Tolna Megyei Népújság, 1973. június (23. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-16 / 139. szám
Nagyit őr oft, Csillebérc, Sz eh szúrd* Bonyhád A bátaszéki vasútállomás előtt megállt egy személyautó. A naptár 1953. május tizenötödikét, az óra pedig kilenc órát mutatott, amikor Fonyó Gyula, a gépkocsi utasa kiszállt és elindult megkeresni a csomópont párttitkárát. — Puskás Lászlóért jöttünk! — közölte a párttitkárral. — Tudok róla, — válaszolt a párttitkár. Rövid beszélgetés után Fonyó Gyula kezet fogott Puskás Lászlóval és lakonikusan közölte: az előzetes megbeszélés alapján Puskás László velük megy és átveszi a várdombi tanácson a titkári teendőket. Alsónána felé indultak. Itt megállt a kocsi. A leendő vb- titkámak bemutatták az alsó- nánai vb-titkárt, aki majd bevezeti a közigazgatás rejtelmeibe. — Fel a fejjel. Majd belejön! — biztatta az alsónánai vb-titkár Puskás Lászlót. Alsónánát elhagyva átbillentek a hegyélen és már a várdombi tanácsháza előtt csikorgóit a fék. Ambrózi Imre vb- elnök fogadta őket, aki pár perc alatt tájékoztatta a feladatokról: egy idő óta nincs vb-titkár, egyedül lát el mindent. szükség vgn egy olyan emberre, aki jól érti a dolgát és könnyíteni tud az elnök terhén. .. Ekkor döbbent rá Puskás • László, hogy mire vállalkozott. Azt várják tőle, hogy lásson munkához, hogy intézze el a felgyülemlett aktákat... Ö pedig azt sem tudja: mi is a feladata egy vb-titkárnak. Bemutatták, hogy kik lesznek a munkatársai, hivatalosan átadtak neki mindent, ami a vb-titkári munkához szükséges. Az egy gépelt oldalas átadási jegyzőkönyvvel a kezében állt a titkári szobában. A leendő felelősségbe beleszédült, alig hallotta Fonyó Gyula bátorító szavait is: „Ha problémája lesz, bizalommal fordul, jón hozzám. Segítünk majd.” Az ígéret gyakorlattá vált. Fonyó Gyula rendszeresen kijárt és segített. Még most, húsz év után is élénken emlékezik arra a vasárnapra, amikorra tanácsülést hirdettek. Fonyó Gyula megígérte, hogy ő is ott lesz a tanácsülésen. Puskás László korán indult Bátaszékről. Kerékpárral, mint mindig. De most jobban sietett, hogy a tanácsülés előtt még egyszer átnézhesse a beszámolót és a hozzá szükséges dolgokat. Fonyó Gyula már a tanácsháza előtt várta, ö is kerékpáron érkezett. mert a járás gépkocsija elromlott. Sűrű napok következtek. Bemutatkozás az állami gazdaság igazgatójának, a földszöv elnökének, a tsz elnökének, a párttitkárnak. Megismerni a község gazdasági, kulturális, szociális és emberi problémáit, a rendeleteket... A feladatok lankadatlanul érkeztek és legtöbbször csak annyit tudott: meg kell oldani a problémákat. A-hogyanra az élet, a rendeletek adtak választ. Igazán akkor tudta meg Puskás László, hogy mire is vállalkozott, amikor 1953 szeptemberében Budapestre küldték öthónapos államigazgatási iskolára. Úgy érezte magát akkor, mint az a bizonyos hályogkovács, akit felvilágosítottak, hogy mit is csinál ő. amikor a beteg szemhez nyúl és milyen veszélyekkel járhat az operáció. Csakhogy ő nem mondott le az „operá1- cióról” — tanult, hogy tudja is mit csinál, mi a feladata. Foglalkozott a Sárközi Állami Gazdaság és a község területén működő gépállomás gazdasági problémáival és intézte a község ügyes-bajos dolgait. És jött az 1956-os dunai jeges árvíz. 1600 embert kellett befogadni a községbe csomagokkal, állatállománnyal együtt, elhelyezni. élelmezni őket. Még a kertekben is állatok voltak. Három hétig éjjelnappal dolgoztak, de sikeresen megoldották a feladatot és ez minden fáradságot feledtetett. Az ellenforradalom is helytállást követelt. A közigazgatás csak nagyon rövid ideig volt béna Várdombon. 1957 júniusában azt mondták Puskás Lászlónak. Harc községbe helyezünk. Rendben van. Pakolt és ment. A községben az akkor hatvanéves Doszpod János volt a vb-elnök. Azt mondta: „Én már öreg vagyok, nekem ezek az új dolgok nem mennek, rád várnak ezek a feladatok. Mindenesnek kell lenned, mert az apparátus teljesen új... ” Doszpod János a falut jól ismerte, az embereket, a problémáikat is (1969-ben halt meg) — és ez sokat jelentett. Volt egy legyengült termelőszövetkezet. Az emberek elkeseredtek emiatt, sokat kellett velük vitatkozni, bízatni őket. És közben hozzákezdtek A MAE bemutatót rendezett a Miele-fejőgépről A Magyar Agrártudományi Egyesület Tolna megyei szervezetének állattenyésztési szakosztálya június 14-én szimpóziumot rendezett az osztrák Miele-céggel együttesen az elektropulzátoros fejőgépek bemutatására. A Babits Mihály megyei művelődési központban több mint ötven termelőszövetkezeti, állami gazdasági szakember előtt több előadás hangzott el a korszerű fejőgépek alkalmazásáról és a Miele- gépről. Dessewfy Béla, a gödöllői mezőgazdasági kísérleti intézet tudományos munkatársa a „Fejőberendezések minősítése, s a minősítés eredményei” címmel tartott előadást, majd Franz A. Salmhofer, a Miele-gyár. magyarországi cégvezetője tartott előadást. A gyári szakemberek bemutatták a gépet működés közben is — filmről, diáról. Az elektropulzátoros fejőgép forgalmazásáról, és a tapasztalatokról dr. Túli György, az In- terag R. T. munkatársa, mint a Miele-cég hazai képviselője tartott előadást. Ezután konzultáció következett. A szakemberek érdeklődéssel tanulmányozták a Miele-gépet, számos kérdés hangzott el a működés, a hibaelhárítás témakörében. A cég — amíg nincs kiépítve a hazai szervizhálózat — Bécsből látja el a gazdaságokat szakemberrel az esetleges üzemzavar elhárításé, ra, a hiba bejelentése után 24 órával. Nagy figyelemmel hallgatták a szimpózium résztvevői dr. Fehér István előadását. A kaposvári felsőfokú mező- gazdasági iskola tanszékvezetője előadásában közölte a hallgatósággal, hogy megkezdik a szakemberképzést az elektropulzátoros géphez. A MAE szimpóziumán Póczik Zoltán, az Állattenyésztési Felügyelőség igazgatója töltötte be az elnöki tisztet ő mondott zárszót is a nagy sikerű gépbemutató végén. Egyébként az AGROKER megyei vállalatánál — Szekszárd. Bogyiszlói út — bővebb felvilágosítást adnak az elektropulzátoros fejőgép működéséről, használatáról. Ehhez a géphez iR adnak állami kedvezményt a közös gazdaságoknak. Ezernégyszáz Tolna megyei középiskolás az építőtáborokban az útépítéshez. A község két leghosszabb utcájában nem volt kövesút. Ha esett az eső, ember se be, se ki. Az útépítés a tanácsüléseken rendszeresen szerepelt. Végre megkapták a felhatalmazást a vb-től az út felmérésére. Kisgyűlések sorozata, amelyeken társadalmi munkára buzdítottak. Az emberek gyakran azzal érveltek: az utat megígérte már a főjegyző is annak idején, egyszer már a pénz is megvolt rá és út mégsem lett. A tanács vezetői elhatározták — most lesz út. Kidolgozták: kinek mennyi társadalmi munkát kell végeznie és meggyőzték az embereket. hogy ezt a falu érdekében vállalniok kell. Megindult a kőszállítás. Egy hétig szállították a követ. És az addig bizalmatlan lakosság munkához látott. Amíg az út el nem készült, nem ismerlek vasárnapot sem. Abban az évben a megyei tanács által meghirdetett versenyben Harc lett az első. Ök végezték a legtöbb társadalmi munkát. 1960-ban kétéves tanácsakadémiára küldték Puskás Lászlót. Két évig összemosódtak az éjszakák és a nappalok. 1967. április 1. Bogviszlóra helyezték tanácstitkárnak. Uj község, új emberek. új szokások, új gondok, új feladatok. Újszerűség a közigazgatásban, új rendelkezések, új formák. .. Nagyobb önállóság, nagyobb felelősség, több ismeret. .. A tanácsi, munkára is a legjellemzőbb jelző — új. Napról nappa meg kell birkózni az újabb feladatokkal, az újabb rendeletekkel... De aki megszerette ezt a munkát, aki élethivatásul választotta, mint Puskás I-ászló, az soha sem lankad. Puskás László most. húsz év után is ezt vallja: — Ha újra kezdeném, tóra. ezt választanám. Pedig, amikor választotta — nem is tudta, hogy mire vállalkozott. Sz. J. Igaz ugyan, hogy a nyár a diákoké, de ez nem jelenti azt, hogy a két és fél hónapos tanítási szünet csak semmittevéssel vagy szórakozással telik el. A vakáció kiválóan alkalmas arra is, hogy fiataljaink a tíz hónapig tartó intenzív szellemi erőkifejtés után fizikai erejüket is kipróbálják, tapasztalatokat szerezzenek a fizikai munka területén. Erre kiváló lehetőséget nyújtanak számukra az önkéntes ifjúsági építőtáborok. Idén két országos és két helyi építőtábor munkájában vesznek részt a Tolna megyei középiskolások. A Nagykőrösi Állami Gazdaságban négy — egyenként kéthetes — turnusban 800 megyénkbeli lány kötözi majd a szőlőt, szedi a cseresznyét. meggyet, paradicsomot, paprikát, június 17. és augusztus 11. között. A tábor gyönyörű, parkosított területen helyezkedik el. A munkahelyek távolsága 200 méter és 10 kilométer között váltakozik. A távolabbi helyekre gépkocsik szállítják a táborlakókat. A hatórás munkaidő — félórás szünet közbeiktatásával — reggel hattól délután fél egyig tart. Utána tízágyas szobák, korszerű szociális létesítmények várják a lányokat — és természetesen gazdag sport- és kulturális programok. Lesz filmvetítés, műsoros divatbemutató, hangverseny, tábortűz. A gazdaság szombatonként és vasárnaponként kirándulásra viszi a jól dolgozó brigádokat. Csillebércen öt turnusban összesen 250 Tolna megyei fiú ismerkedik majd a csákányozás ásás és lapátolás „tudományával”. Szekszárdon 150-en építik a városi sporttelepet. Az itt dolgozók a turnus egyik hetét a megyeszékhelyen, a másikat pedig Domboriban töltik. JúliuR elején kezdődik a munka. A bonyhádiak tábornyitásáról már beszámoltunk. Összesen 170 középiskolás fiatalember részvételére számítanak. A fiatalok természetesen ellenszolgáltatás nélkül, társadalmi munkában dolgoznak, de az arra érdemesek jutalma sem marad el. Az országos táborok résztvevői közül száz táborozom jut egy külföldi út. A munkaversenyben legjobb helyezést elért brigádok pénzjutalmat kapnak. A KISZ Tolna megyei Bizottsága is kitesz magáért, mivel minden tábor legjobb Tolna megyei brigádját — összesen 40 fiatalt — ötnapos romániai körúttal jutalmaz. Azoknak az iskoláknak a KISZ-szervezetei, amelyek a mozgósítást a legjobban végezték el (a munkaeredmények, a fegyelem, az öntevékeny kulturális- és sportprogramok figyelembevételével) 10 000. 7000, illetve 5000 forintot kapnak a megyei bizottságtól. A táborokban a parancsnoki, illetve a parancsnokhelyettesi teendőket pedagógusok látják el. Ök biztosítják a munka, a szórakozás, a pihenés zavartalanságát és tevékenységüknek köszönhető, hogy a fiatalok idén is remélhetőleg majd maradandó, kellemes élményeket szereznek a kéthetes táborozás során. ' — av — . Befejeződtek a beszámoló taggyűlések a pedagógus-pártszervezetekben Pedagógusberkekben egyáltalán nem, egyébként valószínűleg feltűnik, hogy miért most beszélünk a pedagóguspártszervezetek beszámoló taggyűléseiről, hiszen másutt a gazdasági év befejezésével már sor került az összegező tanácskozásra is. A pedagógusoknál viszont most történt a „zárszámadás”, az a bizonyos „gazdasági év” most fejeződött be, következésképpen a taggyűléseket is az elmúlt hetekben tartották. A megye egészéről nehéz lenne hű képet adni, egy járás viszont — jelen esetben a szekszárdi — tulajdonképpen' az egész megyei helyzetet reprezentálja. Az általános megállapítások, amelyek igazak a szekszárdi járásban, feltehetőleg, igazak az egész megyében és a tanulságok is olyanok,- hogy nyugodtan ki lehet vetíteni az itteni öt alapszervezet tapasztalatait a többiekre is. . A szekszárdi járásban öt pe- dagógus-pártalapszervezet van. összesen 86 taggal. A taglétszám ugyancsak nem mondható soknak, a tantestületekre gyakorolt hatást viszont elismerően kell értékelni. Ahogy az egész évet az aktivitás jellemezte úgy a taggyűléseken is ilyen tapasztalatokat szerezhettünk. Á megjelenés a beszámoló taggyűléseken 93 százalékom volt és a résztvevők 40 százaléka mondta el véleményét hozzászólásában. A számok, persze, önmagukban még nem sokat mondanak, annál többet viszont az elmondottak. A vitákban megerősödött az az ismert tény, hogy az oktatáspolitikai párthatározat végrehajtásában meghatározó a kommunista nevelők példamutatása. A pedagógus párttagok zöme a felső tagozatos és középiskolai nevelők közül kerül ki, a pártépítést tehát most elsősorban az alsó •tagozatosok és az óvónők között kell szorgalmazni. Nagyon jelentős az a megfogalmazás, amely több taggyűlésen is elhangzott: a jó munkahelyi légkör az alapja a jó nevelőmunkának. Az a megái.' lapítás is figyelmet érdemel, hogy a tantestületi egység érdekében (persze rúás okokból sem) nem szabad megengedni, hogy a felső tagozatos nevelők rftásod-. vagy harmadrangú nevelőknek tartsák a napközi otthonos, az alsó tagozatos nevelőket és az óvónőket. Minden pártszervezet igyekezett kitörni a belső élet keretei közül, anélkül, hogy elhanyagolták volna az egyéni problémák mélyreható vizsgálatát és tárgyalását: a közösségi kérések álltak a szervezeti élet középpontjában. Az 1972. júniusi oktatáspolitikai határozat végrehajtásánál a hogyanra, a módszerbeli kérdésekre kell irányítani a figyelmet, hangsúlyozták a beszámolók és ezt igazolta mindenütt a vita is. Tovább kell szélesíteni az úttörőmozgalomban a demokratizmust — hangsúlyozták, valamint ehhez a kérdéshez kapcsolódva azt is, hogy a jövőben jobban kell igényelni a KISZ-ifivezetők munkáját az úttörőmozgalom élőbbé tételében. Nem maradt ki a tárgyalt kérdések sorából az sem, ami tulajdonképpen a legalapvetőbb. Nevezetesen tovább kell erősíteni a tantestületi egység érdekében a munkahelyi demokráciát, az őszinte, nyílt véleménycserét. Az alapos, jó informáltság szükségességét szinte mindenütt hangsúlyozták. Vagyis, a pártvezetés elvárja azt, hogy a tagság mindenről tájékoztassa, ami a testületi munka érdekében szükséges, de ugyanakkor a párttagok és egyáltalán minden pedagógus joggal igényli, hogy mindenről tájékoztatást kapjon, ami a tantestületre, a nevelő- és oktatómunkára vonatkozik. A tapasztalatok összegezése jog-, gal állapítja meg, hogy pedagógus-pártszervezeteink, a nevelők és köztük is elsősorban a kommunista tanítók, tanárok, jelentős szerepet töltenek be a községek politikai, kulturális életében. Ugyanakkor az igény is nagy velük szemben és az igény állandóan növekszik. A beszámoló taggyűlések hangulata, az ott elhangzottak biztosítékot jelentenek arra, hogy a párttag nevelők meg fognak felelni a jövőben is a velük szembén támasztott igényeknek. L. Gy. Húsz éve kezdődött
