Tolna Megyei Népújság, 1973. április (23. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-01 / 77. szám
' 1IÁTASZÉK l»7:i 1973 Arany metszésű, vastag, bőr. kötésű könyv az állomásfőnök asztalán. Benne pirossal aláhúzott mondat: „A forgalomnak átadatott: 1873. VII. 20-án”. A könyv a száz évvel ezelőtti Magyarország műszaki fejlődésének krónikája. Az aláhúzott mondat pedig a báta- szék—dombóvári vasútvonalra vonatkozik. Az idén nyáron lesz száz éve. hogy nagyapáink, ükapáink megteremtették a távolságokat lerövidítő, településeket összekötő vaspályát Bá- taszék és Dombóvár között. A vasútvonal a legintenzívebb vasútépítés korában készült, 1869-től 1873-ig — négy év alatt! — 2400 kilométerről 6700 kilométerre, majdnem háromszorosára nőtt a magyar sínpá. lyák hossza. A most jubiláló vonal megépítését az akkor még működő Tolna megyei szénbányák indokolták, valamint az, hogy így lehetett később megteremteni az összeköttetést a Dél-Dunóntúl és az Alföld déli települései között. A centenáriumi ünnepségig még néhány hónap hátra van. A felkészülés időszaka ez. A csomópont vasutas társadalma nyugdíjasaikból három tagú bizottságot választott. Békéi Géza, Csabák Gyula és Varga Imre irányításával társadalmi munkások összegyűjtik a korabeli menetrendeket, a vasutasok munkáját szabályozó utasításokat, tervrajzokat, és minden egyéb fellelhető írásbeli dokumentumot, ami az elődök életéről, munkájáról szól. összeszedik a múlt század végi egyenruhákat, jelzőlámpákat, sípokat, s a vonatok kisebb tartozékait. Számítanak az úttörők segítségére. A pajtások már a fel- szabadulás 25. évfordulójára bebizonyították, hogy ügyesen össze tudják gyűjteni a múlt emlékeit. Ezeket a vasutas-relikviákat kiállításon mutatják majd be. Tervezik, hogy korabeli szerelvényt állítanak össze s ez a vonat — mozgó múzeumként — az ünnepséget megelőző hetekben végighalad a száz évvel ezelőtt megépített vasútvonalon; egy-egy napig időzik az állomásokon. A kiállítás összeállításához értékes segítséget nyújtanak a dombóvári műszakiak, fiatal mérnökök, akik tavaly Dom- bóvárott kapcsolódtak be a centenáris kiállítás rendezésébe. Az anyaggyűjtésben nagy munkát végeznek a jubiláló vonal állomásfőnökei is. Ök már hetek ó.a az irattárakban keresik az immár történelminek számító dokumentumokat. Természetesen a vasutasok nem csupán a múlt emlékeinek gyűjtésével készülnek a százéves ünnepségekre, hanem kiemelkedő jó munkájukkal is. Ez náluk már hagyománynak számít. Hiszen jelentősen hozzájárultak ők is, hogy a MÁV Pécsi Igazgatósága az elmúlt év második felében második helyezést ért el az igazgatóságok közötti versenyben. Sokat nyomott a latban, hogy az előirányzott 28100 tonna áru helyett 29 587 tonnát raktak be vagonokba a bátaszéki állomáson, hogy gazdaságosan használták ki a vontató parkot, tehervonataik közül nagyon kevés közlekedett késéssel, és a személyszállító szerelvények 98 százalékát pontosan, a menetrend szerint indították. Kollektív gondosság eredménye, hogy Bátaszéken tavaly sem súlyos, sem halálos baleset nem volt. A bátaszéki csomópont mind a hétszáz dolgozója tevékenyen részt vett a kiemelkedő eredmények elérésében. Különösen az állomás szocialista brigádjai. Zentai János vonatkísérő brigádja 15 évvel ezelőtt alakult. Korábban már kétszer ezüst, egyszer pedig arany koszorút szerzett, és az idén kiváló címre javasolták. Kulcsár István személyvonat-kísérő brigádja ezüst, Kovács Sándor te. hervonatos brigádja bronzérmet. Báli József állomási brigádja arany koszorút érdemelt ki. A Rácz Istvánná vezette konyhai brigádnak oda-- ítélték a bronz koszorús jelvényt. Vida Mihály állomási brigádja tavaly előtt elérte az ezüst koszorú elnyeréséhez megfelelő szintet. A múlt évben hasonlóan jó munkát végeztek; Célul tűzték ki maguk elé, hogy tartják ezt a színvonalat, és így 1974-ben jogosultak lesznek aranykoszorús címre. Április 4. tiszteletére a csomópont dolgozói felszabadulási műszakokat tartanak. A felhívásra elsőként a fűtőházi dolgozók jelentkeztek. Az állomás női takarító brigádja elvállalta, hogy a csomóponthoz tartozó 83 személykocsit április 4-ig' tisztává, csillogóvá varázsolják. A pályafenntartás női brigádja pedig az állomás környékét rendezi j Megyénk vasutas társadalma ezekben a hónapokban fokozott érdeklődéssel fordul a bátaszék—dombóvári vonal jubileumra készülő dolgozói felé. Az elkövetkező időszakban mi is több ízben megkeressük őket, hogy a múltat idéző emlékeik mellett bemutassuk mai munkás hétköznapjaikat is. — szepesi — Csillogóvá válnak a vasúti kocsik. A takarító brigád az utolsó vasúti kocsikat tisztítja. Fotó: K. Z. Az ugrás éve 99Mi mások példáján okultunk“ — mondják a fémtöinegcikkgyáríó vállalatnál Hányszor és hányszor megtörtént már, hogy egy vállalat a régi „kóceráj”-ból korszerű üzembe költözött, aztán az első évben nemhogy nőtt volna a termelés, de még csökkent is. Nincs a jelenségben semmi különös. A megszokott — bár avult — technológia, és környezet, a szállítás, az anyag- mozgatás olajozottsága után. Új bőr- és szőrmekonfekció üzem Simontornyán Tegnap osztották a nyere- ségrész:sedést a Simontomyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalatnál. A vállalat az 1971-es évet is kiemelkedő eredményekkel zárta, tavaly is jól gazdáikodott: Csak a nyugati export kétmillió dollár bevételt jelentett a népgazdaságnak. A múlt évi jó munka eredményeképpen több, mint egyhavi fizetés került a részesedési borítékba. Pedig nem osztottak ki mindent, amit lehetett volna. A vállalat ugyanis az „R” — tehát a részesedési nyereségrészből kétmillió forintot csoportosított át az „F” — fejlesztési — alapba. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy lemondtak hatszázezer forint nyereségrészesedésről (a felső adósávban már 70 százalékos az adó) és cserébe növelhette a vállalat 1,2 millió forinttal fejlesztési alapját. Az így átcsoportosított fejlesztési nyereségrésznek ugyanis kedvezményes, a 60 százalékkal szemben 40 százalékos az adója. Ezzel az 1,2 millió forinttal tulajdonképpen kiegészítik azt a hárommilliót, amit két nagykereskedelmi vállalat — a győri és a debreceni — saját fejlesztési alapjából, öt évre adott át a simontornyaiaknak, hogy a vállalat az új üzem építésével növelhesse bőr- és szőrmekonfekció-termékeit és a többletet a két nagyker kaphassa meg. Az új üzemet a labdagyár területén építik fel és rendezik be. Ezzel összevonják a jelenleg szétszórtan, három helyen működő konfekciós részleget, a gépek és szakemberek összevonása már önmagában is a termelékenység és a termelés növelését eredményezi. A tervek készen vannak, rövidesen megkezdődik az építkezés és októberben már termel az új üzem. új munka- és üzemszervezés lép életbe, új szállítási útvonalak válnak szükségessé. Gyakran ismeretlenek a gépek is. A tanulópénzről van szó, amit állítólag mindenkinek meg kell fizetni. A Dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vállalatnál azt mondják, náluk erről szó sem lehet. Az új üzemcsarnok júliusra kész lesz. Augusztus elejére — gépalapozások, anyagkiszállítás után megkezdődik a munka. Idén tehát megszűnik az Árpád úti telep. De marad a horganyzó. Éppen az a részleg, mely a vállalat „lelke”. Minden edényt, amit az új üzemben elkészítenek, vissza kell vinni a városba horganyzásra. Nem lesznek drágák a gyár termékei? Ellenfél: az idő A dalmandi gazdaság építőrészlegével kötött megállapodás szerint, múlt év december 31-re át kellett adni az építkezés következő 2,7 millió forint értékű szakaszát. A szerződés engedménye: egy hónapos késés nem tekinthető késésnek, s azért kötbért nem számolhat a fémtömegcikkgyártó. Úgy is lett. Január 31-én átadták a kérdéses részt. A pótmunkák befejezésének időpontja április 30. Itt azonban már nem lehet egy hónapos csúszás. A beruházás közbeni előreszaladás, kisebb elmaradás nem változtatja meg a végleges elkészítés határidejét. Az, mióta csak elkezdték az üzemcsarnokot, 1973. június 30-a volt. Eddig összesen hatmillió forintot ér az épület. Műszaki átadásig, további milliónyit építenek hozzá. Közben a termelés egy percre sem állhat meg. Sőt: ugrásszerű termelésfelfutásra van szükség ahhoz, hogy a növekvő szállítási költségek ellenére, a termékek versenyképesek maradjanak, hasznot hozzanak a gyárnak. 700 tonna horganyzott edény az idei terv. Tavaly nem érte el a 600 tonnát. Év végére harminc dolgozóval többen lesznek a kis vállalatnál. Folyik a géppark korszerűsítése. Rövidesen vásárolnak egy 60 tonnás présgépet. Napokban érkezett meg egy új CO hegesztő berendezés. Következő lépést a horganyzó A győri Tervező Iroda, ahol horganyzó üzemek tervezésének specialistái vannak, április 30-ra készíti el a beruházási programtervet. Ezután módosítások, tervrendelés következik. A tervek elkészülése szeptember 30-ra várható. Az építkezést jövő év végére mindenképpen szeretnék befejeztetni. Sőt, akkorára már ott kell dolgozni a horganyzó munkásainak is. A központban csak az irodák maradnak majd— ideig-óráig. Egy termékből lehet többet gyártani akármennyivel. Kérdés csak az: el lehet-e adni? Ej termékek Tavaly nem vezettek be új gyártmányt a vállalatnál. De idén a kiköltözés után kötelező lesz. A kapacitás kihasználása: ez az elsőrendű cél. Folynak a mintadarab-gyártások. Az alumínium edényeket a tervek szerint Dombóvá- rott mélyhúznák, az Alumíniumipari Tröszt valamelyik gyárában viszont teflonbevonattal látnák el. A tröszt csak olyan formát fogad el, melyet eddig nem gyártottak. Különleges szerszámokra, tervezői ötletekre van szükség. Készül a fémtömegcikkgyártóknál a nullszéria. Tárgyalások folynak egy külkereskedelmi céggel. Svéd exportra leszorító pántok kellenének. Egyelőre ez is egy lehetőség. S talán a legnagyobb üzlet: kooperáció a soproni vasöntödével. A temperöntvény vízvezeték idomok csatlakozók bérhorganyzása legalább 4—5 évre elegendő munkát adna a leendő horganyzó munkásainak. Csak az a gond, hogy a savas páckezelés nem tisztítja le tökéletesen a homok- fuvatásnál az öntvényre ragadt kvarcszemcséket. Ebben a hónapban tonnányi próbadarabon kísérletezik ki a legjobb megoldást a dombóváriak. • A kis tanácsi vállalat dolgozói sokszor nehéz munka- körülmények között dolgoznak. Az üzem a következő két esztendőben gyökeresen megváltozik. Úgy lenne jó, ha az eddigi évek megpróbáltatásai jelentették volna a „tanulópénzt”, s ezután már csak az eredmények következnének. A gyárban jók a keresetek, de a pénz nem minden. Mire az a 10—15 dolgozó, aki állandóan jön-megy a horganyzó és más munkahelyek között, törzsgár- dataggá válik, a mostani évek erőfeszítéseit is megszépíti a múlt. Kívánjuk a dombóváriaknak: minden jó tervük valóra váljon. KÁDÁR PÉTER