Tolna Megyei Népújság, 1973. április (23. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-03 / 78. szám

Possgay Imre A realitás szocialista vívmánya Magyar szobrászművészet — Moszkvában Imre LoszIq : Két év nyolc hónap A reform tapasztalatait ösz- szefoglalva állapíthatta meg a Központi Bizottság: „Az 1968. január elsején életbe léptetett gazdaságirányítási rendszer al­kalmas és hatékony eszköz­ként szolgálja a szocialista tervgazdálkodást, a szocialista építés céljait. A gazdasági irá­nyítás fejlesztése azonban to­vábbra is feladat, hasznosíta­ni kell az elmúlt évek tapasz­talatait, és szem előtt kell tar­tani, hogy a fejlődés folyama­tában változnak a feltételek, új technika lép életbe és új szervezés bontakozik ki, növe­kednek a követelmények az irányítással szemben”. Akik ma ennek az értéke­lésnek tükrében szemlélik gaz­dasági-társadalmi fejlődésünk tényeit, azok tudják, hogy a gazdaságirányítási reform a szocialista fejlődés eszköze, egyben vívmánya is. Olyan vívmány és realitás, melyet újra meg újra fejleszteni kell, hogy a növekvő követelmé­nyeknek megfelelve, mindig jól szolgálhassa a szocialista társadalmi, gazdasági építő­munkánkat. Emberkéz alkotta jéghegyet Kelet-Szibéria déli részén a burját mezőgazdasági szakem­berek frappáns ötlet megvaló­sításával küzdenek a szárazság ellen, ősszel a tajgai folyócs­kák és patakok medrébe a szűkületeknél torlaszokat épí­tenek. Amikor beáll a folyó, a jégen léket vágnak, ahol feltör a víz és hamarosan megfagy. A művelet többszöri megis­métlésével januárra már tíz méter vastagságú jégréteg ke­letkezik. Nyáron, amikor a természe­tes vízforrások elapadnak, az őserdei árnyékban álló, las­san olvadó jéghegyek vizét a földekre vezetik. Jelenleg tíz­ezernyi hektár rétet öntöznek így. A szovjet főváros kulturális életének új színfoltja o nem­rég megnyílt magyar szobrász­művészeti kiállítás. A siker már az első napokban meg­mutatkozott. Nemcsak a kö­zönség, a szakmai körök is felfigyeltek az eseményre: több szobrászművész egyenesen a kiállítás miatt utazott Alma- Atából, Rigából, Tbilisziből Moszkvába. A kiállítás na­gyon jó sajtóvisszhangot is kapott. Én, aki részt vettem a kiál­lítás szervezésében, szeretném külön kiemelni a szovjet és a magyar szakemberek jó alkotói együttműködését. A Szovjetunióban a mosta­ni kiállítók közül több ma­gyar szobrászművész munkás­sága ismert, gondolok itt olya­nokra, mint például Kerényi Jenő. Somogyi József, Kiss Ist­ván, a sokat ígérő fiatal Lige­ti Erika és Kő Pál. Nagy sikert aratott a kiállí­táson Varga Imre „Radnóti”, Melokko Miklós „Ady” és Víg Tamás „Harsonások” című kis­plasztikája. Nyilatkozatot kértem néhány olyan szovjet szobrászművész­Dózsa-antológia A Dózsa-évforduló alkalmá­ból 120 oldalas Dózsa-antoló- giát adott ki a Szegedi Nyom­da miniatürkönyv-klubja. A száz példányban készített kis kötet mandzsettagomb nagy­ságú — 18x22 milliméteres —, súlya mindössze két gramm. Többek között az 1514-es pa­rasztfelkelés szegedi és a vá­ros környéki eseményeit tar­talmazza a krónikaírók egy­kori feljegyzései alapján. Köz. readja Juhász Gyula, Móra Ferenc, Tömörkény István és mások Dózsával kapcsolatos verseit, illetve prózai írásait. A kötet borítóján és lapjain Derkovits Gyula Dózsával kap­csolatos metszeteinek több ki­csinyített mása látható. A mi­ni könyvet Péter László iro­dalomkutató szerkesztette. Ä Magyar Szocialista Mun­káspárt XX. kongresszusa 1966- ban megfelelő előkészítő mun­ka után, a népgazdaság és a társadalom fejlődésének mély­reható elemzése alapján hatá­rozta el a , gazdaságirányítási rendszer reformját, az új irá­nyítási rendszer bevezetését. A reform célja olyan gaz­daságirányítási mechanizmus kialakítása volt, amellyel biz­tosítható a szocialista terme­lési viszonyokban rejlő elő­nyöknek a korábbinál is ered­ményesebb érvényesítése, a szocialista tervgazdálkodás le­hetőségeinek jobb kihasználá­sa. A reformmal szembeni kö­vetelmények a párt gazdaság- politikájából adódtak és így hangzottak: az új irányítási rendszer gyorsítsa meg a szo­cializmus teljes felépítését; fejlessze a termelőerőket és a szocialista tulajdonviszonyo­kat, növelje a vállalatok ön­állóságát javítsa tevékenysé­güket; biztosítsa a gazdaság fejlődésének nagyobb tervsze­rűségét, fejlessze a szocialista tervgazdálkodás módszereit; hatékonyabban érvényesítse a szocialista bérezés elvét, fo­kozottabban ösztönözzön a jobb minőségű munkára. A gazdaságirányítási reform az ellenforradalom óta alkal­mazott gazdaságpolitika szer­ves folytatása, annak tovább­fejlesztése az intenzívebbé vá­ló gazdasági fejlődés követel­ményei szerint. A párt azon­ban nem hagyott az iránt sem kétséget, hogy jóllehet, a re­form az intenzív gazdasági nö­vekedés feltételeit hivatott biztosítani, mégsem csupán gazdasági ügy, hanem nagy horderejű társadalmi vállalko­zás, amely a termelési és el­osztási viszonyok fejlődésén keresztül hatást gyakorol a tár­sadalom politikai, erkölcsi vi­szonyaira, az emberek maga­tartására és az intézményekre is. Amikor az elhatározott cé­lok, feladatok oldaláról vizs­gáljuk a reform megvalósulá­sát, akkor ezt megfelelő tör­ténelmi szemlélettel kell ten- n;. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az új gazdasági mechanizmus meghatározott gazdasági szerkezetet örökölt annak ellentmondásaival, egyensúlyzavaraival együtt. Is­merve az örökölt ellentmon­dásokat, az átállást úgy kellett megoldani, hogy az ne okoz­zon semmiféle megrázkódtatást a gazdaságnak, s ezen keresz­tül a társadalomnak. Az elmúlt öt év bebizonyí­totta. hogy a reform koncep­ciója alapvetően bevált: álta­lánosan elismerik sikerét, szo­cialista jellegét. Bebizonyoso­dott azonban az is, hogy egyes esetekben a vártnál bonyolul­tabb ellentmondásokon keresz­tül és sok tekintetben előre nem számított hatásokat, jelen­ségeket kiváltva érvényesül. Az ellentmondások és a gaz­dasági egyensúllyal kapcsola­2&ooo példányban tos problémák megvilágításá­nál azonban abból a pozitív tényből kell kiindulni, hogy a reform bevezetése még rövid időre sem járt együtt a ter­melés és az általános életszín­vonal visszaesésével, sőt, egé­szében véve szakadatlan növe­kedésről adhatunk számot, amit egy ilyen — az egész eddig megszokott cselekvést átrendező — döntő jelentősé­gű társadalompolitikai vállal­kozásnál igen nagyra értékel­hetünk. A tények fényénél helyes megvilágításba kerülnek a re­form negatív kísérő jelenségei is. Ezek egy része ugyan a re­form időszakában jelentkezett, de nem annak a következmé­nye. Itt elsősorban a fogyasz­tói magatartással összefüggő problémákat említjük. Hosszú, szűkös évek után a közfogyasz­tási cikkek viszonylagos bősé­ge sajátos mohóságot, a soká­ig nélkülözött javak gyors ki­elégítésének vágyát ébresztette fel az emberekben. A nagyobb problémát és káros magatar­tásokat azonban még ma is in­kább az okozza, hogy az anya­gi javak iránti kereslet, a vi­szonylagos bőség ellenére, messze megelőzi a kínálatot. Ez a helyzet kitermeli és ideig­lenesen fenntartja a szükség­letek kielégítésének törvényte­len és amorális formáit. Küz­deni ellene, természetesen a jogrend szigorával és morális elítéléssel is lehet, de igazán hatásosan úgy küzdhetünk, ha még nagyobb bőséggel, a ter­melés és a piac további ész­szerű szabályozásával válaszo­lunk. Komolyabb gondot okoznak azok az ellentmondások, egyen­súlyi zavarok, amelyek közvet­lenül a termelést terhelik. Ezekre a problémákra a párt Központi Bizottságának no­vemberi határozata a legna­gyobb nyilvánosság előtt hívta fel a figyelmet, bebizonyítva, hogy nem gazdaságirányítá­sunk szervi bajairól van szó, hanem részben a múltból ránk maradt, részben újonnan ke­letkezett, de múló torzulások­ról, amelyek megfelelő intéz­kedésekkel és az egységes ér­telmezésre épülő társadalmi cselekvéssel kiküszöbölhetők. n. Bármilyen furcsa, a kié ke­reszt sok álmatlan éjszakai órát okozott Kapelláró számára. Először arra gondolt, talán a félelmét kell legyőzni, azokkal a később bekövetkező esemé­nyekkel kapcsolatban, ame­lyekre ez az apró jel utal, mint valami állandó, jogfoly­tonos figyelmeztetés. Rájött azonban, hogy nem a félelem az, ami ébren tartja ilyenkor, sokkal inkább az elővigyáza­tosság érzete, amelyet azelőtt nem ismert. Mintha valaki örökké figyelné, egy arc nél­küli árny, aki minden lépésé­ről tud, s ennek kellő fontos­ságot tulajdonít, mi több, el­raktározza magában a mozdu­latait, számot tart a gondola­taira, a terveire, g azt várja, mikor nyílik kedvező alkalom a leszámolásra, hogy előlépjen onnan, ahonnét a legkevésbé várják és fölemelje a kezét, hogy akkora ütéssel csapjon le rá, amilyet senki mástól nem kaphatott volna, s ez &z ütés a földre teríti örökre. Ha nem szégyellte volna, megkérdezi Kicsit, meg a többieket, mond­játok el srácok, de őszintén, ti is érzitek ezt? Vannak, akik úgy élik le az életüket, hogy csupa láthatatlan barát veszi körül őket, az ilyenek a kopor­sóban is mosolyognak, és ma­gukkal viszik a barátságok megfejthetetlen titkait, miszti­kumát, várakozásaikat és a be­teljesülést, ami mind, mind a láthatatlan barátokkal kapcso­latos. De mit tudhatnánk kez­deni a láthatatlan ellensége­inkkel, akik egyszer majd, a legváratlanabb pillanatban le­tépik rólunk az inget, meg­nézik, ott-e a tetovált kereszt a bal vállunkon és akkor meg­bánjuk, hogy a világra szület­tünk, szeretnénk a földdel eggyé válni, őrjöngünk a kín­tól, hogy lám, most sem, még most az egyszer sem látjuk az arcát annak az árnyéknak, amely annyi éven át, talán egész életünkben szemmel tar­tott bennünket, Kapelláró, amikor láthatat­lan ellenségére gondolt, alig várta a reggelt, az első nap­sugarat, az árnyék nélküli vi­lágosságot. Rémképek üldözték álmában, vizek fölött futott, sziklákon kapaszkodott fölfelé, s nem tudta őt üldözik-e, vagy 6 az üldöző. Beleizzadt a gönc­be, hánykolódott, némelykor saját kiáltozására ébredt, arra, hogy jajgatva hívja az anyját, Kicsi szólt is neki, ez így nem lesz jó, tisztára úgy néz ki, mint aki kezd bec6avarodni, minek, marhaság, akinek nincs arca. attól csak a bolondok félnek. — Hiszen, ha félnék! De nem félek. Ha csak attól nem, hogy egyszer félni fogok — válaszolta Kapelláró, s ez az érzés akkor sem csitult benne, amikor meghallották, hogy Bi­kát másik csoportba helyezték, itt már túl sok galibát csinált, a szabadulásig hátralévő egy esztendőben nem őket boldo­gítja majd. Tábora fokozatosan Kapelláróékhoz pártolt át, s ez egyúttal azt is jelentette, hogy — legalább is átmeneti­leg — véget értek a tetoválás­nak nevezett szertartások, s ez annyira valószínűtlen volt, tői, akik többször jártak Ma« gyarországon és érdeklődnek a. magyar képzőművészet iránt. Jurij Cserpov, az OSZFSZK érdemes művésze a követke­zőket mondta: — A kiállítás számomra rendkívül meggyőző és érde­kes. Ugyanakkor nem mond­hatnám problémamentesnek. Igen erős benyomást gyakorolt rám az, ahogyan a magyar művészek a szobrászat mére­teit és térarányait érzékeltetikl Műveik mindig pontosan kife­jezik a társadalmi, vagy az élő teret, környezetet. És ez segíti a mestert abban, hogy végre tudja hajtani a maga. ele tűzött feladatot. A kömye- zet pontos érzékelése teszi kié fejezővé az olyan műveket* mint Schár Erzsébet Ülő nő-, alakja, vagy Varga Imre RadJ nóti-ja. Érezhető, hogy a kiJ állításon bemutatott mindert egyes mű az anyagszerűség je­gyében készült. Nagyszerűért érvényesül például Segesdi Fidel Castro című művében a fémhegesztés. Nagyon jó a szín- hatás: a világos aranysárga és & zöldes bronz, a sötét vörösréz^ az ezüstös ólom, a sárgás ho- piokkő és a vörös márvány”. A magyar szobrászművészet egészében véve a realizmus* útján halad. Ugyanakkor sok az alkotói kísérletezés, A ma­gyar művészek magas szakmai felkészültségről tesznek bi­zonyságot, jól uralkodnak as anyag felett nagyszerűen konsté ruálnák. Témaválasztásuk je­lentős és érdekes. Ez különö­sen Varga Imre, Schár, Sornak gyi és Ligeti munkásságára vonatkozik. M. Voszkreszenszkája, a fia-* fal szovjet szobrászművésznői aki nemrég járt Magyarorszá­gon a következőket mondottat — A szobrászművészetben aligha lehet jobb példát fel­hozni az állandó alkotói kapcsom latokra, mint ahogy az a magyar és a szovjet szobrászművészek között kialakult. Nagyon so­kat nyerünk az ilyen kölcsö­nös kiállítások és alkotói vi­ták révén, mégpedig nemcsak szakmai vonatkozásban. Azért is, mert így a szovjet emberek mind jobban megismerik a magyar kultúrát, a magyar nép jellemét, lelkivilágát. Igor Szvetlov hogy a felügyelők nem is mer­tek hinni benne. Eljött a tél, közeledett a karácsony, cso­magküldések ideje, aki meg­kapta a maga csomagját, majd kiugrott a bőréből örömében, akinek nem jött csomagja, oda­volt a szomorúságtól. Kicsi is nagy örömmel mutatta egy na­pon a négerbabát, attól kezd­ve a párnája alatt tartotta, a többiek kinevették, nem törő­dött vele, azt mondogatta, egy­szer ő úgyis megkeresi, aki ezt a babát nála felejtette, hiába mondta neki Kapelláró, hogy a lány hozzátartozói agyon­verik, ha meglátják, mire Ki­csi annyit mondott, nem biz­tos az, addig még 6ok víz le­folyik a Kis-Dunán, míg ez bekövetkezik, de az is lehet, megszökik és meg sem áll odáig, ezen nevetett maga is, karácsonyfagyújtáskor az ebéd­lőben az egész társaság olyan volt, mint a zárdaszüzek gyü­lekezete, ha azt mondták vol­na nekik csókolják meg egy­mást, alighanem megteszik, a felügyelőket is beleértve, ab­ban a nagy ellágyulásban, ami arra a néhány órára hatalmá­ba kerítette őket, mert eszük­be jutott a gyerekkor, az ott­hon, (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents