Tolna Megyei Népújság, 1973. május (23. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-10 / 107. szám
Huszonöt éves az Országos Mentőszolgálat Halló 004 ! Sikerekben gazdag újabb negyedszázadot 1 194S. május 10-én lett állami feladat hazánkban a mentésügy, akkor alakult meg az Országos Mentőszolgálat. Addig különféle társadalmi egyesületek kezében volt az a nem túl gazdag anyagi, tárgyi, személyi eszköztár, amely a mentés ügyének rendelkezésére állt. Hadd emlékeztessünk itt arra, hogy a maga korában az 1S76. évi XIV. törvénycikk a magyar egészségügy múltjának egyik legjelentősebb ilyen tárgyú törvénye volt. Legjelentősebb már csak azért is, mert — többek között — hatósági feladattá tette a mentésügyet, a mentőszervezet létrehozását is. No de, a törvényt, illetve annak ezt a részét Pató Pál uras közöny fogadta. Nem is hajtották végre. így történhetett, hogy a veszélybe jutott társakért felelősséget érző eihberek java, s meglehetősen •maroknyi csoportja — élen dr. Kresz Géza fővárosi orvossal — 1887 májusában hozta lélte a BÖME-t, a Budapesti Mentőegyesületet, viszonylag igen csekély állami, annál jelentősebb társadalmi támogatással. Ha tetszik, dupla születésnapot ünnepelhetünk tehát. Egyszer a társadalmi bázisú mentésügy 86., másodszor pedig az állami, egységes mentésügy megszületésének 25. évfordulóját. Áz első Azt hiszem, senki sem vádolhat meg azzal, hogy túlzók, ha azt vetem itt papírra, hogy az egységes mentésügy történetének ma záruló negyedszázada alatt a fejlődésnek nagyobb eredményeire tekinthetünk vissza, mint 1345 előtt bármikor. Ismert tálán, mégis szükséges idézni, hogy a mai mentőszolgálat ősének járműparkját lovas mentőkocsik, hintók, landauerek alkották. S még századunk első évtizedeiben is ezekkel a járművekkel szállították a betegeket és a balesetek áldozatait. A mentőautók csak az első világháború alatt jelentek meg, de — aki ismeri a gépkocsimárkákat, nagyon jól tudja — a mentést először szolgáló Mercedes-Benz kocsik meglehetősen kezdetleges szállítóeszközök voltak. Az első, egyben egyetlen mentőautó 1902-ben jelent meg Budapesten. Mai adataink szerint a mentőszolgálat teljes gépesítésére 1926- ban került sor. Egy rendeletre egyébként ebben az évben alakultak meg hazánk nagyobb városaiban a mentőegyesületek. Városok és Vármegyék Országos Mentőegyesülete névvel. Ez az egyesülés 27 mentőállomással, a 27 mentőállomásnak 38 gépkocsijával végezte a baleseti sérültek, betegek szállítását. Az államosítás 25. évfordulójának közeledtén öreg, a mai mentők munkáját már a nyugdíjasokként szemlélő baj társak mesélték, hogy a második világháború úgyszólván tökéletesen tönkretette a társadalmi bázisú, műszakilag igen alacsony színvonalú mentőszolgálatot. Szakápolóinak, gépkocsivezetőinek, gépkocsijainak és mentőtisztjeinek — orvosainak — bevonulása után ismét előkerültek a lovas kocsik, s amennyit emberből és gépből meghagyott a háború, azzal 1945 után elölről kellett kezdeni mindent. Startkő: 1948 Az orvosok szakszervezetének mentésügyi szakcsoportja vetette fel elsőként az egységesítés gondolatát, jóval a politikai, társadalmi feltételek beérése előtt. Érthető, hogy körükben volt a legnagyobb az öröm, amikor a 4980 1948. sz. kormányrendelet állami feladattá tette a mentőszolgálatot, megteremtve mentésügyünk korszerű fejlesztésének, a mentőszolgálat mai fejlődésének alapjait az egység érdekében centralizált irányítás mellett, amit az OMSZ végez. A mentőszolgálat fő feladatairól aligha szükséges szólni. 1972-ben az OMSZ-nek már 150 mentőállomása működött szerte az országban, 685 futókocsival. A mentóállomár fecske sok száma 1948 óta gyarapodott. Megyénk 5 állomása közül a korszerűség minden igényének megfelelő paksi állomás az elmúlt évben lépett szolgálatba. Azok pedig akik régi ismerősei a mentőknek, emlékezhetnek még, hogy a szekszárdi mentőállomás nemrégen még ott húzódott meg a régi kórház udvarának jobb- szárnyán, ahol most a garázs- sor áll. De térjünk vissza a 25 év első éveihez. Feladatokban igen dús évek voltak ezek, hiszen nemcsak a mentőszolgálat technikai bázisát kellett megteremteni. Az első tennivalók között állott a mentők gyakorta heroikus munkájára való szakmai felkészítés feladata. Ezekben a napokban országszerte bizonyára sokan emlékeznek az első szakápolói tanfolyamokra, a mentőtisztképzésre, a hőskorra, ami a magyar mentésügyet a fejlődés útjára segítette és kivezette egyúttal az „őskorból”. A fejlődés néhány stációja 1954. Az OMSZ már egész országot behálózó állomásainak gépkocsiparkjában megjelennek a rohamkocsik, amelyek felszereltségükkel a baleset színhelyére viszik az ambuláns ellátást, így a súlyos sérülteket szállítás előtt lehet ellátásban részesíteni, sokktalaní- tani, transzfúziót, vagy infúziót alkalmazni — folyadékveszteség esetén. Egyszóval, a kisebb műtéti beavatkozásra js alkalmas rohamkocsik el vannak látva hordozható EKG- val, minden olyan gépi felszereléssel, amelyek segítségével sok ezer embertársunk jutott túl a halállal fenyegető veszélyen. Itt jegyeznénk meg, hogy ma, 1973-ban mát men- tőgépkocsi-parkunk valahány kocsija fel van szerelve úgynevezett vákuum-matraccal, mely másfél, két perc alatt gipszkeménységűre alakítható, a töréseket, nagy fájdalommal járó sérüléseket szenvedettek kíméletes, fájdalommentes szállítására. A szintén minden mentőkocsiban ott található Ruben-ballon a lélegeztetéshez, az Ambu-leszívó pedig a légutak szabaddá tételéhez nélkülözhetetlen. Természetesen az oxigénlélegeztetésre is van lehetőség, sőt el vannak látva a mentőkocsik hordozható, a mentőben fűthető inkubátorral is — koraszülöttek szállítására. A szolgálat gépi, műszere- zettségi színvonalának emelkedése természetesen megköveteli, hogy az OMSZ igen nagy- gondot fordítson dolgozóinak képzésére és továbbképzésére. Aki a mentőszolgálatot nemcsak munkahelyéül, hanem hivatásul választja, meg kell szereznie a mentő-szakápolói képesítést. Nyolc általános iskolai végzettséggel rendelkezők féléves bentlakásos tanfolyamon sajátíthatják el az induláshoz szükséges szaktudást. Az érettségizettek — számuk örvendetesen növekszik — egyéves levelező oktatás után tesznek mentő-szakápolói vizsgát. Mire képesíti őket ez a képzés, majd az erre épülő rendszeres továbbképzés? Min. den olyan önálló beavatkozásra, melynél a kórházba szállításig nélkülözhető az orvos. Ilyen például a vérzéscsillapítás, fájdalomcsillapítás, növényvédő szerek vigyázatlan használatából eredő mérgezettek ellátása. A mentő-gépkocsivezetők sem egyszerűen csak gépkocsivezetők, hanem kiképzett elsősegélynyújtók, akiknek szakavatott közreműködésére gyakorta van szükség. Földön és égen 1958. Ekkor alakult meg az OMSZ légi betegszállító-csoportja. Ma úgy tűnik, hogy a kis, könnyű szárnyú gépek már nélkülözhetetlenek a mentőszolgálat munkájában. Évente másfél ezer, kétezer beteget szállítanak az ország minden részéből, s évente 300 000 kilométert tesznek meg, nem ritkán énnél is többet. 1962. Megkezdődött, mára be is fejeződött a mentőkocsik rádió- telefonnal való fölszerelése, így a szolgálat központja bármikor irányíthatja az úton lévőket. A 004 25. születésnapját megelőzően jártunk a szekszárdi központi mentőállomáson, melynek szolgálatvezetői szobájában a nap minden órájában figyelemmel kísérhető a mágneses térképen, melyik megyei mentőállomásunk milyen számú kocsija hol tartózkodik. Az egyik rádiótelefon e kocsikkal tart kapcsolatot, a másikkal Budapest és a szomszédos megyék hívhatók. Egy másik asztalon telefon- készülékek. Kettő a vidéki hívásoknak, egy a kórházzal összekötő házi telefon és a negyedik a legendás 004, amit helyből hívhatunk. Nappal, a riasztás után egy percen belül, éjszaka két percen belül indulnak el a mentők, akiknek nem ritkán életmentő munkája katonás fegyelmet kíván, és az átlagosnál nagyobb em- berszeretetet, felelősségtudást. És tántoríthatatlanságot is, hiszen még ők, e sokat látott, sokat megélt férfiak sem viselik el megrendülés nélkül például az olyan baleseteket, mint amilyen a 160 lakásos bérházban liftező szekszárdi kisfiúé volt.. Futottak 1 040 861 kilométert Megyénk öt mentőállomásán nap nap után 20 futókocsi van szolgálatban. Ez azt jelenti, hogy ennyinek kell fut - nia riasztások esetén, még akkor is, ha történetesen a gépkocsiparkból egy-két kocsi javítás alatt áll. A mentőknél járva hallottam, hogy van egr terepjáró és egy úgynevezett esetkocsijuk is. A terepjáró rendeltetéséről úgy vélem mindenkinek van fogalma. Az ésetköcsiról adnám tovább amit „felőle” megtudtam. Elnevezése szakelnevezés, fölsze- reltsége hasonló, közel azonos a rohamkocsi életmentésre alkalmas fölszereltségével, mm szerezettségéveL Mentőink az elmúlt évben csak itt a megyében — ami az ország második legkisebb megyéje — 1 040 861 kilométert futottak, 31 120 mentőfeladatot látva el ezen a távon. A megyei mentőszervezet dolgozóinak létszáma 107. Ezeknek az adatoknak az alapján nem nehéz következtetni arra, milyen keménységű és iramú munkát kíván a szolgálat. Igaz, a föltételek biztosítottak a helytálláshoz, s ezek bizonynyal tovább bővülnek a ma kezdődő újabb negyedszázad során. De azért hadd jegyezzük meg az ünneprontás legcsekélyebb szándéka nélkül, hogy megyei mentőszervezetünk állomásai közül a tamási nem ma, már tegnap alkalmatlanná vált feladatainak ellátására. Nagyon nagy szükség lenne itt is egy, a paksihoz hasonló állomás megépítésére. Reménykedjünk, hogy ez az igény is napirendre kerül, mint megoldandó. Végül sikerekben gazdag újabb negyedszázadot kívánunk az OMSZ-nek, a mentő- szolgálat valahány áldozatos dolgozójának, az egy.“séges mentésügy 25. születésnapján. Az ünneplők zöme most is úton van, ^ vagy készenlétben áll. Munkával ünnepel. Budapesten viszont tegnap kezdődött el a VI. nemzetközi méntő- orvoei kongresszus, amelyen számos hazai és külföldi szakember tart előadást május 12- ig bezáróan. Nagy a valószínűsége, hogy szó lesz ezen a nemzetközi fórumon mentésügyünk 25 éves fejlődéséről is. örüljünk neki, hiszen van miről beszélnünk, van mit megmutatnunk. — lászló i. — Foto: Gottvald Népújság 4 1973. május 19.
