Tolna Megyei Népújság, 1973. április (23. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-26 / 96. szám
% úriás s Látogatás a Káma-parti autógyárban A szerszám- és javítóműhely építkezésén dolgozó szerelőbrigád. (Fotó: APN—KS) 1. Moszkvától ezer kilométerre, a Káma folyó partján, nem messze a Barátság kő- olajvezeték kezdetétől vanegv kisváros, Naberezsnije Cselni. Nevét néhány évvel ezelőtt a Szovjetunióban is kevesen ismerték. Ma egyre többet emlegetik. mert a, város mellett. KAMAZ néven akkora autógyárat építenek, amely még a hatalmas méretekhez szokott Szovjetunióban is ritkaságszámba megy. A magyar olvasók híradásokból már értesülhettek a ká- mai autógyár születéséről, de amerikai és bolgár tudósítók után nemrég először nyílt alkalmuk magyar újságíróknak megnézni ezt a gigantikus építkezést. A Kamszkij Autozavod — a Kárnai Autógyár (rövidítve KAMAZ) terveit 1969-ben hagyták jóvá. Nyolcvan variáció közül választották éppen ezt. Nemrég fejezték be ugyanis itt egy vízierőmű építését: a felszabaduló építő- és kiszolgálóipari kapacitást azonnal és könnyein át lehetett állítani az új beruházásra. A gyár idetelepítése mellett szólt az is, hogy ezen a vidéken jelentős szabad munkaerő volt — bár a Szovjetunió más részeiből is sokan jöttek ide dolgozni. Amikor 1970-ben a földmérők kijelölték az új gyár helyét, Naberezsnije Cselni járási székhely lakóinak száma 30 000 volt. Ma az itt lakók közül csak az autógyárat építik százezren. Mekkora és milyen lesz tehát ez a gyár? A Kamszkij Autozavod szovjet tervek alapján, szovjet és amerikai berendezésekkel készül, egyes részei francia kooperációban. 1974-ben gördül le a szalagról az első gépkocsi, s ettől kezdve évente 150 ezer kilenc-tizenegy tonnás teherautót, 350 ezer motort, köztük 250 ezer darab kétszázhatvan lóerős Diesel-motort szerelnek össze. LENYŰGÖZŐ MÉRETEK Á gyár — a várostól zöldövezettel elválasztva — 200 négyzetkilométeres területen épül; Naberezsnije Cselni és KAMAZ 18 kilométer hosszan húzódik majd a Káma partján. A legkisebb szerelőcsarnok 117 000 négyzetméter alap- területű lesz; a legnagyobb több, mint másfél kilométer hosszú. Jártunk egy épülő csarnokban. A végét még daruk rakták fel előregyártóit elemekből, de az elejében már üzemszerűen dolgoztak az eszterga- padok és marók: az építők berendezéseihez készítenek pótalkatrészeket. A futószalagok hossza KAMAZ-ban ösz- szesen 560 kilométer lesz: számos szerelőcsarnok alatt alagút húzódik: az előkészítés, kiszolgálás innen történik. A beruházás nagyságára, tempójára jellemző: novemberben átadják az öntödét .januárban már termel- A beruházás átlaga napi 1 millió rubel. Az automatizáltság magas fokát mutatja, hogy e hatalmas gyárban mindössze 17 000 mérnök, technikus és munkás fog dolgozni. Közülük kétezren már a KAMAZ-ban vannak, s részben a szerelés szakmai részét irányítják, ellenőrzik, részben a már megindult termelés részesei. Mások most tanulják a szakmát, összesen huszonhat egyetemen, főiskolán, gyárban és üzemben — Moszkvában, Lenin- grádban, a párizsi Renault- nál és az USA-beli Drexler- cégnél. A tervezők nemcsak a gyár, hanem a város életét is jó előre megtervezték: Naberezsnije Cselninek 1975-re 350 000 lakosa lesz. Ma még naponta nyolcszáz autóbusz szállítja a munkásokat az építkezésre, de rövidesen gyorsvasát köti ösz- sze a várost a gyárral. A már meglévő és egyre növekvő kapacitással dolgozó házgyár, a kenyérgyár, vágóhíd stb. sok ezer embernek ad majd munkát. Az asszonyoknak könnyűipari és mezőgazdasági üzemeket létesítenek, például máris épül egy kertészet és egy ser- téskambinát. GÁRDONYI BÉLA (Folytatása következik) Kívánatos Vannak ilyenek? Tíiezerszómra! De hiszen évek óto nem hallani mást, mint a munkaerővándorlás kórhoztatását. Igaz, tavaly már jelentősebben csökkent a munkahelyet változtatók száma, ám kívánatosról szólni talán így is érdemes. A közvélekedés nem tesz különbséget a fölös és a szükséges, a társadalmilag előnyös, illetve hátrányos munkaerő-forgalom között. Innét a félreértések. Hiba ugyanis egy kalap olá venni a bérnövekedést hajszoló, semmiféle munkával ki nem békülő vándormadarakat, s azokat, akik a társadalmi, gazdasági fejlődés következtében egyik ágazatból a másikba kerülnek át. AZ IPAR ÉTVÁGYA Hosszú időszak telt el úgy, hogy szinte minden munkára jelentkezőt az ipar fogadott be. A csúcs 1970-ben volt, 1,8 millió foglalkoztatottal: a munkaerőétvágy azóta mérséklődött, józan belátásból meg kényszerűségből is. És törvényszerűen. A gazdasági fejlődés meghatározott szakaszában — nemzetközi tapasztalatok igazolják — lelassul, majd megáll az ipari foglalkoztatottak számának növekedése. Más, például a szolgáltató ágazatok kerülnek előtérbe. Hozánk- bon erre tartunk. 1960. és 1971. között 26 százalékkal bővült az iparban kenyeret keresők tábora, Ugyanakkor e mutató az építőiparbon 45, a kereskedelemben 51 százalék volt. S míg az iparban az 1968 —1970-re jutó nagy létszámgyarapodásból mindössze ötezer fő maradt 1972-ig, a többi területen a növekedés továbbra is folyamatos. ÁTRAJZOLT TÉRKÉP Természetesen az iparban dolgoznak a legtöbben. Am míg ott — mint föntebb említettük — csupán ötezer főt tesz ki az 1968—1972. közötti létszám- emelkedés, az építőiparban 80, a kereskedelemben 70, a szállítás- ban-hírközlésben 42, az állam- igazgatásban, egészségügyi, kulturális és egyéb intézményeknél 40, az állami mezőgazdaságban, az erdő- és vízgazdálkodósban 37 ezer fő. Ugyanez idő alatt a termelőszövetkezetekben a tagok csoportja 93 ezerrel apadt, az alkalmazottaké 20 000-rel nőtt. Átrajzolódik tehát a foglalkoztatási szerkezet térképe, persze, nem gyorsan, nem könnyen, de szükségszerűen. Érdekes, előnyős változások szemtanúi lehetünk akkor is, ha alaposabban elemezzük az egyes adatsorokat. így például öt év alatt mindössze négyezerre) bővült a központi igazgatási és egyéb intézmények dolgozóinak létszáma, ám 36 ezerrel a helyieké! A vízgazdálkodás — tükrözve társadalmilag is jelentős feladatának növekedését — ma 15 ezerrel több embert foglalkoztat, mint öt esztendővel ezelőtt. A szállítás-hírközlés negyvenkétezres gyarapodásából 28 ezer fő a közúti és városi közlekedésre jut, megint csak a szerepkör növekvő fontosságát tudatva. VÁLTOZÓ FORRÁSOK Napjainkban már csupán két forrásból táplálkozhat a munkaerő-utánpótlás: a pályakezdő fiatalokból, s a még háztartási feladatokat ellátó nőkből. A korábbi legfőbb munkaerőforrásnak számító mezőgazdaság ugyanis jelenleg nem azért kényszerül szembenézni a létszám- csökkenés problémáival, mert elvándorolnak az emberek, hanem azért, mert a kiöregedőket csak részben pótolják az újak. E folyamat tartós, számítások szerint 1980-ig a mezőgazdasági foglalkozásúak aránya a húsz százalékot sem fogja elérni. Azt, hogy a még szabad női munkaerő szerepe mekkora, néhány adat jól érzékelteti. 1960- ban az ipari dolgozók 35, 1971- ben már 44 százaléka volt nő, a vándorok kereskedelemben arányuk ötven- ről 62 százalékra emelkedett. ÉSSZERŰ IRÁNY Tény, hogy a népgazdasági munkaerőforrások — demográfiai okokból — sem a közelebbi, sem a távolabbi jövőben lényegesen nem bővülnek. A már megkezdődött hasznos áramlás biztosíthatja tehát az egyes ágazatok társadalmilag indokolt munkaerő-szükségletének fedezetét. Ennek vonnak törvényszerű jellemzői, s persze, gondjai is. Nemzetközileg ugyan a foglalkoztatási szerkezet megítélése nem egyértelmű, s így nincs séma arra, hogy bizonyos gazdasági fejlettségnek milyen foglalkoztatottsági összetétel felel meg, de az ésszerű irányok megítélhe- tők. Egyebek között oz, hogy alapanyag-termelő ágazatok létszámigénye csökken, a feldolgozó ágazatoké viszont növekszik. Folyamatosan apad a mezőgazdasági munkát végzők csoportja — az Egyesült Államokban 1965-ben már mindössze hat százalék volt, — a szellemi foglalkozásúaké ugyanakkor folyamatoson és gyorsan gyarapszik. A LEGJOBB HELYEN A társadalmilag hasznos foglalkoztatási mobilizáció, ahogyan az ágazatok közötti és azokon belüli munkaerőmozgást szakszerűen jelölik, magába sűríti a kívánatos mozgásirányokat, a minőségi összetétel változását éppúgy, mint a gondok fokozatos fölszámolását. Több más mellett az ún. gazdasági térszerkezet javítását — a munkaerőforrósok gyakran nem ott vannak, ahol a foglalkoztatási lehetőségek —, annak a feszültségnek oz enyhítését, hogy hiány van férfi-, s fölösleg női munkaerőben. Ide sorolhatjuk a munkaerő-vándorlás egészségtélen, társadalmilag indokolatlan részének mérséklését, azaz annak elérését; hogy a mozgás ne csak munka- helycserét, hanem átrendeződést is eredményezzen. Miért fontosak e tények, teendők? Ahogy utaltunk már rá: a népgazdasági munkaerőforrások lényeges bővítésére sincs már ma és a jövőben sem lesz lehetőség. Tehát a gazdasági növekedés — s benne elsősorban az életszínvonal emelésének — zavartalansága csakis akkor érhető el, ha sok helyen fellelhető túlfoglalkoztatottsáa megszűnik, az élő munkával takarékosan gazdálkodnak valamennyi területen, az egészséges áxáram- lás eredményeként mindenütt növekszik a munkaerő foglalkoztatásának hatékonysága. Mindez döntő tényező abban, hogy megvalósuljon a legfőbb feladat, amit mind a párt X. kongresszusa, mind a Központi Bizottsáq 1972. novemberi ülése így fogalmazott meg: a társadalmi munka termelékenységének emelése. MÉSZÁROS OTTÓ legjobb hírverés a rajzos birbeiés Petőfi: 45 kiadás, 17 nyelven A szovjet olvasók jól ismerik Petőfi Sándor nevét, akinek 150. születési évfordulójáról az egész világon megemlékeztek. A nagy magyar költő művei minden közkönyvtárban megtalálhatók, a legkiválóbb művészek rendszeresen előadják verseit. Petőfi Sándor költészete rég meghódította az orosz olvasók szívét. Első költeményeit már a múlt század ötvenes éveiben lefordították orosz nyelvre. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után, 1925-ben Anatolij Lunacsarszkij fordításában és előszavával megjelent Petőfi költeményeinek első gyűjteményes kötete. Azóta a nagy magyar költő versei 45 kiadást értek meg, egymillió 93 ezer példányszámban, a Szovjetunió népeinek 17 nyelvén. Á balatoni kempingek készülnek az idényre A Balaton partján előkészítik a kempingeket az idényre. Balatonfüreden és Fanyód-Bé- latelepen — ahol jól felszerelt faházaik bán fogadják a vendégeket — már április végén megnyitják a kempingeket. A balatonfüredi nemzetközi tábor fejlesztésére az idén 300 000 forintot költött az idegenforgalmi hivatal. Fo- nyód-Bélatelepen, az országban elsőként, olyan csatlakozó- hálózatot készítenek, amelyeknek segítségével a lakókocsikat rá lehet kötni az ivóvíz-, a szennyvíz- és a villanyhálózatra. A déli parton folytatják a kempingek közművesítését. E célra mintegy 12 millió forintot költenek. Partvédő művet építenek a balatomszamesi Hullám kempingben, ahol bővítik a területet és újabb faházakat állítanak fel. A ba- latonszemesi Vadvirág kempingben csónak, és vitorlás- kikötő épül. A Balatonszabadi- Sóstónál lévő kempinget újabb melegvíz-szolgáltató automatákkal látják el.
