Tolna Megyei Népújság, 1973. június (23. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-16 / 139. szám
Egy fiatal középvezető Majosról ii: Sorozatunk tegnapi része Lőrincr Aladár brigádvezetővé válását ismertette. További folytatásainkban már betekinthetünk egy modern gazdaság középvezetőjének munkanapjába, ismerkedhetünk gondjaival, problémáival, melyek jórészt a termelőszövetkezeti gazdaságok középvezetőit is foglalkoztatják. —- Mikor szerezte meg a mezőgazdasági technikusi oklevelet? — 1966—70-ig, négy éven keresztül. Ment a tanulás, volt egy kis előnyöm is, nem volt az iskolán minden új, mert a régi gazdasági iskolára vissza, emlékeztem és elég sok talaj- művelési, meg állattenyésztési ismeret azonos volt. Csaj;: az új dolgokkal kellett birkóznom. — A lényeg tehát az, hogy - traktorosként tanult, s lett technikus, brigádvezető, üzemegység-vezetői, i — Igen.' — A technikum elvégzése után lett üzemegység-vezető ' most ez jó, vagy rossz? — Megmondom őszintén, üzemegység-vezetőnek sokkal rosszabb lenni, mint traktorosnak. Jó, hogy traktorosként végeztem. Sokáig voltam trak- I toros, rutinos voltam, gyorsan tudtam dolgozni, beosztottam az időmet, szép munkát hagy- , tam magam után. A rám bízott feladatot időben és térben el tudtam végezni. Tudtam- magamnak szabad időt bizto- sítani. Ha esős időszak volt ■ két-három napon keresztül, ezt ~ felhasználtam tanulásra. j — Most el tudná végezni a technikumot? ^ — Három éve vagyok bri- : gádVezető, fél éve üzemegység- ‘ vezető, ha lelkiismeretesen végezném. lelkiismeretesen visel- j ném a munkakört és azt a feladatot, amit el kell végezni, nem jutna idő tanulásra. Egy olyan középvezetőnek, aki a tsz gondjait, a hozzá beosztott emberek gondjait, becsületesen elintézi, tanulásra nem jut idő, újságolvasásra sem. Reg- , gél munkaelosztás előtt leg-. alább egy órával itt kell len- ’ nie a gazdaságban. Azért kell • előbb bejönnie, mert előtte nap az agronómussal eltervezik, hogy milyen munka lesz, mit kell csinálni. Egy eső, egy szél, egy rendkívüli esemény a tervet felboríthatja. Az emberek sem mind jönnek el. A traktor. amelyik későig dolgozik, meghibásodott, vagy más ilyen probléma adódik; általában majdnem minden reggel át kell alakítani az előző nap készített tervet. Reggel megtörténik a munkaelosztás, utána ellenőrizni kell, hogy mindenki elfoglalta-e a helyét, és ha elfoglalta a munkahelyét, a középvezető elmegy mindenkihez megnézni, ki milyen munkát végez. Míg összejárja az ember a határt kerékpárral, a nap elmegy. Este le kell ellenőrizni, mennyire haladtak a munkával, mit fejeztek be, holnap hol kell folytatni. Felmérni a területet, a teljesítményt, ez a délutáni, esti órákra esik. A munka befejeztével számba kell venni a napi teljesítményt. írni személyenként, ki milyen ágazaton dolgozott, hány órát, hány hektárt, hány mázsát szállított, s ezeket munkalapra kell írni. Ha munkalapra nem is, de a füzetébe fel kell írni, mert különben nem tudnak a dolgozóknak mire fizetni.-r- Teljesítményellenőr tehát a középvezető, munkaelosztó, meg minőségi ellenőr, ' vagy szakvezető is? — Szakvezetőnek kell lenni minden téren, állandóan. Neki tudni kell, hogy mit tesz, és meg is kell magyarázni a dolgozónak. mikor milyen munkát végez, és miért szükséges az. Ismerni kell, hogy milyen a talaj, ahova gépet, vagy embereket küld, hogy jó növény- ápolást tudjanak végezni. — Ha képes ezt megállapítani. — Ha képes. Erre a brigádvezetőt, a középvezetőt fölkeli készíteni. — Akkor ismételjük el: a minőséget ellenőrzi, a munkát szervezi, a műveleteket, a munkafolyamatokat, néha még J a munkamozzanatokat is. — Igen, így kell tenni. A brigádvezetőnek tudni kell, mi van a határban. Én most a technikum után azt látom, hogy nem elég fejlett az ember. és még mindig tanulni kell, minden nap tanulni kell, különben lemarad. Valahogy olyan fájó dolog is. Érdekes, hogy Laci bácsi ezt már észrevette, ezelőtt egy hónappal szólt, hogy őszre továbbképzésre kell mennem. Elvállaltam. Mert úgy érzem, ha Itt vagyok a munkában, képtelen • vagyok önképzésre. Nem tudom átvenni az új dolgokat. . — Hol érzi legjobban szükségét az ismeretek felújításának? , j — Ä szervezés területén és az emberekkel való bánásmód területén. Az emberekkel való bánásmódban érzem magamat gyengének. Azért, mert ahány ember, annyifajta gondolko- i dás. És az emberek nem elég t öntudatosak. Ha van egy isko- , la, ahol több brigádvezető} együtt van, ott sokat lehet tanulni. Hogyan csinálja egyik, hogyan a másik, egyik-másik t kérdést miként kell megoldani. í hogyan kell az emberek nyel- J vén beszélni. Ott lehet halla-í ni többféle módszert, ki ho-1; gyan szervezte a munkát, jrá- nyitotta az embereket — A régi brigádvezetőktőt is . sokat lehet tanulni? í — Azoktól is lehet tanulni-’— A vezetéselméletnek van irodalma, valószínűleg arra is gondol, ezt is jó volna jobban megismerni. — Igen. Föltétien jobban- meg kell ezt ismerni, amíg nem voltam brigádvezető, vagy most üzemegység-vezető, addig nem tudtam, hogy az emberek hogyan viszonyulnak a mun- ? kához, nagyon sok probléma van ezen a területen. — ügy érzi, az emberekkel3 való bánásmód területén szorul „edzésre”? — Igen. Az a probléma, hogy nem tudok sokat kint lenni a határban. El vagyok foglalva azokkal' az emberekkel, akik ’ bejönnek rendszeresen érdeklődni, esetleg nincsenek megelégedve a fizetéssel, munkakörrel, és ezzel sok időm elmegy, nem jut arra idő, hogy kimenjek és körülnézzek. — Ez általános panasz. Jó lenne egy embert megbízni minden termelőszövetkezetben azzal, hogy az emberek ügyét- baját intézze, foglalkozzon panasszal, beadvánnyal, kéréssel, hogv mentesítse a szakmai vezetőket az efféle tennivalóktól. — A másik üzemegységben nincs ilyen probléma. — Tehát akkor maguknak kapásból kell tárgyalni, egy véget nem érő folyamat ismétlődik mindennap. — Ha valaki bejön, az embernek tisztességesen, becsületesen fel kell világosítani, ügyét elintézni. Ezzel a nap túlnyomó része elmegy. Az egyesülés után minden területen új normák vannak» sok a probléma. most sok emberrel kell beszélni. Kifüggesztettük a normát a falra, olvashatják ott az emberek, de nem mindig értenek vele egyet, s ebből van a baj. — Ha valamit sokan nem értenek, nem volna célszerűbb összehívni egy-egy brigádot, s a kérdést részletesen elmagyarázni ? — Tartottunk már ilyen kis- gyűléseket a műhelyben, mezőn, a traktorosok között, mindenütt. Az elnökünk ilyen kis- gyűléseken magyarázza el a kérdéseket. — Szóval az idővel szeretne jobban gazdálkodni? — Igen. Meg kellene tanulni az idővel jobban gazdálkodni, hogy több jusson hasznosabb dolgokra. — Van-e módja vezetési módszerekkel foglalkozó irodalmat olvasni? — Sajnos nincs. Még a napi sajtót se tudom kiolvasni. Nincs mikor. Ha a traktoron bírtam volna, nem léptem volna erre a pályára. Mert ott tisztességesen, becsülettel elvégeztem a munkámat, de itten dicséretet az ember nem kap Nem tudom én azt kiharcolni úgy. mint amikor még egyszerű munkás voltam. (Folytatjuk) P. V. Sz. Táj gyűjtemény alakul Váralján Váralja gazdag falu. Ezzel a megállapítással nem az anyagi javakban való bőségre utalunk, hanem a községben fellelhető néprajzi kincsekre, melyek természetesen — mint mindenütt — fogynak. Éppen ezért döntött nagyon helyesen a községi tanács, amikor elhatározta, hogy szerény keretek közt berendez egy kisebb épületet, melyben bemutatható lesz a helyi népviselet, a régi szoba- és konyhabelsők, használati eszközök. Erre a célra jól kínálkozott a falu közepe táján lévő régi csarnok két- helyiséges épülete. Az elképzelések szerint itt, a kis pincében és a majd felépítendő féltető alatt helyezik el a gyűjteményt. A tanácsnak természetesen nincs megfelelően képzett szakembere se a gyűjtőmunka irányítására, se az épület majdani berendezésére. Éppen ezért — és nagyon helyesen — úgy határoztak, hogy a közadakozásból összegyűlő értékeket a megyei múzeum tulajdonába adják, mely viszonzásul részben állandó, részben cserélődő anyagú kiállítás rendezését vállalja itt. A gyűjtés nem könnyű. Amint azt Gémes Balázs néprajzos-muzeológus elmondotta, a régi, szép, festett ágyak jó részéből már nyúlketrec vagy galambdúc lett. így is sikerült szép ládákat, sarokpadot, fali tékát, kerámiákat, fazekakat, Előadás a vállalati pénzügyi revízióról Népiijsíig 5 1973. június 16. Tegnap délelőtt Székszárdon; a megyei művelődési központ márványtermében mintegy 250 vállalati ós szövetkezeti igazgató, illetve elnök, valamint főkönyvelő részvételével dr. Kiss Gábor, a Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatóságának helyettes vezetője előadást tartott „A népgazdaság aktuális kérdései a vállalati pénzügyi revíziók tükrében” címmel. A főigazgatóság, illetve annak országosan kiépített szervezete a gazdasági reform szülöttje, létrehozását az tette szükségessé, hogy a gazdaság- irányításban előtérbe kerülték a közgazdasági, főként a pénzügyi szabályzók. A főigazgatóság 1971. január 1-ével kezdte meg működését és tevékenysége azóta jelentősen bővült és a jövőben is kap új feladatokat. A nagy érdeklődést kiváltó előadást a Magyar Közgazdasági Társaság Tolna megyei elnöksége, pénzügyi és számviteli szakosztálya rendezte. régi mezőgazdasági és háziipa- ri felszereléseket összegyűjteni. Másfél hét, minden túlórának fittyet hányó, szó sze^ rint reggeltől estig tartó mun» Icája árán 25—30 helyről származó, mintegy 150—200 legkülönbözőbb tárgy van már biztos helyen. A néprajzos természetesen meg sem mozdulhatott volna, a helyiek — elsősorban Schmidt Károlyné és Till Józsefné — segítsége nélkül. A faluból sokan, érdekes módon főleg a szerényebb anyagi körülmények között élők, szívesen adakoztak a. gyűjtemény gyarapításárai mely idővel minden bizonnyal büszkesége lesz Váraljánálc. Özvegy Kiss Jánosé tulipános kis ládát adott, terítővei és egy gyönyörű óbányai tányért. Tóth Györgyök a falról akasztottak le három szép kerámiátj pedig azok még a család mindennapi használati tárgyai közé tartoztak. Magyar Sándor kerámiákat és szaruból készült lőportartót adott, Imrő Sándor tányértartót, hernyózóoUál, sütőlapátot, Szabó Józsefné egy szép, teljes sorozatot a kiló bevezetése előtti súlymértékből, a „lat”-ból. Duzsi József — nem csekély családi ellenállást leküzdve — egy szép ládát adott a köznek és odaígért eQV fali tékát, melyet majd akkor lehet kiemelni, ha bontásra váró háza csákány alá kerül. Még sokakat sorolhatnánk. Az természetesen érthető ha valahol egy-egy megszokott, valakinek a szívéhez nőtt tárgytól nem akarnak megválni. Érthető és természetes; — ha megbecsülik. Az már kevésbé érthető, amire sajnos mégis van példa, hogy akadnak, akik valósággal ingajáratban közlekednek a néprajzossal szemben és ellen. Amíg az az egyik soron gyűjt, ők a másikon igyekeznek lebeszélni az adakozókat, a törvényes rendelkezésekkel alaposan ellenkező lehetőségeket csillogtatva előttük. Szerencsére azonban nem ez a jellemző Váraljára, hanem a bontakozó társadalmi összefogás, amit jó lenne, ha a falu hangadó és köztiszteletben álló értelmisége is foko-, zottabban támogatna. ö. t: "t Obsitosok kitüntetése Az ünnepélyes aktusra várakozás percei alatt magától értetődően a katonai szolgálatról folyik a beszélgetés. A háború megpróbáltatásairól, az ország újjáépítéséről, a mai katonaéletről, a fiatalokról. — Könyvtárnyit lehetne írni mindarról, amit a mi korosztályunk átélt — mondja Raseterits István. — Hányán pusztultak el közülünk értelmetlenül, és hányán váltak hősökké, akik vállalták a fasiszták elleni harcot... — Ott voltam a budaiak között — szövi tovább a gondolatot Lázár Pál —, és a fehérvári harcokban részt vevő magyarok közt már sokan viseltek szovjet kitüntetést. — Aztán építettük újjá a vasutakat, hidakat. Mások aknamezőket szedtek fel, hogy a parasztok megművelhessék a földet... — Milyen jó. hogy a mostani generáció már csak hírből ismeri, hogy volt egy második világháború... — Jó részük nem is lelkesedik a katonaságért, mégis, mikor leszerelnek, egészen megváltoznak. Megkomolyodnak, rendszeretőbbek lesznek, a komolyabbik oldaláról fogják fel az életet. — Akár öt évet is szolgálnék, ha ott lehetnék a mostani újoncok között... A beszélgetés megszakad, megérkezik dr. Polgár Ferenc. a megyei tanács vb-tátkára, Cseh József, a megyei párt- bizottság közigazgatási és adminisztratív osztályának helyettes vezetője, és Kollár Ernő alezredes. A megjelentek előtt Kollár alezredes ismerteti a honvédelmi miniszter parancsát — amely ezúttal inkább köszönet. — A hadkötelezettség felső korhatárát elérve, kiváltak a Magyar Néphadsereg kötelékéből ... becsülettel teljesítették kötelezettségüket, átadják tapasztalataikat a fiatalabb nemzedéknek, amely előtt példa lehet helytállásuk, kötelességtudásuk ... önök is részesei voltak annak a munkának, amelynek eredménye, hogy a haza védelme magas fokon áll, hogy a honvédelem az egész nép ügye... Néphadseregünk képes és kész megvédeni az országot a testvéri, szocialista országok közösségében. A tartalékos hadkötelezettség tartama alatt végzett lelkiismeretes munkát, a kiemelkedő eredményeket megköszönjük. A Magyar Néphadsereg kötelékéből történő elbocsátás után is szolgálják a honvédelem ügyét, további erővel, egészséggel. A következő miniszteri parancs már a végzett munka elismeréséről szólt: a Honvédelmi Érdemérem 15 éves fokozatával tüntették ki Lázár Pál sárszentlőrinci tanácselnököt. 10 éves fokozatával Csaba Jánost, a lengyel! tangazdaság főagronómusát, Berecz Zsigmondot, a szakadáti termelőszövetkezet traktorvezetőjét, Hazafi Jenőt, a megyei földhivatal főelőadóját, Horváth Dávidot, a kéményseprő vállalat tolnai kéményseprőjét, Kömye Lajost, a várongi termelőszövetkezet állatgondozóját, Reseterits István dombóvári ÁFÉSZ-boltvezetőt. A kitüntetettek nevében Reseterits István mondott köszönetét. — Eleget tettünk katonai kötelességünknek. a legjobb igyekezetünk szerint. Még 8— 10 évi munka van előttünk,’ amelyet — a nemzetközi helyzet enyhüléséből ítélve — békés munkával tölthetünk eL És a fiatalok nevelésével... Dr. Polgár Ferenc, a megyei pártbizottság és a megyei tanács nevében köszöntötte a kitüntetett obsitosokat. — Akik most a kitüntetést kapták, derekasan dolgoztak. Bár a hadseregtől megváltak, de a haza nem búcsúzik még el az obsitosoktól. Reméljük, bizton remélhetjük, nem lesz szükség arra, hogy fegyvert fogjanak. Nevelőkre viszont szükség van. a földeken, az üzemekben, az iskolákban, intézményekben, akik az utódokat hazaszeretetre, a haza iránti hűségre, a közösségi feladatokban való odaadó részvételre nevelik. B. I,
