Tolna Megyei Népújság, 1973. április (23. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-15 / 88. szám
Nevek tudósairól—ünnepkor Ünnepi eat Szekszárdion A költészet napja—1973 Lehet, hogy a magyar nyelv ünnepi hetén, amit ezúttal hetedszer rendeznek meg, talán kevés szó esik azokról, akik a vidék éló nyelvével és nyelv- történetével foglalkoznak. Mindenesetre kevesebb. mint amennyit megérdemelnek. Az utóbbi években az ország legkülönbözőbb tájain dicséretesen divatba jött a nyelvészkedés. Eredmény: szép számú és értékes tanulmány, melyekben szakemberek, pedagógusok és amatőrök összegezték gyűjtőmunkájuk eredményét. Különösképpen a nyelvészet egyik ága, a névtudomány, azon belül is a földrajzi nevekkel foglalkozó mutathat fel figyelemre méltó eredményeket. Bármelyik névtudományi gyűjtést közzétevő kiadványt vizsgáljuk, rögtön kiderül: többről van szó, mint egyszerű nyelvészkedésről. Történelmi, társadalmi tapasztalatok, következtetések vonhatók le ezekből a munkákból és létrejöttük minden esetben egy kisebb-nagyobb helyi közösség összefogásának eredménye. A földrajzi nevek gyűjtésével kapcsolatban a legutóbbi névtudományi konferencián hangzott el: „A gyűjtések szervezői csak akkor bízhatnak a sikerben, ha vállalkozásukhoz megnyerték az állami, megyei, Járási szervek támogatását és a résztvevők mindig önkéntesen vállalkoznak a munkára. Az eddigi gyűjtések tapasztalatait figyelembe véve elmondhatjuk, hogy mindegyik kicsit hősi vállalkozás volt. De azt hiszem, valamennyiünk nevében kijelenthetjük, hogy szívesen vállaljuk az áldozatot, a fáradozást, mert úgy érezzük, nemzeti művelődésünk és az egész magyarság érdekében is történik”. Kedvcsináló példaként a további munkához, hadd idézzünk nélxánv szaktanulmányból. Angyal Endre, aki — egyebek között — az utcanév-adás esztétikájával foglalkozik, tanulmányában ezt írja: „Az utcanevek változása legtöbbször egy darab kortörténet Győrben a budapest—bécsi onszágút egy részét először Vásártérszernek hívták, később Vilmos császár, majd Szent István út lett, aztán Sztálin útnak nevezték. A pécsi Magyar utcából Mária utca lett, 1945. után Molotov szovjet külügyminiszter nevét viselte, aztán Déry utcának keresztelték eL Zala megyében dr. Ördögh Ferenc nagykanizsai tanár vezetésével összegyűjtötték Zala BARANY1 FERENC: REMINISZCENCIÁK EQY PETŐFI-VERSRE „P<t leszek, ha fának vagy virága” (Petőfi Sándpr) Nő még nem volt ilyen igaz hozzám, ha csillag lehetnék — beragyognám, ha felhő lehetnék — száraz árnyam kísérgetné öt a pára-nyárban, ha forgószél lennék — táncba vinném, keringőznénk háztetők gerincén. Ha sebes folyóban fuldokolna: deszkaszál lennék, belém fogódzna, s ha ő maga lenne a folyó — hát én lennék rajta a duzzasztógát, mely futása elé falat vonva erejét sodróra százSzorozza. Ha futásom elé falat vonna, hogy botlástól lábamat megóvja: odaparancsolnám őt a falhoz, amit védelmemre rakott, ahhoz — s kiröpülnék. Lennék puskatöltény. Szűkébe hatolnék és megölném. LOVÁSZ PÁL: ZÁRKA Az éj iszapja egyre árad-, elólmosodnak a falak, tethükkel lejjebb hajlanak — mogorva szó dobol fülemben — segítségért hová kiáltsak? Sötét, jeges folyóba estem elkalandozó kisgyerek, nem nyúlnak értem jó kezek — a szó kemény ütemre gyorsul — kivert eb lelke szűköl bennem Kősziklára vetették ágyam, csontom, velőm, inam sajog, kínokkal betakart vagyok — a szó vaspántja mellem fogja — az ólom nő az éj falában Kakasszó ércén mégis virrad, házunkon rózsafény remeg, értem rettegnek odabent — a szó agyam mélyébe fordul - kurtára mérték napjainkat Búcsúhelyem e nyíló kocka, arasznyi tér. négy zárkafal, kint ég. föld ébred, zeng a dal — a szó hurokként függ fölöttem — kilépek végső hajnalomba megye földrajzi neveit. és 15 700 család és 48 ezer személy névadatait is feldolgozták. Ennek kapcsán a gyűjtő összesen 20 ezer kilométert tett meg, amíg a vezeték-, kereszt-, becéző és ragadványneveket is sikerült rendszereznie. A megy éljen 2055 féle vezetéknévvel találkozott, az utónevek közül a férfiaknál a József, a nőknél a Mána volt a legeyakoHbb. Kiment a divatból aZ Ábel a Donát, a Dömötör a Blm1'?. az Iz'O- da is. Érdekes, hogy a László nevet ezen a vidéken csak az utóbbi 20 esztendőben haez- nálíák, ugyanakkor a Máriának 18 féle becéző változatával találkozott a névgyűjtő. Különösen dicséretes, amikor a névtudománnyal foglalkozó pedagógusok munkájukat tanítványaikkal közösen végzik, é3 így kétszeresen hasznos oktató-nevelő munkát folytatnak. Példaként említsük meg a Békés megyeieket, akik — a többi között — .ér. fok, sár” szavak nvelvtörténeti értelmezésével fog1 atkoztak. Az egyik tanuló erről azt írja: ..A fok száz évvel ezelőtt a folyó fő medréből kilépő víz. amely kifelé folyik egv másik vízből. A ma itt élők a fok szóra már nem tudtak magyarázatot adni. A sár régen vizenyős, nádas, Snkhelvt járhatatlan rétség. A maiak már nem ismerik a sár ilyen jelentését”. Végül, de nem utolsósorban, hadd emeljük ki példaként az egri dr. Pelle Bélánét, akit éppen névtudományi munkája miatt avattak doktorrá. A m-»- gve 200 ezer katasztrális holdjáról begyűjtött „fiWtérmésí* nemcsak írásba foglalta, hanem le is „kottázta”, azaz tanulmányában igyekezett pontosan jelezni a tájnyelvi kiejtést is. Az Akadémia által kiadott tanulmány címe alatt ez olvasható: .Pedagógusok, középiskolai tanulók, más önkéntes munkatársak segítségével gyűjtötte és közzétette..." Ezután következik a száznál több közreműködő névsora, cím és rang megkülönböztetése nélkül, pedig van közöttük tanácselnök, főiskolai tanár, háztartásbeli, igazgató, kisdiák és — a szerző anyósa is. PÁLOS MIKLÓS „Ha nem hinnék a költészetben: nem hinnék az életben. Ha nem hinnék a költészet teremtő és fönntartó erejében: nem hinnék az életben. Ha nem hinnék a költészet megőrző erejében: nem hinnék az életben. Ha nem hinnék a költészetben megőrzött valóság, szépség, erő, gyász, szégyen, hit, történelem, szenvedés, példa, gyűlölet, szabadság, jóság, akarat, szerelem, folytatás rtmradandóságában: nem hinnék az életben, az élet örömében, és gyalázatában, a valóság gyönyörében, tündökletében és gyötrelme gyalázatában, nem hinnék a világban és önmagunkban..Kossuth-díjas költőnk, Juhász Ferenc vall így a költészetről, melynek ünnepét, a költészet napját immár évről évre megrendezzük. Tíz éve ehhez az ünnephez kapcsolódva jelenik meg a Szép verset antológiája — válogatás az elmúlt esztendő legszebb verseiből. Sajnos a nagyon kelendő, féláron kapható kötet példányszáma minden bizonnyal kevés lesz. A megyeszékhely Babits Mihály könyvesboltjának is alig százötven példány jutott, melynek nagy részét már április ll-én elkapkodták. Az ünnep előestéjén került sor arra a költészet napi megemlékezésre, melyet a szekszárdi művelődési központban rendeztek. Udvaros Bélának, a Kecskeméti Katona József Színház rendezőjének előadássorozata a Petőfi-évfordulóhoz kapcsolódik és ennek keretében „Szerelemnek rózsafája'' címmel 10-én tartották meg a harmadik előadást. Miszlai Sarolta, a megyei könyvtár munkatársa bevezetőjében méltatta a költészet napjának jelentőségét, és elmondotta, hogy ezen a napon méltán ünnepelünk Petőfi szerelmi költészetének verseivel, hiszen ezek a remekművek nemcsak a nemzeti, hanem a világirodalom mércéjével mén:e is a legszebb alkotások közé tartoznak. A versek Úri István és Takács László színművészek tolmácsolásában hallhatták a jelenlévők. Járási könyvtáraink közül a bonyhádiban és a paksiban rendeztek kiállítást. A. „kiváló” címet viselő paksi járást könyvtárban „Zene a költészetben” címmel hanglemezeket, zenei témájú könyveket állítottak ki. PÁLOS ROZIT A: MOHOS KÖVÖN mohos kövön üldögélek mintha gyerek aludna ölemben gondjaim oly könnyűek itt hullámok hangja kilopja a tájból a csendet szellő-rózsák visszalopják kék hajánál fogva csillagmosta lebegés hátterén simuló őzike arc szomorít gyertya szeme tükrözi a pillangókat fákat és füveket eget és földet mely sarokkövéül választotta az embert Nagy István születésének 100. évfordulója alkalmából a Magyar Nemzeti Galériában emlékkiállítás nyílt. Képünkön:. A „Szántás Erdélyben^ című mű a tárlatról, 7-y:. Vi' ..-'V-. -v . %>.'.*■*£.írP
