Tolna Megyei Népújság, 1973. április (23. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-15 / 88. szám
II mélypontról a csúcs felé A szedresi Petőfi Termelőszövetkezet pártszervezetének munkáját vizsgálta a járási párt-vb 1970-ben alaphiányos volt a szedresi Petőfi Termelőszövetkezet. Ma, alig több mint két évvel az ominózus esztendő után, egy jól gazdálkodó, nagyon szép, egyenletes fejlődést mutató közös gazdaságot találunk ebben a községben. Hogy honnan indultak el és mi okozta az akkori bajokat, ma már ne feszegessük, nem teszik ezt a szövetkezet mostani társadalmi és gazdasági vezetői sem. Hogy hová jutottak, és főleg hogyan, az azonban már nagyon érdekes, sőt izgalmas. Van mit felmérni, van mit számba venni és van miből tanulságokat levonni. Lényegében ezt tette a szekszárdi járási pártbizottság végrehajtó bizottsága, amikor Tatár Lajos első titkár elnökletével, a szedresi Petőfi Tsz-ben tartotta ülését, helyszínen vizsgálva — személyes tapasztalatokat szerezve a tagokkal folytatott beszélgetések során — és értékelve a szövetkezet pártalapszervezetének termelést irányító, segítő és ellenőrző munkáját. A beszámoló már önmagában is figyelmet kelt. Két okból. Az egyik: rendkívül szerény, az az érzése az embernek, hogy szinte szándékosan visszatartott hangvételű. A másik: éppen az ellenpólus, kiugróan szép eredmények. És némelyik nemcsak az 1970-es szinthez képest jelent ugrást, hanem járási, megyei viszonylatban is tiszteletre méltó. Nem az most a cél. hogy termelési beszámolót adjunk, néhány adat ismertetése viszont elengedhetetlen. A búza termésátlagát a három év előtti 8 mázsáról 22 mázsára növelték, a kukoricáét pedig 12 mázsáról 32 mázsára katasztrális holdanként. Az egy tehénre vetített tejtermelés 1970-ben 2400 liter volt, 1973-ban pedig 3881 (!) liter. Igaz, kicsi a tehénlétszám, 100 darab, de akkor is nagyszerű eredmény. Nem lehet lelkesedés nélkül végigjárni a kertészetet. 10 500 négyzetméter, gépi művelésre alkalmas, fóliatelepet alakítottak ki. Mindezt olaj kályhákkal fűtik. Közben 2500 négyzetméterrel már bővítették is kertészetüket. A beruházás költsége másfél millió forint volt — egy év alatt kigazdálkodta a kertészet. Sorolni lehetne még a gazdasági adatokat, de most nem ez a cél, hiszen a végrehajtó bizottság a pártszervezet munkáját vizsgálta. Gyorsan hozzá kell tenni, hogy a pártmunka nagyon sokrétű, sokágú, egy termelőüzem pártalapszervezetének munkája azonban mégis elsősorban a terméseredményekben jelentkezik. így hát a szedresi Petőfi Tsz pártszervezetéről, ezeknek az eredményeknek az ismeretében, dicsérőleg kell szólni. Csak még egy adatot: 1970- ben 17 000 forint volt az egy tagra jutó évi jövedelem, 56 forintos napi átlagkereseti' lehetőség mellett. 1972-re ez a szám így módosult: egy munkanapi kereset 94 forint, az évi átlagjövedelem 21 620 forint. Eddig a szintig azonban valami módon el kellett jutni. A mostanáig elért eredmények azt mutatják, hogy a fejlődés objektív feltételei adottak voltak azelőtt is. Igen, de meg kellett teremteni a szubjektív feltételeket is. Ha nem lenne sokak számára tanulságos, nem bonyolódnánk n szedresi termelőszövetkezet ilyen részletes ismertetésébe, de a ..lányomnak mondom, menyem is értsen belőle” ebben az esetben is igaz. A pártszervezet vezetőségének beszámolójában szerepelt ez a mondat: „Az előző szakvezetésnek az volt a beállítottsága. hogy ezekkel a tagokkal nem lehet eredményesen dolgozni, eredményeket elérni”. Pedig ezek a tagok alkotják a szövetkezetét, sőt ők a tulajdonosok. Nos, lehet együttműködni és ebben a pártszervezetnek igen nagy a szerepe. Mf kellett ehhez? Felvilágosító munka, magyarázni a tennivalókat, lelkesíteni, buzdítani, perspektívát adni a tagoknak, hitet önteni az emberekbe. Sikerült? Az eredmények önmagukért beszélnek. Egy másik mondat a beszámolóból: „A szakvezetést az alapszervezet tagjainak javaslata alapján, a szövetkezet tagsága leváltotta.” Ekkor kellett az ilyen jellegű operatív beavatkozás. De talán nem is ez a legfontosabb, hanem ennél is többet jelentett az a jó káderkiválasztó munka, amely először „összehozta”, majd később alkotó egységgé kovácsolta a termelőszövetkezet mai szakvezetését. Ne említsünk neveket, a szedresiek nem szeretnek dicsekedni, sőt különösebben szerepelni sem. Nem lehet elfelejteni, amikor a vb-ülésen a főagronómus — ismertetve az utat a jelenlegi helyzetig — azt mondta: „rájöttünk, hogy enni kell adni a teheneknek és akkor azok majd adnak tejet.” A mit, hogyan, mennvit, mikor-ról már nem beszélt, mert azt a szakvezetőnek természetesen tudnia kell. Kétszerkettő? — az, de ebben benne van, amit az egvik végrehajtó bizottsági tag így fogalmazott meg: „Ezek az emberek tudják, ho«v mit kell csinálni és az) csinálják is, céltudatosan, akarással, ha kell konokul.” Igazságtalan lenne elhallgatni. hogy ehhez a káderkiválasztó munkához nagyon sok segítséget adott a járási párt- bizottság, ajánlott, javasolt, a tagság pedig, a kommunisták segítségével, jól választott. Tennivaló persze még sok van, örvendetes, hogy a párt- szervezet és a szövetkezet gazdasági vezetése nem esett úgynevezett hurrá-hangulatba hiszen kimondták: további ugrásszerű fejlődésre nem számítanak, a szinten tartás a cél. Ilven szintek mellett ez sem k’s dolog. A Petőfi Termelőszövetkezet eredményeiben a párt gazdaságpolitikai célkitűzéseinek érvényesülését tapasztal» hatjuk. A termelésszerkezet kialakításával olyan célokat szolgál a szövetkezet, amelyek szervesen illenek az országos célkitűzésekbe. A termesztett növények számát csökkentették, alapvetően kenyérgabona és kukorica termesztésével, foglalkoznak, amely összhangban van a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésével. Rövid idő alatt 300 darabra akarják növelni a tehénállományt. A végrehajtó bizottság, ösz- szegez.ve a szedresi Petőfi Termelőszövetkezet munkáját eredményeit, elismerését feiez- te ki egy sok kérdéssel és hozzászólással. a vb-tagok aktivitásával értékessé tett ülés után, a szövetkezett gazdáknak, a pártszervezet tagjainak, a szakvezetésnek, de az elkövetkező időkre sem hagyta feladatok nélkül a szedresi kommunistákat. Sok még ^ a tennivaló azért, hogy a oárt- S7erve7.et szervező, irányító és ellenőrző munkája ne rs-’k a szövetkezetben érvényesüljön, hanem az. egész községben, ösztönözni kell a tanács vezetőit hogy végre teremtsenek 2*,r»r^ot sedett pedagógus-kérdésben, tovább kell lépni a szövetkezeti tagság tudatosságának, elméleti felkészültségének javításában, magyarán: erősíteni kell a gazdaszemléletet. A járási végrehajtó bizottság azzal az érzéssel távozhatott Sz.cí-írásról, hogv egv jól működő ná-*szepver»t és gazdaság életébe pillantott be. hasznos tanácsokkal, elemző munkájával, se^ítsé^et adott. Egy nagyon is figyelemreméltó gondolatot azonban itt idézni kell. Tatár Lajos és Hanoi József i.s hangot adott annak: kutatni kell, mi az oka. ho«v a mélypontra jutott termelőszövetkezeteink gvorsan számolják fel a nehézségeket és jutna’« a legjobbak közé, ugyanakkor egves. nemrég még jól gazdálkodó közös gazdaságunknál feszítő problémák jelentkeznek. Ezt felmérni, elemezni. segítséget adni a következő tennivaló. Sikeréhez a járási Pártbizottság végrehajtó bizottságának segítséget adott taoasztalataival a szedresi tsz pártszervezete is LETENYEI GYÖRGY A napokban jelent meg a Magyar Távirati Iroda közleménye, melyből kiderült, hogy az ország általános iskoláiban az idén 131 069 tanuló végzi el a nyolcadik osztályt. Közülük 120 165 akar tovább tanulni. Mi a helyzet ezen a téren Tolna megyében — tettük fel a kérdést a megyei pályaválasztási intézet és a megyei tanács munkaügyi osztálya illetékeseinek. A válaszokból kiderült, hogy megyénkben 3448 a nyolcadikosok száma — 5 százalékkal kevesebb, mint tavaly. (1969-ben, a demográfiai hullám tetőzésének évében még 4699-en végezték el a nyolcadik osztályt.) A 3448 nyolcadikos közül 3108 jelentkezett továbbtanulásra. A megyebeli gimnáziumok körülbelül 900 tanulót várnak, de csak 586-an jelentkeztek, a szakközépiskolák 610 férőhelyére viszont 815-en szeretnének bejutni. A keletkezett feszültség valószínűleg az idén is úgy oldódik fel, hogy a szakközépiskolába jelentkezettek közül végül jó néhányan a gimnáziumokba kerülnek. A szakmunkásképző intézetekbe 1628-an kérték felvételüket — ez nagyjából megfelel a keretszámoknak, de a szakmabeli eloszlás kedvezőt- lensége miatt az ide jelentkezők egy része majd máshova kerül. A fenti iskolatípusok között nem említett gép. és gyorsíró iskola két első osztályában hetvenkilencen szeretnének tovább tanulni. Itt a2 igény és a lehetőség nagyjából egyezik. A szakközépiskola változatlanul népszerű — különösen a fizikai dolgozók gyerekei előtt, és e tendencia káros következményei sajnos majd az egyetemi, főiskolai felvételeknél is megmutatkoznak. Figyelemre méltó, hogy a már most is meglévő rossz arányok mellett a gimnázium szakosított tantervű (tagozatos) osztályaiban tovább csökkent a fizikai dolA kitüntetett paras%tans%ony Zöldellő vetések között robogunk. — Vagy a majorban, vagy az állomáson vannak — kiáltotta utánunk a brigádvezető. Berreg a motor, a gépkocsi keskeny kerekei mély nyomot vágnak a homokútba. Hűha! A major néptelen. A friss téglarakásoknál sincs mozgás. A brigadéros szerint az asszonyok csak az állomáson lehetnek az újabb fordulóért. Irány a vasútállomás! Akit keresünk, a vasúti kocsi mellett áll, s akár egy gép, gyors mozdulatokkal adogatja a vontatóra a téglát. A lány, aki az asszonytól veszi el a téglát, azt kívánja, bár csak mielőbb megtelne a plató. „Rózsi néni úgy dolgozik, hogy alig lehet vele lépést tartani." Leitman Andrásné mosolyogva vigasztalja: — Aranyom, örülj neki, hamarabb végzünk. Leitmannén kék melegítő, barna pulóver fején tarka kendő. Hiába mondom, jöjjön, álljunk félre kicsit, amíg beszélgetünk. Nem, nem és nem! „Dolgozni kell. nem maradhatok ki a sorból”. — Március végefelé kaptam levelet az Elnöki Tanácstól. Azt írták benne, hogy április 3-án fél tizenkettőre legyek az Országházban, mert kormány kitüntetést kapok. Megmondom őszintén, engem úgy meglepett, hogy akkor, első olvasásra nem is értettem, hogy mit írtak. Miért éppen nekem?! Vittem a szomszédhoz, olvasta, bogarászta — idős ember — s ő is csak azt mondta, ami a levélben állt. hogy várnak. — Hogyan készült az útra? — A sötét ruhámhoz vettem egy új kendőt, az alkalomhoz illőt. A téesz-elnök nyugtatott, hogy ne idegeskedjek az úttól, — mikor utazik a magamfajta ember? — majd elvisz a téesz autója. Nekem nem kellett. Gondoltam, ha már Pestre vet a sors, megnézem a metrót. Nagyon kíváncsi voltam rá. Sokszor láttam a tévében. Április harmadikán a háromnegyed kilences vonattal indultam el, a Délitől pedig a metróval mentem a Kossuth térig ... Gyönyörű volt mar az út is. — Járt-e azelőtt Pesten? — Jártam-e? Lánykoromban hat évig voltam ott szolgáló, különféle úriházaknál. Igaz, hogy a szolgálóságot a negyvenes évek elején befejeztem, visszajöttem a falumba és azóta nem voltam fent. Leitman Andrásné, a Heves megyei Boconád községbeli summás szülök gyermeke szüleivel együtt 1929-ben még kislány korában került Tolnané- medibe. Azóta él itt és tizenhat évi termelőszövetkezeti múlt áll mögötte. — 1960-ban „Kiváló dolgozó" lettem — mondja, s változatlan ritmusban adogatja a téglát a jelek szerint hamarabb fáradó lánynak. — A kormány- kitüntetést Losonczi elvtárs adta át, de utána a fogadáson ■ ott volt Fock elvtárs, Dimény elvtárs Cseterki elvtárs is. Azt mondj.i özvegy Leitman Andrásné, hogy nem a kitüngozók gyermekeinek szám-» aránya. Ha a nemek szerinti meg- , oszlást vizsgáljuk, kitűnik, hogy a várhatóan 1400 szakmunkásképző intézeti tanuló-., ból csak mintegy 400 lesz a lány, a leendő gimnazisták esetében viszont egyharmad: kétharmad az arány a lányok „javára”. A megyebeli szak- középiskolák (egészségügyi; óvónői, közgazdasági, stb.) jellegéből adódik, hogy az ilyen iskolatípusba jelentkezők felé fiú, fele lány. Azoknak a végzős általános iskolásoknak is kellett jelentkezési lapot kitölteniük, akik nem jelentkeztek egyik vagy másik oktatási intézménybe. A mintegy háromszáz láp a munkaügyi osztályra kerül és ezek alapján keresik meg a gyerekeket azon intézmények, amelyek növelni szeretnék tanulóik számát. A tovább tanul» ni nem szándékozók többsége hátrányos helyzetű. Közülük soknak már megvan az „előre kinézett” munkahelye. Mint minden évben, idén is megvannak a divatos szakmák: ilyen például a szoba- festő-mázoló, az autószerelő, d,e , a lányok körében népszerű az eladói munka is. Ugyanakkor kevesen jelentkeztek ácsnak, vasbetonszerelőnek, villanyszerelőnek, sütőipari szakmunkás, nak (azaz péknek), molnárnak, Egy-egy jelentősebb'ipari lé-5 ' tesítményünknek több cipőgyártóra, szövőre és tímárrá lenne szüksége. • • Bár csak januárban kezdta meg működését, már eddig is ßok gyereknek segített a választásban a megyei pálya- választási tanácsadó intézet. Munkatársai — egyéb tevékenységükön kívül — több kiadványban ismertették az általános, illetve a középiskolásokkal a továbbtanulási lehetőségeket. Jelenleg a hetedik általános iskolások és a harmadikos középiskolások pályaalkalmassági vizsgálatára, tájékoztatására készülnek. tetésért, hanem a megélhetéséit dolgozott. — 1953-ban magamra maradtam, meghalt az uram. Két gyerekkel egy asszonynak nem kevés erőpróba ez! Hogy mire vittem a munkámmal? ■ Házam van, szépen bútorozva, .azután televízió, rádió, még magnetofon is. Igen, ne csodálkozzon. Mindezeket a gyerekeknek vettem, azután, hogy elmentek — fiam Pestre, lányom mén Veszprémbe — rám maradt minden, mint szamárra a fül.. Leitmanné a Kossuth Tsz nővén ytermesztőjeként kapta meg a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. — Most már majd azért kell nagyon igyekeznem, hogy ne mondhassák rám. na kitüntették. most már lazsálgat ez a Leitman né. Hát nem! Még többet akarok dolgozni, mint eddig. Megtelik lassan a vontató. A' lány jócskán elfáradt, de az ' ötvenéves, tömzsi asszony változatlanul, „mint a villám” adogatja a bőrt nyúzó téglákat és nincs benne sértődés, hogy kormánykitüntetett növénytermesztő létére most éppen a rakodómunkát kell végeznie... VARGA JÓZSEF Divatos szakmák — Népszerű a szakközépiskola Továbbtanulók a számok tükrében
