Tolna Megyei Népújság, 1973. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-16 / 139. szám

4 TOtNA MEGYEI VILÁG PBOLÉfÁRJAI, EGYESÜLJÉTEK! NÉPÚJSÁG A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TÓIN A MEGYfc I feV/OmÁGÁH AK 1 A P) A XXIII. évfolyam, 139. szám; ARA: 90 FILLÉR Szombat, 1973. június 16. Ülést tartott a megyei pártbizottság Tegnap, június 15-én Somi Benjamin megyei titkár el­nökletével ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottsága. Első napirendi pontként Horváth József megyei titkár előterjesztésében megtárgyalta „A X. kongresszus határozata végrehajtásának tapasztalatai a párt- alapszervczetek munkájának erősítésében, a határozatok végrehajtásában” című témát, amelyhez Horváth József fű­zött szóbeli kiegészítést. A napirend második részében az ülés megvitatta és el­fogadta a megyei pártbizottság és a végrehajtó bizottság 1973. II. félévi munkatervét. Az országgyűlés elfogadta a költségvetési torvényj avaslatot A nyári ülésszak befejezte munkáját Pénteken az országgyűlés folytatta az 1972. évi költség- vetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat vitáját. Az ülésen részt vett Losonczi Pál, a Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke; Fock Jenő, a Minisztertanács elnö­ke, Aczél György, Apró Antal, Kállai Gyula. Németh Károly, Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, va­lamint a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplo­máciai képviseletek több vezetője. Beresztóczy Miklós megnyitója után, az ülés első felszó­lalója Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter VOlt, x! * Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter felszólalása — A pénzügyminiszteri be­számolóból világosan kitűnt, hogy a kormány intézkedései nyomán népgazdaságunk el­múlt évi fejlődése összességé­ben tervszerűbbé vált. a fejlő­dést jelző mutatók a IV. ötéves tervben rögzített arányokhoz közeledtek, és megfelelnek a népgazdasági terv előirányza­tainak — mondotta bevezető­ben Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter, majd megállapította: — Alapvetően fejlődés volt tapasztalható az építőipar el­múlt évi munkájában is. A beruházási egyensúly javításá­ra hozott intézkedések keres­letcsökkentő hatása ellenére az építőipar termelése nem csökkent, sőt a lakosság élet- színvonalát közvetlenül befo­lyásoló lakásépítésben éppen az elmúlt évben kimagasló eredményt értünk el. Javult az építkezések koncentrációja, a lakosság építőanyag-ellátása, fejlődés tapasztalható a kom­munális létesítményeknél, az egyedi nagyberuházások épít­kezésein pedig túlteljesítést értünk el. — A beruházások tervszerű alakítására hozott kormányin­tézkedések hatására az építő­ipar korábbi dinamikus fejlő­dési üteme — az éves terv célkitűzéseivel összhangban — lelassult Ennek megfelelően az országos építőipar termelé­, se 1972-ben az előző évi szin- I ten alakult a kivitelező épí- tőipar pedig 3 százalékkal tel­jesített többet az előző évinél. } — Az építőipari vállalatok T972-ben 63 egyedi nagyberu- £ házás és 15, fejlesztési köl- ' csönnel támogatott beruházás . kivitelezésén dolgoztak, emel- : lett öt. jelentős ipari beruházás c, megkezdését, illetve előkészí­tését kellett biztosítaniuk. Az 1972-ben üzembe helyezett be­ruházások 90 milliárdos össze­ge meghaladta az előző évi szintet és ennek eredménye­ként a befejezetlen állomány növekedése mérséklődött. A múlt évben adtuk át — többek között — a Gaga- rin Hőerőmű 4. blokkját, :t lábatlani vékonypapír­gyárat, a békéscsabai és a dunakeszi hűtőházakat, a szegedi házgyárat, a nagy- kanizsai fényforrásgyárat, az algyői szabadgázüze­met és Százhalombattán a vácuumlepárló üzemet. — A kormány intézkedései­nek hatására a korábbi keres­leti túlsúlyt több területen egyensúlyi helyzet, illetve kí­nálati többlet váltotta fel. A hiánygazdálkodás fokozatos enyhülését jelzi, hogy az 1972- ben elutasított építési munkák értéke az 1970. évi 29 száza­lékról öt és fél százalékra, ez év első hónapjaiban pedig körülbelül 2 százalékra csök­kent. A megváltozott körülmé­nyek lehetővé tették a kivite­lezők számára, hogy jelentősen koncentrálják erőiket a folya­matban lévő építkezésekre. Ennek következményeként a munkában lévő épületek száma csökkent, az egy munkahelyen foglalkozta­tott dolgozók létszáma pe­dig több mint 10 százalék­kal növekedett. z 1972. év tervfeladataí az építőanyagipari vállalatok termelési feltételeit is befo­lyásolták. Emiatt és néhány vállalat kifogásolható munkája következtében termelési elő­irányzatát az építőanyagipar nem teljesítette, bár egyes építőanyagok termelése nagy mértékben nőtt- Néhány ipar­ágban, például a betonelem- gyártó iparban, a kő- és ka­vicsiparban a korlátozott ter­melési lehetőségek miatt érté­kesítési gondokkal küszködtek. Ezek egy része átmenetinek tekinthető, másrészt állami tá­mogatással is elősegítjük ezek megoldását. Kedvezőnek mondotta a mi­niszter az olyan termékek ter­melésének a növekedését, ame­lyeknél a tőkés import ará­nya viszonylag magas. A cement, a síkpala és az azbesztcement nyomócső több­lettermelése lehetővé tette az építőanyag-import erőteljes csökkenését, ami jelentős de­vizamegtakarítást eredménye­zett.­— Javult az építőanyag­ellátás, a lakossági igé­nyek kielégítése kiegyen­súlyozottabbá vált. Részletesen szólt a miniszter a többi közt a beruházási helyzet javítására tett kor­mányintézkedésekről, amelyek pozitív hatása már 1972-ben jelentkezett, majd a lakásépí­téssel foglalkozott. — A 15 éves lakásfejleszté- si terv teljesítésének eddigi üteme alapján az egymillió la­kás felépítését előirányzó prog­ram feltétlen megvalósulása, sőt bizonyos túlteljesítése vár­ható — mondotta ezután. — Az 1972-ben megépített 90 000 lakás hazánk lakásépítésének történetében egyedülálló tel­jesítmény: minden ezer lakosra 8,7 új lakás jut. Ez az arány eléri a fejlett európai szin­tet, meghaladja például Ausztria, Olaszország, az Egyesült Királyság lakás­építésének színvonalát. A 90 000 új lakásba több mint negyedmillióan költöztek be. A szanálások mérséklésére ho­zott kormányintézkedések ha­tására a korábbi évekkel szem­ben 1972-ben mintegy 4000-rel kevesebb lakást bontottak le, s ez is javította a tiszta lakás­szaporulatot. Kedvezően ala­kult a lakások szobaszám sze­rinti összetétele Ls: az új laká­soknak 8 százaléka egyszobás. 62 százaléka kétszobás, 30 szá­zaléka pedig kétszobásnál na­gyobb. Az 1972-ben elkészült lakások átlagos alapterülete 62 négyzetméter. — A lakásellátás rendszeré­ben 1972-ben bevezetett módo­sítás kedvezően befolyásolta a szövetkezeti és egyéb szerve­zésű többszintes lakóházépí­tésben való részvétei feltéte­leit a munkáscsaládok, a sok- gyermekesek és a fiatal háza­sok részére. Az ebben az évben ki­adott rendelkezések tovább javították a munkások lakásépítési lehetőségeit. A munkáltató szerveket ösztö­nöztük, hogy fokozottabban tá­mogassák dolgozóik, munká­saik lakásépítkezéseit. — Az új lakások építése és a közművesítés mellett leg­fontosabb feladatunk a lakó­ház-fenntartási tevékenység fejlesztése. — A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa és a Központi Bizottság 1972. novemberi állásfoglalása az építésügyi ágazat tevékenysé­gét is hosszabb időre alapve­tően határozza meg. A párthatározat végrehaj­tására a minisztérium már eddig több jelentős intéz­kedést tett, és javaslatot terjesztett a kormány elé. (Folytatás a 2, oldalon.) A szovjet-amerikai csúcstalálkozó A szombati érkezés és a vasárnapi pihenőnap után hét­főn megkezdődik Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának és Richard Nixon amerikai elnöknek hivatalos megbeszéléssorozata. Nem sok hasonló jelentőségű nemzetközi tárgyalást is­mer a modern történelem, amelyet ilyen gondosan készítettek volna elő. A tárgyaló felek valóban semmi szerepet nem hagy­tak a rögtönzésnek, az esetlegességnek. A megvitatásra ke­rülő témákat, a kétoldalú kapcsolatok kérdéseit csakúgy, mint a világpolitikai ügyeket már hónapok óta — tulajdon­képpen .egy esztendeje, Nixon tavaly május—júniusi moszk­vai látogatásától kezdve — a két ország szakértői vizsgálták és készítették elő a tárgyalás anyagát. Szovjet részről az előzetes sajtókommentárok mindenek­előtt azt emelik ki, hogy Washingtonban „konstruktív pár­beszédet” folytatnak, amelyen megvonják az 1972-ben kötött megállapodások végrehajtásának mérlegét, s kijelölik a két­oldalú kapcsolatok továbbfejlesztésének útjait. Moszkvában alapjaiban elégedettek az eddig elért eredményekkel, s úgy ítélik meg, hogy az idő igazolta a tavalyi szovjet—amerikai csúcson elhatározott politikai irányvonalat a két ország kap­csolatainak alapelveiről és az ebben a szellemben hozott intézkedéseket is. Mindezek alapján a jövőre vonatkozólag a kapcsolatfejlesztés igen hatékonynak mutatkozó és kölcsö­nösen előnyös módjának, a gazdasági együttműködés további ösztönzésének, a sok milliárdos nagyságrendű közös vállal­kozások megkötésének útját javasolják. A szovjet—amerikai kapcsolatok javulását, mint az erőviszonyokból fakadó, s az amerikai imperializmus által is elfogadni kényszerült folya­matot a nemzetközi enyhülés, a békés egymás mellett élés politikája egyik legfontosabb feltételének tekintik Moszk­vában. Amerikai részről is mind nagyobbra értékelik a gazda­sági kapcsolatok fejlődését és új vonásait, s ebből a szem­pontból is várakozással tekintenek vezető üzleti és politikai körök a csúcstalálkozó elé. Másrészt politikai tekintetben is előrelépést vár Nixon elnök, aki a találkozás előestéjén ki­jelentette: „A találkozó hónapok munkájával történt előké­szítése alapján, valamint az átfogó, jórészt a legutóbbi idő­ben folytatott konzultációkra és levélváltásokra alapozva meggyőződéssel jósolhatom, hogy találkozónk nagy fontos­ságú, új előrehaladást fog eredményezni mind a fegyverke­zési terheknek és a háború veszélyének csökkentése, mind pedig a világ két leghatalmasabb nemzetének jobb és gyü­mölcsözőbb kapcsolatai tekintetében.”, Az amerikai sajtó bizonyos konkrétumokat is tudni vél. A New York Times például öt-hat megállapodástervezet el­készültét jelenti, s a SALT-tárgyalások menetének meggyor­sítását várja a Brezsnyev—Nixon-tárgyalásoktóL Egy évvel ezelőtt a moszkvai Nixon-viziten meglehető­sen kezdeti alapról indultak el a tárgyaló felek a szovjet— amerikai viszony tekintetében. Akkoriban meg kellett jelölni az alapelveket, pontosan körvonalazni kellett, mi az, amiben egyetértenek, s együttműködhetnek, s mik azok az ideológiai­politikai különbségek, amelyek elválasztanak. Ez a realitások alapján végrehajtott meghatározás tisztázta a frontokat és tette lehetővé a kölcsönös előrelépést. A mostani találkozó már ezen az elért — joggal mondhatjuk — magas szinten a kapcsolatok tervszerű és folyamatos fejlesztését jelölheti meg. A szovjet—amerikai csúcstalálkozóban a békés egymás mellett élés politikája testesül meg. Ez azonban még a leg­kedvezőbb körülmények között is két merőben ellentétes társadalmi berendezkedésű ország viszonyának kifejezése, tehát az együttműködés mellett feltételezi az éles politikai, ideológiai harcot is. Ebben a bonyolult küzdelemben a Szov­jetunió továbbra is a szocialista világrendszer, a felszabadító antiimperialista erők és a forradalom erőinek legbiztosabb támasza. Vezető államférfia. mindannyiunk érdekeit Kép- viseliT a washingtoni tárgyalóasztalnál. NEMES JÁNOS Kommunista nőaktíva A szekszárdi járási pártbi­zottság végrehajtó bizottságá­nak szervezésében június 15- én Szekszárdon tanácskozást tartottak; a járás konunuaista C Amte »Viv»,k ^ . (• nőaktívái. A tanácskozás elő­adója Turgonyi Júlia. az MSZMP KB Társadalomtudo­mányi Intézetének munkatár­sa vpit,

Next

/
Thumbnails
Contents