Tolna Megyei Népújság, 1973. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-19 / 141. szám

Az ideg-összeroppanás lehetőségei Csend és xaj ■>T' Idézet a 17/1968. Korm. sz. rendeletből: „23. § (1) Aki lakóterületen vagy lakóházban indokolatla­nul olyan zajt okoz, amely mások nyugalmát sérti, 3000,— Ft-ig terjedő pénzbírsággal sújtható.” „(2) Községekben az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a községi tanács hatáskörébe ' tartozik.” Talán egy esztendővel ez­előtt arról adott hírt a sajtó, hogy az egyik nyugati állam­ban érdekes kísérletre került sor. Több önként jelentkezőt külön-külön, egymástól jól izolált és tökéletesen hang­szigetelt kamrákban helyez­tek el. Táplálkozásukról, sze­mélyes szükségleteikről meg­felelő módon gondoskodtak, de úgy, hogy a lehetőségek maximális határáig kiküszö­böltek minden hanghatást. A megfigyelt kísérleti alanyok viselkedése természetesen ki- nek-kinek vérmérséklete sze­rint különböző volt. egyben azonban megegyezett. Hosz- szabb-rövidebb idő után ideg- rendszerük felőrlődött, nem bírták a teljes csendet. Előbb- utóbb elkezdtek magukban beszélni, énekelgettek, később tapsoltak, vagy a körmüket pattogtatták. Minderthogyan hanghatásokat igyekeztek elő­idézni önmaguk számára. Ki előbb, ki később, de vala­mennyien megnyomták azt a piros gombot, mellyel jelez­hették a külvilágnak, 9 hogy elegük van a csendből. Mi sem érthetőbb ennél, hi­szen teljes csendet a Földön tulajdonképpen1 nem ismer a természet, a világűrben pe­dig idáig viszonylag kevesen jártak. Teljes csendre nem, de csendre azért valamennyi­en vágyódunk, méghozzá egy­re fokozottabban. Ismert tény, hogy a szuperszonikus repü­lőgépek robaja hovatovább lehetetlenné teszi a nagy re­pülőterek körüli lakást. Meg­felelő erősségű hartghullámok- kal az életet is ki lehet ol­tani, ámbár ilyesmire ritkán kerül sor. Más hangerővel az élet elviselhetetlenné tételére annál sűrűbben. Az élet zajjal jár, ezt senki nem vitatja. Vannak azon­ban elkerülhetetlen és elke­rülhető zajok. Útjavításkor az aszfaltot sűrített levegővel működő, az egész testet do­báló gépével feltörő munkást őszinte elismeréssel, és leg­alább ilyerf őszinte részvéttel lehet szemlélni. Ö a legjobb akarata mellett sem dolgoz­hat nesztelenül. Ha azonban egy traktor másfél-két órán át teljes hangerővel püfög alvásra vágyó embereket rej­tő ablakok alatt, akkor ilyes­miről már nincsen szó. Ha­sonló a helyzet a szórakozás neszeivel. A MÁV közsikert aratott azzal (az újabban már nem mindig betartott) ren­delkezésével, mely szerint vasúti kocsikban tilos a tás­karádió használata. Vajmi ke­vés siker kíséri azonban az utcákon járókelők kezében üvöltő táskarádiókat, mélyek nemhogy tulajdonosa, hanem harminc méter körzetben mindenki zene iránti igényét kielégítik, méghozzá bősége­sen. Teljességre törekvés nél­kül idézünk néhány szekszár­di példát a hozzánk érkezett szóbeli panaszok nyomán: Ä Babits Mihályról elneve­zett megyei művelődési köz­pont egyik legsűrűbben láto­gatott klubja az ifjúsági. Tel­jes joggal, magunk is utol­sók között lennénk, ha a fia­talság szórakozási lehetősé­geit csökkenteni kellene, ■'nehogy az ilyen alkalmak- r szóló zene tisztán hall- 1 j a Mészáros Lázár utcá­éi is, nem beszélve a kö­zelebb fekvő lakásokról. A környékre, lévén a városköz­pont, tagadhatatlanul ráillik az idézett rendeletből a „la­kóterület” kifejezés. Ugyan­így az Alkotmány utcára, ahol a javarészt idős lakók üvöltő magnózést panaszol­nak,. és azt. hogy éjfél után két órakor rendszeresen já-;, ratják egy traktor motorját.^ A szekszárdi laktanyában a napirend velejárója az éb- : resztő. De nemcsak az ügye­letesek, naposok „Ébresztő, ,J föl!” vezényszava révén, ha­nem a megafónból felhangzó pattogó indulókkal is, ami nemcsak a honvédeket éb­reszti, ’ ancm a környék la­kóit ugyanígy. Nem beszélve az indulók kiváltotta indu­latokról. „Az ember az az élőlény, amely mindent meg­szokik. Ez az ő legnevezete­sebb tulajdonsága.” — írta Dosztojevszkij az „Emlékira­tok a holtak házából” című könyvében. A Kispipa étte­rem egyre hangulatosabbá váló kerthelyiségében estelen- te a működési engedély értel­mében, és így teljesen sza­bályszerűen szól a zene. Az­iránt, hogy a kerthelységre nyíló lakásokban élőknek mennyi idejébe és energiájá­ba került ennek megszokása, senki sem érdeklődött. A pél­dákat ki-ki kedve szerint szaporíthatja. Egy nagyon praktikus, köz- használatra szánt könyv a dr. Bartus—dr. Kilényi-féle „Min­denki jogi kézikönyve” a csendháborítást nem véletle­nül sorolja „a társadalomra jelentős veszélyességű sza­bálysértések” című fejezetbe Nem véletlenül, csak úgy tű­nik, feleslegesen. A szekszár­di Városi Tanácsnál dr. Me­rényi Ágota, szabálysértési előadótól tudakoltuk, hogy a csendrendelet megszegése miatt az idén hány esetben hozott határozatot. Június de­rekáig tizennyolc alkalommal. Ezek között enyhébb esetek­V . . , . . ben volt ' figyelmeztetés is, a pénzbüntetések összege 3—4— 500 forintra rúgott. A szabály­sértési előadó azonban csak akkori intézkedhet, ha hozzá feljelentés érkezik. Idézet az előbb említett könyvből: „A csendháborítókkal szemben a rendőrség is eljárhat, ille­tőleg helyszíni bírságot róhat ki. A helyszíni bírság megfi­zetése esetén szabálysértési el- járás nem indítható." Az ilyen bírságok számáról nincsen adatunk meggyőződésünk vi­szont, hogy kisebb-nagyobb összegekben szinte naponta kiróható lenne. Ebben a pillanatban az a helyzet, hogy a 17/1968. Korm. sz. rendeletet vagy az isme­retlenség homálya borítja, vagy a teljes lemondás hangu­lata lengi körül. Á sokszor legbarbárabb zajokat elszen­vedők öntevékenyen nem in­tézkedhetnek. Ha megkísérlik, többnyire a legdurvább visz- szautasítással számolhatnak. „Az én házam, az én váram” elv a gyakorlatban általában úgy érvényesül, hogy a ma­gaméban akár maximális hangerővel bőgethetem a rá­diót, de kidobom azt, aki til­takozik, mert ez a hang már az ő „várába” is áthallatszik. A pszichiáterek jól tudják, hogy a hanghatásokra ki-ki * másként reagál. Az emberek többsége rosszul, vagyis egy megbolygatott, fel-felriasz. tott álmú éjszaka után fárad­tan, kedvtelenül. vagy éppen rosszkedvűen megy munkába, ami természetesen rányomja bélyegét egész aznapi tevé­kenységére. Az így keletkező anyagi kár, a társadalmat ért hátrány nem kimutatható, de bizonyára jelentős. Noha nem cserébe, de jó lenne, ha akár a legmagasabb bírságokról tudnánk mielőbb kimutatást készíteni és ezekről tájékoz­tatni a közvéleményt. ORDAS IVÁN Szekszárdim fart előadást Mirko Popovics Mirko Popovics, a Szerb Kommunisták Szövetsége Köz­ponti Bizottsága titkárságának tagja június 20-án megyénk­be látogat. Az egynapos tartózkodás során 11 órakor Szek­szárdon, a városi tanács nagytermében előadást tart „Az alkotmányváltozások eszmei-politikai koncepciója” címmel. Mirko Popovics a délutáni órákban Pálfára látogat, ahol megtekinti a termelőszövetkezet gazdaságát. Hétfői kérdésünk : v Melyek a szövetkezeti Lapunkban egyre-másra je­lennek meg tudósítások, me­lyek a megye területén gomba módjára szaporodó lakásépítő szövetkezetek megalakulásáról tájékoztatnak. A szövetkezeti lakásépítési formáról és az ez­zel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókról kérdeztük Rács Tibort, a MÉSZÖV lakásszö­vetkezeti osztályának vezető­jét. — Hány lakásépítő szö­vetkezet működik jelenleg megyénkben? — összesen hét. Dombóvá­ron, Tamásiban, Tolnán, Pak­son és Bátaszéken egy-egy, Szekszárdon pedig kettő mű­ködik és összesen 225 lakás felépítésére alakultak meg. Ezenkívül közvetlenül alaku­lás előtt áll az iregszemesei, a bonyhádi és egy újabb szek­szárdi szövetkezet melyek ke­retében 180 lakás épül fel. Je­lenleg szervezés alatt áll még három szövetkezet, egy Simon- tornyán 40, egy Dunaföldvá- ron 20, és egy Dombóváron 80 taggal. A számok is azt érzé­keltetik, hogy ez az építési forma igen népszerű. — Hol alakulhatnak lakás­építő szövetkezetek és me­lyek létrehozásuk legfonto­sabb feltételei? — Mindenütt, ahol a meg­felelő feltételek biztosítottak, így összefüggő építési terüle­ten. ahol folyamatosan leg­alább hatvan lakást lehet fel­építeni. Ezenkívül alakulhat lakásépítő szövetkezet már meglévő vagy építés alatt álló állami, szövetkezeti, vagy tár­sasházi lakótelep részeként, vagy annak folytatásaként. Ah­hoz azonban, hogy lakásépítő szövetkezetek jöhessenek lét­re, az egyik legfontosabb fel­tétel, hogy a területileg illeté­kes tanácsok a szövetkezetnek részben vagy teljes egészében közművesített telket biztosít­sanak. — Ki lehet tagja a lakás­építő szövetkezetnek? — Tulajdonképpen minden olyan magyar állampolgár, aki a lakásra és telekre tulajdon­jogosultsággal rendelkezik és a szövetkezeti alapszabály ren­delkezéseit magára nézve kö­telezőnek tartja. Lakásszövet­kezeti tag lehet az, aki az elő­írt készpénz befizetését és az egyéb kötelezettségek teljesí­tését vállalja. Ezen túl tagja lehet a lakásépítő szövetkeze­teknek az az állampolgár is, Zsarnokok a buszon Tényleg, milyen érzéS' az, amikor az ember néhány négyzetméter és egy-két tucat ember korlátlan ura? Mi, akik nem ismerjük ezt a kábulatot, ne ítélkezzünk azok felett, akik belekóstoltak. Olyan lenne ez, mintha beteget káromolnánk, nem? A mámor ott csillog némelyik buszkalauz szemében, megittasui a hangja, miközben gorombáskodik az utasok­kal és mozdulataiban az erő biztonsága tükröződik. Ér­demes őket nézegetni. A legjobb a játék — számukra persze — amikor zsú­folt a busz. Felszállni nem akar senki, (ha akarna is be­csapódna az orra előtt az ajtó), leszállni viszont szeretne néhány jámbor utas. Van, aki a kocsi elejében üldögél, és gyakorolatlan kígyómozgása révén nagy nehezen eljut az első ajtóig, letaposva négy-öt pár lábat. A kalauz, cinkos­társa és hopmestere, a sofőr mellett támaszkodik. Meg­várja, amíg az ajtó közelébe jut a páciens. Ekkor szólal meg, két oktávval szokásos szintje fölött, s némi elfojtott kuncogással: „Hátul van leszállás, nem tud olvasni, minek utazik az ilyen naponta??!" A páciens megdermed, és hi­vatkozva a tényekre: zsúfolt a busz, a hátsó ajtó mesz- szebb van, felszálló nincs. A kalauz nem engedi meg­szólalni, ámde még egy oktávot emelkedik a hangja: „Azonnal hátra megy, vagy marad a buszon, de akkor kifizeti ám a pótdíjat, ismerem magát, magának csak ed­dig szól a bérlete!" Nincs mit tenni, a pánciens átgyömöszkölődik harminc­két másikon, elveszti három gombját és begyűjt négy másikat, kétszer szívszélhüdés kerülgeti, mert a sofőr is beszáll a játékba és szórakozásból meg-megindrtja a mo­tort. Végre leszáll a páciens, eltűnik, a többiek idegesek az elvesztett öt perc miatt, a kalauz — azaz kalauznő, mert az eset megtörtént, és a kalauz-uralkodóasszony is létezik — elégedetten cseveg. , Más. Ez egy esti buszon történt, amelyen mindössze hét utas utazott. A kalauz már az elszámolásával bíbelő­dött, nem ért rá az utasokat nevelni. Azért vetett egy-egy pillantást a le- meg felszállókra, és szemet hunyt a reni­tens elöl-leszóllók kísérletei felett. A buszon utazott eqy férfiú is. Bőre színe és egyéb jelek alapján megállapítható volt, hogy cigány. Dolgos cigány, kezében malterfoltos táska, ruháján is az építke­zés nyomaival. El-elbóbiskolt, nyilván fáradt volt. Aztán Tolnán, az újtelepi megállónál jelezte, hogy leszallna. Amúgy szabályosan. Aztán szabályellenesen odalépett az első ajtóhoz, igaz, az egy méterre volt tőle, igaz, felszálló itt sem ígérkezett, igaz, eddig mindenki azon az ajtón tá­vozott, ami közelebb esett. Most viszont feltámadt a kalauz hivatali önérzete, és egyetlen határozott kézmozdulattól hátra irányította a férfit Aki alázatosan — igen, alázatosan! — megfordult, hátraballagott, és ott szállt le. Nem is mormogott. Mint aki sejtette, hogy úgysem valószínű, hogy részesülni fog a kegyben. Megint más. Elmúlt tíz ára. A buszra zömmel olyanok várnak, akik délutáni műszakból sietnek haza, fáradtan. Múlnak a percek, az emberek várakoznak, mert hát a busz itt van, majd csak el is indul. Biztosan valami baj történt de akkor miért nem szól valaki? A többi busz kiindul, így az is tudja, hogy tíz óra húsz van, akinek nincs órája. A kalouznő huszonötkor jelenik meg kíséretével, jó a kedélyük. A közeli vasúti vendéglőből jönnek, egy kicsit elfutott az idő sörözés közben. A kalauznő megjegyzi: „Most legalább jól össze­gyűltek”. Az utazóközönségnek panaszai vonnak. A Volánnak meg érvei. Hogy nem nagyon válogathatnak munkaerőben, és például az ajtóügyben a kalauz szabályosan járt el. Különben is: a kedves utas érje be azzal, hogy utaz­hat, miért akar éppen a közlekedéssel elégedett lenni? —vfé— lakásépítés feltételei ? aki a belépéshez előírt kész­pénzzel nem rendelkezik, de vállalja, hogy fizetési kötele­zettségét meghatározott idő­pontig előtakarékosság útján teljesíti. Az így felvett tag azonban csak akkor juthat la­káshoz, ha már fizetési köte­lezettségeinek eleget tett. — Milyen hitelfeltételeket kaphatnak a lakásszövetke­zetek tagjai? — A Központi Bizottság no­vember 14—15-i állásfoglalása a korábbinál lényegesen ked­vezőbb feltételeket biztosít a lakásépítéshez. Ezt a magunk munkájában úgy mérhetjük le, hogy egyre többen jelent­keznek a lakásszövetkezetek­be. Különösen kedvező hangula­tot teremtett az az intézkedés, hogy az építési költség 25 szá­zalékát kell a szövetkezeti tag­nak saját erejéből biztosítani, a fennmaradó 75 száza'éknt pedig az állam meghitelezi. A hitel végső határa sokkal na­gyobb a korábbinál, hiszen az építkező lakására 250 ezer fo­rintot kaphat kétszázalékos kamatra, harmincöt év törlesz­tésre. A Központi Bizottság novemberi állásfoglalása ki­mondja továbbá, hogy a lakás. építő szövetkezeteknél laká­sonként átlagosan húszezer fo­rinttal csökkenteni kell a kész­pénz-előtörlesztés összegét. Ezenkívül pedig módot ad ar­ra is, hogy többgyermekes munkáscsaládokriál egyedi el­bírálás alapján akár az egész előtörlesztést el lehet engedni. Meg kell jegyezni a hitellel kapcsolatban azt is, hogy az adható kölcsönök elbírálásánál új fogalomként szerepel a luxuslakás megnevezés. Mai feltételeink, körülményeink mellett bizonyára minden jó­zanul gondolkodó ember tud­ja, vagy legalábbis sejti, hogy mit jelent a luxuslakás. Saj­nos azonban, ezzel kapcsolat­ban hivatalos állásfoglalás nincs, így tehát pontosan nem tudjuk, hogy mekkora alap- területű, föíszereltségű, tehát milyen lakás nevezhető luxus­nak. A fogalomhoz kapcsolódó túlzásokkal mi sem értünk egyet és természetesnek tart­juk, hogy az állam az ilyen építkezést nem támogatja hi­tellel. A magunk részéről a megfelelő intézkedéseket meg­tettük és egyben felhívtuk a szövetkezeti tagok figyelmét, hogy túlzottan nagy lakásokat ne terveztessenek. — vj —

Next

/
Thumbnails
Contents