Tolna Megyei Népújság, 1973. május (23. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-06 / 104. szám

Ismerkedés a hazával Németországban járva né­hány évvel ezelőtt igén meg­kapott, hogy az NDK diák- és szakmunkástanulói, főiskolás és egyetemista ifjúsága maga­san szervezett keretek között, s viszonylag olcsón barangol­hatja be hazáját évközben és nvaranta a vakációzás hónap­jaiban. Az, nem kevésbé raga­dott meg. amit az országjárás, g hazával való ismerkedés tárgyában folytatott baráti be­szélgetések alkalmával hall­hattam, lévén, hogy egy és ugyanazt fogalmazta meg ér­deklődésemre a pedagógus, az ifjúsági vezető, a friss képesí­tésű szakmunkás, és- a diák; — Előbb itthon ' kell meg­látni, fölfedezni, ismerni min­den meglátni-, fölfedezni- és megismernivalót, s csak utá­na a szomszédos országokat, a külföldet! Beszéljünk egyszerre! Azóta Is sokat tűnődtem már ezen az egybehangzó vá­lasszon, s tán nem is most ve­tem papírra először, mint na­gyon. rokonszenves indoklását annak a kis népvándorlásokra emlékeztető országjáró nyüzs­gésnek, amit nagyon boldogan látnék viszont itthon is. No, nem azért, mintha nálunk nem lenne hagyománya a legkülön­félébb életkorú tanulóifjúság tanévközbeni, vagy nyári or­szágjáró kirándulásainak. Is­meretesek nálunk is a haza egy-egy történelmi, földrajzi, gazdasági tájegységének él­ményszerű megismerését cél­zó tanulmányi, országjáró ki­rándulások. és ez szívbéli örö­münkre szolgálhat. Én a rész­vétel nagyobb .. tömegességét hiányolom, s meggyőződésem szerint nem egyedül. , legföl­jebb nerri egyszerre beszélünk erről, bár az ügy megérdemel­né, hogy megannyi ugyancsak együttes föllépést. fejlődést, megoldást igénylő dolgunk mellett sort kerítsünk erre is. Mintegy gyorsítva ifjúsági törvényünkkel is megerősített,-alapozott ifjúságpolitikánk érvényesülését. Tessék elhinni szükség van rá!, Tapasztalatok alapján be­szélek, s ezeket a. . tapasztala­tokat megyénk, számos általá­nos iskolájában érdeklődve szereztem meg, azt kérdezget­ve, hova, merre .tartanak, mennyiért, milyen létszámmal az országjáró felsőtagnzatosok? Tapasztalatom, hogy a kirán­dulások költsége a megszerez­hető kedvezmények ellenére sem csekély anyagi 'áldozatot kíván a szülőktől. Azt hiszem nem tévedek ha a kirándulá­sok költségeire vezetem visz- sza, hogy egy-egv felsőtagoza- tos osztály, tanulói nem teíies, azaz. nem százszázalékos lét­számban kerekednek' föl neve­lőik- kíséretében' megismerni a környező és tágabb hazát. Szű- kebb pátriánk mezőoazdásági- ioari megye. Keresőképes la­kosságunk zömét a szocialista mezőgazdaság foglalkoztatja, következésképpen lakosságunk zöme falvainkban él. Logikus, hogy általános Iskoláink több­sége is itt van. S ez az ismert, esetleges - hátrányok. m-Vlett a tárgyban nem kis előnyt ' is jelent, mért’ álspfokú oktatási intézményeink, a helyi terme­lőszövetkezetekkel1' vagv álla­mi gazdaságokkal.. több Kelven a tanácsi, szövetkezeti ipar eev-eev üzemével megkötött együttműködési szerződésük alapján közel annyi társadal­mi munkáért kapott pénzhez jutnak évente, amennyi ■legalább felében, vagy három­negyedében fedezi egv-egv or­szágjáró 'kirándulás költségeit. Sajnos, ígv is akadnak felsőta­gozatos kisdiákok szép. szám- .títaidakik hiánkozKak % tamil­ul én vufa,k. áutóííuszaínak „fe­délzetéről” . s ez eg'^ltaMn hétn nunosíthető <*"meilőzésre alkalmas gondunknak. Lemaradók Beszélgettem szülőkkel, pe­dagógusokkal., is. Találkoztam többek, között egy négygyer­mekes apával, aki főkönyvelő. a feleség adminisztrátor. Két fiúk és egy lányuk Székesfe­hérvárott, Pécsen és Zalaeger­szegen tanul. mindhárman szakközépiskolában. — Nagyon nehéz. elhiheti, alig várjuk a feleségemmel, hogy á legöregebb eljusson az érettségiig. Lesz egy év léleg­zetvételnyi Időnk, amíg a kicsi is középiskolába kerül, ha ugyan a Józsi nem akar majd főiskolára menni. Be kellene fejezni ezt a házat is. Látja, még pucolatlan. Én nem tu­dom megadni a tanulás lehető­ségén kívül a gyerekeimnek mindazt; amit az egy-két gye­rekes szülők túlnyomó többsé­ge minden anyagi megrendü­lés nélkül megadhat, éppen ezért kénytelen voltam úgy igazságot tenni, ' hogy egyik­nek sincs külön pénz kirán­dulásra. " ilyesmire. Fáj. persze, hogy fáj,., mert én , iis. tudojn, mit jelent otthon maradni, amikor az. osztály vagy az is­kola kirándulni, vagy akár mozib.a, színházba megy. Ne­kem öt testvérem volt, apám lakatossegéd fizetésére, majd megevett a fene. amikor hangversenyre, színházba ment az iskola, mert legföljebb, ha évente kétszer el tudtak vinni ingyenesként. De anyám is úgy tett igazságot, hogy vagv egyik sem, vagy mind. A mind nem mehetett, mert azt meg- nélkülöztük volna a napi meg­élhetésben. Az vigasztal, hogy én - is . behoztam a gyerekkori, ifiúkori: lemaradást, már fel­nőttként- .. Mikor ütnek ? — Nálunk — mondotta egy általános iskola "igázgátója '— nincs olyan gyerek, aki akár az ötödik, hatódik,'.va^ji a he­tédi£ nyólcadifc’‘os7.feliből .itt­hon maradna, ha-csak nem be­teg. vagy féltik mimózaként a szülei. .. Node állandóan vá­rom, mikor ütnek a fejünkre a pénzügyi szakemberek. — Miért ütnének? — Van a költségvetésünkben egy ilyen tétel: diákjóléti ki­adások. Ennek, pern túl ma­gas összege ' jutalmazásra, a fizikai dolgozók tehetséges gyerekeinek rendszeres, _ vagy rendkívüli - megsegítésére.- kü­lönböző szociális juttatások fe­dezésére használható föl. Mi. e -költségvetési, tételből adunk pénztárpogatást az arra rászo­ruló egyben arra érdemes diáknak, ha felderítetten anya­gi okokból nem -tudna - egyéb­ként osztályközösségével . tar­tani az országjáró tanulmányi kiránduláson.- Egyébként- -ná­lunk kollektív „takarékkönyvbe rhegv minden forint, amit nö­vendékeink társadalmi munká­juk ellenértékéként kapnák. Ez a közös takarékösszeg al­kotja a kirándulások, nyári tá­borozások költségfedezetét, ke­vés húián; százszázalékosan. Évente bejön nekünk csak -ki­rándulásokra úsy. 18—20. ezer fórint. Nyolcadikosaink nem­rég — még a művelődésügyi miniszter tanulmányi kirándu­lásokra vonatkozó embargójá­nak életbe lépése .előtt — Sze­geden voltak két napig. s mindössze száz forintot kellett fizetniök étkezés, szálláskölt­ség. színház, mozi, illetve út­közben felmerülő kiadásokra. A hetedikesek .Veszprémbe mennek, ötödikeseink Pécsre és környékére. á hatodikosok pedig Sz;c°tvárra. A részvéte­li arány? Évek őtá pontosan 09 százalékos, és tapasztalata- ink'.szerint a lemaradásokban nem anyagi okok játszanak szerepet hiszen .mint mondot­tam. tudunk segíteni . és segí­tünk is az arra érdemes . gye­rekeknek. Inkább a szülők fél­tése a domináns az előforduló lemaradásokban. Folytatni kell!- EgÜSzóéal. itt nagyjából megnyugtató a helyzet, bár az iskola vezetői, 'nyugtalanok. Tartanak attpl, -hogy jön a P.üM. és a .fejükre, üt. Mit mondják? Előfordulhat. Éopen ezért lenne érdemes a 02—12 költségvetési, rovaton szereplő pénzösszeg fölhasználhatóságá­nak kötöttségén lazítani a szükségnek megfelelő mérték­ben. hiszen a szabálytalanko­dás nem is az valójában. Cél­ja né.m valami értelmetlen rongyrázás. hanem az egész­séges összhang alkalmi, helyi megteremtése amire mindad­dig „rávetemednek" az egyes iskolák, amíg hátrányos és elő­nyös helyzetű, elégséges. jó, jobb és kitűnő anyagi adottsá-i gú családok lesznek. Vénséges vén tanáromat idézném végül, aki lélekben fiatalos tűzzel-héwel nemrég is azt mondta'nekem, hogy „a haza igazán mély ismerete nélkül nincs, vagy csak a felü­leten van hazaszeretet." Igaza van. Nekem pedig ta­lán megbocsátható, hogy rész­ben tőle indíttatva szegődtem itt az intenzívebb, tömegesebb országjárás prókátorának, csu­pán elkezdve, amit /folytatniok kellene az ügyben érdekeltek­nek, Föltétlenül egyszerre és egynyelven szólva! . LÁSZLÓ IBOLYA Anyák napja Az emberek menten az utcán, megtorpantak, és az­után egészen, más lett az arcuk. Ráköltözött a szere­tet. Kinek Jelfénylő, futó mosoly jelent meg az ar­cán, kinek a ráébredés röstellkedve tervezgető vo­násait tükrözte az arca, mások aprót bólintottak is. Meglátták Reich Károly kedves rajzú anyák napját köszöntő plakátját. * Rengeteg dolgunk van, nincs aki ne sietne. Nem­csak lépéseinkkel, gondola­tainkkal is. Megyünk-roha- nunk'. a dolgok események csapatostól maradnak el a hátunk mögött. Uj lakóhelyek, változó munkatársak, hivatali konf­liktusok, utazások élmé­nyei, egy-egy új beszerzés viszontagságai, balsikerek bosszúsága, új barátok, sze­relmek. Az egyetlen biztos pontja életünknek: a szülői ház, az édesanya szeretete. Azt mondják, ha az em­ber nagy bajban, veszély­ben van. visszakívánkozik édesanyja oltalmába, még­ha nagypapa-korú is. Aki nem is érezte: elhiszi. Nincs, biztosabb és biz­tonságosabb az anyák sze­retettnél, semmi nem pusz­títhatja el, semmi nem je­lent akadályt előtte. Erő, ami nem ismeri a lehetet­lent. Kinek ne lenne szük­sége rá. az örök menedékre. A hétköznapok valameny- nyi zsörtölödése, civakodá- sa, veszekedése, értetlensé­ge mind-mind elolvad, ha belegondolunk: ki az, aki a legtöbbet adta és aki a legtöbbet adná értünk? Ha van elpusztíthatatlan kötelék, hát az anya és a gyermek főzött ilyen van. Az összetartozás köteléke. Május első vasárnapján mindig meghatottan járunk- kelünk, a virág átadásakor még be is várásodik a sze­münk. Aztán kicsúszik az első ingerült szó a szán­kon, megszületik az első ellenkezés, bosszús pillan­tás. Vagyis elmúlik az ün­nep és ugyanolyan gyereknek leszünk, mint amilyenek voltunk. Anyánk tudja, számít rá: mielöít visszaszólna, egy ki­csit megpihen a szeme raj­tunk, ő ismer minket a leg­jobban. 6 a?, aki még azért sera neheztel, ha az ünnep­lés csak egy-két percet, órát, az anyák napját fé­nyesíti meg. (virág) Volt egy ismerősöm, akinek a feje hosszú időn keresztül a divathoz Igazodott. Kívülről. • J . Volt neki Jávor-bajusza, de ettől ő még nem lett Jávor. Aztán volt Beatles-frizurája, de nem játszott egyetlen hangszeren sem. Olyan hajat és bajúszt növesztett, mint Zrínyi Miklós, de csak külsőben hasonlított a nagy törökverőhöz, a kiváló köl­tőhöz. Volt kopasz, volt hosszú, dús pajesza, mint Puskinnak, de ő mindig csak az maradt, aki volt korábban normál haj­jal, sima arccal. Évekig mindent- elkövetett, hogy felfigyeljenek rá az em­berek. Meg is csodálták. Utána néztek az utcán és különböző megjegyzéseket tettek rá. A fejére. Helyesebben arra, ami a fején látszott: a hajára,' a bajuszára, a pajeszára. Néha még azt is mondták rá: elment az esze. Ebben tévedtek. A külső megtévesztette őket. Az éh ismerősömnek nem ment el az esze. Akkor, abban az idő­ben még nem jött meg. Az esze csak akkor jött meg, ami­kor a feje külsejével már mindent elkövetett, amit csak a józan ész megengedett. Volt hosszú haja, volt kopasz, volt, szakálla, volt bajusza, volt sima arca... Igaz,- kopasz feje, hosszú varkocsa még nem volt, mint a valamikori kozákok­nak, pedig ezt is megcsodálták volna az utca emberei. Ha a fél bajuszát leborotválja és csak a másik felét pödri — az is nagy csodálkozást keltett volna az emberekben, nem is beszélve arról, ha a fél feje kopasz, a. másik felén meg hosszú haj díszlik.. _ , . . . . . Idáig nem jutott eL Közben rájött valamire., Arra, hogy a fejnek van belső része is. Ez ugyan nem látszik, ezt nem lehet Komádézni, de ezt is lehet alakítani, formálni. Különösen árfa>„ a . részre, érde­mes nagy gondot fordítani, ahol az agy fészkel. A hajat lehet így fésülni, úgy fésülni, a. szürke, agysejte­ket is sokfélével és sokféleképpen lehet íjiegtölteni. Az én ismerősöm például azzal kezdtelaz „agyművelést”, hogy beiratkozott egy nyelvtanfolyamra.- Az itt - tanultakat úgy hasznosította, hogy külföldre ment látni, tapasztalna Olvasni kezdett, hangversenyre, színházba járt, leérettségi­zett, most pedig a tanárképző főiskola levelező hallgatója. • A frizurája megegyezik a nagy többségével. Az öltözete is. Sxubjehtív sorolt A fej kívül-belül Kívülről nem látni rajta semmi különöset. Az értékei belül, láthatatlan helyen vannak. Szürke agysejtjeiből felidéződnek a slágerek éppúgy, mint Schubert, vagy Mozart muzsi­kája, ha akarja emlékezete vásznán megjelenik Picasso, vagy Munkácsy, festménye, Petőfi- vagy Puskin-vers so­rai, kémiaképletek... Azóta, ha az utcán végig­megy — nem néznek utána az emberek. Nem vesznek ész. re rajta semmi különöset. De, ha beszélni kezd, ha társaságban szóba kerül valami, akkor felfigyelnek rá. Ma már egészen másfajta megjegyzéseket tesznek rá az emberek. Ilyeneket: „Milyen művélt! Mennyi mindent tud!... Az ember nem is hinné róla, hogy ennyi mindenhez ért...” A feje kívülről most is „gondozott”, de belül még gon- dozottabb. A külsőre is sokat ad, de a belsőre még többet. Most is megveszi a divatos holmikat. De némcsak a ruhája van a legkorszerűbb anyagból. Szürke agysej tjeit is a leg­korszerűbb tudásanyaggal terheli. Lépést tart a divattal, de nagyobb gondot fordít arra, hogy jobban lépést tartson a legújabb tudásanyag elsajátítá­sában. A nehezebb feladatot választotta. A fodrász maximum egy óra .alatt megváltoztatja az embert. Csak le kell ülni a székbe és dirigálni: a bajuszt így, a hajat úgy...' És, ahogy kijön az ember a. fodrásztól máris feliigyélnék.rá az emberek. A fej belső átalakítása nem megy ilyen könnyen. De érdemes belülről is átalakítani, mert á tudás az örök­ké divatban lesz és a tudásért nem a fodrász, a, szabó'küzd meg helyettünk, mint a hajviseletünkért, a ruhánkért, ha­nem mi magunk. És csak arra lehetünk joggal büszkék, amiért mi ma­gunk dolgoztunk meg és nem mások, SZALAI. JÁNOS A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents