Tolna Megyei Népújság, 1973. április (23. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-07 / 81. szám

Tavaszi javaslatok télre Ülésezett a Tamási járási Népi Ellenőrzési Bizottság Április 7. Egészségügyi világnap Ebben az évben ünnepli fennállásának 25. évfordulóját az ENSZ Egészségügyi Világszervezete, a World Healt Organisation, közismertebb nevén a WHO. A szervezet, negyedszázados működésének minden évében április 7-ét ajánlotta az egészségügyi világnap megrendezésére. Legyen szabad emlékeztetnünk csak a hetvenes évek egész­ségügyi világnapjainak témáira ezen a helyen; 1970- ben a rákbetegség elleni küzdelem szerepelt a WHO programjában, az azóta már közszájon forgó jelszóval „A rend­szeres rákszűrés életet ment!" 1971- ben, az inzulin fölfedezésének 50. évfordulója alkalmá­ból a WHO egész évre szólóan a cukorbetegségre fordította a figyelmet. Az elmúlt évben pedig a szív- és keringési betegségek prob­lémája került az 1972-es év tudományos és egészségnevelő munkájának napirendiére. 1973-ban, a WHÖ negyedszázados születésnapján kezdődő egészségügyi világnap jelszava úgyszólván minden eddiginél nagyobb és bonyolultabb téma szolgálatát vállalja: „Az egészség otthon, a családban kezdődik". Ha arra gondolunk, hogy a családi környezet, az otthon lég­köre alapvetően határozza meg újszülött kortól kezdve a csecse­mő, majd a gyermek, az ifjú egészséges fejlődését, akkor értjük meg igazán az 1973-as év tudományos kutató- és egészségnevelő programjának rendkívüli jelentőségét Hasonlóképpen azt is, hogy a WHO tagországainak számára milyen lényeges tenni­valóban kíván segítséget nyújtani azzal a figyelemfelkeltéssel, mely az egészségügyi felvilágosítás, az egészségnevelés fontos­ságára kívánja összpontosítani az ember védelmére biztosítható erőket. A jubileumi év világnapjának programja, mint említettük, egész esztendőre szól, elsősorban a csecsemők, gyermekek egész­ségvédelmét óhajtja szolgálni, sokat utalva az anya, a család szerepére, a felnőtt nemzedékek példamutatására. Gondolkodó ember számára aligha titok, hogy az éves programnak ajánlott téma szociológiai hátterének felderítése mit jelent az egyes tag­országoknak. Hiszen az a tény, hogy a Magyar Népköztársaság­ban az állam, a társadalom sok anyagi, erkölcsi erőfeszítés árán segít abban az alapvető fontosságú dologban, hogy egészséges családok alakuljanak ki, nem vesz el a feladat nagyságából azokban a tagországokban, ahol az állam, a társadalom nem a szocializmus eszméinek érvényesítésével közelít a társadalom, az állam legkisebb sejtje, a családok felé. A mi dolgunk és a WHO tagországai közül a testvéri, szocialista államoknak a dolga a könnyebb. Valóban, a szocialista építés égöve alatt adottak azok a társadalmi lehetőségek, melyek a családi otthont az egészséges élet bástyájává képesek avatni. Az Egészségügyi Világszervezet felhívása az idei egészség- ügyi világnap megünneplésére tehát ezúttal sem merül ki úgy­nevezett külsőségekben. A WHO a kutatásnak, az egészség- nevelési munkának olyan tarta'mat ajánlott 1973. április 7-tel, mely egész évre szólóan céltudatos tevékenységet kíván. Meg kell tanulnunk, sőt társadalmi adottságaink mellett kötelező meg­tanulnunk, hogy az egészség a családban kezdődik, meg kell tanulnunk továbbá azt is, hogy amilyen a családok egészsége, olyan az országé is! — óa — Tegnap — pénteken — dél­előtt ülést tartott a Tamási já_ rási Népi Ellenőrzési Bizott­ság. Ez alkalommal a NEBaz építési munkahelyek anyag­tárolási helyzetéről, a kereske­delmi munka termelékenységé­re ható tényezőkről, a tamási nagyközségi ravatalozó egves műszaki problémáiról, továb­bá a lakosság tüzelőolaj­ellátásának eredményeiről és feladatairól tanácskozott. A tüzelőolaj-ellátás vizsgá­lata során huszonkét népi el­lenőr Tamásiban, Nagykónyi- ban, Értényben, Koppányszán- tón, Gyönkön, Nagyszokoly- ban, Simontornyán, Ozorán, Regölyben és Tolnanémediben kereste fel az ÁFOR-kirendelt_ séget, az ÁFÉSZ-szolgálatot, az ÁFÉSZ-telepet, a benzinkutat. Ugyanezekben a helységekben felmérte az ÁFOR és a viszont, eladók tárolókapacitását, és — erős közelítéssel — meg­állapította a lakosság által használt olajkályhák számát. Ez utóbbi kereken ötezerre te­hető. A népi ellenőrzés több mint másfél száz fogyasztótól gyűjtött adatok alapján számi, tóttá ki, hogy ezen a terüle­ten évenként 594 liter az egy kályhára jutó olajfogyasztás. Pontosabban: ennyi volt az idei enyhe télen. A tamási járásban jelenleg körülbelül a családok harmada rendelkezik olajkályhával. E modern fűtőberendezés sok előnyének ismerete alapján reá­lisan lehet az olajkályhák to­vábbi elterjedésével számolni. Dicséretes, hogy a népi el­lenőrzés már most, a hűvös, kora tavaszi áprilisban java­solta azokat az intézkedéseket, amelyek a hideg tél tüzelő­olaj-ellátási gondjainak meg. szüntetésére hivatottak. A for­galmazó szervek — ÁFOR, ÁFÉSZ — tárolókapacitása már most kicsiny: egy olaj­kályhára számítva mindössze 45 liter. Némileg csökkenti e probléma súlyát, hogy a lakos­sági tárolókapacitás átlagosan 203 liter kályhánként; tehát az egész évi szükséglet egyhar- madát a családok otthon tud- •ják tárolni. A megkérdezettek 88 száza­léka saját maga gondoskodik az olaj hazaszállításáról; 18 százalékuk nem saját falujá­ból szerzi be a tüzelőt. Az olaj­kimérőhelyet a megkérdezet­tek 47 százaléka tartja távoli­nak, a nyitva tartási idővel 26 százalék elégedetlen, az ellá­tással pedig 46 százalék. Rossz ellátás főként a kis települé­seken tapasztalható; Tamási­ban, Gyönkön és Simontor­nyán a lakosság 85 százaléka elégedett az ellátással. Azokban a falvakban, ahol az átvevőegység tárolókapaci­tása 10 000 liter alatt van, gya­kori a vita az egység és az ÁFOR között. A nézeteltérés abból ered, hogy az ÁFOR csak akkor hajlandó szállíta­ni, ha a tartálykocsi egész szállítmányát kiürítheti Ér­tény és Koppányszántó —pél. dául — csak akkor juthat olajhoz, amikor mindkét köz­ségben kiürült a tartály.» A tamási, a gyönki és a Si­mon tornyai ÁFÉSZ hordós té­telben szállít gázolajat — azok­nak, akik cserehordót tudnak adni, s azoknak, akik hajlan­dók hordót bérelni. A bérleti díj havi 10—20 forint. A köl­Népújság 5 1973. április 7. csönzésl gyakorlatban bizonyá­ra egyedülálló, hogy a bérleti díjon kívül a fogyasztónak le­tétbe kell helyeznie a hordó árát, 650—700 forintot. Számos kölcsönzőbolt ennél lényege, sen nagyobb értéket szem­rebbenés nélkül kiad — csu­pán személyi igazolványra. Ismeretes — és helyes —, hogy az ÁFOR-lerakatok törzs­készletének 10 000 literre csökkentése után a készletből csak a lakossági igények elé­gíthetők ki. Sajnos, Nagyszo- kolyban időnként előfordult, hogy választani kellett: vagy kenyeret esznek, vagy meleg­szenek a helybeliek... Azért történt ez, mivel a lakosság számára épített 10 000 literes tartályból látják el az ÁFÉSZ sütőüzemét is. A visszásság megszüntetése a sütőüzem gazdájának, az iregszemcsei ÁFÉSZ-nak a dolga. Varázspálcával nem lehet a tüzelőolaj-ellátás gondjait el­tüntetni, — de sok ember kö­zös akaratával, leleményessé­gével igen. A simontornyai ÁFOR körzetében — például — széles körben propagálják, hogy a tüzelőanyag-utalványt olajra is be lehet váltani. Né­mi kedvezménnyel, — vélik a népi ellenőrök —, serkente­ni lehetne a lakosságot arra, hogy a nyári idényben sze­rezze be fűtőolaját, amint be­szerezte korábban szenét, fáját A társadalmi tulajdon vé­delme érdekében figyelmeztet­tek a népi ellenőrök arra, hogy a háztartási tüzelőolaj színezése időnként elmarad, — és ez visszaélések forrása le­het. Olykor a szinezékminő- ség nem megfelelő, a sűrű festék leülepedik a tároló, az edény aljára. A telefonon leadott meg­rendeléseket bevált szokás írásban megismételni, írásban visszaigazolni. Ha másként tör­ténik, könnyen támad nézet- eltérés megrendelő és szállító között, — amint támadt is többnyire a tamási ÁFÉSZ körzetében. Bosszantó, hogy a folyamatos ügyvitelt olykor afféle bagatell dolgok hátrál­tatják, mint az írógép hiánya a tamási és a simontornyai ÁFOR-lerakatnál. Fentebb már említettük az üzemanyagos hordók kérdését A népi ellenőrzés rámutatott, hogy ennek megoldásával csak az ÁFOR és az ÁFÉSZ-ek re­mélt megegyezése kecsegtet. Tény ugyan, hogy annak is, ennek is fejlesztési, beruházá­si problémái vannak, mégsem volna helyeselhető az a „meg­oldás”, amelynek jegyében sem a nagyban értékesítő vál­lalat, sem a közvetítő keres­kedelem nem gondoskodik hordókról. A tamási járási NEB — egyebek között — az ÁFOR kaposvári tájegységének ja­vasolta, hogy az erre az esz­tendőre előirányzott két tar­tálykocsit a fűtési idény kez­detére szerezze be. Kívánatos­nak tartotta a tamási ÁFOR- telep fejlesztési lehetőségének újabb felülvizsgálatát, mivel a Közúti Gépellátó Vállalat új telephelye mellett az előbbi­nek fejlesztése megoldhatat­lannak tűnik. A simontornyai fogyasztók érdekében javasolta a NEB, hogy az ÁFOR-telso a jelen­legi legalább 200 liter helyett 50 literes tételben is szolgáljon ki fűtőolajat, mivel a lakos­ság 90 százaléka ennek meg­felelő méretű kannákkal ren­delkezik. Tamási, Gyönk, Simontornya és Pincehely nagyközségi kö­zös tanácsok elnökeinek java­solta a népi ellenőrzés, hogy az ÁFOR-kirendeltségektől és az ÁFÉSZ-ektől kérjenek tes­tület előtti részletes tájékozta­tást a lakossági tüzelőolaj­ellátás helyzetéről. A NEB álláspontja szerint célszerű volna, ha a hatóságok a jövő­ben nem engedélyeznék 10 000 liternél kisebb tartályok épí­tését. B. Z. Gratulál, aztán otthonosan he­lyet foglal, ö volt a Bőr- és Szőrmefeldolgozó hőskorában az igazgató. Most nyugdíjas, de tanácsadóként lejár Budapest­ről. Ki gondolta volna akkor, 1958-ban, hogy ilyen nagyra nő ez a vállalat? — Emlékszik, Pali bácsi? Ott voltunk egy szűk szobá­ban, ahol most a vas-műszaki bolt. öten vagy hatan kezd­tük? Bizony, nem többen. A Pekli néni nyugdíjba ment, Bóbis Feri bácsi, aki a veze­tőnk volt, megbetegedett. Szo­ciális otthonban van. Aztán ki volt még? Angyal Mária, meg.» Nem tart soká a fölsorolás. Kicsike volt az alapító tagok névsora, aztán ki tudná pél­dául azt megmondani, hogy hova lettek azok a lábbal hajt­ható varrógépek, amelyeken az alapítók tanulták a szak­mát? — Az úttörő években évi egymilliót termelt az üzem. ma 140 milliót. — Tetszik tudni, én nagyon kétségbe voltam esve annak idején, amikor megindult ez az üzem. Apám is bőrös, a bá­tyám is. Az urammal együtt a bőrgyárban dolgoznak. Mun­kalehetőségben nem nagyon lehetett itt Simontornyán vá­logatni, s amikor eldőlt, hogy én is folytatom a családi ha­gyományt, úgy képzeltem, hogy hatalmas tehénbőröket keŰ majd húzkodnom. Nevetnek. Milyen jóízűen tudnak nevetni, akiket közös emlékek fűznek össze! Csehné sokáig dolgozott be­tanított munkásként. 1966-ban tizenkettedmagával tett vizs­gát, a munka mellett elvégzett szakmunkásképző tanfolyam vizsgabiztosai előtt. Ma alig van betanított munkás. Kez­detben meg csak az volt. — „Tanulóvezető” volt itt mindenki, de az alapító mun­kásállományból már csak én vagyok. Cseh Lászlónénak ez a har­madik kitüntetése. Egy évvel a szakmunkásvizsga után, 1967-ben kapta meg a Kiváló dolgozó jelvényt, majd 1970- ben a Könnyűipar kiváló dol­gozója kitüntetést. Néhány napja a Munka Érdemrendet. A család? Nincs féltékeny­kedés? — Azt mondja a férjem, mindegy ki hozza a családba a több anyagi és erkölcsi el­ismerést. Az a fontos, hogy valaki hozza. A kormánykitüntetés, amit most kapott hazánk felszaba­dulásának 28. évfordulóján, reggel kézről kézre járt az ex­portüzemben. Én nem szeretem a préme­ket, de azt gyanítom, ha ide­kerülnék Cseh Lászlóné keze alá, rövidesen én is beleszeret­nék minden munkadarabba. Úgy vallotta, hogy iszonyodott a szőrmétől, s úgy kezdett a szakmában, hogy hatalmas bő­rökkel kell rrajd megbirkóz­nia. Most meg olyan vigyázó gyöngédséggel teregeti elém az incifinci darabokból mes­terien összeállított perzsa-, hör­csög-, pézsma- és gidaszőrmé- ket, mintha már a pólyában ezzel a mesterséggel jegyezte volna el magát. Hát ez az! Mindenkit valami más tesz ékesszólóvá. Cseh Lászlónét például az, hogy az 1958-ban kényszerűségből választott munka szakmájává, hivatásá­vá lett. Tisztelet érte az em­bernek. aki a munkahelyével együtt nőtt fel... — ti — Aki együtt nőtt fel az üzemmel 1973. április 5, Vince napja, ha nem is különleges világ­napnak, de emlékezetesen szép munkanapnak felel meg a Si­montornyai Bőr- és Szőrme­feldolgozó Vállalat exportmű­helyének történetében. Úgy kezdődött minden, mint más­kor és mégis nagyon eltérően a megszokottól, mert az üzem­rész dolgozói kezdés előtt gra­tulációkkal ünnepelték műve­zetőjüket, Cseh Lászlónét, aki 3-án a Parlamentben vette át államelnökünk kezéből a Mun­ka Érdemrend bronz fokoza­tát. Mosolygó arcok fogadnak a művezetői rezidenciában. Csehné? Nem, dehogy ment el éppen most jutalomszabad­ságra. Rögvest jön, csak a raktárba ment az egy hónap­ra elegendő pengeadagért örülnek, persze, hogy nagyon örülnek, mert úgy tudják, hogy a vállalat nő dolgozói között az első, aki kormánykitünte­tést kapott az ő művezetőjük, aki a szó legszorosabb értel­mében együtt nőtt, nevelke­dett betanított munkásból szakmunkássá, majd csoport- és végül művezetővé az üzem­mel. Nagy dolog ám ez! Tu­dom, hogy az, mégis szívbéli gyönyörűséggel hallgatom, mert a kitanításban büszke­ség van, tisztelettől áthatott szeretet, pedig úgy mondják, ahol sok lány és asszony dol­gozik együtt, ott nehéz meg­teremteni a lelkek közép-euró­pai egyensúlyát. Mindig akad valami tüske, amitől aztán a levegő is szúrós lesz. Úgy lát­szik, itt, ha támad is hétköz­napi elrendeznivaló, időben el­igazítják. Két ezüstkoszorús szocialista brigád is van az exportműhelyben és az egyik­nek éppen Csehné a lelke. — Pletykáltunk, amíg nem volt itt — mondtam neki, ami­kor előkerült. Persze, hogy nem hitte el, miután körbejár- talta derűs pillantását a mun­katársain. Hogy boldog-e? Igen. na­gyon boldog. Most járt elő­ször a Parlamentben és gyö­nyörű volt az ünnepség. Hála istennek bekísérhette a férje, de még így is szorongott. Tud­ja csuda miért. Talán mert az ember ott kénytelen végig­gondolni, hogy nem több, nem kevesebb, mint munkás? Igaz, az ő legfőbb képviseletének munkahelye az Országház, no de mégis! — Sajnálom, hogy a fiamat nem vittük föl. Tizenegy éves és olyan büszke, hogy majd kibújik a bőréből. Micsoda él­mény lett volna neki! Magunkra maradunk közben. Kint zakatolnak a villany- varrógépek, serény és értő ke­zek szabják, varrják a drága prémeket. Arról nevezetes az exportüzem, hogy jól szerve­zett a munkája és termelési tervét nemcsak teljesíti, a ter­vet rendszerint meghaladja, ami innen kikerül. — Ma hosszú műszakunk lesz, mert hétfőn áramszünet volt és kiesett egy napunk. Muszáj behozni, mert jó, na­gyon jó volt otthon elvégezni mindent a szabad szombattal együtt három nap alatt de jó lesz azt is pótolni, ami csak túlórázással pótolható a borí­tékokban. Idős férfi toppan közénk.

Next

/
Thumbnails
Contents