Tolna Megyei Népújság, 1973. április (23. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-06 / 80. szám
M anapság a szocializmus * 1 minden igaz híve egyet. ért i.nn, hogy létezik és hat a kispoigáriság, azonban okait tekintve már közel sincs nyen egységes felfogás. Az kétségtelen tény, hogy a marxista társadalomtudománynak még van adóssága az okok tisztázása, pontosítása tekintetében, de mégsem állunk ebben a kérdésben elméleti alapok és gyakorlati tapasztalatok nélkül. Tehát vannak biz.os kiindulópontok az e kérdésben fellelhető téves nézetek bírálatához. Nem kevés azoknak a száma, akik úgy vélekednek, hogy a kispoigáriság már Magyarországon megszűnőben volt, de az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése, az anyagi érdekeltség elvének alkalmazása, a növekvő anyagi jólét ismét felerősítette, mintegy újjászülte azt. Ez a felfogás csaknem minden realitást nélkülöz. Hazánkban a szocializmus építése során nem volt olyan időszak, amikor ne hatott volna a kispolgári gondolkodásmód és magatartás. A mezőgazdaság szocialista átszervezéséig igen jelentős kispolgári réteg létezett és éreztette hatását. Ezen túlmenően az eszmei-politikai torzulások, a jobb- és baloldali elhajlások sem nélkülözték a kispolgári eszmék jelenlétét. Más dolog illúziókat táplálni és megint más dolog a valóság realitásából kiindulni. Továbbmenve: a mezőgazdaság szocialista átszervezése, az MbEiw-P által folytatott követ, kezetes kétfrontos harc, gazdasági, politiKai társadalmi szem. pontból egyaránt óriási eredményeket hozott a szocializmus építésében, de nem eredményezte — hiszen nem Is eredményezhette — a kispoigáriság felszámolását 1962 és 1968 között sem. AzzaL például, hogy a parasztság a kollektív gazdálkodás útjára lépett, még tudatában nem vált szocialistává. Régi szokásai, beidegződései, gondolkodása csak hosszú idő után változik meg gyökeresen még akkor is, ha helyzetének felismerése, politikai tisztánlátása összehasonlíthatatlanul „szocialistább” mint egyénileg gazdálkodó korában volt. Az új gazdasági mechanizmus bevezetése pedig nem gyengítette társadalmunk szocialista jellegét, sőt erősítette Hatékonyabbá vált a tervszerű gazdálkodás, nőtt a termelőegységek önállósága és felelőssége, következetesebben érvényesül a szocialista elosztás elve, jelentősen megnövekedett a nép életszínvonala. Vagyis közvetlenül nem a kis- poigáriságot, hanem a szocialista gondolkodást és magatartást erősítette. Ez persze nem azt jelenti, hogy ahol nem következetes a vezetés, és közömbösek a dolgozók a szocialista célkitűzések iránt, ott közvetve nem nyújt lehetőséget a kispoigáriság érvényesülésére. De ez nem jellemző és nem általános. Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése együtt járt az anyagi érdekeltség elvének következetesebb érvényesítésével, ami az elosztás szocialista elvének egyenes következmé- nye. . A megtermelt anyagi javak elosztása a szocializmusban a végzett munka arányában történik. Aki' munkájával nagyobb arányban járul hozzá a népgazdaság növekedéséhez, aki tevékenységével nagyobb hasznára van a társadalomnak, az nagyobb arányban ré. szesedik az anyagiakból. És ha még azt is számba vészük, hogy szocialista hazánk gazdagodik, nem furcsának, hanem természetesnek tűnik a dolgozó egyének anyagi gyarapodása. Az emberek növekvő anyagi jóléte, a minél több gépesített háztartás, a sokasodó személygépkocsik, telkek és családi üdülővillák száma a szocializmus és nem a kispoigáriság erősödésének mutatói. Éppen az lenne furcsa és természetellenes, ha a szocializmust a szegénységgel, a kapitalizmust és a kispolgá- riságot a jóléttel párosítanánk. Mikor lehet az anyagi gyarapodást és a kispolgáriságot összekapcsolni? Akkor, ha a magas jövedelem, az anyagi jólét nem a jól végzett munka eredménye, hanem „ügyeskedés”, harácso- lás, csalás és más, nem munkával járó tevékenység útján valósul meg. Különben is, vannak olyan gépkocsival és villával rendelkező emberek, akik a szocializmus elkötelezettjei, aktív közéleti tevékenységet folytatnak, gondolkodásukkal, magatartásokkal a kispoigáriság ellen harcolnak. És élnek olyanok is közöttünk, akik mindezekkel nem rendelkeznek, de önzők, közömbösek a szocializmussal szemben, erkölcsi. ségük, gondolkodásuk és magatartásuk szemben áll a szocialista követelményekkel. Azaz a kispoigáriság egyfajta negatív viszonyulás, magatartás a szocializmussal szemben, ami nem egyenes velejárója a jó anyagi egzisztenciának. A kispoigáriság okainak vizsgálata tudományos mély. ségű elemzést igényel, ami még jórészt a filozófiai, a szociológiai, a pszichológiai és az etikai tudományok előtt álló feladat. Azonban az ilyen mélységű elemzés nélkül is adható megbízható válasz erre a kérdésre, a marxista alapelvek és a szocializmus társadalmi gyakorlata alapján. A kispolgári szemléletmód és magatartás egyik oka társadalmunk kapitalista közelmúltja. Bár a kispoigáriság anyagi alapját, gazdasági bázisát a szocializmus építése során fokozatosan felszámoltuk, de eszmei, tevékenységben IX — Nem mindenki ilyen. — Ez igaz. Olyanok is jönnek oda, akik ledicsérik a pla- zurt az ember képéről. Pedig nekünk nem az hiányzik, hogy dicsérjenek. Aki hízeleg, az gyanús, Bereczki szaki mindig ezt mondta. — Maga nagyon szeretheti azt az embert. — Hogyne szeretném. Még % saját anyámnak se jutottam az eszébe, amikor ő már ott volt nálam a beszélőn. — Azóta is érdeklődött maga iránt. Talán szamárság, hogy ezt elmondom, de valahogy megtudakolta a nevemet, a napokban levelet kaptam tőle. Akarja látni? Tessék, itt van. Kapelláró elkezdte olvasni a nehéz kézzel írt, a papíron kicsit fölfelé tartó sorokat. Az első bekezdés után elhomályosodtak szeme előtt a betűk, nem mert fölnézni, de aztán megemberelte magát, mert szerette volna eszébe vésni Bereczki kicsit kusza sorait. „Kérem, felügyelő úr, nehogy azt tessék gondolni, hogy az a fiú rongyember. Ha valaki ismaradványai a szokások, hagyományok életviteli beidegződések formájában tovább élnek. Arra már az előbbiek során utalás történt, hogy parasztságunk többsége alig egy évtizeddel ezelőtt még egyénileg gazdálkodott, kispolgári viszonyok között élt, és még ma is hordozója bizonyos kispolgári nézeteknek. Munkásosztályunk létszáma a fordulat éve óta nagymértékben megnövekedett. A növekmény elsősorban a parasztság, és a volt kisiparosok köréből tevődik ki. Ez az a csatorna amelyen keresztül a kispolgári ideológia maradványai behatoltak a munkásosztály soraiba is. Tehát a munkásosztály létszámbeli növekedése egyben ilyen jellegű felhígulással is együtt járt. Az értelmiség, az alkalmazotti réteg, gazdasági-társadalmi helyzetéből, az eszmék iránti fogékonyságából következően szintén hordozója a kispolgári gondolkodás maradványainak. Ilyen vonatkozásban tehát a kispoigáriság a múlt káros öröksége, eszmei, magatartásbeli maradványa. Mindezek mellett azt is számításba kell vennünk, hogy szocialista viszonyaink között is vannak lehetőségei a kispolgári mentalitásnak. A szocializmus egyik alapvető ellentmondása, hogy a társadalmi egyenlőség egyben társadalmi egyenlőtlenség is. Mivel a társadalmi egyenlőség alapja a végzett munka és még nem a szükségletek, ennek következménye a családok szűk-' ségletei kielégítésében meglévő különbségek. Hiszen ugyanazon ‘ jövedelem mellett a kisebb családok jobban, a nagyobb családok kevésbé jó anyagi lehetőségekkel bírnak, és ezt a különbséget a családi pótlék és más társadalmi juttatások nem egyenlítik ki. Még ide tartozik az is. hoav a hasonló munkakört betöltő meri, én elmondhátofn, hogy ismertem, mert az embert ugyebár a munkáján keresztül lehet megismerni leginkább. Nahát, a Kapelláró Peri többet ér már most, mint sok szakmunkás, pedig ami azt illeti, elég nehéz élete volt odahaza, a nevelőapja miatt, én nem is hinném, hogy az a gyerek még egyszer hazamegy. Tessék szíves lenni ezt jól felgondolni, hogy ez a gyerek annyi, de annyi pofont kapott már az életében, hát ő is adott egy párat, istenem, magának meg kell ezt érteni Petterson úr, úgyhogy én csak azt kérem, ha szigorúnak tetszik is lenni vele, de azért tartsa meg emberségében. amennyire tudja. Mi arra a gyerekre számítanánk, nem szeretnénk, ha elvadulna a kezünk alól, mert azért ha munkás valaki, azért még van lelke, amire vigyázni kell, higaye ezt el nekem, én nem a- levegőbe beszél ele, engem az élet iskolája tanított, tisztelettel...” — Van egy üveg söröm — szólt nagy soká’-i Petterson — igyuk meg együtt, jó? Kapelláró erre sem mondott semmit. Amikor pedig va- lahára fölnézett, olyan meszemberek képességei sem azonosak, de szükségleteik közel azonosak lehetnek. így a rosz- szabb képességűek még azonos vagy nagyobb szorgalom mellett is elmaradnak jövedelemben és szükségleteik kielégítésében a jobb képességűek mögött. Ez az ellentmondás tükröződhet a kispolgáriságban is. A kispoigáriság felerősödésének okai között szerepelnek az ideológiai nevelőmunkában, a szocialista tudatformálásban meglévő fogyatékosságok. Ma is igaz, hogy „az ideológiában nincs légüres tér”, hogy az emberek tudata spontán nem változik meg. Az emberek tudatának megnyeréséért a harcnak szüntelenül folynia kell, különösen napjainkban, amikor mindenfajta eszme eljut az emberhez, amikor a kapitalizmus és a szocializmus között elkeseredett ideológiai csata dúl. Ehhez kapcsolódik a kispol- gáriságnak egy másik oka, nevezetesen az állammonopolista kapitalizmus hatása, jelesül, az imperializmus fellazítási taktikája. A fellazítás nemcsak politikai jellegű, egyben ideológiai jellegű is. Elég, ha csak két téveszmét említünk: a kapitalizmus és a szocializmus közeledésének, konvergenciájának kérdését, és a „fogyasztói társadalom” elméletét. Az előbbi eltereli a figyelmet a szocializmusról és a kapitalizmus felé fordítja, „értelmetlenné” feszi a forradal- miságot, a szocializmus melletti elkötelezettséget. A másik a " fogyasztásra helyezi a hangsúlyt, táplálja az anyagiak hajszolását, eltereli a figyel- : met a termelésről, a munkáról. Tehát az imperializmus fel- lazítási taktikája erősíti a kis. polgári ideológia pozícióit. A kispolgári szemléletmód és magatartás okai sokfélék, például közéjük tartoznak a pszichológiai okok is. Itt csak szíré tévedt a tekintete, hogy azt a távolságot bejárni lehetetlen. — Ne értsen félre, én első naptól kezdve figyelem magát — mondta Petterson. — Megfigyeléseim, hogy úgy mondjam, teljes mértékben igazolták a Bereczki szaki levelében foglaltakat. Itt, az intézetben az ember sokszor megretten a különböző bűnesetek elkövetői láttán; hiszen ezek az őrizetesek kivétel nélkül fiatalkorúak, honnan hozták magukkal a bűnöző hajlamot? Kialakult gonosztevő karakterekkel találkozunk, akik — tudom, ezt így nem szabad kimondani nálunk — ha innét kikerülnek, ott folytatják, ahol korábban abbahagyták, a bűnözők sajátságos lélektanának sok vonatkozásban máig megmagyarázhatatlan belső törvényszerűségei szerint. Maga nem tartozik ezek közé Kapelláró. Ugye tudja ezt? — Én nem akarok leszámolni senkivel — felelte Kapelláró. — Ezt csak azért mondom, mert itt egyik-másik sráctól állandóan azt hallani, szabadulás után ez lesz meg az lesz, már itt kifőzik a tervet, hogyan intézik el, aki fel- tételezésük szerint ártott nekik. (Folytatjuk) a fentiekről ejtettünk szót, szerintünk a legfontosabbakról. A KISPOLGÁRISÁG ELLENI HARC FELADATAIRÓL Az MSZMP KB. 1972. nctej vemberi ülésén értékelte a X. pártkongresszuson hozott határozatok végrehajtásának helyzetét és állást foglalt a további tennivalókról. Az állásfoglalás aláhúzta az ideológiai helyzet javításának főbb tényezőit, és ezen belül a kispoigáriság elleni küzdelem fő feladatát is az alábbiak szerint: „Következetes és szívós harcot kell folytatni az individualizmus, az önzés, az anyagiasság, az emberi együttélés szabályait, erkölcsi normáinkat semmibe vevő, eredményeinket lebecsülő cinizmus megnyilvánulásai ellen. Hasonló hatékonysággal kell fellépni a munka szerinti bérezés szocialista elvével szemben álló egyenlősdi és a demagógia minden jelentkezése ellen.” Ezek a tennivalók sok irányú erőfeszítést igényelnek a párt, az állami és társadalmi szervektől, a párttagoktól és pár- tonkívüliektől, mindenkitől,' akinek szívügye a szocializmus teljes megvalósítása hazánkban. Milyen módszerekkel és milyen területeken lehet illetve kell hatni a kispolgári szemléletmódra és magatartásra? Vannak olyan kispolgári je-’ lenségek, melyekkel sggmben az eszmei-politikai, erkölcsi ráhatás nem hatékony. Azok az emberek, akik az anyagiasság területén odáig jutottak, hogy nem rettennek vissza a csalástól, a munka nélkül szerzett jövedelemtől, a közösségi tulajdon saját célokra való „gyümölcsöztetésé- től” stb., nem fognak változtatni magatartásukon a világa nézeti-eTkölcsi meggyőzés hatására. Itt adminisztratív eszközök alkalmazása a legcélravezetőbb. Az esetek nagy többségében nem ilyen kispolgári megnyilvánulásokkal állunk szemben, hanem olyanokkal, melyek állami törvényekbe jogi szabályokba nem ütköznek, „csak” erkölcsileg károsak. Ebben a vonatkozásban az ideológiai nevelőmunkának, a szocialista tudatformálásnak van döntő szerepe. A világnézeti-erkölcsi ráhatás végeredményben kétsíkú, részben eszmei, részben gyakorlati. A közvetlen eszmei nevelőmunkának sokféle módja, formája van, az egyéni agitációtól a magasszintű marxista propagandáig. A gyakorlati, ráhatás szférája a mindennapi élet, különösen a munkahely és a közélet. A kispoigáriság elleni ideológiai harcnak a világnézeti-erkölcsi ráhatás mindkét síkján egyszerre kell folynia, mégpedig elsősorban két területen. Egyrészt: fontos megértetni az emberekkel a szocialista elosztás elvét, az egyéni, csoport- és a társadalmi érdekek összhangjának szükségességét. Emellett, ezzel együtt minden vállalatnál, munkahelyen biztosítani kell ezek érvényesülését az anyagi és erkölcsi ösztönzés helyes alkalmazásával. Másrészt: magyarázni kell a tömegeknek a szocialista demokrácia lényegét, fejlesztésének tartalmát, ugyanaltkor törekedni kell minél nagyobb számban bevonni őket — különösen a „szakembereket” a közéletbe, a közösségi munkába. Csak így valósulhat meg az elmélet és a gyakorlat egysége a kispoigáriság elleni harcban. A kispoigáriság és az ellene folytatott harc rendkívül sokrétű, bonyolult. E cikkben csak néhány probléma értelmezésére szorítkoztunk azzal a céllal, hogy véleményt mondjunk és véleményre késztessünk. DR. KALICZA REZSŐ Imre László: Két év nyolc hónap A mai kispoigáriság okairól