Tolna Megyei Népújság, 1973. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-10 / 58. szám

■.* \ Mérlegzáró részközgyűlések a fogyasztási szövetkezetekben Színházi jegyzet Pécsi balett, szegedi Koldusopera naposállatokkal. szaporító­anyaggal, műtrágya és növény­védő szerekkel való ellátása. A sokrétű, szerteágazó fel­adatokról számot adó közgyű­léseken a tagság sem maradt adós. Nem volt ritka az olyan közgyűlés, ahol 10—14 tag is véleményt nyilvánított. A hozzászólók a munka elismeré­sén és bírálatán túl sok hasz­nos javaslattal járultak hoz­zá a vezetők munkájához, és hoztak sok kérdésben határo­zatot. Közgyűléseinken tovább erő­södött a tagság gazdasági sze­repe, nőtt a szövetkezeti de­mokrácia. Az egyik gyűlésen a fegyelmi bizottságot „bízták meg” feladatokkal, másutt a szövetkezet jövőjét egy másik szövetkezettel történő egyesü­lésben látták jobbnak. A tag­ság egészétől kértek igenlő, vagy elutasító választ, aktív, titkos, minősített szavazattal úgy, ahogy az az alapszabály­ban a tagsági jogoknál meg van fogalmazva. Számban és tagságban gya­rapodva kerül sor a lakásszö­vetkezetek közgyűlésére is. A lakásfenntartók mellett megje­lentek a garázsszövetkezetek és a lakásépítő szövetkezetek. A lakásszövetkezeti közgyűlések méltán váltottak ki a nem ta­gokban is érdeklődést, s remél­jük a közeljövőben megyénk­ben még többen választják la­kásproblémáik megoldásának szövetkezeti útját, és válnak tagjaivá a fogyasztási szövet­kezetek családjának. ^ ­SZOÉOSZLAl 'JENŐ" A Pécsi Balett estjével meg­érkezett a „zenés hullám”, március közepén musical, ope­ra és „zenés krónika” szere­pel a szekszárdi színházi prog­ramban. A pécsiek balettműsorát Szek- szárdon „Beat-balett” címen hirdették, az együttes művé­szeti titkárának nagy ámula­tára. Mert a beat-hez nem volt semmi köze á két balettnek, ami sejthető volt már akkor, amikor zeneszerzőként Bágya András nevét láttuk. (Tisztes tánedalszerzőként ismeretes.) Mind a két balett zenéjét ő írta, azt hiszem, olyan nép­szerű sem lesz balettszerző­ként, mint amilyen táncze­nészként. A pécsi balettetek viszont most sem okoztak csalódást Az Egyszer volt... című két- felvonásos mesebalett egyene­sen elragadtatást váltott ki a fiatal közönségből. Méltán, ki­tűnő produkció. Bájos-naív történet, jól érezhető, nagyon helyénvaló karikírozással. Öt­letesek, mulatságosak a dísz­letek, eltaláltak a kosztümök, hatásos a koreográfia és a táncosokon látszik, maguk is ia=n élvezik a játékot. Nem­csak táncolják, de elő is ad­ják a mesét A Koldusopera is nn.gv tap­sot fog kapni a következő elő­adásokon is. Az operettkedve­lőktől, akik ismét örülhetnek a szegedi ooerettszínészeknek. Nagyszerűek, csak éopen operettet játszanak a musical­nek is idézőjeles Koldusoperá­ból A nagy sürgls-forgásban, a igyönyörű ;saép primadonnákon való ámulásban el is feleitke­A legöregebb szövetkezet Mint minden gazdasági egységben, a fogyasztási szö­vetkezetekben is év végi szám­vetést, mérlegjóváhagyó, terv- ismertető közgyűléseket tarta­nak. A szövetkezetek legfel­sőbb fórumai üléseznek, a szö­vetkezet gazdái veszik szám­ba eredményeiket, sikertelen­ségeiket. terveiket, gondjaikat, s határozzák meg az 1973. évi feladatok elvégzéséhez szüksé­ges üzletpolitikát. A zárszámadó közgyűlések minden évben jelentős esemé­nyei a szövetkezeteknek. Az idei annyiban „hagyo­mánybontó”, hogy a párt egy­séges szövetkezetpolitikájára épülő szövetkezeti törvény alapján elkészített új alapsza­bály szerint már nem a tagság szűkebb képviselői, a küldöt­tek hagyják jóvá a mérleget, hanem mint minden fontos kérdésben, ebben is a tagok fóruma dönt. Kiterjedt körze­teik, ma^as taglétszámuk a részletekben megszervezett közgyűlés, a részközgyűlések megtartását teszik indokolttá. Napjainkban mintegy 45 ezer ÁFÉSZ-tag, 47 ezer takarék­szövetkezeti tag kapja kézhez az igazgatóság meghívóját, a végzett munkáról szóló írásbe­li beszámolót, az 1973. évi cél­kitűzéseket tartalmazó, az üz­letpolitikát meghatározó ha­tározati javaslatot. Miről szólnak a beszámolók? Arról tájékoztatják a tagságot, hogy a fogyasztási szövetkeze­tek 1972. évben eredményesen valósították meg azokat a cé­lokat, amelyeket a tagság el­határozott. 1972-ben elsősorban nem a látványos áruházava­tásokkal, új egységek átadásá­val hívták fel magukra a fi­gyelmet, hanem mérsékelt üte­mű fejlődés volt tapasztalható, a meglévő élő- és holtmunká­val való hatékonyabb gaz­dálkodás állt a munka közép­pontjában. A legtöbb beszámolóból kitű­nik hogy a Központi Bizottság határozatainak megfelelően előtérbe került az üzem- és munkaszervezés, a szocialista munkaverseny új alapokra he­lyezése. A belső mechanizmus korszerűsítésének helyi ta­pasztalatairól számolnak be a dombóvári és tamási, korsze­rűsítés terveiről a hőgyészi, bonyhádi, paksi, dunaföldvári és más szövetkezetek részköz­gyűlésein. A végzett munka értékelése őszinte, tárgyilagos. A tamási ÁFÉSZ igazgatóságának be­számolójában ezt olvashatjuk: „Feladatainkat eredményesen, a megyei átlag felett teljesítet­tük. de korántsem az igények­nek és a lehetőségeknek meg­felelően.” Erről tájékoztatta tagjait a dunaföldvári, bonyhá­di, bátaszéki, teveli, hőgyészi ÁFÉSZ és a szekszárdi kisál­lattenyésztők szövetkezetének igazgatósága is. A takarékszö­vetkezetek közül a dunaföld­vári, a teveli, és a sárszentlő- rinci került az élvonalba. Szóltak a beszámolók a ku­darcokról, a fogyatékosságok­ról is, A cél nem a bizonyít­vány megmagyarázása, hanem a tagok őszinte tájékoztatása volt. Szinte valamennyi beszá­moló elismerően szólt a keres­kedelmi, a vendéglátóipari, a felvásárlási, a pénzügyi dolgo­zók becsületes helytállásáról, következetes, lelkiismeretes munkájáról, munkakörülmé­nyeik javítására tett intézkedé­sekről, emellett nem hallgatta el azt sem, hogy 1972-ben is akadt — szerencsére számuk elenyésző — olyan szövetkezeti dolgozó, aki nem tett különb­séget az enyém és a miénk fo­galma között, hozzányúlt á társadalmi tulajdonhoz, meg­károsította szövetkezetét. A íelügyelőbizottságok részlete­sen elemezték a vagyonvéde­lem helyzetét, számot adtak a megtett intézkedéseikről, tájé­koztatták a tagságot a MÉ­SZÖV revizori iroda által végzett ellenőrzések tapaszta­latairól. Az 1973. évi célok meehatá- rozásánál a Köznontl Bizott­ság 1972. novemberi határoza­tából adódó feladatokat vették alapul. A határozat szellemé­ben tervezték a forgalmat, a takarékszövetkezetek a betét- állományt és a tagságnak nyújtandó kölcsöntevékenysé- get is. Az üzletpolitikai célok kö­zött nagy hangsúlyt kapott a női tagok munkáját elősegítő áruellátás, a háztáji és kert­gazdaságok segítése, a tagok aprómagvakkal, takarmánnyal Tdén, májusban ünnepli negyedszázados jubileu­mát Szekszárdon a Kövendi Sándor Tolna megyei Cipész-' mari Szövetkezet. A szövetke­zeti mozgalom beindításával eevidőben — megyénkben el­sőként — 1948-ban alakult meg. Az elmúlt negyedszázad kró­nikáját megírni nem cél most. Hisz közismert az út, amit megtett, a kezdetben szinte ki­zárólag javítással foglalkozó szövetkezet. Pár sorban mégis felsorolnánk az elmúlt évek munkáját, mert szorosan kao- csolódlk a ielen eredményei­hez, gondjaihoz. A fellendülés a hatvanas évek derekán következett be. Első nagyobb szériában készí­tett gyártmányuk a sváb asz- szonyok közismert lábbelije, a tutyi volt. Azt követte a gu­mitalpú posztócipő. Mérföldkövet jelentett a szövetkezet életében az export beindítása. A szovjet Razno- export nagyobb volumenű megrendelései kialakittatták az ipanszerű gyártás alapjait. A ■ r ■ ■ ■ ... i. rövid szárú posztócsizmát a di­vat alakulása nyomán felvált­ja a műbőr csizma. 1970-ben ezt meleg béléssel készítik. A következő évben növelik a modellek számát. 1971 őszén az exoortot két külkereskedel­mi cégen, a Hungarocoooon és a Tarminnexen keresztül bo- bonyolítiák le. Akonkurrencia igy bővül. A hat magyaror­szági cinőgvárral is versenyez­niük kell. Ennek ellenére az export mennyisége állandóan nő. 1972-re a szovjet fél már 240 ezer műbőr bnkacínő és 77 ezer csizma szállítására köt szerződést. 1972-BEN CSÖKKENT A NYERESÉG Az elmúlt nyáron a paksi termelőüzem mellé belép az új szekszárdi telep is. Aktsz vezetői ugvanis a BONV kt.«z- tői átveszik a bőrdíszmű vál­lalatával egy tömbben lévő üzemet. A műszaki vezetés gyengesége miatt nehézségek adódnak a gyártás megszerve­zésében. Ennek következtében a fúziót követően júliusban, augusztusban csökken a ter­melékenység. Az Itteni dolgozók betanítá­sa, az átállással járó gondok is visszaesést okoznak. De a piaci árak változása is csök­kenti a nyereséget. Erre már az év elején számítanak, így a nyereség nagyságát is a ko­rábbi évekénél alacsonyabbra, csuoán nvolc százalékra ter­vezik. A termelés mennyisége a terv szerint 47,5 millió fo­rint.. Az év végén a ténv°k bizo­nyítják az előre elkészített ter­melési program pontosságát. Az eltérés a tervtől mindössze három ezrelék. De a nyereség magasabb a vártbál. Nyolc százalék helyett az árbevétel 10.8 százaléka, egv évvel ko­rábban 13,5 százalék volt. A dolgozók havi átlagkeresete 1845 forint, ami országosan is a jó közepesek közé tartozik. A MEGYÉBEN LEG­NAGYOBB EMELKEDÉS A szövetkézét az elmúlt év nyarán bemutatta 73-as évi modelljeit. A sikert a számok is bizonyítják. A szovjet fél a tavalyi 36 és féllel szemben 57 millió forint értékben kö­tött szerződést. Ez megegyezik azzal a mennyiséggel, ami a szövetkezet mtmkaerő-kaoaci- tásának megfelelő kihasználá­sát biztosítja. Így a megve va­lamennyi ipari szövetkezete közül a legnagyobb mérték­ben. 42 százalékkal, a Köven­di ktsz-ben nő a termelés. Az üzleti tárgyalások sikere, a technológia pontos kidolgo­zása, valamint a réginél jobb üzem. és munkaszervezés a várható nyereséget is jelentő­sen növeli. A tervszámok sze­rint ez is a magasan a leg­nagyobb lesz a megyében. Az elmúlt évinek 222 százaléka. Pedig a szövetkezet tervezi év közben a bérek háromszá­zalékos. növelését is, JÚLIUSBAN MEGKEZDIK AZ ÉPÍTKEZÉST A városrendezési szempon­tok miatt szanálásra ítélt épü­lettömb. melyben főként a Bőrdíszmű szekszárdi gvára van, magában foglalja a ktsz szekszárdi üzemét. Ennek fel­számolására a szövetkezet egy új üzem építését tervezi. A saját anyagi fedezetet növelik a megyei tanács jparfc^’esrtési hozzájárulásával a KISZÖV kölcsönös fejlesztési alapjából e cé’rn biztcusított őss^vgel és így idén júliusban a Mikes és zünk arról, hogy ez a musical a kapitalista társadalom maró gúnnyal megkomponált kriti­kája, hogy amit látunk, az lényegében nem mulatságos, hanem iszonyú. Túltesszük ma­gunkat azon is, hogy a narrá­torszövegek, meg a dalok szö­vege is erre-arra figyelmez­tet... Elfelejtkezünk hamar­jában a háttér és a jelzett díszletek intelméről. Röpülünk a dalok szárnyán, kuncogunk a csípős argón, ámulunk az idomokon és a csipkéken. Talán ismerik a történetet; Amerikában játszódik. A szí­nész olyan „élethűen” játssza a gonoszt, hogy az egyik néző felháborodásában lepuffantja, aztán magát is agyonlövi. Az illető városka polgárai díszsír­emléket állítanak mindkettő­jüknek, a „Legjobb színész­nek”, „Legjobb nézőnek” fel­irattal. Holott a „legrosszabb” jelző járt volna ki mindkettő­jüknek. A színésznek, mert nem tudott felülemelkedni a tipikuson, a nézőnek, aki ezt nem vette észre. Brecht áz a szerző, aki programszerűen támadta a fenti stílusú színjátszást, az ő „találmánya” az elidegenedett színház. Az a színház, ahol a dráma sohasem andalitani akar, hanem elmondani vala­mit, szólni az emberekhez, ahol a színészek tudják és tu­datják, hogy ők „tolmácsok” és nem átváltozó bűvészek, ahol a nézők résztvevői az előadásnak. Ezt kell még Koldusopera­élményünk hátteréhez odagon­dolni és akkor megállapíthat­juk: kitűnő előadás ide, kitű­nő előadás oda, Brecht forog a síriában. (virág) Wesselényi utca sarkán meg­kezdik az új, korszerű üzem épitését. A terveket a iövő hónap végére elkészíti a Tolna megyei Tervező Vállalat. Ezek szerint egy 30x12 méteres korszerű üzemcsarnok létesül, amelyben a cioőgvárakhan már megszokott gépi mozgatá­sú futószalag mellett 1975 ele­jén megkezdhetik a termelést. A paksi termelőüzem bőví­tésére ebben a tervidőszakban a szövetkezetnek nincs anyagi lehetősége. NÖVELIK A LAKOSSÁGI SZOCGÁLTATÁS MÉRTÉKÉT A cioőioari szövetkezet dol­gozóinak huszonöt éve a la­kossági szolgáltatás adta a legtöbb munkát. Az azóta el­telt évtizedek alatt emellett nőtt jelentős méretűvé az ipa­ri tevékenység. Ez azonban nem jelentette és nem jelenti azt, hogy a lakosság számára végzett munka volumene csök­ken. Kismértékben ugyan, de az elmúlt évben is nőtt. 1971- ben 3 millió 295 ezer forint értékben véeeztek szolgáltatá­sokat, ez 1972-re 3 millió 365 ezer forintra nőtt. A munka jellegében azon­ban gyors változás van. Egyre több a megrendelésre készülő új cipő és csökken a javítá­sok száma. 1972-ben például ezerhétszáz párral kevesebb cipőt vittek talpalni a szövet­kezetbe, mint az előző évben. A régen oly divatos fejelés pedig ezalatt a felére esett vissza, úgy látszik, nem tart­ják érdemesnek javíttatni a használt cipőket. A szövetke­zet ennek ellenére fenntartja, sőt bizonyos mértékben fej­leszti is ezt a szolgáltatását az idén. — szepesi — Á modern otthon kényelméért Lakáskultúránk színvonalának emelésében részt vállal a Mechanikai Mérőműszerek Gyára is: termékeinek jelentős cso­portja a modern otthonok kényelmét szolgálja. A hőfokszabályozó radiátorszelep például a távfűtéses laká­sokban állandó, egyenletes hőmérsékletet biztosít. A fűtőtestre szerelt készülék a kinti enyhébb vagy hidegebb időjárástól füg­getlenül „ügyel” a szoba azonos hőfokára. A Fővárosi Távfűtő Művek számításai szerint évente 1 millió forint értékű energiát lehetne a szerkezet széles körű alkalmazásával megtakarítani, mert kevesebb lenne a hagyományos, gazdaságtalan „hősza- bályozó”: a félig nyitott ablak. Az MMG idén 200 000 úgynevezett gázbiztonsági szabályzót gyárt Belgiumból vásárolt licenc alapján. A szabályzó automati­kusan kikapcsolja a gázt, ha a láng elalszik. A lakótelepi ott­honok tűzhelyeit a jövőben ezzel szerelik majd fel. A készülék a sütőbe építve is hasznos: a háziasszony nem égetheti oda az ételt.

Next

/
Thumbnails
Contents