Tolna Megyei Népújság, 1973. április (23. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-25 / 95. szám
PnrfíwrrMM — pártiráhyítás Munkások a falusi közéletben Kífálő mezőgazdaság! Szemel, kiváló termelőszövetkezetek Á mepfiga Triaaúgi fed- iS fanáeskoaseJtOR, UíKiPisái Ipari bázis alakult ki sok vidéken, s ez nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a falvak lakói között mind több az ipari munkás. S nem is elszigetelten élnek a falu más dolgozóitól, hanem gyakran egyazon családban megtalálható mind az ipari munkás, mind a mezőgazdasági dolgozó. Uj helyzet alakult ki tehát a munkásosztály és a parasztság viszonyában. A munkások és parasztok találkozása a községek számottevő részében mindennapos dologgá vált, hiszen a munkások jelehtékeny része falun él. Mindez a falusi közéletre, a falvak közösségére is jelentős hatással van. Gyakran hangoztatjuk, hogy a munkásosztály társadalmi-politikai szerepe, felelőssége nem ér véget az üzemek kapuinál, hanem a lakóterületen is érvényesülnie kell. S ez nemcsak a városra, hanem a falura is érvényes. Különösen nagy szerep hárul itt azokra az ipari munkásokra, akik a saját lakóhelyükön vagy annak közvetlen környékén dolgoznak, tehát nem töltenek órákat az utazással. Számukra minden lehetőség adott, hogy a falusi közélet cselekvő részeseiként képviseljék és továbbsugározzák a munkás- osztály szemléletét, gondolkodásmódját, és a legnagyobb hatást gyakorolják a falu közösségére. A tapasztalatok azt. bizonyítják. hogy mind több falusi munkás ismeri fel ennek szükségességét. E felismerés párosul a lakóhely gazdagodásában való közvetlen, személyes érdekeltséggel is. Ezek a tényezők magyarázzák, hogy a közfunkciók ellátásától a község fejlődését szolgáló társadalmi akciókig mindenütt ott találjuk a munkásokat. Ott vannak a községi párt- és K ÍSZ -szervezetek vezetőségeiben, a tanácstagok között, a népfront testületéiben. Társadalmi munkájukkal segítik az óvodák és bölcsődék, járdák és utak, csatornáit és vízhálózatok megépítését. Kern elég azonban, ha csupán egy-egy politikai kampány idején esik szó erről. Az érintett üzemi pártszervezeteknek folyamatosan szorgalmazniuk kell a munkások — különösen a kommunisták — részvételét a községi politika alakításában. Megértve és megértetve, hogy a helyi politikát semmi esetre sem szabad leszűkíteni az út- és járdaépítésre, a víz bevezetésére és az egyéb kommunális feladatokra. E tekintetben a falusi munkásokra, s mindenekelőtt a párttagokra igen nagy feladat hárul, S ezen mind az üzemi, mind a községi pártszervezeteknek folyamatosan keli munkálkodniuk. Ez utóbbiaknak — a többi között — fontos tennivalójuk a munkások rendszeres tájékoztatása a lakóhelyi eredményekről, problémák lói, tervekről. Érdemleges közéleti, politikai tevékenységet ugyanis csalt megfelelő ismeretek birtokában lehet folytatni. Jelentékeny teendők várnát a munkáaofora a falusi közgondolkodás alakításában, a munkásosztály szemléletének, életfelfogásának terjesztésében. Ha szükséges, a munkásnak kell elfogadtatnia azt, amire a közösségnek ugyan szüksége lenne, de ennek teljes felismeréséhez még mindnyájan nem jutottak el. Ha úgy adódik, segítenie kell megszerettetnie az új technikát, ami számára már nem idegen. Szükség esetén szorgalmaznia kell a gyerekekkel való szülői törődést, a továbbtanulást. S még számos példát lehetne felsorolni, amikor a kommunista munkásnak a párt álláspontját a falusi közvélemény állásfoglalásává keli tennie. Ennek nagyon lényeges fóruma lehet maga a család is. Az üzemi és községi párt- szervezetek akaratán, törődésén, összefogásán, tevékenységük összehangolásán múlik elsősorban, hogy falvaink társadalmi életében még jelentékenyebb szerepet játsszanak az ipari munkások, s az egész közösség javára még erőteljesebben érvényesüljön a munkásosztály szemlélete, vezető szerepe. HEGEDŰS LÁSZLÓ az MSZMP KB munkatársa mezésügyi miniszter a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók SBakSfcWVKteie, az Ételmiszeripari Doigp- aák Szakszervezete. az Építő-, Fa- és Építőanyag- ipari Dolgozok Szakszerveaste elnökségével egyetértésben, az 1912. évi ezociatigta munfca- versenyben eiórt kiváló eredményeiért Kiváló Vódtekit címet és efctevétet, a a vele iáró pénzjutalmat axtömónyoizta számos élelmiszer- és fagazdasági üzemnekTóim megyében LriváíS vállalat lett a Dabnandi Állami Gazdaság, a Gyula ji Áüarnl Erdő- és Vadgazdapság, vala- mint a Paksi Konzervgyár. Elismerő oklevelet kapake ü Tolna megyei Gabonáiéivá» sártó és Feldolgozó Vállalat. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa elnökségének előterjesztése alapján az 1972. évi szocialista munkaversenyben elért kiváló érdemén veikért Kiváló Szövetkezet címmel és oklevéllel. a velejáró pénzjutalommal a Tolna megyei szövetkezetek közül a tengeiici Petőfit, a pálfai Egyetértést, a gerjeni .Rákóczit, a mözsi Uj Életet, a faddi Lénáit, a dobröközi Zöldmezőt, a dombóvári Alkotmányt, a kocso- lai Vörös Csillagot jutalmazta. A kitüntetéseket részben a hét végén, részben május elseje után ünnepélyes tenmeléközgyúléseken adják äU KITÜNTETETT IPAKI SZÖVETKEZETEK Május elseje tiszteletére a könnyűipari miniszter Kiváló Ipari Saüvetkeaet címmel tüntette ki a Tolna megyei Sacd- gáttaá&patí Szövetkezetét, a Tolna megyei Ruhaipari (korábban: háziipari és kisipari} SaöveSfeeaeticezetet és a Bcmy- feiidä RahúaaíS Szövetkezetek. Az építésügyi és városfejlesztési miniszter a Kiváló Ipari Saüvetkezet elmet adö- mányaoia a Bonyhádi JánásS Építőipari Szövetkezeinek. A kohó- és gépipari miniszter eőBínerő oklevele a Tolnai Gép- és Műszeripari Szövette-- zeánéfc jutott. Az OKISZ ektoksége váné dorzáscióval és oklevéllel ismerte el a Tamási Vegyesipari Szövetkezet tevékenységéit A Tolna megyei K1SZÖV a munka versenyben elért siker reiért oklevéllel és vámdor- zásztóval jutalmazta a Báta- sasisi Fémipari Szövetkezeteik a Dunaíökivári Faipari Szövetkezetei, a Köveméi Sándor Tolna megyei Cipőipari Szövetkezetei és a SIMOYILü Simonvomnyai Vegyesipari Szövetkezetei. A kitüntető oklevelek Is vándorzászlók átadására valamennyi szövetkezetben rendkívüli közgyűlés keretében keiül sor, többség üicbea aaég május elseje előtt. Alakuló tanácsülésekről jelentjük Néptáncok nyomában Tudományos kutatók háromnapos látogatása három megyében Rábai Miklós régi emlékeket felelevenítő asszonyokkal beszélget. Fotó: Komáromi Zoltán Tegnap tovább folytatódott megyénkben a helyi tanácsok alakuló üléseinek sora. Kedden tartották az újjáválasztott helyi tanács alakuló ülését Nagy- mányokon, Szakcson, Duna- szentgyörgyön, Sárszentlőrin. cen, Bogyiszlón, Sióagárdon, Szedresben, Faddon, Gyönkön, Szakályban és Simontomyán. Valahány ünnepélyes alakuló ülésen részt vett a megyei tanács egy-egy vezetője, a megyei tanács vb. egy-egy tagja is. Nagymányokon a 34 tagú nagyközségi közös tanács alakuló ülésén dr. Polgár Ferenc, a megyei tanács végrehajtó bizottságának titkára vett részt, de jelen volt az eseményen a Tolna megyei Tanács Bonyhádi járási Hivatalának elnöke, Juhász József is. Az 5200 lelkes közigazgatási egységet alkotó Nagymányok új tanácsában hat új tanácstag foglalt helyet. Az alakuló ülés itt is az ügyrendnek megfelelően zajlott le. A tanács tagjai meghallgatták a választási bizottság elnökének beszámolóját, az ügyrendi bizottság elnökének jelentését, megválasztották a 9 tagú végrehajtó bizottságot, a tanács vezetőit, majd a község megyei tanácstagját. A nagymányoki Nagyközségi Közös Tanács újjáalakulásáról tudósítva sem adhatunk számot személyi változásokróL A testület ismét Mózes Györgyöt választotta a tanács elnökévé, elnökhelyettessé pedig Füzesi Pált, a vb.-titkári teendőket Reichert Ödön látja el a továbbiakban is. Nem sokkal az ünnepélyes alakuló ülést követően kérdeztük meg a nagyközségi közös tanács elnökét, Mózes Györgyöt, mi lesz az újjáalakult helyi tanács feladatainak sorában az első. Mint azt a tanács elnöke elmondotta. Nagymányok tanácsa legközelebbi ülésén tárgyalja meg 4 éves munkaprog. ramját, amelyben igen tekintélyes helyet foglalnak el a tanácsválasztásokat megelőző jelölő gyűlések fontossági rang. sorba állított lakossági bejelentései. Ezután kerül sor a helyi tanács működési szabályzatának szükség szerinti módosítására, majd pedig az egy közigazgatási egységet alkotó három község, Nagymányok, Kismányok és Váralja 1985-ig szóló rendezési tervének jóváhagyására. E tervbe épülnek be azok a lakossági javaslatok, amelyek megvalósításához a négy évnél több időre és a rendelkezésre álló fejlesztési alapok összegénél több pénzre van szükség. Az április 15-én megválasztott ötven tanácstagot, valamint a megjelent vendégeket, köztük dr. Vígh Dezsőt, a megyei tanács általános elnökhelyettesét Mácsik András, a Hazafias Népfront községi titkára, az ülés korelnöke köszöntötte. Első napirendként a tanácstagok meghallgatták a választási elnökség beszámolóját. A faddiak közéleti aktivitására jellemző, hogy a választásokat megelőző jelölő gyűléseken több mint kétezren vettek részt, s közei háromszáz közérdekű kérdést, javaslatot vetettek fel. A beszámolót követően vá- - iaxztották meg a nagyközségi tanács kilenctagú végrehajtó bizottságát, valamint a faddiak megyei tanácstagját. A végrehajtó bizottság tagjainak eskütétele után a tanács tagjai Antus Antal tanácselnök beszámolóját hallgatták meg, az elkövetkező időszak legfonto. sabb feladatairól. A tegnapi alakuló tanácsülés befejezéseként dr. Vígh Dezső, a megyei tanács általános elnökhelyettese a megyei tanács nevében eredményes munkát kívánt a faddi Nagyközségi Tanács tagjainak. A helyi tanácsok alakuló ülésére ma megyénk további 17 településén kerül sor,. A húsvéti ünnepeket kihasználva tudományos kutatók népes csoportja „portyá- zott” három megyében. A Fejér megyei Perkátára látogattak el, Baranyában Magvar- egregyre. Tolnában pedig Öcsénybe és Sióagárdra- Jegyzetfüzetekkel, magnetofonnal és féltucatnyi különböző filmfelvevő géppel. A csoport tagjai: Rábai Miklós, Kossuth- díjas, az Állami Népi Együttes vezetője; Martin György, Csapó Károly. Halmos István, Pálfi Gyula, Sztanó Pál. Peso- vár Ernő, a Magyar Tudományos Akadémia népzenekutató csoportjának munkatársai és Pesovár Ferenc, a székesfehérvári múzeum tudományos kutatója. — Volt előzetes szervezés? — kérdeztük Rábai Miklóst, akit feltehetőleg éppúgy nem kell olvasóinknak bemutatni, mint ahogy a világ népi táncot szerető közönségének sem, hiszen vezetésének két évtizede alatt az Állami Népi Egvüttes tagjai Patagóniától Kínáig. Moszkvától Kanadáig végigtáncolták a világot. — Természetesen volt — mondotta. — Úgy gyűjteni, mint az én pályakezdésem éveiben, már nem lehet. Ezért vagyunk nagyon hálásak a helyi szervezőknek, Szabadi Mihálynak éppúgy, mint az őcsényi és sióagárdi művelődési vezetőknek, hogy helyi ismereteikkel segítségünkre voltak. Nem kisebb segítséget jelentett azonban a népi tánc- kultúra ápolása terén eddig kifejtett tevékenységük sem. Innen már csak egy ugrás és a tánc, az emberi érzelmek kifejezésének egyik legősibb formája, történelmi gyökereinél tartottunk. A szakemberek a néhai Gyöngyösbokréta akkori pillanatnyi poétikai gyökerei iránt nem érdeklődnek. Nagyra becsülik viszont a hagyományok megőrzése terén bebizonyosodott vitathatatlan tánctörténeti jelentőségét. Azon a tájegységen. melybe a Dél-Dunántúl sorolható. de amelynek határai a Duna túlsó felére is átterjednek, a női körtánc talán mi- nálunk, elsősorban Sióagárdon a leggazdagabb. Gyökerei, ezt írásos emlékek bizonyítják, a messzi középkorba nyúlnak vissza. Amikor például Sió- agárd páratlanul kedves, készségesen vendégszerető asszonyai, pompás népviseletükben a körtáncot járták, maguk sem sejthették, hogy asszimetcikus lépésmódjukat a tánctörténészek Farroer-lépésként regisztrálják, mert ilyen található a zárt etnikumú Farroer-szige- teken is. Jól követhetők azonban az összefüggések a Balkán körtáncaitól (kóló), a mi individualistább népünknek már páros táncba is átcsapó művészetéig. A felelevenítés nem nélkülözte a humort. Bár. mint azt a helyi művelődési vezetőír mondták, Sió- agárdán a férfiakat már nehezebb „táncba várni”, amikor a jelenlévők a régi szokások szerint felbontották a nők körét, előtte nem volt híjjá a deresedé, vagy éppen fehér hajú emberek évédésének. — Aztán ki, kivel táncoljon? — Kivel, te? Hát a régi szeretőjével ! Nem ám a maival! Nevetés volt, jó hangulat és emyedetlen szorgalom. Utóbbi mögött az őszinte büszkeség. hogy filmszalagra rögzítik azt, ami sehol máshol, csak itt lelhető ebben a formában. A máshol verbunk- ként ismert, itt „ugrásnak” nevezett táncot, a lassú és gyors csárdást és a többieket- Közben csak itt-ott hallatszott egy rezignált megjegyzés, azon búsulva, hogy milyen kár, amiért ezt már csak időnként lehet látni és ahogy az évek múlnak, úgy jár el az ősi táncok felett is az idő. „Édesanyám nézi,- könnyes szemmel nézi. amikor azt a bécsi, török kendőt a fejemre köti” — szállt az ének. Forogtak a film- és magnószalagok, a kutatók pedig a legőszintébb hálával mondtak köszönetét mindkét faluban mindenkinek. aki hozzásegítette őket újabb kultúrkincsek megmen léséhez. ORDAS IVÁN
