Tolna Megyei Népújság, 1973. április (23. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-20 / 92. szám

Bombák egy szó körül Ciprus szigetén április második vasárnapján 30 bom­bamerényletet követtek el és a főváros, Nicosia környé­kén tűzharc robbant ki a gerillák és a rendőrök között. Az események rohanásában, amelyek az önálló ciprusi köztársaság létét fenyegetik, szüntelenül felbukkan egy szó: Enozisz. Maga a szó a „csatlakozást”, mégpedig — Ciprus esetében — a Görögországhoz való csatlakozást jelenti. Néprajzi szempontból valamint érzelmi kötöttség sze­rint ez teljesen érthető követelés. Hiszen Ciprus több mint 600 ezres lakosságának csaknem négyötöde görög. Ami a politikai előzményeket illeti: az Enozisz köve­telését már sokkal bonyolultabb, összetettebb érvek alapján kell megítélni. Először is Ciprus sohasem tartozott Görögországhoz. Görögország hosszú évszázadokon keresztül török fenn­hatóság alatt állott és csak az 1321-ben kibontakozó szabadságharc nyomán vált független állammá. Angol —török megegyezés értelmében 1878-tól kezdve Ciprus (különböző kormányzati formák között) Nagy-Britan- niához, pontosabban a brit birodalomhoz tartozott egé­szen 1959. augusztusáig, a Ciprusi Köztársaság függet­lenségének nemzetközi elismeréséig. Igaz, a Görögor­szághoz való csatlakozás követelése már röviddel 1878 után felvetődött. Szószólója a szigeten döntő politikai hatalommal rendelkező ortodox egyház volt. Mai szemmel nézve az Enozisz, az akkori helyzetben, pozi­tív jelentőséget kaphatott volna, amennyiben gyengít­hette volna a brit támaszpontrendszer kialakulásának folyamatát a Földközi-tenger medencéjében. Anglia ép­pen ezért mindvégig ellenezte a sziget csatlakozását Görögországhoz. Sőt: hosszú-hosszú évtizedeken keresz­tül a görög kormányok maguk sem támogatták túlsá­gosan az Enoziszt. Ezek a kormányok ugyanis Anglia szövetségesei voltak és Ciprus miatt nem akarták meg­zavarni az angol—görög kapcsolatokat. A kép voltaképpen akkor változott meg, amikor a második világháború után a brit birodalom bomlás­nak indult Görögország pedig az atlanti blokk, a NATO tagja lett. Márpedig az európai és földközi­tengeri egyensúly szempontjából nem közömbös, hogy Ciprus olyan Görögországhoz csatlakozik-e, amely tag­ja a NATO-nak. Ebben az esetben ugyanis maga a sziget is NATO-támaszponttá válnék. A sziget lakos­ságának élete és sorsa szempontjából sem mindegy, hogy az a Görögország, amelyhez Ciprus csatlakoznék, a polgári szabadságjogokat tiszteletben tartó demokra­tikus állam-e, vagy pedig a munkás- és haladó szer­vezeteket elnyomó,, szélsőjobboldali diktatúra. Az utolsó két évtized ciprusi vitád során tehát azok az erők képviseltek józan és haladó álláspontot, ame­lyek történelmileg, elvileg, érzelmileg elismerték ugyan az Enozisz jelentőségét — az adott helyzetben azonban politikai okokból nem tartották helyesnek! Ezek az erők — élükön Makariosz érsekelnökkel — a sziget függetlensége és szuverenitása mellett foglaltak és fog­lalnak állást. A szocialista országok és általában a világpolitika haladó erői az Enozisz Makariosz által képviselt fel­fogását támogatják.-i -e Fehér Lajos fogadta Nguyen Thanh Binh-1 Fehér Lajos, a Miniszterta­nács elnökhelyettese csütörtö­kön fogadta Nguyen Thanh Binh minisztert, a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya ellenőrzési bizottsá­gának elnökét. A baráti talál­kozón részt vett dr. Dabró- naki Gyula államtitkár, a Köz­ponti Népi Ellenőrzési Bizott­ság elnöke és Hoang Cuong, a Vietnami Köztársaság buda­pesti nagykövete is. A kötetlen, közvetlen hangú eszmecserén szó volt a két nép és kormányaik közötti kap­csolatokról. A VDK előtt álló hatalmas feladatokról, a há­borús pusztítások következmé­nyeinek felszámolására irányu­ló erőfeszítéséről. Nguyen Thanh Binh miniszter hang­súlyozta, hogy nagyra értéke­lik hazájában a Magyar Nép- köztársaságtól kapott anyagi, erkölcsi, politikai támogatást, dolgozó népünk testvéri szoli­daritását. MOSZKVA Hazánk külügyminisztere, Péter János, aki az elmúlt két hétben hivatalos látogatást tett Japánban, illetve a Mon­gol Népköztársaságban, útban hazafelé, megszakította útját Moszkvában. VARSÖ Varsóban ünnepi gyűlésen emlékeztek meg a gettófelkelés 30. évfordulójáról. LIMA A perui kormány azonnali hatállyal államosította a mű­trágya-behozatalt. PÁRIZS A Renault-műveknél tovább­ra is feszült a helyzet, mert az igazgatóság továbbra is el­utasítja a dolgozók követelé­seit, illetve azokról csak a sztrájkmozgalom befejezése után akar tárgyalni. VESZPRÉM Csütörtökön Veszprémben, a Nehézvegyipari Kutató Intézet­ben, Bulgária, az NDK, a Szov­jetunió és Magyarország vegy­ipari miniszterhelyettesei alá­írták azt a jegyzőkönyvet, amely a négy ország mezőgaz­dasága kemizálásának közös programját szabja meg a kö­vetkező évekre. Tovább gyűrűzik a Watergate-botrány Tovább gyűrűznek a Water­gate-botrány második szaka­szának hullámai. A Washing­ton Post című lap értesülése szerint a Nixon újraválasztá­sáért küzdő bizottság egyik magas rangú tisztségviselője a vizsgálat jelenlegi szakaszát irányító szövetségi ügyészek előtt kijelentette, hogy John Mitchell volt igazságügy-minisz­ter, valamint a Fehér Ház 0CPVÍ1^ Drj-niq j-g t adta a demokrata párt köz­pontja ellen elkövetett tavaly júniusi merénylethez. Stuart Magrüder, az újravá- lasztási kampány helyettes vezetője, aki jelenleg az ame­rikai kereskedelemügyi mi­nisztérium politikai tervező osztályának igazgatója, mosta­náig hallgatott, de — mint a Washington Post írja — Nixon elnök keddi bejelentését köve­tően úgy érezte ..rádőlnek a falak”, és tanúvallomást tett. Magrüder állítólag közölte, hogy Mitchell volt igazságügy­miniszter jóváhagyta, sőt tá­mogatta az akció végrehajtását és ugyanezt tette John W. Dean, aki jelenleg is a Fehér Ház tanácsadója. Mitchell és Dean később ál­lítólag megvásárolták a Wa- tergate-ügyben elítélt hét „ösz- szeesküvő” hallgatását. PEKING Luis Echeverria Alvarez mexikói elnök csütörtökön Ir- kutszkbói Pekingbe utazott. SANTIAGO Chile legnagyobb létszámú baloldali szervezete, a Szocia­lista Párt csütörtökön ünnepel­te megalakulásának 40. év­fordulóját BRÜSSZEL A NATO-országok nagykö­vetei Brüsszelben négy és fél órás tanácskozáson vitatták meg a Bécsben január 31 óta tartó európai haderőcsökkenté, si konzultációk eddigi ered­ménytelenségének okait. A hosszúra nyúlt tanácskozáson több javaslat is elhangzott a tárgyalások előrelendítése ér­dekében, konkrét tervet azon­ban nem fogadtak cL 25 éves az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 1973 — az emberi jogok éve. Az ENSZ nyilvánította ezt az évet ünnepi esztendővé, mivel az idén van a 25. évfordulója annak, hogy a világszervezet közgyűlése — ellenszavazat nélkül — elfogadta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkoza­tát. Az ENSZ legutóbbi köz­gyűlésének határozata értel­mében minden országban meg­emlékeznék az évfordulóról. Magyarországon az Országos Béketanács és a magyar ENSZ- tánsaság az év folyamán számos rendezvényt, eseményt iktatott programjába az emberi jogok évének megünneplésére. A Ma­gyar Jogász Szövetség is tá­mogatja ezt a programot, és saját szervezetei szintén meg­emlékeznek az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata meg­születésének negyed százados évfordulójáról. Becs Húsvéti szünet Nem hivatalos „húsvéti szü­netet” tartanak a bécsi had­erő-csökkentési eszmecsere résztvevői — közölték a Hof­burg sajtóközpontjában. Hír szerint a delegációk legtöbbje hazautazik az ünnepekre és csak kedden tér vissza Becsbe. Egyes bécsi vélemények sze­rint várható, hogy az ünnepek utáni napokban a „négyes”:' a Szovjetunió, az Egyesült Ál­lamok és Magyarország dele­gációja továbbá a NATO-or­szágok konzultációs főmegbí­zottja ismét összeül megbeszé­lésre. zsarolás minden Val mennyien gyanúsítottak lettek a politikai csalás, korrupció szennyesét maga előtt hömpölygető Watergate-ügyben. Balról jobbra: Gordon Liady, a Fehér Ház egyik volt bizalmas munkatársa, John Dean, a Fehér Ház jogi tanácsadója, John Mitchell volt igazságügyi miniszter és Stuart Magrüder, Nixon választási kampányá­nak helyettes vezetője. Maoisták az NSZK-ban A szélsőséges maoista és anarchista csoportok tevé­kenységének fokozódása jó ürügyül szolgál a nyugat­német jobboldalnak arra. hogy újabb boszorkány hajszát indítson a haladó erők, elsősorban a Német Kommu­nista Párt ellen. Nem tekinthető véletlennek, hogy a provokátorok éppen akkor léptek akcióba „kommunista cégér” alatt, amikor a demokratikus közvélemény határozottan fel­lépett a baloldaliak, köztük a kommunisták ellen al­kalmazott diszkriminációs intézkedések érvénytelení­téséért. Csütörtökön — a bonni egyetem bezáratása után — ismét hallattak magukról a „Németország Kommunista Pártja" nevű maoista szervezet tagjai: telefonon beje­lentették, hogy a levegőbe röpítik a felsőoktatási mi­nisztérium épületét. A sajtóház szomszédságában lévő minisztériumot ezért a hatóságok kiürítették és át­kutatták az épületet, de pokolgépet nem találtak. A nyugatnémet politikai pártok határozott intézke­déseket sürgettek a kalandorok ellen, a jobboldali CDU—CSU egyes vezetői pedig a kedvező alkalmat lát­va követelték a Német Kommunista Párt betiltását. Velük azonosult Hans-Dietrich Genscher nyugatné­met belügyminiszter is, aki a Neue Ruhr Zeitungnak adott nyilatkozatában — tudomást sem véve a Német Kommunista Párt és más haladó szervezetek állásfog­lalásairól — szót emelt a „kommunista tüntetések” el­len és azt a benyomást igyekezett kelteni, hogy az utóbbi napok rendbontásait és a véres összecsapásokat (Frankfurt, Bonn) a kommunisták szervezték. A tör­vény szigorával fenyegetőzött és változatlannak minő­sítette a szövetségi kormány állásfoglalását. amely al­kotmányellenes célokat tulajdonít az NKP-nak. Max Reimann, a Német Kommunista Párt tiszteletbeli el­nöke — aki éveken át vezetője volt az 1956-ban alkot­mányellenesen betiltott Németország Kommunista Párt­jának — a Frankfurter Rundschau csütörtöki számá­nak adott interjújában ítélte el az ultrabaloldali pro­vokátorok káros tevékenységét. Hangsúlyozta, hogy a Német Kommunista Pártnak „a legcsekélyebb köze sincs az úgynevezett »Németország Kommunista Párt­jához„Ez a magát ultrabaloldalinak álcázó csoport — folytatta — visszaél a munkásmozgalom hagyomá­nyos elnevezéseivel, meghamisítja céljait és Strauss és Springer stílusában szovjetellenes uszítást űz, rágal­mazza a szocialista országokat.” A „KPD” megjelöléssel meg akarja téveszteni a munkásosztályt és az ifjúságot és így a legszélsősége­sebb reakció céljait szolgálja. Reimann megbélyegezte a maoistáknak azt a törek­vését is, hogy „forradalmi szakszervezeti ellenzék” ki­alakításával szétforgácsolják a nyugatnémet szakszer­vezeti mozgalmat. A Német Kommunista Párt — mon­dotta — o munkásmozgalom nagy vívmányának tekin­ti az egységes szakszervezetet, amelynek meggyengítése vagy megosztása csak a nagytőke érdekéinek használna.

Next

/
Thumbnails
Contents