Tolna Megyei Népújság, 1973. május (23. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-05 / 103. szám

A Vöröskereszt kongresszusáról, a feladatokról Dulai Károlyné, a Vöröskeresxt megyei titkára — Április 26—27-én Buda­pesten tartották a Magyar Vö­röskereszt IV. kongresszusát, melyen ön is részt vett. Kér­jük, röviden mondja el véle­ményét erről a jelentős ta­nácskozásról ! — A kongresszusról már csak azért is jó a véleményem, mert őszinte légkör jellemez­te. Jó dolognak tartom, hogy — az irányelveknek megfele­lően — a Vöröskereszt új fel­adatok vállalása helyett, első­sorban a régebbiek hatható­sabb, magasabb szinten törté­nő megoldására törekszik. Olyan fontos tennivalók ke­rültek előtérbe, mint például a családvédelem, ezen belül is a népesedéspolitika. Az egész­ségügyi miniszter, a főtitkár és a többi hozzászóló is fog­lalkozott ezzel a témával. Át­gondolt, alapos tervet kell ki­dolgoznunk, él kell döntenünk, hogy mely rétegekhez, hogyan és mikor tudunk eljutni. Sok szó esett arról is, hogy szük­séges a Vöröskereszt, vala­mint az állami és társadalmi szervek tevékenységének jobb összehangolása. — Mint ismeretes, a plená­ris ülésen kívül sor került szekcióülésekre is. Ön melyik szekció munkájában vett részt? — Mi a szervezési és veze­tési ügyekkel foglalkoztunk, s itt a megyei, járási alapszer­vezeti munkáról volt szó. Or­Tájékoztatjuk kedves kö­zönségünket, hogy a buda­pesti Irodalmi Színpad Pest-Budától Budapestig című előadása Rátonyi Róbert tartós betegsége miatt elmarad. Jegyek május 7—11-ig a művelődési központ jegy­pénztáránál 8—13 és 14— 17 óráig visszaválthatók. (125) Dunántúli Vízügyi Építő Vállalat PÁLYÁZATOT HIRDET a Székesfehérváron szer­vezendő főépítésvezető­ségei) FŐÉPITÉSVEZETÖI MUNKAKÖRRE egyetemi végzettséggel, legalább 10 éves mély­építőipari gyakorlattal. Szövetkezeti lakás bizto­sítására Székesfehérváron lehetősége van. Jelentkezés: írásban,rész­letes önéletrajz és műkö­dési leírással, Veszprém, József Attila u. 30. személyzeti osztály cí­mén. (14) szagos tapasztalait, de me­gyénkre különösen jellemző, hogy míg megyei, járási szin­ten a különböző reszortfelelő­sök megfelelő munkát végez­nek, addig nagyon sok alap- szervezetben tulajdonképpen csak a titkár dolgozik. E hely­telen gyakorlat megszüntetésé­re törekedtünk már a vezető­ségválasztásoknál is és ez­után is ezt tesszük. Felvető­dött az egészségügyi dolgozók­kal történő szorosabb együtt­működés szükségessége is. Sze­retnénk, ha valamennyien fel­ismernék a Vöröskereszt tevé­kenységének fontosságát, an­nál is inkább, mivel egymás­ra vagyunk utálva. — A kongresszus több évre megszabta az országos felada­tokat. Melyek azok a tenni­valók, amelyek elsősorban a Tolna megyei szervezetekre várnak? — Ezek a megye mezőgazda- sági jellegéből adódnak. Egyik fő feladatunk olyan elsősegély­nyújtási ismeretek megismer­tetése, melyeknek elsősorban a mezőgazdaságban dolgozók látják hasznát. Itt az egyre terjedő vegyszerek által oko­zott ártalmak megelőzésére gondolok. A falusi háziasszo­nyoknál gyakran fordul elő különböző, villamos árammal működő gépek helytelen keze­léséből eredő baleset. A tech­nika fejlődésével, a Vörös- keresztnek is lépést kell tar­tania. Ugyanakkor Tolna me­gyében nagyon sok az egyedül élő, gondozásra szoruló idős ember. Velük is törődnünk kell. — Van tehát tennivaló bő­ven. — Igen, de egyre szaporo­dik aktivistáink száma is, egy­re többen lépnek sorainkba, akik felelősséget éreznek a másik ember sorsa iránt, és ez biztatást jelent számunkra az előttünk álló feladatok el' végzésében. — gy m — Löt eren. 0 0 Miközben reggel hét óra körül a tolnai szakasz a pisz- tolylőtérre vonult, a laposból felfutó völgyön egy megter­mett őzbika ugrott keresztül. Néhány munkásőrben felforrt a vadászszenvedély. — Ez lenne ám az igazi cél­tábla! A szakasz valamelyik tagja kajánul jegyezte meg: — Mintha az épület felől jött volna ez a jószág. Kiss Jóskáék úgy látszik, elszalasz- tották az ebédnekvalót. Ezért lesz kolbáezos babfőzelék ebéd­re. — Csak ne bántsd a ellátó­kat. Sokkal korábban keltek nálad. Tán az asztal körül kergettek, ha nem etted meg reggelire zöldhagymával a húskonzervet? Csak nem a hagymától remeg majd a pisz­toly a kezedben: — Otthon lesz rá öt üveg söröm, hogy több köröm lesz, mint neked. A munkásőrök kiképzésének sok ága van, de újonc és ve­terán egyaránt arra esküszik, hogy a legizgalmasabb, a leg­szebb a lövészet. Az az igazi „ki mit tud” és egy-egy raj, szakasz kollektívájában örök­zöld téma, ki a legjobb lövő. Itt van mindjárt a legelső alkalom, a pisztolylövés. öt lövésből negyven köregységet lőni — ez a kiváló szint. És. ezen a lövészeten a külső szemlélőnek arra is van alkal­ma, hogy levonja a következ­tetést; hogyan fejlődik igazi hadsereggé ez a fegyveres tes­tület, amelynek tagjai alig húszéves lány és javakorabeli, vagy éppen nyugdíjas mun­kás, tsz-tag. A tolnai szakasz lő a pisz- tolylőtéren. A szabályzat sze­rint, rohamsisakosan. Határo­zottan pattognak Tótfalusi Mi­hály szakaszparancsnok ve­zényszavai, az alaki magatar­tás olyan, hogy a hadseregben a legszigorúbb szemlélő sem találna benne kifogásolnivalót. A lőszeres ezúttal Arany Já­nos, a kiváló címmel rendel­kező híradóraj termetre is oszlopos tagja. — Sebestyén Ernő. munkás­őr. jelentem, hogy öt lőszert megvizsgálva átvettem... — Miért mosolyog Ernő bá­csi? — Azért, mert az őszi lövé­szet óta nagyobbra nőtt az Arany pocakja, mint az enyém. Jó fél kilométerrel odébb a kézigránátdobó-hely: lent a lapon az előkészítő, majd fen­tebb, a völgyben az éles. A gyakorló kézigránátszámban új követelmény, a meghatározott távra és célba álló. térdelő és fekvő testhelyzetből történő dobás. Az utóbbi testhelyzet­ből az idősebbeknek ez a kö­vetelmény egy kissé nyögve sikerül. Hiába az öreg cson­tok már nehezen engedelmes­kednek. Az igyekezet viszont megmozgatja őket. Az élesgránátdobás vezető­je, mint mindig, ezúttal is Si­mon József, parancsnokhelyet­tes. A faddi szakasz egyik lány tagja, Petróczi Erzsébet, a soros. Láthatóan ideges, ért­hető, mert rajta kívül kevés nő hajigáit már olyan kézi­gránátot amely robban. A gödör mély, a lány alacsony, kezéből kirepül a gránát, de a robbanás elmarad. Simon „Jósti” visszahozza, ismét a lány kezébe adja. — Ha most sem robban, ne^ ked kell érte kimenned. Talán az igyekezet, talán az intelem sokszorozza meg a lány igyekezetét, de az újabb dobásnál már robban a grá­nát. Következik a nővér. Annál — A húgod egyszer elhibáz­ta. .. Az idősebb Petróczi lánynak nem kell több bíztatás. Olyan pontosan a célba vágja a grá­nátot, hogy az' öreg. háborút járt veteránnak is becsületére válnék. Szóval, mégiscsak van női egyenjogúság, és léteznek huszadik századi amazonok. Odébb, a nagy lőtéren —• ősz óta több száz köbméter föld megmozgatásával még cél­szerűbben kialakították —• igazi nagyüzem van; Egyik oldalon nyolc lőállásból „ap­Szabad idő — sok bosszúsággal Kihalt a város, unalmas, lusta, fáradt — mondják a vasárnap délután Szekszárdon kor­zózó látnivalóra éhes idegenek, a kirakat­néző itthoniak. A városban tényleg alig mo­zog néhány ember. Dehát hol vannak a többiek? Pihennek, olvasnak, lustálkodnak, tévéznek, napoznak, értelmesen vagy értelmetlenül töl­tik szabad idejüket. Legtöbben mégis kisebb- nagyobb hétvégi telkükön, szőlőjükben tesz- nek-vesznek. Élvezik a napot, a levegőt, a ki­látást, a csendet, a magunk végezte teremtő munka örömét. Jó is ez. Jó az is, hogy nem­csak azért vásárolnak sokan parlagot, vagy öregebb szőlőt mostanában, mert sikk lett a „birtok”. Mégcsak azért sem, hogy kicsiholják a földből a kocsi, az emeletes ház, az olasz- országi körút árát. Sőt azért sem, amiért a császár fát akart vágni: tudtára adni a kétkezi dolgozóknak, hogy értenek ám ők is a fizikai munkákhoz, csinálnák is, csakhát az országló gondok ugyebár... Szekszárdon tán a lakosság fele, harmada is megteheti, hogy aktív pihenéssel töltse sza­bad idejét. Meg is teszi. Földet vásárol, át­irat illetéket fizet, őszirózsát, uborkát vet, pa­radicsomot palántáz, csemetét ültet, szőlőt te­lepít. Egyszóval alkot. S mikor elkészül a szakkönyvekből tökéletesre tervezett és kivi­telezett telepítés, megjelennek a kórokozók is. Olyanok, amelyek semmiféle növény védő szer­rel nem irthatok. A maszek telkek szaporodásával/együtt meg­jelentek, s pusztítnak ma is a hegyi tolvajok. Emberek, akik előre megfontolt/ szándékkal visznek, amit érnek. Mégcsak azt sem mond­hatjuk, hogy zömében a városszélre szorult Angélák, semmivel, senkivel nem törődő, mindig volt, mindig lesz élősködők. Resteb- bek ők annál, hogysem lehajoljanak bár­miért is. Mesélik, tavaly barackérés idején az arra haladóknak még illendően köszönt is a tolvaj, miközben jó mázsányi barackot komótosan a kosarába pakolt. Aztán vannak akik zöldség­félékre specializálták magukat, mások virágot hordanak rendszeresen a piacra, ismét mások az érett szőlőfürtöket szedik le. És persze mindenevők, akik még csak nem is este, fel­hajtott gallérral, mélyen a szemükbe húzott kalapban, hanem fényes, világos nappal ga­rázdálkodnak. A legnagyobb pusztítás mégis a szőlőben tapasztalható. Viszik most már nemcsak a szőlő termését, hanem a gyö­kerét is. Az elmúlt év tavaszán, s idén nagyon sok új telektulajdonos telepítette be szőlőjét gon­dosan kiválasztott új fajtákkal. Oltványt vá­sárolt, azt gondosan elvermelte, aztán réseié­vel helyet csinált a tőkének, öntözte, be­taposta. felcsirkézte. A csirkék földjét két- térdre ereszkedve a tíz ujjával megporhanyí- totta. örült, hogy két keze munkájában még a dédunokája is gyönyörködhet. Az öröm né­hány napig ha tarthatott. Akadtak mindjárt, akik gondoskodtak róla, hogy ne tartson so­káig.! Még azon melegében kiszedték, szedik mind a mai napig az idei és a tavalyi tele­pítésű oltványokat. A tolvaj hozzáértő ember lehet Kizárólag a legjobb fajtákból, a legerősebb vesszőkből válogat. Sokat. Például egy nyolcszáz öles területről százötvenet. Tehát telepít. Nagy területen telepít, jó minőségű fajtákkal. Nem lehet kifejezetten egy szegény csóró, aki ezt megengedheti magának. Szerencsére nem túl sok ész kell ahhoz, hogy a károsultak kitalál­ják, ki lehet a tolvaj, mindössze néhány alap­kérdést kell tisztázni. Ehhez pedig a dühös új gazdáknak nem kell túlzottan hosszú idő. Várják azt a felemelő pillanatot, mikor együt­tes erővel nyakoncsíphetik a — finoman szól­va — hegyi szarkát. Megtanulná végre, hogy az a kicsi föld azé, aki megműveli. Remélhetőleg idővel azért valamivel csök­ken a tolvajok száma. Talán a telepítési láz elmúltával. De az is lehet, hogy „tettenérés” után nem lesz majd merszük a máséba me­részkedni. Ellenkező esetben félő, hogy nem a várost övező domboldalak, hanem az utcák népesülnek be vasárnaponként. A piacokon triplájára emelkedik a forgalom, a gyerekek játszótér híján az úttesten futballoznak, a neonfényben etiolálódott emberek pedig nem sétálni, hanem gurulni fognak. Addig is a másét is vigyázzuk, hogy a magunkét is őrizzük. r’ítják” a céltáblákat a gépJ pisztolyosok, mellettük a go-* lyószórósok. Egyik golyószőró mellől elé^ gedetten kel fel Göblyös And­rás. a kölesdi tsz kistormási tagja. Céltáblája előtt a jelzők tízszer lengették meg a kis piros zászlót — valamennyi lövése célba talált. Egyik jel­ző még két tenyerét is vissza­mutatta — a géopuskás cél­alakot akkora felületen érte a tíz lövedék. — Nekem a golyószőró a legkedvesebb fegyverem —* mondja a kistormási tsz-tag. Szófukarnák látszik, mert az eredményhez nem fűz bővebb magyarázatot. A golyószórósokat a gépnus- kások a nehézfegyver-szakasz tagjai váltják fel — a szekszár­di MEZŐGÉP munkásgárdá ja adja a szakasz törzsgárdáját; Miközben a hevedereket töl­tik, mellettük az egység fegv- vermestere. Kozma István, és Lendvai József, aki évek óta az előképzősök parancsnoka­ként ismert, új céltáblákat ál­lítanak fel, néhány pisztolyt kipróbálni. Kozma Pista fogja a céltáblát. Lendvai Jóska egy vasrúddal veri a földbe. A géppuskások legöregebbjei az alacsony, nagy bajszú Antal Mihály bácsi — alig fél éve ment nyugdíjba a vízműtől —• odaszól: — így könnyű elbánni az el-’ íenséggel.:. Egyik fogja, a másik üti..: De Miska bácsi nemcsak viccelni tud. hanem lőni is.' Bár a cél úgy beleolvad a partfalba, hogy alig látni. a géppuskával úgy meglövi a kiválót hogy öröm nézni. — No, ezek után mondjorf valaki olyan bolondot, hogy1 menjek tartalékba, vagy sze­reljek le... Én már így,' egyenruhában ballagok át a másvilágra. De addig még túli élem valamennyiőtöket... A nagy bajszű, alacsony kid embert az egész egység szere­ti. Jóízű humora átsegíti bár­milyen fáradságon. Mire az első szakaszok befe­jezik a lőfeladatokat, az ellá­tó szakasz. Kiss József sza- kasznarancsnok irányításával elkészíti az ebédet, amely —j miután az „ebédrevaló őzbak elment”, kolbászos babfőzelék­ből. De egész délelőtt egy fá­cánkakas is borzolta az ide-' geket, a géoouskaállásoktóí alig néhány méterre éles riká­csolással aláfestve a fegyver­ropogást. A lövészet alkalmából egy új fegyvert is bevezettek ai munkásőrök: a pvc-tokba bújtatott evőeszköz-készletet; amelyben a kanalat, villát,' kést egy konzervdoboz nyelei foglalja magába, rendkívül öt­letesen. A konzervnvitóval né- hányan még körülményeseb­ben bántak, mint a géppuská­val. de végül mégiscsak ered­ményesen és jó étvággyal —• ezt bizonyította a gyűjtőedé­nyekben visszamaradt, renged teg üres konzervdoboz. Az is igaz, hogy sokan kije­lentették: szaván fogják Kiss Józsefet, az ellátó szakasz pa­rancsnokát. mert állítólag azt ígérte: a legközelebbi lövésze­ten olyan birkapörköltet főz, hogy utána mindenki meg­nyalja a tíz ujját, de az új evőeszközkészletet is, B. I. Paks Betonüzem Sík-sor AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZ: 1 Fö VILLANY­SZERELŐT, I Fö DIESEL-MOTOR- SZERELÖT, 1 Fö IV-, LÁNGHEGESZTŐT ÉS BETONELEM- GYÁRTÁSHOZ FÉRFIDOLGOZÓKAT. Jelentkezés az üzem ve­zetőjénél. (113) y. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents