Tolna Megyei Népújság, 1973. április (23. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-01 / 77. szám

' 1IÁTASZÉK l»7:i 1973 Arany metszésű, vastag, bőr. kötésű könyv az állomásfőnök asztalán. Benne pirossal alá­húzott mondat: „A forgalom­nak átadatott: 1873. VII. 20-án”. A könyv a száz évvel ezelőt­ti Magyarország műszaki fej­lődésének krónikája. Az alá­húzott mondat pedig a báta- szék—dombóvári vasútvonalra vonatkozik. Az idén nyáron lesz száz éve. hogy nagyapáink, ük­apáink megteremtették a tá­volságokat lerövidítő, települé­seket összekötő vaspályát Bá- taszék és Dombóvár között. A vasútvonal a legintenzívebb vasútépítés korában készült, 1869-től 1873-ig — négy év alatt! — 2400 kilométerről 6700 kilométerre, majdnem három­szorosára nőtt a magyar sínpá. lyák hossza. A most jubiláló vonal megépítését az akkor még működő Tolna megyei szénbányák indokolták, vala­mint az, hogy így lehetett ké­sőbb megteremteni az össze­köttetést a Dél-Dunóntúl és az Alföld déli települései között. A centenáriumi ünnepségig még néhány hónap hátra van. A felkészülés időszaka ez. A csomópont vasutas társa­dalma nyugdíjasaikból három tagú bizottságot választott. Bé­kéi Géza, Csabák Gyula és Varga Imre irányításával tár­sadalmi munkások összegyűj­tik a korabeli menetrendeket, a vasutasok munkáját szabá­lyozó utasításokat, tervrajzo­kat, és minden egyéb fellel­hető írásbeli dokumentumot, ami az elődök életéről, mun­kájáról szól. összeszedik a múlt század végi egyenruhá­kat, jelzőlámpákat, sípokat, s a vonatok kisebb tartozékait. Számítanak az úttörők segít­ségére. A pajtások már a fel- szabadulás 25. évfordulójára bebizonyították, hogy ügyesen össze tudják gyűjteni a múlt emlékeit. Ezeket a vasutas-re­likviákat kiállításon mutatják majd be. Tervezik, hogy kora­beli szerelvényt állítanak össze s ez a vonat — mozgó mú­zeumként — az ünnepséget megelőző hetekben végighalad a száz évvel ezelőtt megépí­tett vasútvonalon; egy-egy na­pig időzik az állomásokon. A kiállítás összeállításához értékes segítséget nyújtanak a dombóvári műszakiak, fiatal mérnökök, akik tavaly Dom- bóvárott kapcsolódtak be a centenáris kiállítás rendezésé­be. Az anyaggyűjtésben nagy munkát végeznek a jubiláló vonal állomásfőnökei is. Ök már hetek ó.a az irattárakban keresik az immár történelmi­nek számító dokumentumokat. Természetesen a vasutasok nem csupán a múlt emlékei­nek gyűjtésével készülnek a százéves ünnepségekre, hanem kiemelkedő jó munkájukkal is. Ez náluk már hagyománynak számít. Hiszen jelentősen hoz­zájárultak ők is, hogy a MÁV Pécsi Igazgatósága az elmúlt év második felében második helyezést ért el az igazgató­ságok közötti versenyben. So­kat nyomott a latban, hogy az előirányzott 28100 tonna áru helyett 29 587 tonnát raktak be vagonokba a bátaszéki ál­lomáson, hogy gazdaságosan használták ki a vontató par­kot, tehervonataik közül na­gyon kevés közlekedett késés­sel, és a személyszállító sze­relvények 98 százalékát pon­tosan, a menetrend szerint in­dították. Kollektív gondosság eredménye, hogy Bátaszéken tavaly sem súlyos, sem halá­los baleset nem volt. A bátaszéki csomópont mind a hétszáz dolgozója tevékenyen részt vett a kiemelkedő ered­mények elérésében. Különösen az állomás szocialista brigád­jai. Zentai János vonatkísérő brigádja 15 évvel ezelőtt ala­kult. Korábban már kétszer ezüst, egyszer pedig arany ko­szorút szerzett, és az idén ki­váló címre javasolták. Kulcsár István személyvonat-kísérő bri­gádja ezüst, Kovács Sándor te. hervonatos brigádja bronz­érmet. Báli József állomási brigádja arany koszorút érde­melt ki. A Rácz Istvánná ve­zette konyhai brigádnak oda-- ítélték a bronz koszorús jel­vényt. Vida Mihály állomási brigádja tavaly előtt elérte az ezüst koszorú elnyeréséhez megfelelő szintet. A múlt év­ben hasonlóan jó munkát vé­geztek; Célul tűzték ki maguk elé, hogy tartják ezt a színvo­nalat, és így 1974-ben jogo­sultak lesznek aranykoszorús címre. Április 4. tiszteletére a cso­mópont dolgozói felszabadulá­si műszakokat tartanak. A fel­hívásra elsőként a fűtőházi dolgozók jelentkeztek. Az ál­lomás női takarító brigádja el­vállalta, hogy a csomópont­hoz tartozó 83 személykocsit április 4-ig' tisztává, csillogó­vá varázsolják. A pályafenn­tartás női brigádja pedig az állomás környékét rendezi j Megyénk vasutas társadal­ma ezekben a hónapokban fo­kozott érdeklődéssel fordul a bátaszék—dombóvári vonal ju­bileumra készülő dolgozói fe­lé. Az elkövetkező időszakban mi is több ízben megkeres­sük őket, hogy a múltat idé­ző emlékeik mellett bemutas­suk mai munkás hétköznap­jaikat is. — szepesi — Csillogóvá válnak a vasúti kocsik. A takarító brigád az utolsó vasúti kocsikat tisztítja. Fotó: K. Z. Az ugrás éve 99Mi mások példáján okultunk“ — mondják a fémtöinegcikkgyáríó vállalatnál Hányszor és hányszor meg­történt már, hogy egy válla­lat a régi „kóceráj”-ból kor­szerű üzembe költözött, aztán az első évben nemhogy nőtt volna a termelés, de még csök­kent is. Nincs a jelenségben semmi különös. A megszokott — bár avult — technológia, és kör­nyezet, a szállítás, az anyag- mozgatás olajozottsága után. Új bőr- és szőrmekonfekció üzem Simontornyán Tegnap osztották a nyere- ségrész:sedést a Simontomyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vál­lalatnál. A vállalat az 1971-es évet is kiemelkedő eredmé­nyekkel zárta, tavaly is jól gazdáikodott: Csak a nyugati export kétmillió dollár bevé­telt jelentett a népgazdaság­nak. A múlt évi jó munka ered­ményeképpen több, mint egy­havi fizetés került a részese­dési borítékba. Pedig nem osz­tottak ki mindent, amit lehe­tett volna. A vállalat ugyanis az „R” — tehát a részesedési nyereségrészből kétmillió fo­rintot csoportosított át az „F” — fejlesztési — alapba. Gya­korlatilag ez azt jelenti, hogy lemondtak hatszázezer forint nyereségrészesedésről (a felső adósávban már 70 százalékos az adó) és cserébe növelhet­te a vállalat 1,2 millió forint­tal fejlesztési alapját. Az így átcsoportosított fejlesztési nye­reségrésznek ugyanis kedvez­ményes, a 60 százalékkal szem­ben 40 százalékos az adója. Ezzel az 1,2 millió forint­tal tulajdonképpen kiegészítik azt a hárommilliót, amit két nagykereskedelmi vállalat — a győri és a debreceni — saját fejlesztési alapjából, öt évre adott át a simontornyaiaknak, hogy a vállalat az új üzem építésével növelhesse bőr- és szőrmekonfekció-termékeit és a többletet a két nagyker kap­hassa meg. Az új üzemet a labdagyár területén építik fel és rende­zik be. Ezzel összevonják a jelenleg szétszórtan, három he­lyen működő konfekciós rész­leget, a gépek és szakembe­rek összevonása már önmagá­ban is a termelékenység és a termelés növelését eredmé­nyezi. A tervek készen vannak, rövidesen megkezdődik az építkezés és októberben már termel az új üzem. új munka- és üzemszervezés lép életbe, új szállítási útvo­nalak válnak szükségessé. Gyakran ismeretlenek a gépek is. A tanulópénzről van szó, amit állítólag mindenkinek meg kell fizetni. A Dombóvári Fémtömeg­cikkgyártó Vállalatnál azt mondják, náluk erről szó sem lehet. Az új üzemcsarnok jú­liusra kész lesz. Augusztus ele­jére — gépalapozások, anyag­kiszállítás után megkezdődik a munka. Idén tehát megszűnik az Árpád úti telep. De marad a horganyzó. Éppen az a rész­leg, mely a vállalat „lelke”. Minden edényt, amit az új üzemben elkészítenek, vissza kell vinni a városba horgany­zásra. Nem lesznek drágák a gyár termékei? Ellenfél: az idő A dalmandi gazdaság építő­részlegével kötött megállapo­dás szerint, múlt év december 31-re át kellett adni az épít­kezés következő 2,7 millió fo­rint értékű szakaszát. A szer­ződés engedménye: egy hóna­pos késés nem tekinthető ké­sésnek, s azért kötbért nem számolhat a fémtömegcikk­gyártó. Úgy is lett. Január 31-én át­adták a kérdéses részt. A pótmunkák befejezésének időpontja április 30. Itt azon­ban már nem lehet egy hóna­pos csúszás. A beruházás köz­beni előreszaladás, kisebb el­maradás nem változtatja meg a végleges elkészítés határide­jét. Az, mióta csak elkezdték az üzemcsarnokot, 1973. jú­nius 30-a volt. Eddig összesen hatmillió fo­rintot ér az épület. Műszaki átadásig, további milliónyit építenek hozzá. Közben a termelés egy perc­re sem állhat meg. Sőt: ugrás­szerű termelésfelfutásra van szükség ahhoz, hogy a növek­vő szállítási költségek ellenére, a termékek versenyképesek maradjanak, hasznot hozzanak a gyárnak. 700 tonna horgany­zott edény az idei terv. Tavaly nem érte el a 600 tonnát. Év végére harminc dolgozóval többen lesznek a kis vállalat­nál. Folyik a géppark korsze­rűsítése. Rövidesen vásárol­nak egy 60 tonnás présgépet. Napokban érkezett meg egy új CO hegesztő berendezés. Következő lépést a horganyzó A győri Tervező Iroda, ahol horganyzó üzemek tervezésé­nek specialistái vannak, ápri­lis 30-ra készíti el a beruhá­zási programtervet. Ezután módosítások, tervrendelés kö­vetkezik. A tervek elkészülése szeptember 30-ra várható. Az építkezést jövő év végére min­denképpen szeretnék befejez­tetni. Sőt, akkorára már ott kell dolgozni a horganyzó munkásainak is. A központ­ban csak az irodák maradnak majd— ideig-óráig. Egy termékből lehet többet gyártani akármennyivel. Kér­dés csak az: el lehet-e adni? Ej termékek Tavaly nem vezettek be új gyártmányt a vállalatnál. De idén a kiköltözés után köte­lező lesz. A kapacitás kihasz­nálása: ez az elsőrendű cél. Folynak a mintadarab-gyár­tások. Az alumínium edénye­ket a tervek szerint Dombóvá- rott mélyhúznák, az Alumí­niumipari Tröszt valamelyik gyárában viszont teflonbevo­nattal látnák el. A tröszt csak olyan formát fogad el, melyet eddig nem gyártottak. Különleges szer­számokra, tervezői ötletekre van szükség. Készül a fémtömegcikkgyár­tóknál a nullszéria. Tárgyalások folynak egy külkereskedelmi céggel. Svéd exportra leszorító pántok kel­lenének. Egyelőre ez is egy lehetőség. S talán a legnagyobb üzlet: kooperáció a soproni vasön­tödével. A temperöntvény víz­vezeték idomok csatlakozók bérhorganyzása legalább 4—5 évre elegendő munkát adna a leendő horganyzó munkásai­nak. Csak az a gond, hogy a savas páckezelés nem tisztít­ja le tökéletesen a homok- fuvatásnál az öntvényre ra­gadt kvarcszemcséket. Ebben a hónapban tonnányi próba­darabon kísérletezik ki a leg­jobb megoldást a dombóvá­riak. • A kis tanácsi vállalat dol­gozói sokszor nehéz munka- körülmények között dolgoznak. Az üzem a következő két esz­tendőben gyökeresen megvál­tozik. Úgy lenne jó, ha az eddigi évek megpróbáltatásai jelentették volna a „tanuló­pénzt”, s ezután már csak az eredmények következnének. A gyárban jók a keresetek, de a pénz nem minden. Mire az a 10—15 dolgozó, aki állandóan jön-megy a horganyzó és más munkahelyek között, törzsgár- dataggá válik, a mostani évek erőfeszítéseit is megszépíti a múlt. Kívánjuk a dombóvá­riaknak: minden jó tervük va­lóra váljon. KÁDÁR PÉTER

Next

/
Thumbnails
Contents