Tolna Megyei Népújság, 1973. április (23. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-17 / 89. szám
Bántja valami, szaktárs ? Munkaügyi Bíróság Lelketlenség, jogellenes határozat „Én azt az édesanyát ápoltam, aki 60—80 filléres napszámból felnevelt. Ezzel minden gyermek tartozik a szüleinek. Magam is kötelességemet teljesítettem anyám iránt,” — írta a szekszárdi városi tanács költségvetési üzeme vállalati munkaügyi döntőbizottságának panaszában Nagy Károly szekszárdi segédmunkás. Nagy Károly kérte: mentesítsék a szigorú megrovás fegyelmi büntetéstől és az azzal együtt kiszabott órabércsökkentés alól. A férfi a múlt év novemberének derekán falun lakó, 74 esztendős édesanyjától kapott táviratot. Ebben a koros asz- ezony közölte, hogy betegsége miatt okvetlen szüksége van jja segítségére. Ismert, hogy Szekszárdim a nap nem minden órájában gyerekjáték telefonálni, táviratozni. — így Nagy Károly anélkül utazott el a városból, hogy munkáltatóját értesítette volna. Négy napig maradt távol. Visszatérése után részlegvezetőiét tájékoztatta a történtekről. Felettese megnyugtatta, hogy nem kell kellemetlenségtől tartaniá. Nagy Károlyra úgy szabta ki a büntetést a vállalat, hogy annak igaagatóia előzőleg meg sem hallgatta. A munkás a VMDB-íiez csak azután küldte el panaszát, hogy kijöhetett a kórházból. A vállalati munkaügyi döntőbizottság tudott Nagy táppénzes voltáról, panaszát mégis elkésettnek nyilvánította. és elutasította. A Szekszárdi Munkaügvi Bíróság helyt adott Nagy Károly keresetének. A bíróság jogerős ítéletében nyomatékösan rámutatott árra, hogy a Munka Törvénykönyve szerint a dolgozó részére biztosítani kell a védekezés lehetőségét, továbbá arra, hogy törvénysértő volt a VMDB részéről a panaszt elkésettnek minősíteni. Ebben az ügyben nem sok megértésről tanúskodott a költségvetési üzem döntőbizottsága. Ha másból nem. Nagy Károly leveléből észrevehette volna, hogy ennek a kétkezi munkásnak könnyebb vállára vennie a cementes zsákot, minisem kérges ujjaival a golyóstollat engedelmességre bírni. Szomorú, de tény, hogy ez alkalommal a VMDB sem a törvény betűjét, sem az embert nem látta meg... KÉTSZERES TÖRVÉNYSÉRTÉS TOLNÁN . Körösztös Julianna tolnai takarítónő a múlt év júliusában letette a seprőt, és munkahelyén — a Magyar Selyemipari Vállalat tolnai fonógyárában — munkásnak csapott fel a bakelitüzemben. Jól járt a gyár: a teendőkkel tisztában lévő munkaerőhöz jutott. Jól járt a leány: havi Pályázatot hirdetünk ZÖLDSÉGGYÜMÖLCS BOLTVEZETŐI ÉS HELYETTESI MUNKAKÖR BETÖLTÉSÉRE. Feltétele: Szakmai képesítés és gyakorlat, erkölcsi és működési' bizonyítvány. Fizetés megegyezés sze- • rint. 'Jelentkezés: TOLNAKER Szekszárd. Széchenyi u. 62. ipar-kisker. osztály vezetőjénél. (349) 1400 forint helyett 2000 forintot keresett. Igen meglepődött, amikor ez év elején utasították, hogy térjen vissza régi munkakörébe. A leány tiltakozott ez ellen, és a vállalati munkaügyi döntőbizottságnál keresett jogorvoslást. A VMDB úgy foglalt állást, hogy mivel Körösztös Julianna volt már takarítónő, nem kereskedhet a betanított munkási beosztás megtartásáért. A Szekszárdi Munkaügyi Bíróság jogerős ítéletében helyt adott Körösztös Julianna keresetének. Az ítélet indokolásában a bíróság két törvény- sértésre mutatott rá. Az egyik az. hogy a leánnyal nem közölték írásban az áthelyezést; a másik, hogy az áthelyezést beleegyezésének hiányában is végre akarták hajtani. kártérítés SELEJT MIATT A Szekszárdi Vasipari Vállalatnál új termék gyártását kezdték meg. A szériából már jócskán elkészült, amikor kiA moszkvai Marx—Engels Múzeumban kiállítás nyílt A Kommunista Párt kiáltványának ritka kiadásaiból. A Kiáltvány több mint száz nyelven látott napvilágot. A Szovjetunióban, a szovjethatalom idején, az össz- sZovetségi Könyvtári Központ adatai szerint, Marx és Engels zseniális műve 443-szor jelent meg a Szovjetunió és más országok népeinek hetvennégy nyelvén. E kiadások összpéldányszáma: 28 854 000. A kiállításon megtalálhatók a Kiáltványnak a forradalom előtti Oroszországban, majd a szovjethatalom idején megjederült, hogy két alkatrész — a furatok rossz elhelyezése miatt — nem Illeszthető össze. A vállalatot ért kár meghaladta a tízezer forintot. A vállalat igazgatója a mulasztásokért felelős Kerek! Ferenc gyártmányfejlesztési csoportvezetőt 450 forint. Bokros József gyártmányfejlesztőt 250 forint kártérítésre kötelezte. Az igen méltányos határozat ellen mindketten panaszt nyújtottak be a vállalati munkaügyi döntőbizottsághoz, majd ennek határozata ellen .keresetet a Szekszárdi Munkaügyi Bírósághoz. Lényegileg mindketten azzal védekeztek, hogy a kár több személy mulasztásának következményeként jelentkezett. A munkaügyi bíróság Kereki és Bokros keresetét elutasította. ítéletében kifejtette: Bokros azért vétkes, mivel a tervdokumentáción nem vezette át a szükséges változtatásokat, Kereki pedig azért, mert nem ellenőrizte beosztottja munkáját. — b. z. — lent kiadásai, valamint a külföldi kiadások is. A Kiáltvány egyik első orosz nyelvű kiadása 1882-ben jelent meg Plehanov fordításában. Marx és Engels külön előszót írt hozzá. Lenin már forradalmi tevékenységének kezdetén lefordította oroszra a Kiáltványt. E fordítás kézirata azonban nem maradt fenn: a rendőri házkutatások során megsemmisült. A kiállításon láthatók Leninnek azok a művei is. amelyek Marx és Engels életével és tevékenységével, a marxizmus történetével foglalkoznak. Üzemlátogatáson voltam a napokban, s a műhelybeli tapasztalatgyűjtést követően, az irodán megneveztem néhányat azok közül a munkások közül, akiket megismertem; a gyár műszaki igazgatója ugyan tud-e róluk valamit? Jó érzés volt hallani, hogy az igazgató aki épp tíz éve dolgo-ik jelenlegi beosztásában — mindegyikükről tudott valami jellemzőt mondani. S bevallom, azért esett különösen jól mindezt hallani, mert előzőleg a munkások is hasonló megbecsüléssel, szeretettel nyilatkoztak igazgatójukról. Elmondták. hogy szinte naponként megáll a gépük mellett, s ilyenkor mindig szól néhány jó szót ahhoz, akivel beszél, s egyöntetűen úgy vélekedtek, hogy az emberi szó forinttal nem mérhetően, sokat ér. Az a bizonyos jő munkahelyi közérzet enélkül al sem képzelhető, s gyárukban azért maradnak meg az emberek, mert a vezetők „nem játszák meg magukat.” Bár elmondhatnánk ugyanezt mindenütt! Amikor erre gondolok, eszembe jutnak azok az ellenkező előjelű epizódok, amelyeket máskor, másutt, még a legutóbbi időben is szereztem, olyaö gyári közösségekben, ahol pattogó utgsít- gatás még ma is a divat, ahol az igazgató, vagy a gyáregység- vezető felettébb ritka vendég a munkások között, s ha ftveg- jelenik is, érdeklődési köre nem terjed ki az emberre, kizárólag a gépek fordulatszáma, a teljesítmény százalék érdekli, saját munkatársai között szinte kívülálló idegenként mozog. Ennek okát adni másban alig tudom, mint az elbizakodottságban, amely egyik-másik vezető embert any- nyira hatalmába kerít, hogy megfagy körülötte a levegő, ahol megjelenik. A beosztottakkal való rideg bánásmód természetes velejárója, amikor valaki nem veszi figyelembe mások gondolatéi érzésvilógát. Ezt a jelenséget, bírálta Kádár János elv- járs, legutóbb, a Láng Gépgyárban megtartott forró hangulatú nagygyűlésen elmondott választási beszédében, amikor arról szólott, s beszédét sűrűn szállította télbe tapsvihar, hogy helyenként tapasztalhatók az elbizakodottság jelei. Akadnak emberek, akik nem hallgatnak a dolgozók szavára, vagy egyáltalán az emberi szóra. akik a szerepüket az előrehaladásban önelégülten úgy értelmezik, mint az a bizonyos légy, amely a kocsi rúd- ján ülve azt hiszi, hogy ő húzza a kocsit. „A mi fejlődésünknek — mondotta — olyan nagy és erős motorjai vannak, mint a párt, a munkásosztály, a dolgozó nép! Érezze mindenki megtiszteltetésnek, ha — akár a legkisebb rangban is — a dolgozók képviselőjeként tevékenykedhet a társadalmi élet bármely területén, és az alaovető normákat, amelyeket mindenkitől megkövetelünk, kötelességszerűen tartsa meg.” Nem olyan egyszerű ezeket a normákat megtartani, ezt senki nem vitatja. A vezetőnek ezer gond nyomja a vállát, az utóbbi években jelentősen megnőtt jogkör és felelősség, az egyes döntésekben tükröződő fokozott kockázatvállalás, a napjainkban jelentősen átalakult, megújult követelményrendszer magasabb mércét állít mindannyiunk elé, s ez kiváltképp a vezetőkre vonatkozik. A munkastílusban bekövetkezett változások olykor nagyon is az íróasztalhoz kötik a vezetőket, s nem kis '• fáradtságukba kerül figyelmüket a főkérdésekre összpontosítani, okosan .mellőzve a lényegtelen részleteket De mennyire jólesik az igazgatónak is, ha egy-egy nehéz feladat teljesítése után, egy rosz- szul sikerült nap végén akad valaki akár a beosztottai, akár a felettesei közül aki megkérdezi; „bántja valami, igazgató elvtárs?” S a munkásnak milyen jólesik az emberi szó! Ha az igazgató észreveszi a munkások örömét, szomorúságát, amely mögött sorsok húzódnak meg, gépzúgás mögötti érzelmek indulatok, amiket nem tud mérni, minősíteni semmiféle felmérés, mint ahogyan azt sem, mekkora az értéke a kérdésnek: „bántja valami, szaktárs? Csak nincs valami baj?” És nem mérhető annak az együttérzést nyugtázó pillantásnak a fényereje sem, amellyel a kérdezett ezt megköszöni. Örömmel veszi tudomásul, hogy nemcsak a munkája az, ami érdekes, hogy emberi mivoltában is megbecsülik. A vezetőknek az ilyen magatartása nagyon is lemérhető a termelés alakulásán, a közösségi ügyekben mutatkozó nagyobb aktivitás eredményein. Talán nem hangzik profánul, ha ebben a tekintetben az emberi érdeklődést, a jó szavakat a termelés tartalékaiként minősítem. olyasféle háttérként, amelynek hiánya bénít, jelenvalósága energiákat szabadít fel mindannyiunkban. K. I. képújság 6 1973. április 1% Este — az asszonyok klubjában Ilyenek a hétfő esték. Hét óra tájban asz- szonyok indulnak el a környező utcákból. Jönnek a Kisbödőből, a Bartina, a Bocskai meg a Remete utcából,- csoportokba verődve, a Kálvin-téri fiókkönyvtár felé. Idestova másfél éve így van ez, azzal a különbséggel, hogy az érkező asszonyokat nem figyelik kiváncsi szemek egymástól kérdezgetve: vajon mit csinál a sok asszony odabent. Sok asszony? — Most már ötvenen vagyunk — mondja Sebők Lászióné klubvezető. — Voltak kétkedők, akik a kezdet kezdetén úgy vélekedtek, örüljünk, ha meglesz a harmincfős tagság. Most meg már az ötven is kevés, többen lehetnénk... — Lehetnének? — Igen, de ennek sajnos objektív akadályai vannak. Az, hogy nincsen önálló klub- helyiségünk. amint láthatja is, itt jövünk ösz- sze, szűkös körülmények között a fiókkönyvtárban. Persze, most úgy hallottam, hogy a közeljövőben meglesz a várva várt klubszoba. De, hogy hol és mikor, nem merem mondani, féltem a szerencsénket. Felsővárosi olvasó asszonyok klubja. Megalakulása a Hazafias Népfront városi bizottsága nöbizottságának, a Babits Mihály megyei művelődési központnak és a megyei könyvtárnak köszönhető. — 1911. november 7-én volt az alakuló ünnepség, — emlékezik vissza Török Lajosné tsz-tag. — Hű. micsoda vígalom volt itt. — Altkor is őzt mondtuk, meg most is, — szól közbe özvegy Bartos Mártonná háziasszony, — hogy nekünk is kell a kikapcsolódás, nemcsak a férfinépnek. És nagyon örsiünk, hogy erre a lehetőséget megadták, ezt mindig csak köszönni tudjuk. — Vagyunk itt harminctól hetvenévesig vegyesen. De mindnyájunk közül a legtöbb háztartásbeli — mondja Mészáros Józsefné. — Érthető, mert hova menjen a magunkfajta asszony? Hogy milyenek a hétfő esték? Egyben mindegyik azonos: vidámak. Programjukban persze mások és mások. Az egyiken egészség- ügyi előadás. a másikon kül- és belpolitikai tájékoztató, a harmadikon meg a modern konyhaművészetről szóló előadás hangzik el. És mindegyik klubfoglalkozáson a szellemi igénybevétel után közös szórakozás következik. Éneklés, néha tánc, a hangulattal függően. Majd minden hétfőre esik egy-egy névnap, azt is megünneplik. — Benne van a klub nevében, hogy olvasó asszonyoké. Azt mondhatom, hogy mi itt a majd másfél év alatt annyi könyvet elolvastunk ..., hogy az sok. Könyvcímeket említenek. Szó esik Arany Toldijáról, Mikszáth Fekete városáról, mások Passuth-műveket említenek, s beszélgetésükből Solohov Csendes Donja elevenedik fel a könyvtárszobában. — Sokat tanultunk mi itt, együtt — jegyzi meg Pintér Józsefné, kórházi varrónő. — Sokunk talán itt pótol egy kicsit abból, amit elmulasztott. Közös kirándulásokról esik szó— Voltunk Budapesten, azután lent a Sárközben — meséli Nemes Józsefné háziasszony. — Hová készülnek most? — Rövidesen Jugoszláviába indulunk — mondja Sebők Lászlón*. Az egyik asszony a szoba sarkában álló földgömbhöz lép, Jugoszláviát keresi, majd utána mutatja az útvonalat: — Belgrad. Szarajevó, Split...' Vajon mi a legfőbb érdeme a felsővárosi olvasó asszonyok klubjának? Az olvasás? A közös kirándulások? — Isis — mondják az asszonyok. — De a legfontosabb az, hogy együtt lehetünk, új baráti kapcsolatok alakulhatnak ki. Ülnek egymás mellett, kezükben fordul- perdiil n kötőtű, beszélgetnek közben, s neV ?*r-' -rá. a klubfoglalkozások a késő esti -*jA Kommunista Párt kiáltványa a világ száz nyelvén %
