Tolna Megyei Népújság, 1973. április (23. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-15 / 88. szám
Rövid áttekintés: az ÉPFU-t célvállalatként alapították, hogy kiszolgálja az építkezéseket. Nagyvállalati rendszerben, budapesti vezérigazgatósággal működik, öt üzemegysége van, minden üzemegységnek több kirendeltsége. Az 5-ös számú üzemegység Tolna, Baranya, Somogy megyét szolgálja. Ha szükséges, munkát végeznek az ország bármely részében. Nemcsak fuvaroznak, hanem építőanyag-bányászassál — homok, kő — ezek eladásával is foglalkozik a cég. Az 5-ös ÉPFV kirendeltsége Szekszárdon a Tartsay utca végén működik. A telepet nemrég építették. Majdnem húsz évig egyik helyről a másikra költöztették a kirendeltséget. Itt korszerű javítóműhely, a géokocsik biztonságos parkolóhelyét alakították ki. És a dolgozókat kiszolgáló öltözőt, fürdőt, melegedőt, étkezdét. © — Most mit csináljak vele? — jön egy ember a kiren- deltségvezetői irodába. — Részeg, mint a törökzászló. Egyik kocsimosóról van szó. Az ember bejött a kapun, jelentkezett munkára, át is öltözött, de munkába állás után fél órával ütött ki rajta a részegség. — Ha ilyen eseteket megírnak az újságban,. mindjárt rossz hírünfe lesz. Vitatkozunk kicsit arról, m^től van egy.,,. ,yÁnalataaj$: rossz híre. Attól-e, ha a különféle dolgokat takargatják, avagy attól, hogy azt mondják: emberek dolgoznak nálunk. Jól, is rosszul is, felelősséggel és felelőtlenül is. De' összességében a munkáskollektíva tisztességesen helytáll. Bizonyítani lehet azt azzal is, hogy a kirendeltség a versenyben mindig előkelő helyen áll, leginkább azonban az a mértékadó, ahogyan munkájukról a fuvaroztatók vélekednek. Ha éveken keresztül velük dolgoztat valamelvik cég — TÁÉV, KÜV. TOTÉV stb: — arra lehet következtetni, hogy elégedett a kiszolgálással, mert különben fordulhatna más fuvarozóhoz is, a Volánhoz például. Az építőipart nehéz utolérni. Bárhogy is „hajtanak” az ÉPFU-sok, alig győzik a lépést a rohamosan fejlődő iparral. öt évvel ezelőtt például elég volt a billenős gépkocsi — m;nt speciális jármű. Ma a húszméteres I-gerer.dák szállításához külön kellett konstruálni trélert — az uti- norbetonhoz szállítókocsit. A ■ nagy építőanyagokhoz erős vontatókat kellett vásárolni. A szovjet KlvAZ után húsz tonnát lehet akasztani. Ilven vontatókkal szállítanak Pécsről Dúnaföldyárra hatvan lakást. Egy lakást három-négy fordulóval tudnak elszállítani. És az ipar kiszolgálása érdekében tartánykocsikat kelle1 t gyártani. Olyant, amelyikkel cerhentel, mészkőlisztet lehet szállítani. Mert mind kevesebb cementet raknak a gvárálr zsákba ... Kaposvárott például tranzitraktárt épített az ÉPFU — ezen a vidéken nincs cementgyár — és innen Szolgálják ki az építőket. „Holt időben” — ha egyáltalán szabad holt időről beszélni építőanyag-fuvarozóknak — feltöltik a raktárt beremendi cementtel, s szezonban nem lehet fennakadás az építkezéseken cement miatt. Az anyagszállítás sok-sok gondja — hogyan vigyék Kaposvárra az utinorvázakat? — naponta újratermelődik. Hiába vitték el a ménkű széles, terjedelmes utinorvázakat szállítási bravúrnak beillő módon, ma itt egy újabb probléma. A vállalatok sorra arra törekszenek, hogy a betont központi üzemükben keverjék meg. Az így kevert betont csak rövid útra lehet küldeni. Ha hét-nyolc kilométernél nagvob a távolság a be*on a kocsin osztályozódik, alulra rázódik a nagyobb, felülre meg a folyó anyag. Ügy. hogy felhasználáskor újból kellene keverni... Az ÉPFU-'-’ sok most folytonkeverő génét vásárolnak. A napokban érkezik Szekszárdra is egy. Ezzel tökéletesen ki tudják szolgálni az építőket: a betonkeverőutánfutót a lengyel inar gyártja. A gépbe egyszerre öt-hat köbméter betont lehet tölteni, és amíg a gép a helyszínre ér, egy motor forgatja a tartályt — mint a rendes betonkeverő — és „frissen” tudják így tartani, az eredeti recept szerint lehet adagolni a központi telepen kevert betont a felhasználási helyen, akár kétórai — hatvan kilométer távolság — út után is. Egy ilyen gén persze nem olcsó. A kirendeltségvezető úgy sapcolja, .hogv több, mint egymillió forint az ára... o Híres emberek voltak mindig az ÉPFU-s rakodók. Gyorsan, szakszerűen dolgozták. Ma azonban az ő fizikai igénvbevételük az öt évvel ezelőtti szintnek a felére csökkent. Például csak hagyományos téglát, a zsákos cementet. a fűrészárut kell kézzel rakni. A többi munkát a gének végzik el. Különféle autódaruk, rakodógének sokasága áll készenjötben '■— olyannyira, hogv ez a kirendeltség kénes elvállalni és . elvégezni bárminemű építőanyag- . szállítást, rakodást, sőt: földmunkát. — A naookban a bátaszéki vázkerámiai gvárhoz szállítót- , tak huszonnégy mAter hosszú vasúti síneket — közúton. — Elvállalták a szekszárdi Kálvária-oldal földmunkáit — bárki meggyőződhet saját szemével a városköznontból. milyen gyorsan.- haladnak .ott.. .a munkával. — A Szekszárdi Állami óaz~ dóságnak e"v-egy sv amba tón száz férőhelyes tehénistálló összes szerkezetét . Ke imádról :,, rendeltetési helyére szállítják. — Az AGROTRÖSZT-tel .érvényes szerződés értelmében a szekszárdi MEZÖGÉP-től tizennyolc megyeszékhelyre . — az ottani AGROKER-vállálatokhoz — konvojokban szállítják a hatméteres öntözőcsöveket. — Komlóról követ szállítanak a Duna-Tisza közére, Komlóra Paksról sódert visz- szafuvarban. — És egy, a lakosságot közvetlenül érintő szolgáltatás: igen. kedvezményes áron szállítanak a megrendelő által jelölt helyre folyami kavicsot — a megrendelés után néhány órával... A magas fokú szervezettség, a gépek egyre tökéletesebb kihasználása jellemző az ÉPFU-ra. Itt a kapcsolat sokkal elevenebb, mint a Volánvállalatok között. Rugalmasabban tudnak intézkedni, gyorsabban tudnak nagy erőket összpontosítani. Ez persze, annak is eredménye, hogy huszonöt év alatt — idén ünnepelték szép csendben az évfordulót — volt idejük megtanulni dolgozni, az építőipart jól kiszolgálni... Persze volna még tanulni való' — ÉPFU-s sofőrnek és vezetőnek is. Ezt nem titkolják. .A fuvarszervezők, a munkairányítók — a javítóüzemben is —, egyre tanulmányozzák és alkalmazzák (!) a szakma újdonságait. Sajnos azonban a speciális gépek . teljes kihasználását itt sem tudják megoldani. A csőszállító yóntatónkk Kecskémét környékéről nem tudnak rakfelületéhez alkalmas árut találni, szintén nem a húsztonnás panelszállító trélernek. Ez pedig nemhogy olcsóbbá, hanem drágává teszi a fuvart. Sajnos néhány, a lakosságot érintő fontos kérdésben nem tudunk kielégítő választ adni. Arra tudniilik nincs adat a • kirendeltségen, hogy százezer kilométer útra mennyi baleset jut itt és a Volánnál. Csak azt tudják mondani, hogy egv év alatt a közúti balesetek száma negvven százalékkal csökkent. Nincs arra sem összehasonlító adat. hol nagyobb a fluktuáció, melyik közlekedési vállalatnál nagyobb a sofőrök vándorlása. — Aki dolgozni akar, hajtás nélkül megkeresi a pénzét — mondja a kirendeltségvezető. — Ha valaki napközben egy órát elbámészkodik, az bármennyire is hajt. nem tudja behozni... Embereink többsége .szorgalmas, hűséges a céghez. Hatvan százalékuk a törzsgárdához tartozik. — Ha gyorsan kellene válaszolni arra a kérdésre, hogv kit tart a legjobb sofőrnek, kinek a neve jutna az eszébe? A kirendeltségvezető nem tud azonnal válaszolni. — Tudja, sok jó munkásunk van, nem szeretnék valakit kiragadni, s később megbánnám, hogy másikat nem mondtam... — Néhány név... — . Hát' elsősorban Marxéi’ Józsefet mondom, a vállalat a’apítói közé tartozik. Aztán Biró; Sándor,, Aranyos András, Takács József, Pálfi Mihály... a törzsgárdát, mindét tudnám sorolni. Április 10-én reggel az ÉPFV szekszárdi kirendeltségéről tízezer lóerő — ZIL és KRAZ vontatókban — indult munkába. A vezetőfülkékben Bírók. Aranyosok, Takácsok, Mor- xerok... PÄLKOVÄCS JENŐ l^épnjság 6 1973. április 15. Szubjektív morok J? gv levél van előttem. A levélíró katona. A levél elején be is mutatkozik, majd egy történetet ír le. A történet egy buszon, pontosabban a március 24-én 14,30-kor Hogy ész felé közlekedő buszon játszódott le. ö eltávozásra utazott. Az autóbusz zsúfolva volt utasokkal. Egy ülő tizenéves kislány mellett hetven-nyolcvan év körüli nénike álldogált. A kiskatona látta: a nénike izzad, remeg a fáradtságtól. Kiszaladt belőle a szó: „Kérem, legyen szíves...” A tizenéves kislány átadta a helyét. A nénike szinte beleesett az ülésbe. A tizenéves kislány ekkor a katonára támadt. Megjegyezte: úgy látszik, van akinek nem tetszik, hogy ül, mire a kiskatona azt válaszolta: az ellen nincs kifogása, hogy ő ül, csak az nem tetszett neki, hogy egy idős nénike áll. A kislány tovább replikázott: ő egész nap a vendégeket szolgálta ki, ő is elfáradt, neki is joga van ülni és egy kiskatonának nincs joga ahhoz, hogy őt felállítsa a helyéről. A barátnői is bekapcsolódtak a vitába, ök is azt erősít- gették, hogy a barátnőjüknek is jogos lett volna a pihenés. Az idősebbek, köztük a nénike is, megjegyezték: ilyenek a mai fiatalok, nincs bennük egy szemernyi megértés, udvariasság. „Az én véleményem is az, hogy az ifjúságból kihaló- félben van az udvariasság. Megérdemelnék a néhány figyelmeztető sort. Térjenek magukba egy kicsit, gondolkozzanak el ezen: azért, mert egy tizenhat éves kislány pincér, a buszon össze kell esni egy néninek, mert a kislány fáradtabb?” A történetet csak levélből ismerem. Ha így történt, a kiskatonának van igaza. Ilyesmi gyakran előfordul. Valóban vannak udvariatlan fiatalok. Én is találkoztam már ilyenekkel. Mindenki találkozott velük a buszokon, a vonatokon és másutt. Ennek ellenőre nem tudok egyetérteni azzal, hogy „ilyenek a mai fialok”. Ilyenek is. Ég ne felejtsük, hogy ilyenek Is, abban nekünk felnőt* Egy levél — két tanulság teknek is részünk van. Hisz minden fiatalnak vannak szülei esetleg nagyszülei is. Ezek a fiatalok a szüleikkel, nagyszüleikkel szemben is udvariatlanok, tiszteletlenek. Udvariatlanok, tiszteletlenek, mert a szüleik, nagyszüleik eltűrik, nem nevelik őket udvariasságra, tisztességre. És ennek nemcsak otthon látják a kárát. Ha az autóbuszon. a vonaton udvariatlanok velük szemben a fiatalok, akkor a saját gyerekük is eszükbe juthatna. Sajnos — csak arra figyelnek ők is: mit tesz a másik ember gyereké. És, ha a másik ember gyereke azt teszi, amit az övék. akkor felháborodnak. Otthon kellene először felháborodni. Minden szülőnek. Akkor kevesebb lenne az udvariatlan, tiszteletlen fiatal. Ez az első tanulsága ennek a levélnek. A második tanulság a következő idézetből ered: „Ha a lapban említést tesznek, kérem a nevemet ne tessék kiírni, mert én is itt lakom Tolna megyében és nem szeretném, ha ujjal mutogatnának rám...” A hevét, címét aláírta, csak kéri: ne írjuk ki. Sajnos, nem 5 az egyetlen. Igaz, hogy egyre ritkább az ilyen eset, de mégis figyelmeztet valamire. Arra, hogy még mindig vannak emberek, akik felfigyelnek a helytelen jelenségekre, illetékeseknek jelzik is a problémát, de attól tartanak, hogy nem a helytelen- kedőkre. hanem rájuk, a figyelmeztetőkre mutogatnak majd ujjal. ; , Sajnos, ennek az érzésnek is van alapja. Ilyen is előfordul. De itt sem ez a jellemző. Ez a kivétel. És méginkább kivétellé válik, ha mindenki, aki elítélendő jelenséggel találkozik. nyíltan, teljes névvel, teljes mellel ki is áll az igaza mellett, meri vállalni még azt az esetleges kockázatot is, hogy ujjal mutogassanak rá. Mert ma még ez is előfordulhat. És annál ritkábban fordulhat elő, minél többen leszünk olyanok, akik az ujjal mutogatóknak is a szemébe merjük zoQodajoi az SZÁLAI JÁNOS Tízezer lóerő igáit nkia
