földmunkát verseny- tárgyalás után adták ki.. És hogyan használják ki a munkaidőt? A gépek milyen hatékonysággal dolgoznak? Tíz év alatt az építőipar gépesítése csaknem háromszorosára nőtt, ma meghaladja az egymillió lóerőt. Az építőgépiparban jól együttműködünk a szocialista országokkal — kb. 220 gépet a KGST-piacon lehet beszerezni —, ugyanakkor a nyugati országokkal a gépvásárlás területén előrébb kell lépni. Nem lehet olyan üzletet megkötni, amely gépsor helyett egy-egy gépet ad a felhasználó iparnak. Itt van például a csúszó- zsalus francia módszer. Három fajtája is van az országban, de egyik sem teljes gépsor. Valami mindenütt hiányzik: vagy a betonszivattyú vagy a falburkoló-berendezés vagy a be. épített bútorgyártó géprendszer. A miniszterhelyettes szólt a jövőről is. Az ipar egyre jelentősebb feladatokat kap. A könnyűszerkezetes építési módot el kell terjeszteni: rövidíteni az építési időt: egyre több új anyagot kell használni és alkalmassá kell a panelgyártást tenni kommunális létesítmények — iskolák, bölcsődék, üzletek, stb. — építésére is. Fentebb csak jeleztük milyen kérdéscsoportok kerültek szóba Simor János miniszterhelyettes tájékoztatóján, ötven kérdésre válaszolva összegezni nem lehet az építésügy, a városfejlesztés helyzetét, de ez a tájékoztató „eligazította” a magyar sajtót, informált ami. nisztérium vezetési módszeréről, gazdaságpolitikájáról.- Pj —
