Tolna Megyei Népújság, 1973. május (23. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-26 / 121. szám

A városiasodás felé: Amíg egy községközpont kialakul Visszhang Ismét az orvvadászokról A több mint tízezer lakosú nagyközség — Dunaföldvár — első központja árvíztől és el­lenségtől egyaránt jól védett helyen, a Kálvária-dombon le­hetett. Később az erődítmény környékén, melynek körvona­lait a legfrissebb ásatások tár­ták fel, a Török-toronynál. A jelenlegi egyenes folyománya a fontos átkelőhelynek. Ko- rábbban rév, újabban híd bo­csátja át az Alföld felől jövő, vagy oda tartó forgalmat melynek megállító helyet, a község fontosabb intézményei­nek pedig úgyszintén összpon­tosított helyet kellett biztosítani. Ez utóbbit Dunaföldvár már kinőtte. A hatalmas kiterjedé­sű községben (utcáinak hossza több mint 40 kilométer) az egyes egységeknek, az úgyne­vezett alrégióknak megvannak ugyan a természetes gócpont­jai, de az egész községé egy­re inkább alkalmatlanná válik arra. hogy ellássa funkcióját. A növekvő igények kielégíté­sére azonban a spontán építő­kedv nemcsak kevés, hanem meg sem engedhető. A nagy­községi tanács éppen ezért megbízta a Pécsi Tervező Vál­lalatot a település távlati fej­lesztési terveinek elkészítésé­vel. A „távlati terv” szótól so­kan hajlamosak megijedni. Részben abból a megokolásból, hogy évtizedekkel úgysem le­het előre látni, részben egy önzőbből, hogy minek azzal törődni, ami majd halálunk után lesz. Nem egészen ez a helyzet. Az a húsz év, amely­re Dunaföldvár községközpont- jának tervei elkészültek, tör­ténelmileg nagyon rövid idő. 1990 itt van a szomszédban. Az ilyesfajta tervmunka nem olcsó, amire talán elég azzal is utalni, hogy csak a nagy­község pillanatnyi és leendő helyzetét bemutató, rétegvona­las makett ára tizennyolcezer forint volt. A terv minden esetre kész és ennek alapján folynak a községközpont kiala­kításának munkái. — Több ütemben, — mond­ja Jendrolovits Ferenc, a nagy. községi tanács elnöke. — A Béke tér elején lévő kis ká­polna mögött már felépült egy lakóház. A leendő községköz­pontban most folynak a sza­nálások, így még az idén meg­kezdődhet a pártház és egy 24 lakásos OTP-ház építése. He­lyünk azonban lényegesen több lakás részére is van. Éppen ezért nézünk nagy várakozás­sal a május 30-ra összehívott lakásszövetkezet-alakító gyű­lés elé, melyen majd elválik, hogy a maximálisan további 24 lakásra terjedő lehetőséggel a földváriak ilyen, szövetkezeti formában óhajtanak-e élni. — Mekkora lesz Dunaföld- vár új központja? — A Béke tér, Kossuth La­jos utca. Fehérvári út és az egyelőre névtelen új utca köz­ti terület mintegy kétszáz mé­ter hosszú, százötven széles. Itt csak a régi görögkeleti templom marad meg, mint ér­tékes műemlék, melynek ol­dalánál a központ megköze­lítésére bejárót nyitunk. A második ütemben további la­kóházak építésére kerül sor. Megvalósítjuk a régóta hiá­nyolt művelődési házat és az új filmszínházat. A közleke­dési forgalom legzajosabb ré­sze az autóbuszoké, elterelő­dik innen, mert a régóta ter­vezett buszpályaudvar a je­lenlegitől egv házsorral odébb kerül. Hangsúlyozni kell, hogy a központ kialakítása elkép­1973. május 26. zelhetetlen a szennyvíztársu­lattal szinkronban végzett munka nélkül, ami még való­színűleg jó néhányszor állít bennünket kemény feladatok elé. Dunaföldvár távlati fejlesz­tési terveiben kiemelt fontos­ságot kapott a kétirányú fő­forgalmi útvonal mellett fek­vő község idegenforgalmi sze­repe. Ehhez a forgalom lehe­— A csirkét Kiskunhalas­ról, a húst Pécsről, a mirelit­árut Bajáról, a gastrofol éte­leket Budapestről, a halat Dalmandról hozzuk — sorolja kapásból a Népbolt áruforgal­mi osztályának vezetője, majd magyarázatképpen hozzáteszi: — Képzelje mit jelent ez a nyári időszakban. Egyik helység siiícs közel. Ráadásul a gyártó cégek nyár közeledtével sorra módo­sítják a szavatossági időket. Húsfélékből vörösárunál pél­dául olyan kicsi nyár dere­kén, hogy szinte minden koc­kázatot a Népbolt vállal. — Azért ez nem jelenti azt — mondják — hogy nem le­het majd kapni párizsit, hur­kaféléket, s más vizes hentes­árut. Ezek kevéssé fűszeres termékek, a kereslet irántuk éppen mostanában1 növekszik. Hetente négyszer kaonak friss árut a boltok. A több éves ta­pasztalat dönti el, hogy me­lyik boltvezető mennyit ren­del. Eddig még sehol sem ma­radt meg jelentős mennyiség. Mint körjáratunk minden érdekelt cégének, úgy a Nép- Uoltrfál is feltettük a kérdést: „hogyan állnak hűtőkapaci­tással?” — Jobb is lehetne -r mond­ták őszintén. — Bár attól függ, hová tesszük a mércét. tőségeinek javítása éppúgy hozzátartozik, mint annak idő­szakos megállítása. Ilyen meg­állító szerepe van a strand­nak, a bontakozó vízi életnek, lesz majd a várnak és az oda szánt turistaszállónak, ugyan­így azonban a nagyközség alig két évtizeden belül meg­valósítandó központ'ának is. ’ ’ O.'lJ ' * Ugyanígy‘elmondhattuk volna tíz éve is. amikor pedig a hű­tőgépek száma töredéke sem volt a mostaninak, hogy kielé­gítő, Viszont ma már a vá­sárló joggal igényli, hogy a boltban is hűtött üdítőt, sört kapjon. Ezeket kéntelenek va­gyunk hűtőberf tárolni. Sza­badon állnak a boltok sarká­ban, a sokszor harmincfokos melegben. Ha valami meg­romlik, s reklamálunk, a gyár képviselői hőmérővel érkez­nek. Az előírás szerinti hőfok tartása hűtőkamrákat igényel­ne. Amire nincs pénzünk. Azért nem adják fel. Nem­régiben egy újítás eredménye­ként a szekszárdi hármashíd- nál lévő 55-ös élelmiszerbolt­ban hűtőkamrát énítettek. Je­lenleg kísérleti jelleggel üze­mel a rendkívül olcsó, nagy területű hűtő. Ha beválik, másutt is építenek hasonlót, mert költsége a lehető legsze­rényebb. A Pannónia sörgyárnál azt mondták év elején: „Bár­mekkora mennyiséget kémek, mi szállítjuk”. Nos az ígéret már most megkérdőjelezhető. Bizony amikor elromlott, s egy hétig állt a szekszárdi kiren­deltség fejtőgépe, már volt a városban, s a környéken sör­hiány. A közeljövőben 2 mélyhű­Lapunk április 21 -i számá­ban Ordas Iván és Komáromi Zoltán egész oldalas fényké­pes riportban számolt be Döb- röközön és Kurdon szerzett tapasztalatairól a népművészet kalmárai, orvvadászai ügyé­ben. A riporttal kapcsolatban a Művelődésügyi Minisztérium sajtóosztályától a következő levelet kaptuk: Hasznosnak tartjuk, hogy a magyar sajtó most országszerte .össztüzet” indított a néprajzi, népművészeti tárgyak gyűjtésé­vel kapcsolatos súlyos problé­mákra, s különösen „kihegyezte" ezt a témát a Magyar Nemzet napjainkban is folyó vitasoroza­ta. Érdemben, konstruktívan fog­lalkozik az önök cikke is ezek­kel a káros jelenségekkel. Múzeumi Főosztályunk állás­pontja alapján néhány tényre szeretnénk felhívni figyelmüket. A falusi használati (néprajzi, népművészeti) tárgyak gyűjtését — amennyiben ez a tevékeny­ség magángyűjtemény létrehozá­sára, lakást díszítő tárgyak be­szerzésére irányul — semmilyen jogszabály nem tiltja. Mint cik­kük is említi, ilyen úton sok ér­tékes magángyűjtemény jött lét­re, amelyek kiegészítik múzeu­maink gyűjteményeit. A Btk. rendelkezései értelmé­ben akkor tilos az ilyen gyűjtő- tevékenyséq, ha engedély nélkü­li kereskedéssel, jogtalan haszon­szerzéssel, harácsolással, a tár­gyak engedély nélküli külföldre juttatásával párosul. Az is bün­tetendő, ha a falvakat járó „fel­vásárló" a falusi használati tár­gyak gyűjtésekor Jogosulatlanul, gyűjtő- és kutatóintézmények, múzeumok képviselőjeként lép fel. Ugyancsak tilos és bünte­tendő a muzeális értékű népraj­zi, népművészeti tárgyak enqe- dély nélküli külföldre juttatása A kivitelre engedélyt csak a Maavar Nemzeti Bank adhat ki, a Néprajzi Múzeum szakjavas­lata alaoján. Véleményünk szerint a gyakor­ló pult érkezik a vállalathoz. A kertvárosi 25-ös ABC-be ke­rülnek. Az egy hónap múlva nyíló 17-es ABC-áruház (a Vasúti fasor mellett) korsze­rű norvég pulttal gazdagodik. A Népboltnál is gond a kóla. — A szabadegyházai szesz­ipari szeretne betörni a me­gyébe Coca-Colával. A Pepsit jobban megkedvelte a közörí- ség, talán azért is mert a? volt először bőségesen. Mi örülünk a szabadegyházai tö­rekvéseknek. Javít az ellátá­son. Árusítják a szekszárdi gyártású Uni-Colát is. Siker­rel. Elhangzik a panasz a bala­toni főidényre is, mert amiatt nem szállít a kaposvári hús­üzem kitűnő készítményeiből Tona megyébe. Azután a tej következik. — Mindert nagyobb egysé­günkbe kétszer szállítanak na­ponta. Hajnalban és a déli órákban. A rendelés módosí­tását bármikor elfogadja a tejipari. Ünnepek idején köl­csönösen ügyeletet tartunk, hogy a kereslet és kínálat mi­nél jobban találkozzon. — Jó hűtéssel a tej a leg­nagyobb kánikulában is két napig tárolható — mondják. — Ha valahol savanyú tejet árusítanak, az egész biztosan hanyagság következménye. (kádár) latban a helyzet — a cikkben is vázolt tevékenység — megítélé­se korántsem egyszerű. Nem le­het ugyanis pontosan, tudomá­nyosan körülírni a falun egykor és jelenben használt tárgyak minőségét, vagyis azt, hogy az a bizonyos tárgy képvisel-e mu­zeális értéket, vagy „csak" hasz­nálati tárgy-e? Adott helyen és körülmények között elvileg min­den falun használt tárgy képvi­selhet muzeális értéket. Erről vi­szont kizárólag szakember dönt­het. Másrészt azt is nehéz meg­különböztetni, hogy a falun járó gyűjtő jó szándékú magángyűj- tő-e, aki lakását akarja gazda­gítani néhány szép tárggyal, vagy kereskedelmi célra gyűjtő felvásárló, harácsoló nepper, ószeres, engedéllyel felszerelt ügyeskedő-e? Nehéz ellenőrizni az engedél­lyel rendelkező használtcikk- kereskedők (ószeresek) idevágó tevékenységét. Gyakorlatilag ugyanis nem lehet elvárni egy ilyen kereskedőtől, hogy ismerje a.. f.°*un Elvásárolt tárgyak kö­zötti tudományos, néprajzi érték­különbözetet. Tapasztalataink szerint az országban több olyan használtcikk-kereskedő működik, aki felun járva nemcsak hasz­nált ruhákat vásárol, hanem olyan tárgyakat is, amelyek már a népművészét kategóriájába tartoznak, ezeket aztán bel- és külföldieknek árusítják üzleteik­ben. Megjegyezzük még, hogy a probléma rendezése érdekében minisztériumunk illetékesei kap­csolatba léptek a megfelelő Igazságügyi és belügyi szervek­kel, de véleményünk szerint a néprajzi tárgyak jogtalan fel­vásárlását vagy külföldre jutta- ‘««■t csak adminisztratív eszkö­zökkel nem lehet megakadályoz­A járható utat Somogy és Za­la megyék példája mutatja — erre egyébként írásuk is utal. Az •lletekes helyi (megyei, községi) tanácsok kiadhatnak olyan ren­delkezést, amely a tanács illető­ségi területén mindenfajta gyűj- test előzetes bejelentéshez köt. Az ilyert rendelkezés Is csak ak­kor éri el a célját, ha a közséqi tanácsi és rendőri szervek, ön­kéntes rendőrök, a lakosság be­vonásával rendszeresen ellen­őrzik a falvakat járó gyűjtők te- I az "^vadászokat” lefülelik és az eljáró hatóságok kezere juttatják. Köszönjük, hogy foglalkoztak ?«e[ o témával és kérjük, kísér. ,t°vobb is figyelemmel ezt a közérdekű, a nemzeti vagyont, ku turkincset közelről érintő te­vékenységet. Stenczer Ferenc, a sajtóosztály vezetője A. Néprajzi Múzeum főigaz­gatója. dr. Hoffmann Tamás így foglalt állást: A szóban forgó téma fontos­ságát ismerve köszönöm, hogy a népművészet műtárgyvédelmi problémáival foglalkoznak. Szí­ves figyelmükbe ajánlom a Nép- szabadság 1973. február 4-i szamának vasárnapi mellékleté­in?, L mogjelent „Népművészet iy/3-ban című írásomat s kü­lönösen annak az alábbi mon­datait: „Napjainkban tehát fele- mas helyzet alakult ki. A város gyűjti a falu egykori népművé­szetét, a lebontásra ítélt falusi hazak padlásai a beszerzés for­rásai. Város és falu egyaránt ,,fogyasztja" a népi iparművé­szet alkotásait. De a népművé­szet tárgyi bizonyítékainak útja < il?- » -8n ° népdalokkal és folkloralkotasokkal — egyelőre nem vezet vissza a faluról a vá­roson ót a faluba. Félő, hoqy városon reked és még inkább te ó, hogy megmaradt értékei a falun a történelem szemétdomb­jára kerülnek, vaqy a tömeg- turizmus es a vele kaocsolatos üzérkedés ellenőrizhetetlen csa­tornáin határainkon túlra jutnak, jelentékenyen gyarapítva a Kö­zép- és Nyugat-Európa műtárgy­kereskedelmének profitját." Dr. Hoffmann Tamás főigazgató Fotó: G. K. Jöhet a kánikula Cjítás hűtőkamrára Sörgyár: „Bármekkora mennyiséget...” — Naponta kétszer jön a tejesautó

Next

/
Thumbnails
Contents