Tolna Megyei Népújság, 1973. május (23. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-19 / 115. szám
I üdvözlet Grazból A pipercipar Tolna megyei úttörője Egy dunai gabonahajós gyermekeként Fadd an, 1832-ben született Klein Jakab. Atyja a rendkívül nehéz munkát nem szánta gyermekének, ezért 1845-ben — 13 éves korában — szappanfőzőtanoncnak adta a szomszédos Tolnára. Felszabadulása után szappanos- segédként Lúgoson, majd Baján dolgozott, mint céhbeli legény, hiszen abban az időben gyár még nem létezett, hanem minden jelentősebb település kisebb-nagyobb műhelyben látta el szappanszükségletét, valamint a gyertyaöntést és -mártást is ott végezték. Pakson kis műhelyt rendezett be, ahol egy évig élt. Az ifjú Klein 1860-ban Pestre ment dolgozni, ahol sokkal több lehetőséget látott szaktudása fejlesztésére. Az egyik legnagyobb szappanoscég abban az időben a Mauer és Co. volt, ott kezdett segédként dolgozni, egészen 1887-ig, arrlikor Grün_ wald Sámuel szappanfőzőmesterrel önálló vállalkozásba kezdett. Az új cég neve: „Grünwalq S. és Társa” szappan- és gyertyakészítő műhelye. Ez a szerény kis műhely lett az alapja a későbbi világhírű pipereszappangyárnak. 1872-ben az üzlet már olyan jó minőségű és mennyiségű árut tudott piacra vinni,- hogy a hazai igényeken kívül tevékenységüket Ausztriára és Lengyelországra is ki tudták terjeszteni. Korábbi helyiségük kicsinek bizonyult, ezért a Dob utca 13. számú ház pincéjét bérelték ki, és ott rendeztek be egy nagyobb műhelyt 1875-ben. A fejlődés gyors és nagy méreteket öltött, így lassan az egész épület, sőt a mellette lévő Dob utNépújság 4 ca 11. számú házat is megvásárolták műhely és raktárak számára. Termékeiket mind több magyar és külföldi kitüntetés dicsérte, sőt 1887-ben engedélyt kaptak a magyar címernek gyártmányaikon való használatára is. Export- tevékenységük 1890-ben már jóformán az egész világra kiterjedt, minőségük a legkiválóbbak között volt Európában. 1896-ban a gyárban olyan változás történt, hogy Grün- wald érdekeltsége megszűnt, azonban Gyula nevű fia lépett be társnak. 1896-ban a millenniumi kiállításon aranyéremmel tüntették ki a gyárat. 1898-ban József főherceg kamarai szállítója és 1910-től udvari szállítók voltak. 1917-ben, tekintettel magas korára, Klein Jakab visszavonult, és a gyár vezetését fia vette át. Az idős szappanfőzőmestert nagyon megviselte fia korai halála, és ő maga 1925. október 24-én hunyt el. Klein Jakab valójában kinevelt egy kitűnő generációt, úttörője volt a magyar pipere- iparnak, piperevegyészetnek. Sok esetben ösztönösen cselekedett, de nem volt hajlandó a legkisebb ötlettől sem megválni. míg azt ki nem próbálta. Munkatársaihoz ragaszkodott, igyekezett maga köré gyűjteni a legjobb szakembereket. így azután a Kárpát- medence valamennyi növényi olaját összegyűjtette és amely a legjobban megfelelt céljaira, azt nagyban kezdte gyár- .tani: elősegítette anyagilag a lepárlók létesítését, megszervezte a növénygyűjtést. Illóolaj-gyűjteménye híres ' volt. A legnagyobb sikert az ibolya-, levendula- és fenyőillatú szappanjaival érte el, és mind Amerikában, mind Kínában tartotta áruja becsületét. A faddi gabonahajoß fia elsők között volt a magyar vegyipar bölcsőjénél. Virágzó almafák, üdezöid rétek, szelíden hajló lankák, szélesen áradó folyó. Hidak, forgalmas utcák, fényűző kirakatok. gyárak. 250 ezer lakossal Stájerország székhelye, Ausztria második legnagyobb ipari városa — Graz. Hangulatos kiskocsmák, aranysárgán habzó sörök, rózsaszínű templomok, fenyőgallyas, arany- szerszámos lovas szekerek, utcalányok, szexüzletek, misére siető házaspárok. Meredek lejtésű piros háztetők. A belváros csupa régi, de nagyon rendben tartott házzal. Későgótikus, lombard reneszánsz és korai barokk épületek. Árkádos. festett homlokzatok. A Landhaus — ahova százezerszám gyűjtötték a fegyvert, vértet, kardokat, mellyel a Napóleon elleni háborúban az egész várost . felfegyverezték. Műemlék templomok — paloZsúfolt a vásár. ták. s a- főtéren, a városháza előtt‘ minden délelőtt gyü- mölcs. és zöldségpiac tarkál- lik. Délre — eltűnnek a bódék. az árusok. Felmossák a követ, még a nyomát is eltüntetik a piacnak. Sebesen, piszkosan folyik a Mura — hosszában szeli ketté a várost. Karcsú hidak ívelik át. A város kellős közepén —«minden átmenet nélkül — 123 méteres hegy emelkedik várrommal, szabadtéri színpaddal, kazamatákkal, s a város szimbólumává lett bájosan suta óratoronnyal. Piros sikló visz fel az árnyas fák övezte kilátóhoz. Innen már látni a gyárakat, a modern lakónegyedekkel bővülő, ma is növekvő Grazot, s a Stájer Alpok havas csúcsait. Grazban óriási az átutazóforgalom. Jugoszlávok, spanyolok. olaszok németek, magyarok. Tavasszal és ősszel a vásár forgataga. 78 ezer látogató — egy hét alatt. A bejárat előtt ma^var autóbusz. Nyugat-Dunántúlról 80 busz- szal hoztak, turistákat az utazási irodák. * Milyen ez a vásár? — Tiszta. üde. virágos, mint az egész város. Délkelet-Európa árui, üzletemberei találkoznak itt. S úgy tartják — a grazi vásár a megbízható üzletkötések színhelye. Mindenekelőtt az osztrák ipar színe-java. Az állami acélipar kiállítása — négy nagy vállalat egyesült — s e- az első közös bemutatkozásuk. Gasztronómiai pavilon — jó ízek. illatok. Megkóstoltatják a gyomorkeserűt, az orosz kefirt, a magvar szalámit, az ementáli sajtot. Népviseletbe öltözött lányok kínálják az árut — itt mindén eladó, megehető. 14 ezernésv- 7“tméternyi szá"odai vendéglátóipari berendezések, méregerős fekete az olasz kávéfőző gépből. Ajándék és idegenforgalmi reklám — 16 országból — olasz, török, görög, bulgár, jugoszláv, magyar standokon. A mi kínálatunk elég szegényes. Néhány prospektus, és szóbeli ajánlat. Mégis mi érdekli az osztrákokat Magyarországról? — A Balaton, lovastúrák, vadászatok. néhány napos kirándulások, ví- kendek. A puszta, csárdás, a „gulách, csikosch. fokosch” hamis romantikája? — Miért ezt kínáljuk? Vagy ezt érdemes? Háztartási gépek — villany- nyal működő csodaszerszámok. Graz belvárosa, háttérben a Schlossberg óratornya. A kis méretű EFKA elektromos pisztoly habot ver, tésztát dagaszt, szeletel, csempét lyukaszt, diót darál, cukrot tör paníroz. kést élesít, mixel. A jugoszláv Zyliss ételvágót énekelve mutatja a fehér sapkás kukta. Praktikus apróságok — elektromos háló. amely a fopró zsírba merítve pillanatok alatt megsüti a “húst. a halat, a krumplit. A kiboly- hosodott gyapjút újjá varázsoló nylonkefe. Parókafésű, tábla, ajnelyre u.ijaddal rajzolhatsz — s színes formák tűnnek elő. F ütés-technika, szerszámgépek, lakberendezés, camp ingcikkek, könnyűipar, divatcikkek. A vásár hátsó traktusában állatvásárt .szoktak rendezni. Állatbetegségek miatt azonban 24 árával a vásár megnyitása előtt „lefújtak” az állatkiállítást. S a megnyitón már a hatalmas szabad területet színes mezőgazdasági gépek, traktorok, öntözőberendezések, kerti szerszámok töltötték meg. Pedig a vásárt tíznél (!) kevesebb ember szervezi, rendezi — beleértve az igazgatót és a gépírónőt, a titkárt és a portást is. Tiszta, rendezett ez a vásár és zsúfolt. A májusi kánikulában tele minden vásári vendéglő, büfé, kerthelyiség. Népszerű a Pannónia Vendéglátó Vállalat magyar csárdája is a vásárt szegélyező várban. A loggiás körfo- lyosós kastélyt a török elleni harcokban építették — most is nemes célt szolgál — olasz., francia, szerb, magyar vendéglőknek ad helyet a vásár idején. A földszintről jókedvű kacagás, francia sanzon, az emeletről cigányzene hallik. A vár mögött a grazi vidámpark'— kivilágított óriáskerék, hullámvasút, dodzsem, hajóhinta, célbalövés. Az óriáskerékről belátni a várost — ott csillog az óratorony, s a romantikus harangtorony a Schlossbergen. Ott a főutca, a fényes kirakatokkal, amott az egyetem, a technikai főiskola. az a fehér az Operai Gyorsan forog a kerék — föl-le. föl-le. összemosódnak a fények, Graz fényéi.'.. KÁDÁR MÁRTA SZEPESSY GÉZA 1973, május 19. A magyar részvétel.
