Tolna Megyei Népújság, 1973. április (23. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-30 / l00. szám
fi magyar irodalomra!, a Paszták népe angol fordításáról, Kodályról beszél dr. G. F. Cusbing Mentegetőzöm; nem tudok angolul. — De hisz a magyar világnyelv! — Legfeljebb az atomfizikában. — Nem. Hovatovább az irodalomban is! Dr. G. F. Cushing számára mindenképp egy egész világ. Megtanult magyarul, itt járt egyetemre, s két évig, 1949-ig Eötvös-koÚégista volt. Boldogan meséli, hogy London melletti otthonában négyezer kötet magyar könyve van, köztük nem egy igazi ritkaság. Aki keres, talál, így bukkant egy londoni antikváriumban Babits Eratójának első kiadására, benne Babits saját kezű levelével, amit ismeretlen korábbi gazdája benne felejtett. Gyakori vendég Magyarországon, de Szekszárdon most járt először, a húsvéti ünnepeket töltötte itt. Mit mond Szekszárd neve a magyar irodalom angol tudósának? Ba- bits-csal felel rá, ahogy minden táj, minden városnév irodalmunk egy-egy fejezetét .idézi emlékezetébe. Mert mindent olvasott, ami érdemlegeset magyarul írtak, Sepsi Csombor Márton neve éppúgy olvasmányélményt jelent, mint Ga- ray Jánosé, s amikor a vers- fordítás nehézségeiről szólva Erdősi Sylvester János hexametere hirtelen nem jut eszembe, rögtön idézi: Próféták által szólt rígen néked az isten ... Az egyik legjelentősebb magyar könyvet, Illyés Puszták népét ő fordította angolra, s most fejezte be Illyés Petőfijét, „a nagy Petőfit”, mondja vagyis az 1962-es, á korábbinál jóval terjedelmesebb könyvet. — Hogyan fogadták a Puszták népét Angliában? Nem kell tartanunk attól, hogy valami egzotikumot láttak csupán benne? — Nem, semmiképp. A Puszták népének világa éppen azzal válik emberivé, hogy mindig érezzük a szerző jelenlétét. Ez a személyesség olyan varázst ad a könyvnek, ami nem tévesztheti el hatását. — Sikere volt? — Nem tudom. Angliában évente átlag - húszezer könyv jelenik meg, olyan mennyiség, ami egyszerűen áttekinthetetlen. Az azonban, hogy legjelentősebb kritikai lapjaink egyértelműen dicsérték, arra vall, hogy a húszezer könyv áradatában feltűnt, érdemében foglalkozott vele a kritika, s el is fogyott. — Milyen nehézséget jelentett a fordítás? — Illyés stílusa csodálatosan tiszta, világos. Mondatai pontosak, áttetszőek, s az angol gondolkodásmód hasonlóképp szereti a világos megfogalmazást. Az átültetésnél tehát csak arra kellett vigyáznom, hogy megtartsam ezt a stiláris tisztaságot. Más kérdés a szókincs. A Puszták népében nem egy olyan szó fordul elő, aminek nincs angol megfelelője. Például petrencerúd. Az angol mezőgazdaság nem ismeri a petrencerudat, tehát a fogalmat körül kellett írnom. — Más a helyzet a versekkel. Én verset ugyan nem fordítok, de a Petőfinél nem térhettem ki előle. Ismerem a magyar műfordítás szigorú szabályait, de ez az angolban megvalósíthatatlan. Egyszerűen azért, mert nyelvünk nem olyan hajlékony, mint a magyar, nem bír el minden versformát. Hexametert például angolul lehetetlen csinálni, fordítóink az ilyent prózába ültetik át. De trocheusok vagy anapesztusok már megcsendít- hetók angolul, s a Szeptember végén gyönyörű első sorait azt hiszem formailag is jól tudtam visszaadni: The flowers in th® garden still bloom in the val- ley ... s ahogy skandálja, tisztán zeng Petőfi zenéje. Mit tudnak rólunk Angliában? A kérdés naív, előbb talán arra kellene felelnünk, mit tudunk mi az angolokról. Irodalmunk érdeklődése más irányú volt, kezdetben a latin szellem hatott rá, aztán a német, Angliát Shakespeare jelentette, szinte kizárólagosan, már Kazinczy felfedezte, a reformkortól pedig mind a mai napig legsikeresebb színházi szerzőnk. Azt hiszem, jóval több híradás jutott el rólunk Angliába, Edward Browne magyarországi útleírása a XVII. század végén jelent meg, Robert Townson száz évvel később öt hónapot töltött haAmikor valaki megkérdi hivatásomat, mindenkor zavarban vagyok. Vörös lesz az arcom és dadogok, holott egyébként mindenki nyugodt és kiegyensúlyozott embernek ismer. Irigylem azokat, akik azt mondhatják magukról: „Kőműves vagyok”. Vagy: „Könyvelő vagyok”. Irigylem a fodrászokat, sőt az írókat is; vallomásaik egyszerűségét. Az ő hivatásuk magától értetődő, és nem követel hosszabb magyarázatokat. Engem azonban arra kényszerítenek, hogy ilyen kérdésekre így válaszoljak: „Én nevető ember vagyok.” Eme nyilatkozat természetesen továbbiakat követel, miután a második kérdésre is mindig igennel kell válaszolnom. S ez a kérdés így hangzik: — ön ebből él? Valóban, én a nevetésemből élek és meg kell őszintén mondanom, jól élek, mert nevetésem — hogy kereskedelmi módon fejezzem ki magam — keresett cikk a piacon. Képzett nevető ember vagyok; senki más messze tájon nem nevet úgy, mint én. Senki más nem képes művészetem árnyalatait oly magas szinten művelni. Éveken át — hogy a számomra oly kellemetlen magyarázkodástól megkíméljem személyemet —, színésznek neveztem magam, de mimikái és beszédkészségem oly csekély, hogy ez a meghatározás nem látszott igaznak. Szeretem az igazságot, és az igazság az, hogy — nevető ember vagyok. Nem vagyok bohóc, se komikus; nem vidítom fel az embereket, hanem vidám hangulatot teremtek, Nevetek zánkban, hogy hírt vigyen egy távoli népről. Richard Bright, John Paget már a múlt század vándora; Paget élete összefonódott a magyarokkal, részt vett a szabadságharcban, Kossuth hű társa volt, majd visz- szatért választott hazájába, s Kolozsvárott halt meg. Amit így hirtelen földob az emlékezet, az is jóval több, mint amennyit mi hoztunk Angliából. — Mégis — válaszolja dr. Cushing — sok angol azt se tudja, hol van Magyarország. De felesleges lenne ennek bármilyen jelentőséget tulajdonítani. Mert ugyanakkor sok, s egyre több olvasója van a magyar irodalomnak. Csak egy példát. Amikor elindultam, a szívből, mint egy római im- perátor, vagy mint egy érzékeny érettségiző diák. A tizenhetedik század nevetése számomra ugyanúgy ismert, mint a tizenkilencedik századi kacagás, és értem a különféle századok önfeledt kuncogásait, Megtanultam nevetni úgy, ahogyan az émber megtanul cipőt talpalni, Amerika nevetése a mellkasomat feszíti, Afrika nevetése — tudom — fehér, vörös és sárga nevetés. És mindenkori. megrendelt nevetésem a megfelelő tiszteletdíj ellenében úgy buggyan fel belőlem, amint azt vásárlóim óhajtják. Nélkülözhetetlen lettem, nevetek lemezre, megnetofon- szalagra és a hangjátékrende- zők is megtisztelőén kezelnek és foglalkoztatnak. Nevetek mélabúsan, mértékkel, hisztérikusan; nevetek mint egy villamoskalauz vagy mint egy kereskedőtanuló. Reggeli nevetés, esti nevetés, éjszakai nevetés, a szürkületi órák nevetése: mind megtalálható repertoáromban. Egyszóval: bárhol és akárhogy kell nevetni, engem szerződtetnek. Az emberek tisztelik bennem, hogy hivatásom erősen igénybe veszi szervezetemet. Specialitásom — ehhez is értek — a magával ragadó ne- vettetés beindítása. Nélkülözhetetlen lettem a harmad- és negyedrangú komikusok számára, akik joggal reszketnek poénjaik csattanóiért* Minden londoni repülőtéren vettem egy versantológiát, s ott találom benne Radnótit. Nevek, versek válnak a világ közkincsévé. S ott. vannak a régiek. Jókai immár több nemzedék olvas mánya, özvegye élete utolso éveit Londonban töltötte. Könyvtáram egyik kedves darabja Az aranyember angol kiadása, amit özvegy Jókainé Nagy Bella dedikált. S itt van Mikszáth, milyen csodálatos író! Könyvet írok róla, ezen dolgozom jelenleg. S itt van még a magyar zene, mindenekelőtt Kodály. Kodály zeneoktatási módszerét ma már nálunk is alkalmazzák, s egyre gyakrabban csendülnek fel szerzeményei is. A zenéről beszélgetve, örömmel meséli, hogy a pannonhalmi apátsági templomban orgonáit; dr. Cushing ugyanis nemcsak az irodalom tudósa, a zenében is otthonos, s kitűnő orgonajátékos. — Nagy ' élmény volt Pannonhalmán orgonáim! De a magyar zeneélet is nagy élmény, minden magyar- országi látogatásának megújuló emlékezetes élménye. Csodálattal beszél arról, hogy nálunk a zene egyre inkább közkincs, s aki akar, igazán köny- nyen hozzájut. — Az Operaházban a legdrágább jegy negyven forint. — Szinte hihetetlen. — Persze ezt csak nagyon jelentős állami támogatással lehet csinálni. Én például, amikor az Operába megyek, mindig úgy érzem, mintha a bejáratnál ott állna a pénzügy- miniszter és a kezembe nyomna száz forintot. Nem ismerem a számadatokat, de legalább ennyit ad minden jegy' mellé az állam. — Igen, — mondja dr. Cushing — csak így lehet magasrendű kultúrát csinálni. De ebben o't é-zem Kodály szelember este a varietében ülök, mint megbízható bértapsonc és előnevető. Feladatom, hogy a műsorban elhangzó számok gyenge és erőtlen poénjain magával ragadóan nevessenek, kacagjak, vihogjak. Persze, mint hivatásos nevető, tisztában vagyok azzal, hogy munkám mindenkor ízlést és mértéktartást követel. Erős, harsány nevetésemnek nem szabad sem korán, sem későn robbania, annak mindenkor a megfelelő pillanatban kell felhangzania; az előre megbeszélt ritmus szerint pukkadok ki, majd az egész nézőtér ordít, fulladozik, kacag velem. Az eredmény: egyetlen poén sem marad kellő visszhang nélkül. És ez óriási győzelem. Minden este kimerültén settenkedek az öltözőbe, megelégedetten, hogy vége a munkaidőmnek. Otthon táviratok várnak: „Sürgősen szükségem van a nevetésedre, felvétel kedden.” Néhány óra múlva egy túlfűtött gyorsvonatban gubbasztok és kesergek nevetéseimen* Ezek után mindenki megérti, hogy munkaidő után vagy szabadságom heteiben nem lelkesedek a nevetésért. A fejőgulyás gyakran akkor vidám, ha a tehenet, a kőműves, ha a maltert elfelejthette és az asztalosnak többnyire olyan ajtói vannak a lakásában, melyek nem működnek, fiókjai melyek nehezen nyílnak. A cukrászok rajonganak a savanyú uborkáért, a mészároLOVÄSZ PÁL VERSEI: HŐS-NAC/YOBB Hös-nagy dolog dicsőséget szerezni, de hős-nagyobb dicsőségünket másokért letenni ESENQŐ Hatalmaskodott, alázott, törtetett, és elesett Esengve néz körül, sok ismerőst lát tekintet nélkül és kéztelenül VILÁQSZERELEM Sugárzik, Itt egy párzó kóbor kis kutya remeg, amott az Androméda-köd mögött egy hasadó vírus lebeg Heinrich Böll: A nevető Érdi Judit rajza lemét, tanításának, törekvéseinek megvalósulását is. Ismét Kodályról beszélünk, akit személyesen ismert, számos emléke van róla. De hát leit nem ismert és ismer? Csaknem az egész magyar szellemi, élettel személyes kapcsolata van, s ma is mindent elolvas, vidéki folyóiratokat idéz, neveket említ, mert London melletti házában egy szellemi Magyarország kapott otthont. ahol minden tőlünk jövő szó meghallgatásra talál. Elmúlt már éjfél; mivel is búcsúzhatnánk? Babitsot idézem; aki ezt a várost vallotta szűkebb hazájának, s azt írta, hogy a szekszárdi dombokról Párizsig, Londonig ellátni. Kodályt már nemcsak emlékek idézik, ő maga szólal meg, a Psalmus Hungaricus szövegét mondja hanglemezről, mert adhatnék-e szebb útrávalót Mr, Cushing- nak, mint Kodály tisztán csengő szavait? Lecsukott szemmel hallgatja, s magában mondja a szöveget, Kecskeméti Vég Mihály versét, Kodály után. CSÁNYI LÁSZLÓ sok szeretik a marcipánt és a pék többre becsüli a kolbászt a friss, omlós kenyérnél; torreádorok szeretik a kapcsolatot a süketekkel, az ökölvívók elsápadnak, ha gyerekeiknek vérzik az orruk. Én megértem mindezt, .mert én sem nevetek munkaidő után.’ Halálosan komoly ember vagyok és mindenki joggal nevez pesszimistának. Házasságunk első éveiben azt mondogatta a feleségem: — Nevess egyet! Azután rájött, hogy ezt a kívánságát nem tudom teljesíteni. Annak örülök, ha túlfeszített arcizmaimat, kifacsart lelkemet komolysággal pihentetem. Mások nevetése is idegesít m,a már, mert hivatásomra emlékedet. Békés, csöndes házasságban élünk, mert a nevetést a feleségem is elfelejtette. Néha rajtakapom egy-egy rönké mosolygáson és akkor én .is ösztön- szerűen elmosolyodom. Egymással halkan beszélünk mert halálosan gyűlölöm a varieték harsogó lármáját, a stúdiók felvételeinek falakat rengető ■ zajait. Akik nem ismernek, zárkózottnak tartanak- Bizonyára a» is vagyok, mert rendszeresen kell a számat nevetésre nyitni. Életem ma már fanyar arckifejezéssel töltöm el, s bár időközönként még megengedek magamnak egy gyenge kis mosolyt, néha arra gondolok. vajon nevettem-e életemben egyetlenegyszer' jót, szívből, igazán? Azt hiszem: soha.' Testvéreim elmondhatják, hogy mindig komoly kisfiú voltam. Nevetek százféle módon, de a saját nevetésem örömét nem ismerem. Révgsz Tibor fordítása
