Tolna Megyei Népújság, 1973. április (23. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-10 / 83. szám
Pártszervezés — pártirányitás Mindenki mástól „A Krisztus koporsóját sem őrzik . ingyen” — tartja a mondás. Mégis van valami, amf nem kerül pénzbe, amiből igazán bővelkedhetnénk, s ennék ellenére gyakran hiány, cikk. Ez pedig nem más, mint áz emberség. Nincs halandó a földön, aki ne- kívánná, hogy egy kicsit többet törődjenek vele, jobban becsüljék és ismerjék el a munkáját, s nemcsak anyagilag! Nagyobb megbecsülést, több megértést kíván a munkás az igazgatótól, az igazgató a munkástól, az ügyfél a hivatalnoktól, a hivatalnok az ügyféltől, az utas a kalauztól, a kalauz az utastól, a fiatal az öregtől, az öreg a fiataltól. Sorolhatnánk tovább a végtelenségig. Hány ember érzi úgy, hogy nem törődnek vele eleget, nem becsülik eléggé! Sokan elkeserednek, kedvüket vesztik emiatt. Olyan is akad — nem egy — aki elhagyja munkahelyét. más üzemet, más hivatali keres, ahol talán majd jobban megbecsülik, jobban törődnek vele. Az egészben az a legérdekesebb, hogy mindenki mástól várja a megbecsülést, az emberséget, a tiszteletet, s eközben talán eszébe sem jut, hogy tőle is várnak valami hasonlót mások, hogy ő sem adja meg másoknak azt a megbecsülést, ami neki hiányzik. Márpedig az emberek egymás iránti megbecsülése csak akkor yalósulhat meg, csak akkor bem lesz „hiánycikk”, ha mindannyian igyekszünk a lehető legtöbbet adni belőle. Szocialista rendünkben nincsenek olyan érdekek, amelyek kizárnák a humánumot. Csupán rajtunk múlik, hogy menynyire értjük meg egymás gondjait, bajait, problémáit, és mennyire akarjuk segíteni azok megoldását. Békés, nyugodt életünk is alkalmas a szocialista humánum érvénye. sítésére. Mégis fukarkodunk néha az emberséggel. Pedig ha egyes intézményeink, üzemeink, gazdaságaink vezetői nagyobb figyelmet szentelnének az emberi problémákra, bizonyára kevesebb lenne a panasz, nagyobb lenne a munkakedv és az elégedettebb em_ berekkel jobban menne á termelés la Azt mondtuk: az emberség, a megértés, a segítés legyen kölcsönös. A vezetőktől természetesen ebben a. tekintetben többet várnak. . S joggal, mert funkciójuknál, beosztásuknál fogva többet is tehetnek. - Hiszed nemcsak anyagi eszközökkel rendelkeznek, hanem a döntés jogával is, és szavuknak, cselekedetüknek is nagyobb a súlya. Befolyásolhatják beosztottaik sorsát, jövőjét. A vezetésük alatt dolgozó ember munkájának, magatartásának értékelése, minősítése segítheti, vagy akadályozhatja fejlődésüket, elindít, hatja őket a siker felé, derékba törheti pályafutásukat. A vezető dicsérete vagy bírálata szárnyakat adhat vagy porba sújthat. Senki sem kívánhat egy vezetőtől érdemtelen elismerést, oktalan dicséretet, részrehajló minősítést. De mindenki joggal kívánhat reális értékelést, kellő figyelmet, törődést, megbe. csülést és emberséget. Nem ritkán mondjuk valamire, hogy elsősorban a szemléleten múlik. Ebben a kérdésben ez százszorosán igaz. A szemléletet azonban sok minden alakítja, befolyásolja, de min. denekelőtt a pártszervezet, a kommunista kollektíva. Ennek feltétele természetesen, hogy magában az alapszervezetben, a pártcsoportokon belül legyen ilyen a légkör. Sokat tettünk már ezért, de még nem mindenütt eleget. Pedig a szó igazi értelmében vett szocialista humanizmus szellemének elsősorban a kommunisták koliek. várja tívájából kell kisugároznia. Nem „ráadás” az emberség légkörének kialakítása, vagy megőrzése. A mi viszonyaink között ez a mindennapos munka szerves része kell hogy legyen. Mert csak ez teheti állandóan jelenvalóvá és érzékelhetővé azt az alapvető gondolatot, hogy nálunk minden az emberért történik. GERENCSÉR! JENŐ Kommunista műszak A Láng Gépgyár dombóvári gyáregységének kollektívája, a KISZ-szervezet kezdeményezésére, kommunista műszakot tartott. Kettős cél érdekében vettek részt a dolgozók a szabad szombaton megtartott kommunista műszakban. Az I. negyedéves terv sikeres teljesítése és a hét végi üdülőtelep, valamint a gyár környékének rendezése, csinosítása volt a feladat. A jelentkezők valamennyien, mintegy 160-an, eleget tettek vállalásuknak és hasznos munkát végeztek ezen a napon is. Valamennyien társadalmi munkában dolgoztak. Azok, akik a satupadnál és a gépeken tevékenykedtek, az aznanra járó munkabért felajánlották a hét végi üdülő felszerelési tárgyainak megvásárlására. Mások az üdülő területét parkosították, és a gyár előtti területet szépítették, rendezték. A résztvevők aktívan, nagy - lelkesedéssel dolgoztak, mert tUíÜák azt, hogy az, üdülőtelep mielőbbi megnyitása saját pihenésüket fogja szolgálni. A Láng üdülőterületén felállított négy faház ideális lehetőséget biztosít majd a munkában elfáradt. dolgozók és családtagjaik pihenéséhez. Oszlánczi János Láng Gépgyár, Dombóvár Két szekszárdi üzlet Fontosak-e a határidők? A címnek irt kérdés határozottan szónoki. Fontosak, persze. Ha vannak. Az QFOTERT-bolt átépítésének a befejezése ugyanis semmiféle határidőhöz nem kötődik. „Az új üzlethelyiség átadása kora tavasszal, legkésőbb április elsejére várható” — írtuk jóhiszeműen múlt év szeptember 20-án. Tegnap meglátogattuk a boltot. Elektromos vezetékek ágaskodtak a vakolt falakból. Mun. kasnak, folyó munkának nyomával sem találkoztunk. A portálon keresztül kényelmesen besétálhat bárki. Egy-két kábel, amivel találkozhat. Úgy látszik nem sürgős az építkezés. S most következzenek a nyilatkozatok. Szabó Imre, a Sza- kály Testvérek Építőipari Szövetkezet elnöke, és Ratinland Ferenc főmérnök: — A Szakály Testvérek Szövetkezet mint generálvállalkozó, január 15-én átadta a munkaterületet az OFOTÉRT házilagos brigádjának. A központi fűtés szerelését, a beépített bútorok elhelyezését és a díszburkolat készítését az OFOTÉRT vállalta. (Mint szeptemberben írtuk, azért, hogy az átadási határidőt ezzel is közelebb, hozzák.) — A fűtésszerelők alaposan késtek. A munkaterületet nem tudták időben visszaadni az építőbrigádnak. Mindössze két hete végeztek. Azóta folynak a festési munkák. Két hét múlva viszont az építők is befejezik a festést. Ezután következik a beépített bútorok elhelyezése és a díszburkolat-készítés. — Az utolsó munkafolyamat a szerelvényezés és a festés javítása, körülbelül egy hetet, vesz igénybe. — Szerződés szerint az álmennyezet készítését az OFOTÉRT vállalta. Újabban már arról van szó, hogy ké. szítsék el a szövetkezet szakemberei. A főmérnök még nem tud erről véglegeset. — Nem értjük — mondták a szövetkezet vezetői befejezésül, — hogy az OFOTÉRT- nek miért nem sürgős a munka befejezése. Mi sem értjük. De a hétfő délelőtti néptelen munkahelyet sem. o Még Szabó Imre, az építőipari szövetkezet elnöke mesélte hogy először úgy volt, ők vállalják a Népművészeti és Háziipari KSZV új reprezentatív üzletének építési munkálatait. A tervek náluk voltak. Már akkor feltűnt, hogy a vasportál kilóg a falsíkból. A terv szerint. így’ készítettél; azután el a Festő és Lakáskarbantartó Szövetkezet dolgozói, mígnem jött a határozat. Tessék a portált kiszedni és úgy illeszteni vissza, hogy a falsíkban legyen. Most ezen dolgoznak. Mert dolgoznak folyamatosan. Mióta év végén elkezdődött a Garay-számyban, hosz- szas huzavona, pörösködés után az átépítés, egyetlen napig sem szünetelt, a munka. A festőket mindenesetre dicséret illeti. Piskor Imre, a szövetkezei elnöke: — Hangsúlyozni kívánom, hogy a terveket, melyek szerint a portálok beépítését a falsíkból kilógva végeztük, Szekszárd város tanácsa hagyta jóvá. Majd határozatot ho_ zott. miszerint a már behelyezett portálokat szedjük ki, és a tanács költségén (!) helyezzük a falsíkba. — Mivé) ez nekünk többlet- költséget nem jelent, úgy látszik csak bosszúság ért. Valóságban viszont e többletmun■ kák miatt nem tudtunk eleget tenni a szerződésben vállalt kötelezettségünknek. Eredetileg április egyre ígértük az átadást, s a bolt megnyitását a Népművészeti és Háziipari KSZV április 4-re. Most módosultak a határidők. E hó 20-án fejezzük be a munkát, nyitás pedig május 1-én lesz. KÁDÁR PÉTER KI fogja meg? Mondjuk épp elégszer, hogy nálunk épp az a jó, hogy senkinek sem kell betegre dolgoznia magát, tempós, kényelmes, egyenletes munkávol is lehet eredményeket elérni. Nem tudom miért, de ilyenkor mindig a szekszárdi Bőrdíszmű egyik munkásnője jut eszembe, aki nem panaszképpen, hanem csak „úgy" elmondta, hogy azt is meggondolják mikor menjenek vécére, és hány cigarettát szívjanak el egy műszak alatt. Úgy kell dolgozniok ugyanis, hogy a teljesítményből fussa a brigád órabérére. Márpedig ha ötszáz forintot fizetnek száz táskáért, hát alaposan rá kell hajtani. Valahogy mindig ez jut eszembe, ha az emberhez szabott munkatempóról hallok, vagy olvasok. Természetesen a „hajtást" is lehet szeretni, sőt meg is lehet szokni, elvégre a jó munkában örömet is találhat az ember és amellett persze hasznos is. És hát igaz, ami igaz, minden brigádban, munkacsapatban van egy-két ember, altit húzni kell, aki helyett dolgozni kell, ha a többiek keresni akarnak. Ezek az emberek idővel vagy megszoknak, vagy megszöknek. Legfeljebb ha már végképp nem mennek vele semmire, hát a tedd ide, tedd oda munkát bízzák rá. Valakinek „kéz alá” is kell dolgozni. Nincs üzem, ahol ne lenne ilyen szaladj ide, fuss oda ember. Épp őt kiabálták elő nemrégen, mikor amolyan fogdmeg munka akadt Történt az eset oly módon, hogy a két jószomszéd vállalat közül az egyik — mint már sokszor — kisegítette a másikat. Talán ötven méterre vannak egymástól, vezetők, dolgozók igen jó barátságban élnek, így aztán ha valami sürgős segítségre van szükség, átszaladnak, illetőleg áttelefonálnak a szomszédba, hol egy zsák cementért, hol bitumenért, ezért, azért. Most éppen néhány alkatrész kellett. az igazgató óttelefonáK. Alkatrész volt. Ládába rakták, aztán autóba, az autóba a sofőr mellé beszállt az igazgató is. A ládát átszállították. A sofőr kibújt a kormány mellől, a ládát óvatosan kiemelte, majd a földre helyezte. Közben a két igazgató szívélyesen üdvözölte egymást. A nagy örömre pillanatokon belül (mintha a föld alól bújtak volna elő) ott termett néhány vezető beosztású dolgozó is. Mindenki mindenkit szívélyesen üdvözölt. A láda eközben a lábuknál szerénykedett. Majdhogynem útban volt. Ezt rögtön észre is vette valaki és indítványozta, hogy az alkatrészt a ládából valaki rakja ki. És ókkor alig észrevehető rövid ideig kínos csend támadt. Ki legyen az a valaki? És szinte látni lehetett, ahogy lopva mindenki körbepillant. A művezető, a főművezető, az osztályvezető, az igazgatók. Nem, szó sem lehet róla. Már uram bocsa', hogy nézne ki például az igazgató, amint guggoló helyzetben lehajtott fejjel, hátraugró hátsórésszel csak rakná, rakná. Nevetséges. Végül az egyik embernek -mentő ötlete támadt: hívjuk ide a Janit. Mindenki egyhangúan helyeselt, s Jani (mintha csak a földből bújt volna elő) a következő pillanatban olt termett.- És-rakta, rakta, rakta. Olyan magától értetődő módon, mint aki világéletében nem csinált mást, mint alkatrészki- és berakást. Igaz, persze hogy igaz, hogy nem az igazgató, meg a különböző beosztásban lévő vezetők dolga a kétkezi manuális munkát elvégezni. Munkájuk más természetű és — kétségkívül — szakmai hozzáértést, valamint nem csekély felelősséget igényel. Csak hát spéciéi ebben az esetben úgy vélték, hogy ez a munka nem smakkol. Talán meg is csinálták volna, ha nem álldogálnak egy kupacban any- nyion. S ráadásul mindenki tisztes beosztásban. Mert azért egyenként mindenki tisztában van azzal, hogy a munka becsület és dicsőség dolga, és a munka nemesít. Mégis kímélték magukat. A kezüket az olajtól, a derekukat a ficamtól, a tekintélyüket attól, hogy netán valaki Hágában kuncog, vagy hallótávolságon kívül megjegyzi: nini, az igazgató elvtárs hajladozik. V. M. Elkészült az első „idei” tégla Később kezdték a gyártást — Túlteljesítették a tervet — Begyújtották a kemencéket Március első napjaiban, a több hónapig tartó nagyjavítás, Karbantartási munka után a megye valamennyi téglagyárában megkezdték a nyers tégla gyártását. Az amúgy is próbaüzemnek tervezett indulás sajnos nem járt sikerrel. A gyártott nyers téglák jó része, mintegy 350 ezer darab elfagyott. S bár a gépek jól vizsgáztak, le kellett állni a termeléssel. Újra csak a hónap közepe után, március 16. és 20-a között indultak meg a gépek. Ékkor is az időjárás, a hajnalonként lehűlő levegő hőmérséklete szabta meg, hogy melyik gyár mikor kezdhet. Például Pakson, ahol a közeli Duna vize felmelegítette a levegőt, már 16-án megindíthatták a sajtológépet, míg Szek- szárdon 19-ón, a dombóvári Il-es téglagyárban csak 20-án indulhatott meg a termelés. Tamásában a melegre forduló időjárás ellenére is csupán március 24. óta működnek folyamatosan a gépek. Itt azonban a vUlamosenergla-ellátás kimaradása tette eleinte lehetetlenné a munkát, Ettől függetlenül a téglagyárakban jól dolgoztak az első hetekben. A tervet, amelynek készítésénél március 15—i indulással szántóitok. a nehézségek ellenére is túlteljesítették. A megyei téglagyárakban márciusra beütemezett 4,2 millió helyett 4 millió 350 ezer nyers téglát készítettek. Ez a korábbi éveknél kedvezőbb munkaerő- helyzetnek köszönhető, valamint annak, hogy ésszerű munkaszervezéssel — az égé-; téssel foglalkozók is a nyers ’> téglát készítettek, másfél műszakon át dolgoztak a gépek. Március utolsó, április első napjaiban valamennyi téglagyárban begyújtották a kemencéket. Pakson április 2-án, Mázán 3-án, a dombóvári Il-es téglagyárban 5-én, a csatári üzemben pedig tegnap szedték lel a kemencékből az első kiégetett téglát. A Baranya— Tolna megyei Téglaipari Vállalat központjában dr. Fenyőházi Ernő, gazdasági igazgató- helyettes elmondta, hogy a héten már valamennyi Tolna megyei téglagyárban lesz idén gyártott tégla,
