Tolna Megyei Népújság, 1973. április (23. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-28 / 98. szám

Átadás előtt a zeneiskola és a Liszt-emlékszoba Szellemi életünk gyarapodásának új stációja Az országban az első „amatőrmozi“ Szekszárdion Harmadik hete működik a szekszárdi Nagyvilág művész- mozi. Amennyire vártuk, annyira nagy most körülötte a vita: érett-e a megyeszékhely nézőközönsége egy ilyen „emelt szin­tű” filmszínházra, szükség volt egyáltalán rá? Vannak kajá­nok, akik biztosak abban, hogy „lassan, ám bizonyosan” át­veszik majd az ún. jó kis filmek az uralmat a műsorrendben. A filmklubok népszerűsége máris bizonyítja, hogy a mini­mozira szükség volt, és ha gyakrabban fognak cserélődni a filmek, valószínű, hogy nagyobb közönsége lesz az előadá­soknak hétköznapokon is. Sokan egyelőre még nem is tud­ják, hogy mit jelent a mozi nevében a „művész” szó, azt gondolják, hogy köznapi ember számára érthetetlen külö­nösségek láthatók itt. Vannak, akik azt gondolják, hogy ebbe a moziba csak bérlettel, igazolvánnyal lehet belépni. Egyik Sem igaz. Az viszont igen, hogy igényes filmeket játszanak, amiket nem csupán a szórakoztatás, de a gondolat­ébresztés szándékával készítettek alkotóik. Ha jól belegondo­lunk, ez mindössze annyi, amit minden ember elvár. ha időt szán egy-egy film megnézésére. A klubsorozatok és a szabadon megtekinthető előadások mellett, most újabb lehetőség a mozibarátok számára az „amatőrmozi _ Az amatőrfilmes mozgalom némcsak hazánkban, de me­gyénkben is egyre szélesebb körű. Mindig több jó amatőr- film és mindig újabb amatőrfilmes törekvések születnek. Ezek csak a különböző fesztiválokon kerülnek közönség elé. Az országban az első — és jelenleg egyetlen — mozi a szek­szárdi, ahol rendszeresen vetíteni fognak amatőrfilmeket, nem csupán zártkörűen, hanem bárki számára megtekinthető, mű­sorrendi előadásokon is, Az amatőrmozi első előadására április 30-án kerül sor. A megnyitó programján a XX. Országos Amatőrfilm-fesztivál díjnyertes filmjei fognak szerepelni, és jelen lesznek az amatőrfilmes mozgalom vezetői is: Bán Róbert filmrendező, az amatőrfilm-szövetség elnöke, Buglya Sándor, a szövetség titkára, és Zágon Bertalan, a Pergő Képek című újság fő­szerkesztője, vi— Tölcsér helyett oktatógép Bemutatjuk a Didaktor—C-t X hivatalos, egyben ünnepi Stadás május í-én lesz a munka ünnepének várhatóan színpompás, szívet-szemet gyö­nyörködtető demonstrációja után. Nem vehetjük rosszné­ven, hogy 18 éves zeneiskolánk napokkal az átadás előtt már elfoglalta új otthonát abban a műemlék házban, ahol az in­tézmény névadója, Liszt Fe­renc oly sokszor fordult meg barátok között keresve nyu­galmat és csöndet az alkotás­hoz. itt, a „távoli vad hazá­ban” pihenve meg, mindig boldog-büszkeséggel fogadott vendégként. Az újjászületés fanyar és tiszta illata, mely leginkább a tavasz fűszereihez hasonlít, töményen szálldos a fehér fa­lú folyosókon és gvakorlószo- bákban. A kontraszt a régi és új zeneiskola között óriási, majdhogynem álomszerűvé te­szi a változást. Mielőtt ide jöttem volna, elmentem az is­kola régi helyére, ahol a hűlt falakon kívül nem találhattam egyebet a küzdelmes múlt em­lékét. Aligha tévedek, ha azt mondom, hogy az ország vala­mennyi városi zeneiskolája között a Liszt Ferenc zeneis­kola elhelyezése volt a leg­mostohább. Anno, amikor 1955 decemberében öt tanárá­val kaput nyitott 150 növen­dék számára, látni nem, leg­följebb sejtenivaló volt,' hogy hamarosan kicsi lesz az öreg­öreg ház. Hogy szűk az intéz­mény „gúnyája” már 8—10 évvel ezelőtt elhangozhatott Ma, 17 tanára és 500 növendé­ke van a szekszárdi Liszt Fe­renc zeneiskolának. Rövid lá­togatásom alatt nem sikerült eldöntenem, hogy kik a bol­dogabbak. elégedettebbek, a növendékek-e, avagy tanára­ik? Pedig még meg sem indult az igazi élet. Sok az igazítani- való, az ünnepi átadásra készülő tevés-vevés. noha a növendékek birtokukba vet­ték tantermekre egyáltalán nem emlékeztető gyakorló­szobáikat. Itt mindennek van helye, és kevés híján, minden új. Dr. Husek Rezső, igazgató: — Boldogan fogadtuk a ze­neiskola kedvezőbb elhelyezé­sének ezt a lehetőségét itt, ebben a műemlék házban. A régi iskola? Nem akarok há­látlannak tűnni, de olyan volt számunkra az utóbbi években, mint az egérfogó. Itt nemcsak egyszerűen helye van minden­nek. de mindenünk meg is van ahhoz, hogy zenepedagó­giai munkánkat zavartalanul és ha lehet, az eddigieknél eredményesebben végezhes­sük. Benyitunk néhány gyakorló­terembe, innen klarinét hang­ja hív, amonnan zongoráé. — A tanárok közül a jelen­lévők: — í Rengeteg aggályoskodás előzte meg a honfoglalásunkat. Egyesek úgy vélték, hogy a városközpont forgalmának a zaja alkalmatlanná teszi a felújított Augusz-kastélyt ar­ra, hogy a zeneiskolának ad­jon ofthont, —• És? — Túl vágyul* az első na­pok taoasztalatain. és ezek kedvezőek. Tessék megnézni, megoldottuk a belső hangszi­getelést az ajtók párnázásávaL A kintről betüremkedő zajt pedig letompítják az öles fa­lak és a nem mostanában készült, tehát tökéletesen zá­ruló dupla ablakok. A zongoratanárok lerende­zésének tárgva a hat vadonat­új zongora. Érdemes volt ide­jönni az ünnenélyes nyitás előtt, ennyi valóban boldog és elégedett embert sem láthat­tam mostanában egyhelyütt. — Háromszázezer forintot kapott az iskola a megyei, százezer forintot a városi ta­nácstól. Látta a hangverseny- termet is? Persze hogy láttam és meg­tudhattam. hogy a szokásos év végi növendékhangversenye­ken a tanárok már itt mutat­ják be növendékeiket a szü­lők, érdeklődők közönségének. Az első növendékhangverseny ■— összesen 17 lesz — 29-én, Vasárnap lesz. — Van tanári szobánk is! — Fönt járt már a készülő­dő Liszt-emlékszobában ? Ide is fölkísémek, ahol Gábri György, a Magyar Nem­zeti Múzeum főmunkatársa irányításával folyik a munka. Rövidesen helyére kerül a Sopronban föl lelt Liszt-zongo­ra, mely meglepte a hazai Liszt-kutatókat is és „vissza­jött” Szekszárdra, a Liszt­ággyal együtt. — Büszkék lehetnek — hal­lom nem kis meghatódással a féltett relikviák között — a város szellemi életének erre a gyarapodására, amit a Liszt­emlékhely és a zeneiskola egysége testesít meg a később elkészülő zeneműtárral, aho­va bárki bármikor bejöhet ze­nét hallgatni. Lehetünk? Azok vagyunk már a nyitás előtti napokban, hát ha még birtokba is vehet­jük az emlékszobát, zeneműtá­rat. Az újjávarázsolt kastély­nak ezt a szárnyát, ahol a hagyomány és a jelen oly pompásan egészíti ki egymást, —- lászló — „Sajnos tölcsérrel nem tölt- hetem a fejedbe a tudást” — sokszor hallani ehhez hasonló kifakadásokat a pedagógusok szájából, amikor látják, hogy munkájuk eredménytelen egy- egy nebuló passzivitása vagy gyengébb képességei miatt. Tölcsérrel nem lehet a tudást átadni, de erre nincs is szük­ség. Vannak sokkal korsze­rűbb eszközök: például az ok­tatógépek. A dunaföldvári Magyar László Gimnázium egy na­gyon öreg, boltíves épületben kapott helyet valamikor az öt­venes évek elején. Az intéz­ményben uralkodó légkör azonban korántsem ilyen ósdi, sőt inkább a modern, korszerű jelzők illenek hozzá leginkább. Sok minden jellemzi ezt a „miliőt”, többek között az a törekvés, hogy az oktatással szemben támasztott egyre nö­vekvő igényeknek „gépesítés­sel” igyekeznek megfelelni. Dr. Endrédi Lajosnak, a gim­názium fiatal igazgatójának nevéhez fűződik annak az ok­tatógépnek a megalkotása, amely méltán váltott ki im­már országosnak nevezhető ér. deklődést. Milyen is ez az oktatógép, mit tud a Didaktor—C, mely­nek megszületéséről még az ősszel röviden beszámoltunk? A biológiai előadóteremben vettük szemügyre a diákok kedvencét. A laikus szemlélő első pillantásra csak rengeteg huzalt, fejhallgatókat, banán­dugókat, kis lámpákat, meg egy fémdobozt lát. — Ez az eredeti berendezés. Nyolc főre készült, hagyomá­nyos. kereskedelemben Is kap­ható alkatrészekből — tájékoz­tatott bennünket dr. Endrédi Lajos. — A másik, az újabb már integrált áramkörös, de lénye, gében ugyanazt tudja az is, mint az első változat. Az ok­tatógép segítségével az osz­tály- és órakeretben folyó ta­nítási — tanulási folyamatot a programozott oktatás alapel­veinek megfelelően szervez­hetjük Programozott oktatás. Ez a pedagógiai szakkifejezés — nagyon leegyszerűsítve — azt jelenti, hogy az apró logikai lépésekre bontott tananyagot a tanuló szigorúan az előírt, meghatározott lépések szerint, egyéni ütemben sajátítja éL Továbbhaladása a pillanatnyi teljesítménytől függ. A progra. mozott oktatási forma lehe­tővé teszi, sőt megkívánja a magas fokú aktivitást, vala­mint az állandó visszacsatolást. Az ismeretanyagot közlő in­formációból és az erre vonat­kozó kérdésből áll. Ez utóbbi­ra a tanulónak válaszolnia kell, mégpedig úgy, hogy a fe­leletet vagy saját maga al­kotja meg, vagy a különböző lehetőségek közül kiválasztja a helyes választ. E rövid kitérő után lássuk, miből áll, hogyan is működik a Didaktor—C. A tanuló beül a padba. felteszi a fejhallga­tót, kezébe veszi a banándu­gót és válaszadásra készen meghallgatja a magnetofonról lejátszott „információt” (taná­ri magyarázatot), meg az eh­hez kapcsolódó kérdést. A ba. nándugót a helyes válasznak megfelelő banánhüvelybe il­leszti. (Ez utóbbiakból négy van előtte). Ha a Válasz meg­felelő, akkor ezt a zöld lámpa kigyulladása jelzi a pádon és a tanár előtt lévő központi berendezésen egyaránt. Ha rossz a válasz, akkor nem ég a kis lámpa és a központi be­rendezés sem adja meg az egy „jutalompontot’’. A számláló szerkezet összegezi a helyes válaszokat tanulónként és az egész csoportra vonatkoztatva együttesen. Ebből a tanár azonnal láthatja, mennyire volt eredményes a „magyará­zat” de a gép is reagál a vá­laszokra mégpedig úgy, hogy a gyengébb illetve a jobb ta­nulóknak külön-külön szöve­get közvetít. Tehát egyszerre, egy osztályban kétféle „ma­gyarázat” hangzik el. Ez a be­rendezés egyik legnagyobb előnye: a tanulók tudásszintjé­hez történő alkalmazkodás, így lehetővé válik a magas fokú differenciálás, amely a hagyományos oktatásban ne­hezebben képzelhető el. A Di­daktor—C-nél nem fordulhat elő, ami egyébként gyakran megtörténik: a jobb képességű gyerekek már unják az állan­dóan megismételt, kibővített magyarázatokat, a gyengébbek pedig még mindig nem értik azok lényegét. — A berendezés sokoldalú működtetéséhez legalább egy darab két kimenetellel rendel­kező magnetofon, egy vagy két diavetítő és tanulónként egy fejhallgatópár szükséges — folytatja az oktatógép bemuta­tását dr. Endrédi Lajos; (Egyébként a több sávos mag­nó teszi lehetővé, hogy egy­szerre egy szalagról különböző szöveget halljanak a tanulók. A diavetítő pedig a magneto­fonra szerelt szinkronizátor se­gítségével mindig a szövegnek megfelelő képet vetíti —■ ugyancsak automatikusan, kü­lön kapcsolás nélkül.) Természetesen egy újság­cikk már csak terjedelme miatt sem vállalkozhat arra, hogy egy ilyen bonyolult be­rendezést teljes egészében be­mutasson. Úgy gondoljuk, az viszont mindenképpen hasznos, ha hírt adunk a Didaktor—C- ről, amelynek egyelőre még csak kísérleti példánya műkö­dik, nyolc tanuló számára meg­szerkesztve. Ahhoz, hogy egy egész osztály használhassa, ki kell bővíteni, ez pedig már csalt anyagi támogatás kérdé­se. A programok kidolgozásá­hoz is szükség lenne központi irányításra, segítségre, össze­fogásra. A Didaktor—C nem csoda­szer, előnyei mellett esetleg még éhnány hátrányát is fel­fedezhetik a szakemberek. Azonban most. mikor lépten- nyomon információzuhatigról, a tanulók túlterheléséről, tan­anyagcsökkentésről hallunk, nem kerülheti el a figyelmün­ket egy ilyen nagyszerű, okos berendezés, mely talán már nem is a jelen, hanem a jövő rkt"*"sában játszik majd je­lentős szerenet. GYURICZA MIHÁLY Ötödször kiváló a paksi fogyasztási szövetkezet Ezen a héten országszerte ünnepelnek az ÁFÉSZ-ek és a takarékszövetkezetek tagjai is ott, ahol munkájuk eredmé­nyesen segített az egészséges piaci verseny kialakulásához, a céltudatosabb gazdálkodás­hoz, a jobb vendéglátáshoz és kereskedelemhez, illetve amit együttesen jelent ez: a Jobb ellátáshoz, életszínvonalunk növeléséhez. Tolna megyében a dnna- földvári és a paksi ÁFÉSZ „Kiváló szövetkezet” kitünte­tést, a bátaszéki, simoator- nyai pedig miniszteri dicsére­tet kapott A bonyhádi a MÉSZÖV és a KPVDSZ elnök­ségének vándorzászlajával di­csekedhet. De kiváló lett a dunaföldvári takarékszövetke­zet is. míg a sárszentlörinci és a teveli dicsérő oklevelet ka­pott A paksi szövetkezet ötöd­ször kapta meg a kiváló cí­met Miért? — A környék hat községé­ben — válaszolta Sebestyén Zsigmond igazgatósági elnök — szinte kizárólag mi látjuk el a kereskedelmi, felvásárlá­si és ipari szolgáltatási teen­dőket. Persze nem mindegy hogyan. Abból, hogy szinte teljesen hiányoznak a pana­szok, úgy véljük, jól. — Az utóbbi években rend­kívül megnövekedett a tagok száma. Ma már 4500-an' va­gyunk. Ez arra késztetett ben­nünket, hogy Pakson is egyre nagyobb arányban vegyük ki részünket az ellátásból. Áru­házunk, s az újvárosi ABC. népszerűek. De ugyanúgy szük­ség van két sütőüzemünkre, ahol házi kenyeret készítenek, naponta 25 mázsát, s azon­kívül bérsütést is vállalnak. — Egyetlen összehasonlítást teszek: tíz esztendeje 64 mil­liós forgalmunkból 1,7 millió forint volt a nyereség. Most 184 milliónyi forgalomból csak. nem hét és fél millió a ha­szon. — Legfontosabb a termelés, vitathatatlan, de a kiváló cím ismételt elnyeréséhez az is hozzájárult, hogy csaknem fél­millió forintot adóztunk leg­utóbb is a község-, s város­fejlesztéshez. Szövetkezetünk dolgozóinak csaknem egyhar- mada szocialista brigádban végzi feladatát. Ötödször elnyerni a Kiváló szövetkezet címet, valóságos kis jubileumot jelent. Az ün­nepség hangulata is ezt tük­rözte. Az elnöki beszámoló után Bartolák Mihály, a SZÖVOSZ elnökhelyettese adta át az ok­levelet és gratulált elsőként, majd Horváth József, a me­gyei tanács helyettes elnöke és Molnár Lajos, a KPVDSZ me­gyei titkára mondott rövid üdvözlő beszédet. Az erkölcsi elismerés nem maradt magában. Kétszáz- hatvan dolgozó kapott jutal­mat, összesen 283 ezer forintot. Kiváló egység, brigád, kiváló dolgozó kitüntetések, törzs- gárdajel vények, újítási díjak találtak tulajdonosukra

Next

/
Thumbnails
Contents