Tolna Megyei Népújság, 1973. május (23. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-08 / 105. szám
Sugar István : A hitleri „béketerv” 3. Európa a német náci átszervezés tervének tükrében Nyugat-Európát, minden talpalatnyi földjével egyetemben, a német nemzeti szocialista állam fennhatósága, magyarán szólva: megszállása alá kényszerítette volna a tervezet. HOLLANDIA, BELGIUM, LUXEMBURG. DÁNIA ÉS NORVÉGIA állami szuverenitását vesztve, német birodalmi kormányzók teljhatalmú uralma alatt, a Harmadik Birodalom keretein belül tengethette volna életét. Az egyes országok formális államigazgatását, a helyi nemzeti szocialista pártokból alakított csatlós kormányok intézték volna. FRANCIAORSZÁG is teljes függőségi viszonyba került volna a „Reich”-hel. A francia népre kirótt háborús jóvátétel összegének tárgyalása kapcsán azt a megállapítást olvashatjuk a hitleri tervezetben, hogv „annak olyan magasnak kell lennie, hogy az Franciaországot legalább egy évszázadon át gázdaságilag szolgaságban tartsa!” A francia gyarmatbirodalomra is rátette volna kezét a náci állam, hiszen, mint a Führer diktálta okmányban olvashatjuk: „Franciaország bebizonyította, hogy nem gyarmatosító nép!” AZ OLASZORSZÁG jövendőből i sorsáról írtak, különleges csemegeszámba mehetnek, hiszen a „Berlin—Róma tengely” egyik tartópilléréről. a német náci rendszernél is régibb fasiszta államról van szó. Hitler úgy döntött, hogy Mussolininek valamennyi gyarmatát át kellett volna engednie leghűségesebb szövetségesének: a Harmadik Birodalomnak. Kárpótlásul viszont átengedte volna nagy jószívvel a Führer a Dúcénak a jugoszláviai ég a francia tengerpart egy jelentékeny részét. szocialisták a Berlin—Róma—■ Tokió tengely” szent eszméjét. — A japán császárságnak le kellett volna mondania az általa elfoglalt kelet-indiai holland gyarmatokról: Jáváról, Szumátráról, Borneóról, Cele- beszről stb... Említésre méltó azonban a tervnek az a részlete, mely Japánnak Kína feletti jogát, — a németek részére átengedett gazdasági előnyök ellenében! — elismeri! Japán azonban India meghódítására semmiképpen sem tarthat számot, mert az száz százalékban német náci érdekterület! Tanulmányozva a titkos hitleri okmányt, nem tűnik azonban ki még a sorok közötti diplomatikus meditáció során sem, hogy miként képzelte Hitler a távoli Japánra rákényszeríteni ezt á „béketervet”. De azt a szándékát a Vezér egyértelmű íélreérthetet- lenséggel leszögezte, hogy Japánnak adná Szibéria távolkeleti, tengerparti sávját. Vla- divoeztoktól egészen Kamcsatkáig! Részletesen tájékozódhatunk a volt mindenható német Vezér és Kancellár béketervezetének lapjairól az AFRIKAI NÉMET GYARMATOK kérdéseiről is. ö e kérdést: „Deutsh- Afrika” problémának titulálja. Ezek szerint bekebelezte volna az egykori német császárság gyarmatbirodalmát, megtoldva többek között Bel- ea-Kongóval. A tervezet egész Észak- és Közép-Afrikát német fennhatóság alá vonta volna. Marokkó, Algéria, Tunézia. Líbia, Egyiptom, Francia-Nyugat-Afrika, Francia-Egyenlítői Afrika, Francia- és Belga- Kongó. Kamerun és Szudán egységes német nemzeti szocialista politikai, katonai és közigazgatási kormányzat alá lett volna helyezendő! A vezé- ri elgondolás azt is szigorúan előírta. — amint olvassuk a terjedelmes okmány oldalait böngészgetve, — hogy ezt az óriási területet igen erősen ki kellett volna építeni katonailag, hogy amennyiben nem sikerülne a dél-afrikai részeket annektálni, akkor idővel „a szükséges intézkedések” e térségből kiindulóan legyenek „hatékonyan megtehetők”; 'Az eddig elmondottak után; joggal lehet kíváncsi a kedves olvasó arra, hogy mi volt Adolf Hitler terve. elképzelése a MAGYAR NÉPPEL kapcsolatban? Azok, akik a második világháború alatt nyitott szemmel nézték az eseményeket, láthatták, hogy a német nemzeti szocializmus részéről kifejezetten tervszerű aknamunka folyt a magyar néo és a magyar állam ellen! Ezt szolgálta a magyar hadseregnek kíméletlen bűnösséggel való elvéreztetése a szovjet hómezőkön vívott „keresztes hadjárat” során. Ezt szolgálta az úgynevezett zsidókérdésnek náci módra való radikálisan fasiszta megoldása, a magyar- országi németeknek, a volks- bundistáknak vezető szerepbe helyezése és részükre kulcs- fontosságú pozíciók megszerzése, a magyar gazdasági érdekeltségekben a német, náci baráti elemeknek nyíltan vagy lopva való beépítése. (Folytatjuk.) A német nép felszabadításának ünnepén A Német Demokratikus Köztársaságban ma a felszabadulás 28. évfordulójáról emlékeznek meg, arról a napról, amikor a szörnyű háború, a fasiszta lidércnyomás után a német nép előtt is megnyíltak a békés építés lehetőségei. A határnap új korszak kezdetét is jelentette. Végre megfogalmazódhatott a német nép egészséges érzelmű fiainak akarata: soha többé ne induljon ki pusztítás, más népek elleni agresszió német földről. Két német állam jött létre. Németország keleti részében, ahol a kommunisták és az antifasiszták akaratából megalakult a Német Demokratikus Köztársaság, mekezdődött a fasizmus teljes felszámolása, s az ország a szocializmus építésének útjára lépett. A nyugati országrészben, ellentétes tendenciák érvényesülésével, a nyugati hotalmak ösztönzésére — amelynek alapja a szocializmus „féltő rtóztatá só nák" ideológiája volt — létrejött a Német Szövetségi Köztársaság. A két ország viszonya általában jellemezte és jelentősen befolyásolta a mindenkori európai helyzetet. Hosszú volt az út addig, amig a szövetségi köztársaságban is megszaporodtak a reálisabb hangok. Az NDK és az NSZK közötti kapcsolatok alapjairól szóló szerződés aláírásával megteremtődtek annak az előfeltételei, hogy a két német állam kapcsolatát úgy rendezzék, ahogy az ellentétes társadalmi rendszerű, szuverén államok közötti normális viszonyban nemzetközileg szokásos. A szerződés aláírása 1972. december 21-ón egyértelműen dokumentálta annak a koncepciónak összeomlását, amelyet az NSZK vezető körei sokáig hirdettek és gyakoroltak az NDK-val szemben. £ vezető körök leplezetlen revansista követeléseik feladására, a realitások elismerésére kényszerültek. A szövetségi köztársaság kormánya kifejezte készségét, hogy a jövőben az NDK-val szembeni kapcsolataiban az egyenjogú szuverenitás elvei szerint fog eljárni. Csak így válnak lehetővé a normális, józan kapcsolatok a két független, ellentétes társadalmi rendszerű állam között. Az NDK rugalmas politikájának és a testvéri szocialista országok támogatásának jelentős szerepe volt abban, hogy a demokratikus német állam mindinkább elfoglalta az őt megillető helyet a nemzetközi politikában. Mostanában nem múlik el hét anélkül, hogy ne jelentenék az NDK diplomáciái kapcsolatainak felvételét valamelyik újabb állammal, sőt több állammal is. Csupán november óta — tehát néhány hónap alatt — több mint kétszeresére emelkedett azoknak az államoknak a száma, amelyekkel az NDK diplomáciai viszonyt tart fenn. Hazánkat és az NDK-t testvéri és baráti kapcsolatok kötik össze politikai, gazdasági, kulturális területen egyaránt. Pártjaink teljes egyetértésben dolgoznak a szocialista országok közösségének erősítésén, a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom egységén, a béke és a biztonság szavatolásán az egész világon. A felszabadulás napján legmelegebb jó kívánságainkat tolmácsoljuk a szocializmust építő NDK pártjának, egész népének és azoknak a német hazafiaknak, akik a másik Németországban küzdenek azért, hogy országuk a béke és a demokrácia földje * legyen. K. A. A gazdasági reform új szakasza a Szovjetunióban •r írtai Aleksxandr Birman professzor, a közgazdaságtudományok doktora, ax APIV közgazdasági szemleírója Az „előrelátó” Hitler arra az eshetőségre is gondolt, hogy ha az olasz szövetségese nem tett volna eleget e kívánságoknak. Erre az esetre. — amint a Vezér ég Kancellár írta. — ..gazdasági nyomással kell kényszer ríteni Olaszországot a német .béketerv’ elfogadására”! A gondos Führer első lépéséről is tervezet készült. Ezek szerint a gazdasági szankciók sorában a legdöntőbb súllyal a német szénszállítások jelentékeny és lényeges csökkentésével vágott volna vissza és kényszerítette volna a szénszegény Itáliát a maradéktalan behódolásra. Tudnunk kell ugyanis, hogy míg a második világháború előtt Olaszország Angliától vásárolta szénszükségletét, addig a háború során már a Német Birodalom látta el szénnel. Mivel a háborúnak Hitlerre nézve kedvező befejezése után, minden európai szénforrás felett, — a gazdag angol szénbányákat sem kivéve! — a nácik rendelkeztek volna. — könnyű dolga lett volna a német fasisztáknak megpuhatolniok az olasz ipart, és Mussolinit „böl- csebb belátásra kényszeríteni”. A tervezet kifejezetten számolt Olaszország esetleges engedetlenségével is, és erre az esetre lett volna zárva részére a Földközi-tenger gibraltári és szuezi kijárója. Hitler leplezetlen, cinikus gonoszságát mi sem mutatja plasztikusában, minthogy ennek kapcsán arról vallott szigorúan titkos béketervében, hogy a „Harmadik Birodalom nem lett volna olyan naív, mint Nagy-Britan- nia, amely még annyit sem tett meg az abesszín háború során, hogy lezárta volna a Szuezi-csatomát az olasz hadi- és szállító hajók előtt...” JAPÁN, — Hitler' távol-keleti szövetségese — is tapasztalhatta volna, hogy miként értelmezték a német nemzeti Az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió minisztertanácsának „Az iparigazgatás további tökéletesítését célzó egyes intézkedésekről” a közelmúltban közzétett határozata szemléltetően bizonyítja, hogy a tudományos-technikai forradalom eredményeit mennyire lehet és szükséges szervesen összekapcsolni a szocialista gazdasági rendszer előnyeivel. Mi a határozat elvi jelentősége? A gazdasági reform hét esztendeje a Szovjetunióban igazolta az ország gazdaságirányításának megjavítására kitűzött irányvonal helyességét és hatékonyságát. További lépéseket kellett azonban tenni a roppant nagy népgazdasági tartalékok teljesebb felhasználására. Az új irányítási módszereket csupán vállalati szinten alkalmazták. Százszámra alakultak ipari egyesülések, ahol a vezető vállalat köré számos leányvállalat csoportosult. Ezek, mint a gyakorlat bebizonyította, sokkal hatékonyabban működtek, de a probléma még nem oldódott meg véglegesen. Az ipar vezető láncszeme és főigazgatóságai a régi módon dolgoztak. A határozatban megjelölt intézkedések a szovjet iparban megszervezik az irányítás második szintjét. A főigazgatóságok helyett össz-szövetségi és köztársasági ipari egyesüléseket alakítanak. Ezek fogják irányítani a megfelelő alágazat vállalatainak tevékenységét és az adott ágazathoz tartozó termelési egyesüléseket (kombinátokat). így tehát az iparirányítás rendszere két- vagy háromszakaszos lesz. A kétszakaszos rendszer: minisztérium — kombinát (vállalat). A háromszakaszos rendszer: minisztérium — össz-szövetségi (köztársasági) ipari egyesülés — kombinát (vállalat). A dolgok leegyszerűsített, felületes megközelítése esetén felvetődhet a kérdés: vajon nem csupán a címtábla kicseréléséről van szó? Semmi esetre sem. A vezető szervek közelebb kerülnek a termeléshez, pontosabban elhatárolódnak a jogok és a kötelességek a különböző gazdasági szintek között, operatívabbá és rugalmasabbá válik az igazgatási apparátus munkája. A Szovjetunió műszeripari minisztériumának tapasztalatai bizonyítékul szolgálhatnak erre. A műszergyártó ágazatban a háromszakaszos irányítási rendszert 1970-től kezdve vezették be. Ott már funkcionálnak az össz-szövetségi ipari egyesülések. Minden ilyen egyesüléshez meghatározott alágazat (óraipar, ékszeripar, analitikai műszeripar stb.) vállalatai tartoznak. Az egyesülés élén a vezető és az igazgatók tanácsa áll, amelynek a leányvállalatok vezetőin kívül a szakszervezeti szerv elnöke is a tagja. Az igazgatói tanács negyedévenként az egyik olyan városban ül össze, ahol „saját” vállalat működik, meghallgatja az elvégzett munkáról szóló jelentést és megjelöli a jövőre vonatkozó programok Az egyesülés nagy központi alapokkal rendelkezik: szociális és kulturális alappal, ösztönzési alappal, forgóeszközökkel, segélyalappal stb. Ezekből az alapokból pénzelik az egész alágazat szempontjából jelentős munkákat, ösztönzik a termelési és a tudományos-technikai haladás területén elért különösen kiemelkedő eredményeket. Az egyesülésnek lehetősége nyílik arra, hogy ideiglenes pénzügyi segítséget nyújtson a hozzátartozó vállalatoknak. Ugyanilyen jellegű változásokat hajtanak végre a vegyiparban, a kőolaj- és széniparban. Az autógyártásban a kétszakaszos irányítási rendszer fejlődik ki. A moszkvai es a leníngrádi ipar tapasztalatai ezenkívül azt mutatják, hogy kiemelkedő eredmények érhetők; el a kiegészítő üzemágak regionális (területi) komplexumának megszervezése esetén, valamint az alanvállalatok tudományos, szállítási, tervezési és építési szolgálatainak városi méretű megszervezése esetén, függetlenül attól, hogy ezeket az alapvállalatokat mely hatóságnak rendelték alá. A kitűzött és már megvalósulóban lévő intézkedések mintaképül szolgálnak a tudományos-technikai forradalom vívmányainak a szocialista gazdasági rendszer előnyeivel való szerves összeegyeztetésére. A Szovjetunióban a termelőerők mai méretei és szintje a termelés koncentrációja lényeges növelését teszik szükségessé. Egyes vállalatok nem tudnak élni azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a tervezés és a gazdasági ösztönzés új feltételei objektíve nyújtanak. A különálló vállalatoknak nehezebb, sőt. olykor lehetetlen megfelelően megszervezniük a tudományos kutatást, kialaki- taniok a „mögöttes területeket”, hatékonyan felhasználni a nagy teljesítményű és szupertelj esítményű agregátokai, az áramvezetékeket, a termék- vezetékeket, a nyersanyagokat és az anyagokat. Az irányítás korszerű módszerei és eszközei — a gazdasági-matematikai modellek és a komputerek — sem térülnek meg a kicsi, de még a közepes vállalatoknál sem. A Szovjetunióban a termelés koncentrációja tervszerűen, a felhalmozott tapasztalatok alapján valósul meg. A szocialista társadalom lehetőségeit sem a kereskedelmi, sem a műszaki titok, sem a földrajzi fekvés, sem az ágazati alárendeltség nem korlátozza. * "" "*?' M Népújság 4 1973. május fe
