Tolna Megyei Népújság, 1973. május (23. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-12 / 109. szám
Májusi paradicsom Társadalmi bíróságok Nagyüzemek, vállalatok dolgozói sok helyütt emlékeznek még rá, hogy tíz, tizenkét évvel ezelőtt nem volt ritka esemény a társadalmi bíróságok működése. Néhol helyes okból, szükségesen — másutt viszont in_ dokolatlanul is nagy port felverve kerültek ügyeik szőkébb-tágabb kollektívák elé. Nem egyszer személyi ellentétekből kovácsolódott, mondvacsinált ügyekben, vagy olyan anyagi természetű vitákban asszisztált népes hallgatóság, amelyek akaratlanul az ülésezés és ülésezésért érzést keltettek. Azután — éppen a torzulásokat elkerülendő — ritkult a társadalmi bíróságok összehívása, sokan úgy tudják, hogy mgszűntek, mert nem váltak be, nincs rájuk szükség. Jogalkotók és szakszervezeti tisztségviselők ezekben a hetekben vizsgálatokat, elemzéseket végeznek: valóban túlnőtte-e a társadalmi fejlődés azt a bizonyos, 1956-ban született intézkedést, amely azután 1962-ben törvényerejű rendeletben is kimondta a társadalmi bíróságok kötelező megalakítását a száznál több dolgozót foglalkoztató üzemekben. Az Igazságügyi Minisztérium szakembereinek véleménye szerint ezt a törvényt, s a társadalmi bíróságok korábbi működési elveit bizonyos fokig valóban időszerűtlenné tették az elmúlt esztendők. A jogszabály elavult, újat kell alkotni, amely a mechanikus kötöttségek helyett modem elvekkel a mai gyakorlathoz igazodva ad hatáskört és feladatokat. Nem arról van tehát szó, hogy a társadalmi bíróságok teljesen megszűnjenek. Differenciálás, az ügyek helyes kiválasztása és a társadalmi igény figyelembe, vétele szükséges a működésükhöz; ott és akkor kejl tevétaenykedniök, amikor a munkájuk nem „formális”, hanem nevelő, eredményes lehet. Száz és száz esetről tudnak az üzemi kollektívák, amikor egy-egy dolgozó évekig nem fizet az elvált feleségnek, a gyerekeknek tartásdíjai; vagy amikor ívócimborákkal szórja el valaki évszám a fizetését, veszélyeztetve a gyerekei ellátását, nevelését. Előfordulnak olyan károkozások, felelőtlenségek, amelyek kis körben keltenek megbotránkozást; más esetben a szocialista együttélés elemi normáit kezdi semmibe- vevően a kollega. És sok sorolhatnánk sok hasonló példát, amelyek foglalkoztatják a szakszervezeti bíróságokat, a vállalatvezetést, próbálnak is tenni ellenük, de a figyelmeztetés nem használ. Az ilyen esetek igényelnék, sőt megkövetelnék, hogy üljön össze a társadalmi bíróság, s a kollektíva fegyelmező erejével tegyen valamit a negatív életvitel, szemlélet ellen. A SZOT illetékesei most dolgoznak azokon a javaslatokon, amelyek — az igazságügyi tárcával történő egyeztetés után — alapját jelenthetik a társadalmi bíróságok működését szabályozó korszerű törvénynek. Véleményük szerint a következő ügyekben kívánatos hatáskört biztosítani a társadalmi bíróságoknak: a kollektívát is érintő, a szocialista együttélés szabályait sértő magatartás; fegyelmi vétség, mulasztás; munkaviszonnyal összefüggő szabálysértések; a dolgo. zók között felmerült becsületsértés, rágalmazás, köny- nyű testi sértés; esetleg vitás anyagi ügyek. Megfontolást igényel, vajon ne legyen-e módja a vállalat ve_ zetőségének is eljárást kezdeményezni? Felmerült az is, hogy szabad kezet kellene adni a társadalmi bíróságoknak ahhoz, hogy maguk is indíthassanak eljárásit. (Tudni kell, hogy eddig csak felszólításra, megbízásból járhattak el.) Igen érdekes és demokratikus javaslat ezeken kívül, hogy a dolgozók közvetlenül is kezdeményezhessenek szükség esetén eljárást, a szak- szervezeti bizottságnak biztosított jogkörben. Az új szabályozás, a társadalmi bíróságok élethez közelítő megszervezése nem azért történik, hogy most eggyel több bírósági fórum működjék. Korszerű, s a gazdasági, társadalmi következményekhez jobban iga. zodó társadalmi bíróságok megszervezése a cél. A hosszabb ideig tartó jogi, szakszervezeti egyeztetések után várhatóan a jövő év elején megszületik az új jogszabály. V. U. A vasipari vállalat a BNV-n r~' — Itt, a dombok között, végre szabadon lélegezhet az ember. A főosztályvezető térdig felgyűrt öreg ceignadrágban fején hatalmas szalmakalappal mondja ezt. Hátrapillant, hogy jön-e az asszony, aztán kihámozza a szántásba árnyékolt ruhák alól a flaskát: — Húzzon! Saját. — Tegyünk még ide salátát? — hallatszik a feleség a szer- számosbódé mögül. A főosztályvezető megbillenti a kaoát. — Ott hátul, a kisháznál esi. ■náltam egv hollandi ágyat. Most ültetjük ki a palántákat. Érdekes, a Piacon soha sem veszek olyan zsenge. finom zöldet, mint amilyen itt terem. Elhiszik? Vonulunk a szőlőtőkék között. A főosztályvezető szüntelenül magyaráz: — ... ez még kadarka, ez a kis darab, de az a friss telepítés már cabemet. van egv mezőgazdász barátom, tavaly ajánlott egv olyan permetező- szert, hoav ősszel még a parasztok is idejártak: „ez nem igaz!”. Nézze ezeket a hajtásokat! Hát nem gvönvörű? Szinte átszellemült az arca; Soha nem láttam még ilyennek. Hiszen ez egv másik ember. De akkor ki ül az íróasztal mögött? Ki az a kimért, kivasal* modorú férfi, aki mintha örökösen félne valamitől: .,jó, jó kedves elvtársam. de ez nem egyszerű dolog, ugve mozarti, nekem nincs felhatalmazásom. hogy nyilatkozzam ilyen kérdésekről...” Melvik az igazi? Nincs értelme a töorengésnek. Ez ő. Ä felszabadult, az elégedett, a magát megtalált ember. — A melegházba is lejön? __ Csodálkozni sem érek rá. X feleség m ee torn an. — Nem is kértem elnézést, hogy os'-’k így vagyunk, de ugve itt kinn... Az asszonyon színehagvott short van és piros babos kendő a feién. — Valamivel megkínálhatnánk — hal el mögöttünk. A főosztálvvezető már a maga készítette fűtőkályhát mutatja, a füstiáratokkal. Virágcserepekben paprika- és paradi- csomoei.ánta virágzik. — Oda... oda figyeljen! — mutat, s a hangja elfúl. Az egvik paradicsompalántán kis zöld bogyó. — Májusban paradicsomot eszünk — jelenti ki. Hatalmas csilli-villi nap ragyog az emberek csupasz bőrén. Micsoda május az idei! Napok alatt feloldotta a föld görcsét, s most olyan a határ, mint egy nagy vásári forgatag. Ami azonban minden pompás dinamizmusa ellenére. soha nem zsúfolt. Piros, kék, és zöld foltok hajladoznak a par- cellánvi birtokban. Fácán áll délcegen a dűlő-: út szélén, s szemernyit sem törődik az emberekkel. — Ilyenkor nem is — mondja a szalonnasütő mezőőr — Most rakják a tojásokat. A saiát gyerekeiken kívül aligha érdekli őket más. — Szőr? — kérdezi váratlanul szétmutatva a környező dombokon és nevet. tiszta örömmel, mint aki előre tudja a választ. © Á hivatalvezető, — aki, mint később kiderül maga is birtoktulajdonos — elgondolkodva mondja: — Hány embernek? Azt nem könnyű megmondani kérem. Jöjjön vissza délben, talán akkorra sikerül kigyűjte- nünk az adatokat. A kigyűjtés nem boszorkányság. Délre megszületik a kért adat Csaknem kétezer embernek van 100—900 négyszögölnyi földje a dombokon, domboldalon. A huszonötezer lélekszámú városból és a környező településekről. A föld már nem olcsó. Négyszögöle annyiba kerül, mint a városszélt köznv'vesí- tetlen telkeké. A szebb kilátású részeken, vagy a jó löszön még drágább is. — De megéri — teszi hozzá a hivatalvezető. — Enélkül nincs az az idegszanatórium, ami elég nagv lenne. o Egv órája meavünk már a fák között Erdőn eszekben, el- boritva madárzoijat bogarakkal. tapadó tavalvi magvakkal. Öz. szarvas, fogoly, fácán van erre bőven, vadban gazdag a vidék. Egv nyúl kipattan a bokarorgona tövéből, nyomában sziromeső. Vé«re felérünk a végtelen távolinak tetsző háromszögelési nontbnz. Körbenéznénk, a műút jegenyesorára ahol az autó-bogárkák nehézkesen és sainálatra méltóan vánszorognak a fénvben. a mezők sokszínű-zöld szőttesére, ahol vasárnapi műszakban dümmög- nek a masinák. De az első pillantás, az első szó a vigyázaté. A dombge- ripebe ásott betonkocka környékén bokáié érő sörösüveg- cserép hatom dfsmleg. Szórakozó turisták emlékeként, játékaként tört itt halomra a természetszeretet jegyében, több tucatnyi üres üveg. X domb lejtőién egv men.v- asszonvrijihás Őszibarackfa áll a dórákig érő fűben ecet- s akácfák bodza-, orgona-, galagonya- és csinkebokrok között Távolabb jná+ernvi magasságú. három méter hosszú szírt mered. — Löszhnha — mondia a társam. Szundikban jöttünk, a kömvék tele volt Szél s víz marta fantasztikus alakzatokkal. Megkerüljük. Akkor tűnik elő — a vakolat A tömésfal maradványán a meszelések pikkelyes jelei. Mint az évgyűrűk. Eev... hat... tizenöt. S hányszor levakarva? Bnnvi maradt. Odébb egy cseresznyefa két szilva a bozótosban. Hol lehetett az udvar. a tanvaház többi fala? Találgathattok: kideríthetetlen; Benőttek mindent az erdei nö- vénvek. A fal-emlékmű tetején kéken virágzik a fürtös- gyöngyike. Miért hagyták el m házat? Miért? Két kilométerről a völgy túlsó hallatából idevilágítanak a falu háztetői. Micsoda tragédiákat jelez ez a faldarab? Miiven városra vándorlást, kihalt nemzedéket? — Valamikor virágzó gazdaság volt'itt. Nézd a szilvafákat. Nem r'etszi senki, mégis rnskadomsSi a sok Virágtól. Hálás fölt. Erdei humusz. S a regényes béke körötte. o Kiszáradt a patakok ágvai Kútkarika fehérük. mögötte házzal. A reménv is elé11, hogy nem a szőlők arokásos gáücozó kútavűrűtar.tályát látjuk mesz- sziről. Az ánolatlan kertben vérvörös tulipánok. Hatalmas húsos példány mindegyik. , / A kopogásra senki sem telel. Nyitva az ajtó, kopogtatni kell hát. kétszer-háromszor is. Benyitni a lószőrpokróccal takart ablaké szobába, nem illendő. Az öregasszony csak résnyi- re nyitja az ajtót. — Kit...? Itt nincs senki! — becsukná, de kíváncsiság fogja a kezét — Vizet.«. Délután három óra van. Az öreg vekkeren fél nyolc múlt öt perccel. — Egyedül él itt? — Nem — mondja gyorsan az öreg — a lányom ki szokott jönni Szekszárdról, meg a hú- gomék, innen a faluból. Most is várom őket. Már jönniük kellene. Az órára néz, melyen ki tudja mióta fél nyolc múlt öt percceL A faü téka megmoccan, amikor az asszony visszagörnyed az ágyra: — Elmegyek és nem lesz itt senki velem. Csak attól félek. Egyszer úgvis az lesz. Mióta az uram elköltözött nincs senki... Látták a tulipánokat a kertben? Szedjenek belőle nagy csokorral. Amennyi jólesik. Itt úgvis csak elhervadnak. Ha hoznának nekem! Ebbe az üvegbe állítsák bele! Jó, köszönöm. Maid nézhetem. Este olvan. mintha világítana. A petról-lámoát nincs mindig kedve meggyújtani az embernek. — Esténként? Imádkozom. Ha imádkozom, nem félek. o — Á Mari néni? — a dózer vezetője legvintve mondia — Próbálta a lánya bevinni a városba, de itt akar meghalni. Pedig beleesik a tereprendezésbe a háza. nem tudom, mi lesz vele. A múltkor volt ott egy mérnökünk, azt kiabálta utána, hogy gyilkosok. Gondolkodtam rajta: ha széttoljuk a házát, megöljük, bizonyisten. Ö már csak itt tud élni. Forgolódnak a lánctalpasok, nvomják a földet a laposba. Óriási gyökerek buggyannak elő. mint a föld belei, s recs- cseinnek a lóerők hatalmától. Ide. erre az ötven holdra jövőre már telenüik a szőlőt — mondja a gépész. — Lecsíptünk egv kicsit az erdőből. A jó löszt meg rátoltuk a lápra. Ott csak a káka. béka nőtt tavaly. Az egész völgy nem volt más. mint szorcsogó locsoocs. Bizony aki elköltözött innen, iá se ismer néhány év múlva a vidékre. A műút mellett már csináltunk ilyen telepítést három éve... — Nem sajnálja? — A lápot? Fogolypár rebeg fel előttünk. Fehérlenek a toiások a napon. A gépész a sapkájába szedi. A bokros szélibe — mondja — ott majd letesszük. Remélem megtalálja az anyjuk. o A dombtetőről olyan a völgy, mint számtalan közös pontba tartó sugár. A dózerok tolólao- ja rendezte így a földet. Közelről méteres hullámok, szárazra, kövesre szikkadt földtarajok, járhatatlan árkok és hányások légiója. Jövőre szőlő? Itt? Hm. Nyolc kilométerre látszik a műűt szalagja. Megnézzük azt a hároméves telepítést kadar Péter A május 18-tól 28-lg tartó Budapesti Nemzetközi Vásárra készülnek a Szekszárdi Vasipari Vállalatnál. A nemzetközi ipari seregszemlén a vállalat két helyen is kiállítást rendez. A Városligetben, a 21/a pavilonban és a BNV új területén bemutatják a legújabb termékeiket. Ott lesz az új külsőben megjelenő H—68- as és Gemenc típusú olajkályha, amelyeket faerezetű tűzi zománccal borítanak. Kiállítják a különleges műhelykocsit, amely a gazdaságos anyagtárolás és anyagszállítás megoldásában segít. Bemutatják a pavilonokban az új, két égőterű, óránként tízezer kalória teljesítményű olajkályhát, amilyeneket az év második felében már az üzletekben láthatunk viszont. Az olajtüzelésű sütő-főző berendezést, amit szintén kiállítanak, a vállalat a jövő év elejétől szállít a kereskedelemnek. A gépkocsi- vezetőknek egy újdonságot is tartogat a vasipari vállalat kiállítása, Bemutatnak egy olyan üzemanyagtartályt, amelyben öt-hat liter tartalék benzint vihetnek magukkal a gépkocsi- vezetők, anélkül, hogy a jármű rakodóterét ezzel a legkisebb mértékben csökkenteni kellene, L
