Tolna Megyei Népújság, 1973. április (23. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-07 / 81. szám
Tavaszi javaslatok télre Ülésezett a Tamási járási Népi Ellenőrzési Bizottság Április 7. Egészségügyi világnap Ebben az évben ünnepli fennállásának 25. évfordulóját az ENSZ Egészségügyi Világszervezete, a World Healt Organisation, közismertebb nevén a WHO. A szervezet, negyedszázados működésének minden évében április 7-ét ajánlotta az egészségügyi világnap megrendezésére. Legyen szabad emlékeztetnünk csak a hetvenes évek egészségügyi világnapjainak témáira ezen a helyen; 1970- ben a rákbetegség elleni küzdelem szerepelt a WHO programjában, az azóta már közszájon forgó jelszóval „A rendszeres rákszűrés életet ment!" 1971- ben, az inzulin fölfedezésének 50. évfordulója alkalmából a WHO egész évre szólóan a cukorbetegségre fordította a figyelmet. Az elmúlt évben pedig a szív- és keringési betegségek problémája került az 1972-es év tudományos és egészségnevelő munkájának napirendiére. 1973-ban, a WHÖ negyedszázados születésnapján kezdődő egészségügyi világnap jelszava úgyszólván minden eddiginél nagyobb és bonyolultabb téma szolgálatát vállalja: „Az egészség otthon, a családban kezdődik". Ha arra gondolunk, hogy a családi környezet, az otthon légköre alapvetően határozza meg újszülött kortól kezdve a csecsemő, majd a gyermek, az ifjú egészséges fejlődését, akkor értjük meg igazán az 1973-as év tudományos kutató- és egészségnevelő programjának rendkívüli jelentőségét Hasonlóképpen azt is, hogy a WHO tagországainak számára milyen lényeges tennivalóban kíván segítséget nyújtani azzal a figyelemfelkeltéssel, mely az egészségügyi felvilágosítás, az egészségnevelés fontosságára kívánja összpontosítani az ember védelmére biztosítható erőket. A jubileumi év világnapjának programja, mint említettük, egész esztendőre szól, elsősorban a csecsemők, gyermekek egészségvédelmét óhajtja szolgálni, sokat utalva az anya, a család szerepére, a felnőtt nemzedékek példamutatására. Gondolkodó ember számára aligha titok, hogy az éves programnak ajánlott téma szociológiai hátterének felderítése mit jelent az egyes tagországoknak. Hiszen az a tény, hogy a Magyar Népköztársaságban az állam, a társadalom sok anyagi, erkölcsi erőfeszítés árán segít abban az alapvető fontosságú dologban, hogy egészséges családok alakuljanak ki, nem vesz el a feladat nagyságából azokban a tagországokban, ahol az állam, a társadalom nem a szocializmus eszméinek érvényesítésével közelít a társadalom, az állam legkisebb sejtje, a családok felé. A mi dolgunk és a WHO tagországai közül a testvéri, szocialista államoknak a dolga a könnyebb. Valóban, a szocialista építés égöve alatt adottak azok a társadalmi lehetőségek, melyek a családi otthont az egészséges élet bástyájává képesek avatni. Az Egészségügyi Világszervezet felhívása az idei egészség- ügyi világnap megünneplésére tehát ezúttal sem merül ki úgynevezett külsőségekben. A WHO a kutatásnak, az egészség- nevelési munkának olyan tarta'mat ajánlott 1973. április 7-tel, mely egész évre szólóan céltudatos tevékenységet kíván. Meg kell tanulnunk, sőt társadalmi adottságaink mellett kötelező megtanulnunk, hogy az egészség a családban kezdődik, meg kell tanulnunk továbbá azt is, hogy amilyen a családok egészsége, olyan az országé is! — óa — Tegnap — pénteken — délelőtt ülést tartott a Tamási já_ rási Népi Ellenőrzési Bizottság. Ez alkalommal a NEBaz építési munkahelyek anyagtárolási helyzetéről, a kereskedelmi munka termelékenységére ható tényezőkről, a tamási nagyközségi ravatalozó egves műszaki problémáiról, továbbá a lakosság tüzelőolajellátásának eredményeiről és feladatairól tanácskozott. A tüzelőolaj-ellátás vizsgálata során huszonkét népi ellenőr Tamásiban, Nagykónyi- ban, Értényben, Koppányszán- tón, Gyönkön, Nagyszokoly- ban, Simontornyán, Ozorán, Regölyben és Tolnanémediben kereste fel az ÁFOR-kirendelt_ séget, az ÁFÉSZ-szolgálatot, az ÁFÉSZ-telepet, a benzinkutat. Ugyanezekben a helységekben felmérte az ÁFOR és a viszont, eladók tárolókapacitását, és — erős közelítéssel — megállapította a lakosság által használt olajkályhák számát. Ez utóbbi kereken ötezerre tehető. A népi ellenőrzés több mint másfél száz fogyasztótól gyűjtött adatok alapján számi, tóttá ki, hogy ezen a területen évenként 594 liter az egy kályhára jutó olajfogyasztás. Pontosabban: ennyi volt az idei enyhe télen. A tamási járásban jelenleg körülbelül a családok harmada rendelkezik olajkályhával. E modern fűtőberendezés sok előnyének ismerete alapján reálisan lehet az olajkályhák további elterjedésével számolni. Dicséretes, hogy a népi ellenőrzés már most, a hűvös, kora tavaszi áprilisban javasolta azokat az intézkedéseket, amelyek a hideg tél tüzelőolaj-ellátási gondjainak meg. szüntetésére hivatottak. A forgalmazó szervek — ÁFOR, ÁFÉSZ — tárolókapacitása már most kicsiny: egy olajkályhára számítva mindössze 45 liter. Némileg csökkenti e probléma súlyát, hogy a lakossági tárolókapacitás átlagosan 203 liter kályhánként; tehát az egész évi szükséglet egyhar- madát a családok otthon tud- •ják tárolni. A megkérdezettek 88 százaléka saját maga gondoskodik az olaj hazaszállításáról; 18 százalékuk nem saját falujából szerzi be a tüzelőt. Az olajkimérőhelyet a megkérdezettek 47 százaléka tartja távolinak, a nyitva tartási idővel 26 százalék elégedetlen, az ellátással pedig 46 százalék. Rossz ellátás főként a kis településeken tapasztalható; Tamásiban, Gyönkön és Simontornyán a lakosság 85 százaléka elégedett az ellátással. Azokban a falvakban, ahol az átvevőegység tárolókapacitása 10 000 liter alatt van, gyakori a vita az egység és az ÁFOR között. A nézeteltérés abból ered, hogy az ÁFOR csak akkor hajlandó szállítani, ha a tartálykocsi egész szállítmányát kiürítheti Értény és Koppányszántó —pél. dául — csak akkor juthat olajhoz, amikor mindkét községben kiürült a tartály.» A tamási, a gyönki és a Simon tornyai ÁFÉSZ hordós tételben szállít gázolajat — azoknak, akik cserehordót tudnak adni, s azoknak, akik hajlandók hordót bérelni. A bérleti díj havi 10—20 forint. A kölNépújság 5 1973. április 7. csönzésl gyakorlatban bizonyára egyedülálló, hogy a bérleti díjon kívül a fogyasztónak letétbe kell helyeznie a hordó árát, 650—700 forintot. Számos kölcsönzőbolt ennél lényege, sen nagyobb értéket szemrebbenés nélkül kiad — csupán személyi igazolványra. Ismeretes — és helyes —, hogy az ÁFOR-lerakatok törzskészletének 10 000 literre csökkentése után a készletből csak a lakossági igények elégíthetők ki. Sajnos, Nagyszo- kolyban időnként előfordult, hogy választani kellett: vagy kenyeret esznek, vagy melegszenek a helybeliek... Azért történt ez, mivel a lakosság számára épített 10 000 literes tartályból látják el az ÁFÉSZ sütőüzemét is. A visszásság megszüntetése a sütőüzem gazdájának, az iregszemcsei ÁFÉSZ-nak a dolga. Varázspálcával nem lehet a tüzelőolaj-ellátás gondjait eltüntetni, — de sok ember közös akaratával, leleményességével igen. A simontornyai ÁFOR körzetében — például — széles körben propagálják, hogy a tüzelőanyag-utalványt olajra is be lehet váltani. Némi kedvezménnyel, — vélik a népi ellenőrök —, serkenteni lehetne a lakosságot arra, hogy a nyári idényben szerezze be fűtőolaját, amint beszerezte korábban szenét, fáját A társadalmi tulajdon védelme érdekében figyelmeztettek a népi ellenőrök arra, hogy a háztartási tüzelőolaj színezése időnként elmarad, — és ez visszaélések forrása lehet. Olykor a szinezékminő- ség nem megfelelő, a sűrű festék leülepedik a tároló, az edény aljára. A telefonon leadott megrendeléseket bevált szokás írásban megismételni, írásban visszaigazolni. Ha másként történik, könnyen támad nézet- eltérés megrendelő és szállító között, — amint támadt is többnyire a tamási ÁFÉSZ körzetében. Bosszantó, hogy a folyamatos ügyvitelt olykor afféle bagatell dolgok hátráltatják, mint az írógép hiánya a tamási és a simontornyai ÁFOR-lerakatnál. Fentebb már említettük az üzemanyagos hordók kérdését A népi ellenőrzés rámutatott, hogy ennek megoldásával csak az ÁFOR és az ÁFÉSZ-ek remélt megegyezése kecsegtet. Tény ugyan, hogy annak is, ennek is fejlesztési, beruházási problémái vannak, mégsem volna helyeselhető az a „megoldás”, amelynek jegyében sem a nagyban értékesítő vállalat, sem a közvetítő kereskedelem nem gondoskodik hordókról. A tamási járási NEB — egyebek között — az ÁFOR kaposvári tájegységének javasolta, hogy az erre az esztendőre előirányzott két tartálykocsit a fűtési idény kezdetére szerezze be. Kívánatosnak tartotta a tamási ÁFOR- telep fejlesztési lehetőségének újabb felülvizsgálatát, mivel a Közúti Gépellátó Vállalat új telephelye mellett az előbbinek fejlesztése megoldhatatlannak tűnik. A simontornyai fogyasztók érdekében javasolta a NEB, hogy az ÁFOR-telso a jelenlegi legalább 200 liter helyett 50 literes tételben is szolgáljon ki fűtőolajat, mivel a lakosság 90 százaléka ennek megfelelő méretű kannákkal rendelkezik. Tamási, Gyönk, Simontornya és Pincehely nagyközségi közös tanácsok elnökeinek javasolta a népi ellenőrzés, hogy az ÁFOR-kirendeltségektől és az ÁFÉSZ-ektől kérjenek testület előtti részletes tájékoztatást a lakossági tüzelőolajellátás helyzetéről. A NEB álláspontja szerint célszerű volna, ha a hatóságok a jövőben nem engedélyeznék 10 000 liternél kisebb tartályok építését. B. Z. Gratulál, aztán otthonosan helyet foglal, ö volt a Bőr- és Szőrmefeldolgozó hőskorában az igazgató. Most nyugdíjas, de tanácsadóként lejár Budapestről. Ki gondolta volna akkor, 1958-ban, hogy ilyen nagyra nő ez a vállalat? — Emlékszik, Pali bácsi? Ott voltunk egy szűk szobában, ahol most a vas-műszaki bolt. öten vagy hatan kezdtük? Bizony, nem többen. A Pekli néni nyugdíjba ment, Bóbis Feri bácsi, aki a vezetőnk volt, megbetegedett. Szociális otthonban van. Aztán ki volt még? Angyal Mária, meg.» Nem tart soká a fölsorolás. Kicsike volt az alapító tagok névsora, aztán ki tudná például azt megmondani, hogy hova lettek azok a lábbal hajtható varrógépek, amelyeken az alapítók tanulták a szakmát? — Az úttörő években évi egymilliót termelt az üzem. ma 140 milliót. — Tetszik tudni, én nagyon kétségbe voltam esve annak idején, amikor megindult ez az üzem. Apám is bőrös, a bátyám is. Az urammal együtt a bőrgyárban dolgoznak. Munkalehetőségben nem nagyon lehetett itt Simontornyán válogatni, s amikor eldőlt, hogy én is folytatom a családi hagyományt, úgy képzeltem, hogy hatalmas tehénbőröket keŰ majd húzkodnom. Nevetnek. Milyen jóízűen tudnak nevetni, akiket közös emlékek fűznek össze! Csehné sokáig dolgozott betanított munkásként. 1966-ban tizenkettedmagával tett vizsgát, a munka mellett elvégzett szakmunkásképző tanfolyam vizsgabiztosai előtt. Ma alig van betanított munkás. Kezdetben meg csak az volt. — „Tanulóvezető” volt itt mindenki, de az alapító munkásállományból már csak én vagyok. Cseh Lászlónénak ez a harmadik kitüntetése. Egy évvel a szakmunkásvizsga után, 1967-ben kapta meg a Kiváló dolgozó jelvényt, majd 1970- ben a Könnyűipar kiváló dolgozója kitüntetést. Néhány napja a Munka Érdemrendet. A család? Nincs féltékenykedés? — Azt mondja a férjem, mindegy ki hozza a családba a több anyagi és erkölcsi elismerést. Az a fontos, hogy valaki hozza. A kormánykitüntetés, amit most kapott hazánk felszabadulásának 28. évfordulóján, reggel kézről kézre járt az exportüzemben. Én nem szeretem a prémeket, de azt gyanítom, ha idekerülnék Cseh Lászlóné keze alá, rövidesen én is beleszeretnék minden munkadarabba. Úgy vallotta, hogy iszonyodott a szőrmétől, s úgy kezdett a szakmában, hogy hatalmas bőrökkel kell rrajd megbirkóznia. Most meg olyan vigyázó gyöngédséggel teregeti elém az incifinci darabokból mesterien összeállított perzsa-, hörcsög-, pézsma- és gidaszőrmé- ket, mintha már a pólyában ezzel a mesterséggel jegyezte volna el magát. Hát ez az! Mindenkit valami más tesz ékesszólóvá. Cseh Lászlónét például az, hogy az 1958-ban kényszerűségből választott munka szakmájává, hivatásává lett. Tisztelet érte az embernek. aki a munkahelyével együtt nőtt fel... — ti — Aki együtt nőtt fel az üzemmel 1973. április 5, Vince napja, ha nem is különleges világnapnak, de emlékezetesen szép munkanapnak felel meg a Simontornyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat exportműhelyének történetében. Úgy kezdődött minden, mint máskor és mégis nagyon eltérően a megszokottól, mert az üzemrész dolgozói kezdés előtt gratulációkkal ünnepelték művezetőjüket, Cseh Lászlónét, aki 3-án a Parlamentben vette át államelnökünk kezéből a Munka Érdemrend bronz fokozatát. Mosolygó arcok fogadnak a művezetői rezidenciában. Csehné? Nem, dehogy ment el éppen most jutalomszabadságra. Rögvest jön, csak a raktárba ment az egy hónapra elegendő pengeadagért örülnek, persze, hogy nagyon örülnek, mert úgy tudják, hogy a vállalat nő dolgozói között az első, aki kormánykitüntetést kapott az ő művezetőjük, aki a szó legszorosabb értelmében együtt nőtt, nevelkedett betanított munkásból szakmunkássá, majd csoport- és végül művezetővé az üzemmel. Nagy dolog ám ez! Tudom, hogy az, mégis szívbéli gyönyörűséggel hallgatom, mert a kitanításban büszkeség van, tisztelettől áthatott szeretet, pedig úgy mondják, ahol sok lány és asszony dolgozik együtt, ott nehéz megteremteni a lelkek közép-európai egyensúlyát. Mindig akad valami tüske, amitől aztán a levegő is szúrós lesz. Úgy látszik, itt, ha támad is hétköznapi elrendeznivaló, időben eligazítják. Két ezüstkoszorús szocialista brigád is van az exportműhelyben és az egyiknek éppen Csehné a lelke. — Pletykáltunk, amíg nem volt itt — mondtam neki, amikor előkerült. Persze, hogy nem hitte el, miután körbejár- talta derűs pillantását a munkatársain. Hogy boldog-e? Igen. nagyon boldog. Most járt először a Parlamentben és gyönyörű volt az ünnepség. Hála istennek bekísérhette a férje, de még így is szorongott. Tudja csuda miért. Talán mert az ember ott kénytelen végiggondolni, hogy nem több, nem kevesebb, mint munkás? Igaz, az ő legfőbb képviseletének munkahelye az Országház, no de mégis! — Sajnálom, hogy a fiamat nem vittük föl. Tizenegy éves és olyan büszke, hogy majd kibújik a bőréből. Micsoda élmény lett volna neki! Magunkra maradunk közben. Kint zakatolnak a villany- varrógépek, serény és értő kezek szabják, varrják a drága prémeket. Arról nevezetes az exportüzem, hogy jól szervezett a munkája és termelési tervét nemcsak teljesíti, a tervet rendszerint meghaladja, ami innen kikerül. — Ma hosszú műszakunk lesz, mert hétfőn áramszünet volt és kiesett egy napunk. Muszáj behozni, mert jó, nagyon jó volt otthon elvégezni mindent a szabad szombattal együtt három nap alatt de jó lesz azt is pótolni, ami csak túlórázással pótolható a borítékokban. Idős férfi toppan közénk.
