Tolna Megyei Népújság, 1973. május (23. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-25 / 120. szám
Képesítés nélkül A fiatalember már kisiskolás korában pedagógusnak készült. 4,5-es átlaggal érettségizett. Nem vették fel az egyetemre, de ezt tulajdonképpen nem is nagyon bánta, azt gondolta, így legalább gyorsabban katedrára kerül képesítés nélkül tanít majd egy évet. aztán levelező tagozaton végzi el a főiskolát. Úgy augusztus táján bement a járási tanácsra és nagyon meglepődött, mert a művelődésügyi osztályvezető egy listát mutatott néki, melyen vagy negyven név sorakozott, tulajdonosaik valamennyien képesítés nélkül szerettek volna tanítani. A fiatalember már szóba sem jöhetett. Mikor szeptemberben meghallotta a szomszédos iskola csengőjét, majdnem elsírta magát. Ez 1965-ben történt. Azóta rengeteg szakképzett pedagógus került ki az egyetemekről. főiskolákról, tanító- és óvónőképző intézetekből, de képesítés nélküli nevelőkre még mindig szükség van. Kik és miért választják a boldogulásnak ezt az útját? Megéri -e nekik, megéri-e a társadalomnak? Megállják-e helyüket? EMBERE VÁLOGATJA — Ä képesítés nélküliek alkalmazása: szükséges rossz. Egyébként... embere válogatja — ez a véleménye Schwáb Györgynek, a pincehelyi általános iskola igazgatójának. — Korábban nem nagyon válogathattunk, még az elégséges rendűeket is fel kellett vennünk, de most már azért megnézzük, ki hogyan végezte el a középiskolát. Az iskolában tanító Bacsa Antal például jelesen érettségizett. Gondnokként kezdte, egy év után már taníthatott. Most első éves a főiskola levelező tagozatán. Azon kevesek közé tartozik, aki szociális körülményeik miatt nem vállalhatták a nappali tagozatot. Pincehelyi, itt is akar maradni. Mindenki dicséri, elégedettek a munkájával. Az 6 szájából nem hangzik frázisként. hogy hivatástudatból választotta ezt a pályát TANULNI ÉS TANÍTANI — Most három képesítés nélküli dolgozik nálunk. Örülök neki. hogy itt vannak, mert úgy formálja őket az ember, ahogy akarja. ahogy 'az iskola érdeke megkívánja ; — mondja néhány községgel odébb. Iregszemcsén Brenner • György igazgató. Azért nem ilyen egyértelmű ez a ..formálás”. mert például mi van akkor, ha nem azt a szakot választják a továbbtanulásnál. amelyre az iskolának szüksége lenne? Ifj. Bőgős Gyula igen-igen fiatalember és ezen a benyomáson még az sem változtat, hogy bajuszt viseL Napközis nevelő. Némi tanúlsággal szolgál az az út. melyet bejárt. míg végül eljutott a pedagóguspályáig. Először Keszthelyre jelentkezett az agrártudományi egyetemre. Nem vették fel. Mosonmagyaróváron egy ponton múlott a felvétele, oda sem került be. Így aztán elment tanítani. Ez annál is inkább kézenfekvő Volt számára, mert a tágabb értelemben vett családban ő a hatodik pedagógus. Biológia- mezőgazdaság szakos a szegedi főiskolán. — Elég nehéz egyszerre tanulni és tanítani, a napközis munka különben is most alakul. gyakran változnak a módszerek. ezeket mind meg kell ismerni. — Hogy lehet eltartani egy háromfős családot 1200 forintból? — Nehezen, de azért jut pénz mindenre. — Optimista? — Minden attól függ, sikerül-e elvégeznem a főiskolát. EMBERI KAPCSOLATOK Kollégája. Sukola Aranka még kevesebbet keres. Fizetéskor 970 forintot talál a borítékban. — Nagyon szeretek tanítani. de ezen kívül még élni is kell. Ahhoz viszont hogy valaki „jól” éljen, nemcsak pénzre van szüksége, hanem megfelelő emberi kapcsolatokra is. — Kis faluból jöttem. da annak a falunak volt lelke. Iregszemcse valahogy olyan nagy, olyan hideg. Sukola Arankát nem éppen tárt karokkal fogadták a szülők. Tudták róla. hogy képesítés nélküli. A délutáni tanítások előtt ritkán megy be a tanári szobába. Nincs saját asztala, fiókja, az ott tartózkodó kollégák többnyire a saját munkájukkal vannak elfoglalva. 5 meg nem szeret félreállni, a sarokba húzódni. Nem panaszkodik rájuk, hiszen ha kell. segítik. Az egyik pedagógus családnál lakik — csak úgy. fizetség nélkül. Mégis egyedül érzi magát. Esténként ritkán megy el hazulról, füzeteket, do’go- zatokát javít. Azt tervezi, ha elvégzi a tanítóképzőt néhány évig marad, becsületből. aztán más helyet keres magának. — Előfordulhat, hogy kita- níttatjuk őket, aztán itthagynak bennünket — jegyezte meg Brenner György igazgató. még mielőtt Sukola Arankával beszéltünk volna. — Jó lenne valamilyen szerződést kötni. amelyben kötelezik magukat, hogy vagy itt tanítanak még néhány évet. vagy visszatérítik a költségeket. Természetesen valakit ott tartani. ..megfogni" nemcsak szerződéssel lehet sőt talán nem is ezzel lehet elsősorban. AKI NEM TŰD DÖNTENI A következő állomás Nagy- szokoly. Itt is vannak képesítés nélküliek. Egyikük már tíz év óta az. Nemrég kezdett el tanulni. Geiger Teréz viszont csak decembertől napközis nevelő. A tamási szálloda vezetőjeként 2000 forintot keresett. Most 1200-ból kell megélnie. Pártból jár be naponta. A vonat- és buszbérlet 400 forintba kerül. Ha valaki, akkor Geiger Teréz hivatástudatból választotta a pedagóguspályát. — gondoltuk, mielőtt leültünk beszélgetni a napközi egyik ebédlőasztalához, — Tamásiban nem volt se szabad szombat, se vasárnap. Olyan helyen szeretek dolgozni. ahol több á szabad idő. Itt volt üresedés. ide jöttem. Mindenképpen tovább akarok tanulni, de nem biztos, hogy a pedagóguspályán. — Szükségmegoldásként jött ide? — Nem, de Nagyszokolyban nem maradok, az biztos. Aztán ő maga mondta: nem tudja eldönteni, hgoy mit csináljon. Elmenne, csak az a kérdés, hova. A pedagógia csődje — mondta valaki a képesítés nélküliekkel kapcsolatban. Nincs igaza, nem lehet őket egyértelműen elítélni még akkor sem, ha többségük sikertelenül próbált bejutni a főiskolára, egyetemre és csak utána — esetleg kényszerből — ment el tanítani. Nagyon sokan megállják a helyüket, kiváló pedagógusok válnak belőlük, ezt számtalan példa bizonyítja. A gyermekgondozási segélyen lévők, a katonasághoz néhány hónapra bevonultak helyére nehéz lenne képesítéssel rendelkező pedagógust találni. Tolna megyében 244-en tanítanak képesítés nélkül. 146- an már tánulnaj? -Valamilyen felsőoktatási ’ intézményben, 40-nek van érvén vés‘felvételije. A többi 58 állását kiírták pályázatra. Ha szakképzett pedagógus jelentkezik a helyükre. velük má>* nem kötnek újább szerződést. Gy. M. Gerencsért Jenőt Szívtrombózis 'h K. — Szevasz! — Elvtársnő drága! Legyen szíves átküldeni a doktor urat ide a lakatosműhelybe. Egy kis baleset történt... Nincs itt? Persze, hogy volna, hiszen még 7 óra sincs. No, nem baj! Akkor jöjjön maga! Csak siessen! Valamilyen fertőtlenítőre, vérzéscsillaDÍtóra és kötszerre volna szükségünk. Ebben a pillanatban megszólal a hangosbemondó. Re- cseg-ropog a hangszóró, elnyom minden más zajt a műhelyben. „Vajda Imre elvtárs, a párt- bizottság titkára, azonnal jöjjön az igazgatói irodába P • Sietve vág át a gyárudvaron. A feje felett csővezetékek. villamos huzalok kígyóznak. Egyik vezetékből sisteregve szökik a gőz, és hatalmas párafelhőt fejleszt az amúgy is ifedves őszi levegőben. A keleti égbolton most törik át a felhőt a napsugarak. A reggeli fény ferde szögben esik az ezüst színűre festett szabadtéri tartályokra, amelyek úgy tükröznek, mint valami óriás teleszkópok. Az egyik épület mögül hirtelen két munkás toppan a siető párttitkár elé. Vállukon hosszú vascső himbálódzik. — Szevasz Imre! — kiáltja az idősebbik. A munkások lelódítják vállukról a csövet, amely nagyot penderülve, kígyózva, éles érchanggal gurul ódébb a földön. — De jó, hogy találkoztunk. Már éppen be akartam menni hozzád. — Mi baj van? — kérdezi Vajda, miközben kezet fog velük. Megszokta, hogy az emberek általában akkor keresik. akkor akarnak vele beszélni. ha valami problémájuk van. — Segíteni kellene ennek a szerencsétlen Vargánénak. Tudod, akinek meghalt a férje. Itt maradt két apró gyerekkel, nincs senkije, aki napközben vigyázna rájuk. A nagyobbi- kat felvették az óvodába, de a kisebbiket nem fogadják be a bölcsődébe. Azt mondták neki; nincs hely. Gondolom, ha te szólnál, akkor talán ... — Miért nem megy a szak- szervezethez, vagy a nő tanács hoz? — Volt az már szegény mindenütt. De tudod hogy van: akinek nincs protekciója, azt leszarják még a menyországban is! Ez meg szegény össze van törve, girhes is, csúnya is; még a mezítelenségével sem tud protekciót szerezni. — Rágyújt Vajda elvtárs? — kínálja cigarettával a másik Napirenden : a pedagógus-bérgazdálkodás Az elmúlt két esztendő pedagógus-bérgazdálkodásának tapasztalatait összegezték csütörtökön a Pedagógusok Szak- szervezetének központi vezetőségi ülésén. Az Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezete tanácstermében tartott tanácskozás mélyrehatóan elemezte az alsó- és középfokú, valamint a felsőfokú oktatási intézményekben elért eredményeket. mérlegelte a hiányosságok okait és a továbblépés lehetőségeit is. — Az a bérgazdálkodási rendszer, amelynek szükségességét az akkor érvényes, túlzottan a szolgálati időre alapozott bérrendszer kritikája során éppen tíz évvel ezelőtt ismertük fel, beváltotta a hozzá fűzött reményeket — hangsúlyozta szóbeli előterjesztésében Hámori Sándor osztály- vezető. — Bevezetése megszüntette a korábbi kötöttségeket, növelte a ténylegesen gazdálkodó oktatási, szakigazgatási szervek, ezen belül is különösen az intézmények önállóságát. hatáskörét és felelősségét. Az elmúlt esztendőben elért eredmények összességükben is jelentősek. A pedagógusok alapbérében elért 2,6 százalékos, az egyéb dolgozók 2,9 százalékos bérszint-növekedése a megfigyelt öt év viszonylatában a legmagasabb. A pedagógusok 74,8 százaléka, az egyéb dolgozók 73,1 százaléka kapott tavaly átlagban a kétheti fizetést már meghaladó összegű jutalmat. A felsőoktatási intézmények helyzete az alsó- és középfokú oktatási intézményekben elért eredményekhez hasonlítva kedvezőtlen. Az elmaradást sajátos helyzetükkel — a bér- gazdálkodásnak. a központi ellenőrzésnek a későbbi beveze-; tésével — lehet magyarázni. Az egyes megyék megyei városok átlagbérei az országos átlagtól meglehetősen nagy eltéréseket mutatnak, elsősorban a megyei városok és Bu-i dapest javára. Az adatokból megállapíthatőj hogy az egyes pedagógus-munkakörök átlagbéreinek növekedése az elmúlt öt év alatt körülbelül azonos. (Némileg gyorsabb a középiskolai tanároknál és az óvónőknél). Feltűnő viszont, hogy az osztályfőnöki pótlék bevezetése például nem mutatkozik többletként az általános és középiskolai tanárok átlagbérében. A bérpolitika, a bérrendszer és a pedagógus-ellátottság közötti kapcsolatot a jövőben sokrétűbben kell vizsgálni. Elsősorban a megyékben, területenként. Ezek tapasztalatai alapján egy későbbi időpontban szükséges országosan is felmérni, elemezni a helyzetet. (MTI). Köszönőlevél a sütőiparnak Olykor szidtuk a Tolna megyei Sütőipari Vállalatot. Elég volt egyetlen hiba, egyetlen panasz mindennapi kenyerünkre, s máris felzúdultak a vásárlók, teltek a panaszkönyvek, nyilatkoztak rádióban, sajtóban egyaránt. Az utóbbi időben csend van. Sem panasz, sem vád. Mi történt? Mondjuk úgy, ahogy igaz: finom a kenyér. Foszlós és lágy mint a dalban. De a dicséretek valahogy elmaradtak. Egyetlen olvasó sem jött be a még meleg, ropogós kényérrel: „Ezt nézzék meg, hát nem nagyszerű!” Talán mert panaszkodni jobban szeretünk. Megszoktuk, ha valami jó, az természetes, a hiba: felháborító. A szekszárdi ÁFÉSZ-nál jártam a minap. Köszönőlevelet fogalmaztak a sütőiparihoz. Mert pontosak a szállítások, mert a termékek minősége kifogástalan. Megtoldják ezekkel a sorokkal. (kádár) munkás, aki jóval fiatalabb a társánál. — Köszönöm. — Kivesz a csomagból egy cigarettát. A munkások is rágyújtanak, tüzet adnak a párttitkámak. — Egyébként, valóban kevés a hely a bölcsődében — folytatja a megkezdett beszélgetést a fiatalabb munkás. — Én is vártam másfél évet, amíg felvették a srácot. De még akkor sem akarták. Azt mondja nekem a tanácsnál egy spiné: legyek türelemmel. „A jó istenit neki!” mondom, „hát még meddig legyek türelemmel? Megvárjam, amíg a gyereknek szakálla nő? Akkor már nem bölcsőde kell neki, hanem lakás.” Látta, hogy nagyon -begurultam, erre aztán lett hely mindjárt. — Jó ötlet. Majd „begurulok” én is — nevet Vajda. A hangszóró ismét bömbölni kezd. „Vajda Imre elvtárs, a párt- bizottság titkára, azonnal jöjjön az igazgatói irodába!” — Megyek már — tekint fel Vajda az oszlopra kötött jÁéh- tölcsérre. — Ez is olyan türelmetlen, mint egy szűzlány az esküvő előtt. — Várj még egy pillanatot, ha így összetalálkoztunk.! Úgy is mindig szaladsz — fogja vissza az idősebbik munkás. — Benézhetnél egyszer hozzánk az öltözőbe.- Rendben van,' benézek. De most már megyek, mert... kezet nyújt A munkás megfogja a felé nyújtott kezet és még mindig nem engedi elmenni Vajdát Ha elkezdte be is akarja fejezni a mondókáját — Meg akarom neked mutatni a náthacsinálónkat. Én megértem, hogy nem lehet az öltöző parkettás. Behordjuk a vizet a zuhanyozóból, a fa elkorhadna tőle. Azt viszont nem értem; miért nem lehet a) betonra valamilyen gyékényszőnyeget, vagy gumiszőnyeget tenni. Kilép az ember a fürdőből, rá a hideg betonra. és kész a felfázás. Aztán jön a nátha, meg az egyéb nyavalya: a betegállomány, ami nem jó a munkásnak sem, a gyárnak sem. — Igazad van. A hangosbemondó egyre türelmetlenebbül, egyre követe- lődzőbben ismétli: „Vajda Imre elvtárs, az üzemi pártbizottság titkára azonnal jöjjön az igazgatói irodába!” Vajda megállás nélkül rohan fel a lépcsőn a harmadik emeletre. Végigszáguld a folyosón, benyit az igazgatóságra. — Hivattál Tölgyesi elvtárs. Az igazgató éppen diktál, csak a kezével int Vajdának, hogy várjon. (Folytatjuk) Népújság 4 1973. május 25.
