Tolna Megyei Népújság, 1973. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-08 / 56. szám

Szólunk, falón még nem késő Hasznosítsuk vizeinket Az ember elszakíthatatlan a vizek világától. A víz döntő tényezője volt és marad is az ember életének. Az árvízka­tasztrófák ellenére az ember létét, vagy nemlétét jelentette a víz az ősidőktől fogva mind a mai napig, és jelenteni fogja a jövőben is. Környezetünk védelme, élő vizeink tisztasága, a tiszta víz biztosítása tehát társadalmi ügy. Mind kevesebb a felszín alatti víz. Napról napra job­ban rászorulunk a felszíni élő vizekre. Ezek pedig erősen szennyezettek. Mi hát a ten­nivaló? össze kell gyűjteni a felszíni élő vizet és azt tarta­lékolni Országosan is ez tör­ténik, Rakaca, Tisza II. stb. De jó példát mutatnak a Ba­ranya megyeiek, akik Orfűn olyan víztárolót építettek, amely ma már országos hírű üdülő- és horgászvíz. Va6 me­gyében, Rum mellett, az ősz­szel avattak egy 16 katasztrá- lis hold területű horgásztavat Országszerte mentik a ment­hetőt, kisebb-nagyobb kavics­bányákból, elhanyagolt holt. ágakból horgászvizet, üdülőt, hétvégi pihenőtelepet képez­nek. Mi történik Tolnában? Egye­lőre nem sok. Igaz, van né­hány eredményesen működő halastavunk, főleg a paksi, a dombóvári és a tamási járás­ban. Három nagy víztároló is van ezekben a járásokban, azonban semmi ilyesféléről nem tudunk a szekszárdi já­rásban. de Szekszárdon és környékén sem. Ami van, azokból egv sem horgászvíz, még kevésbé olyan, hogy üdü­lésre alkalmas lenne. (Mi van a Bogra pusztai vízzel?) Mi a helyzet Szekszárdon és környékén ? Az urbanizáció erősen érvényesül. Nő a la­kosság száma, üzemeink ter­jeszkednek, modernizálódnak, százszámra épülnek a lakóhá­zak. ,Ez jó. Nem jó azonban, hogy a város területén napról • 1 3tmr -» ^ L A Sió-zsilip elkészülte után egy három-néKy kilométeres holt Sió-szakasz keletkezik. 2. A Füstös-tó. (Holt-Sió ág) napra kevesebb a fa. Mert ugye sem a Sötétvölgyet, sem Gemeneet nem számíthatjuk parkerdőnek, mert nem enge­di a vadvédelem. Elemi erővel nő az embe­rek vágyódása a természet­hez, elsősorban a vízhez. így van ez Szekszárdon is. Bizo­nyítja ezt a dombori üdülőte­lep dinamikus fejlődése, de nem utolsósorban a Bóni és Karászi foknál létesített „il­legális” települések fejlődése. Ez a két utóbbi nem más, mint a gemenci Dunától el­tiltott emberek „önkényes", de erkölcsileg jogos vízfogla­lása. Topográfiaiig bővelkedünk vadvizekben. Ez a látszat. Va­lóságban a Duna és mellék­ágai Gemenchez tartoznak. Igaz ott van még a megye egyetlen üdülőtelepe, Dombon 25 kilométer távolságban, a maga zsúfoltságában, de a Balatonra is elmehet minden­ki, aki víz mellé vágyik. Mi az a 9(f kilométer?! Lehet, hogy van, aki így gondolko­dik, de nem mindenki és nem mindig. A talaj nedvességének védelme A tél ismét nagyon csapadékszegény volt: szeptember elejétől január végéig a sok évi át­lagnál 25—50 százalékkal kevesebb csapadék hullott az ország nagy részén. Nehezíti a hely­zetet. hogy — az összesített meteorológiai je­lentések szerint — 1970 második felétől úgy­szólván minden hónapban, tehát előzőleg har­minc hónapon át a szokásosnál kevesebb csa­padék jutott a földekre. Ezért az öntözés mellett minden olyan mód­szer hasznosítása fontos, amellyel a még meg­lévő talajnedvességet megtarthatjuk. Elsősor­ban a talaj vízkészletének fő pazarlói, a gyo­mok ellen kell küzdeni. A gyomnövények többsége ugyanis nagy kiterjedésű gyökérzetet fejleszt, és ezzel több vizet vesz fel, — amit el is párologtat —, mint a kultúrnövények. A babbal és borsóval folytatott kísérletek pél­dául kimutatták: ha gyomos volt a terület, a felszíni húsz centiméteres talajrétegben egy hét alatt 8—10 mm-rel több víz fogyott el, mint a gyommentes területrészeken. A gyo­mok által felhasznált vízmennyiség tehát je­lentős mértékben csökkentheti a termesztett növények rendelkezésére álló vízkészletet, ezért meg kell gátolni az elgyomosodást. GYOMIRTÁS — TALAJMCVELÉS A gyomirtás hagyományos módja a rend­szeres időközökben végzett talajápolás. A ta­laj vízkészletének megőrzése szempontjából azonban az sem1 közömbös, hogy milyen esz­közzel és milyen mélyen műveljük a talajt A gyakori kapálás ugyanis ha nem sekély, sarabolásszerű, hanem két-három centiméter­nél mélyebb, akkor rétegcentiméterenként akár hat milliméterrel is fokozza a talaj víz­párologtatását. Ezért kedvezőbb, ha kapálás helyett boronával lazítjuk a talajfelszínt és irtjuk a gyomot, amíg a termesztett növény­ben még nem okoz kárt a fogasborona. Ha forgatnunk, szántanunk kell most a ta­lajt, ezt is azonnal kövesse a felszínegyengető gereblyézés, boronálás, különben a nagy felü. letű rögök kőkeményre száradhatnak. Eseten­ként a hengerezés is elősegíti a talaj nedves­ségtartalmának megőrzését, feltárását, a gyű­rűs henger egyébként rendszerint hatásosab­ban, mint a sima henger. Fokozza a talaj vízveszteségét minden olya® eljárás, amely megnöveli a talajfelszínt. Töb­bek között ezért sem kifizetődő a régen elter­jedt kukoricatő-feltöltögetés és a zöldség­növények, virágok számára kijelölt ágyások sírhantszerű felmagasítása. Kerülni kell min­den felesleges bakhátképzést. KOZTESTERMESZTÉS ES KÉMIAI VEDELEM Mivel a talaj és a növények párologtatását a szél is fokozza, ahol lehetséges az alacso­nyabb növények között soronként termesszünk magasabbakat — köztestermesztés —, vagy határoljuk körül a területüket magasabb nö­vényekkel — a kulisszás termesztés —, mert ez többé-kevésbé útját állja a szárító hatású szélnek. Erre a célra például a kukorica, ci­rok, kender és a karósbab alkalmas. Az egyre elterjedtebben alkalmazott zöld­trágya termesztésénél is figyelemmel kell lenni arra, hogy száraz tél, tavasz után mi­előbb be kell dolgozni a talajba a zöldtrágya- növényt, mivel fejlődése alatt naponta négy­hat milliméter vizet párologtathat el a talaj­ból. A korszerű zöldtrágyázással egyben talaj- takarást is végezhetünk, a széles sorközben termesztett zöldtrágyanövényt, a sorokra ka­szálva takarórétegnek. Az így összegyűlő szervesanyag-réteg a második évtől már közel ötven százalékkal csökkentheti az alatta lévő talaj víztartalmának ingadozását. Ugyanis nemcsak közvetlenül gátolja a talaj vízvesz­teségét azáltal, hogy árnyékolva megakadá­lyozza erős felmelegedését, hanem közvetve is, a gyomok visszaszorításával és a szárító szél felfogásával. A talajnedvesség megőrzésére kémiai eljá­rásokkal is kísérleteznek. Külföldön már el­terjedt a karbamid és formaldehid műgyanták habosítása révén nyert műanyag hab haszná­lata. amely sok vizet képes felvenni-tárolni, ezért a talajba keverve, nagymértékben javít, ja annak vízmegtartó képességét Legújabban pedig olyan szintetikus anyagok után kutat­nak, amelyeket gazdaságosan lehetne használ­ni olyan módon, hogy a talaj felső rétegébe keverve, kiszárítanák a felszíni réteget, és így meggátolják az alsóbb talajrétegek víz­vesztését T. M. Városunk vezetősége is érzi és tudja, hogy ezen a téren tenni kell valamit. Ezért való­sította meg a kertakciót a sző­lőhegyen, ezért terveznek va­daskertet Keselyűsben, park­erdőt a Sötétvölgyben és a Kálváriahegyen. Szép és okos gondolatok, a baj csak az, hogy mire megvalósulnak, el­telik húsz-harminc év és hi­ányzik a víz. Most, amikor ál­talánossá válik az ötnapos munkahét, hová menjenek azok az emberek, akik nem az italboltból, hanem a termé­szetből szeretnének erőt merí­teni a következő hét munká­jához? A rendelkezésre álló lehetőségek nem elégítik ki még a meglévő igényeket sem, hát még a napról napra nö­vekedőket! A Csörgető kicsi, vize be- zöldült. A Sió szennyezett. A Duna messze van, mert — Gemenc miatt — csak Dom­bodban és Bajánál érhető el. Lenne még Taplós, ám az is csak tiltott úton közelíthető meg. Marad tehát a Balaton a sokpénzűeknek és Dombori a kevésbé tehetősebbnek. Es a 2. Van még egy víz. közei Szekszárdhoz. Népiesen a „bo­londok vize”, a régi-régi holt Sió-ág, amelyet Füstös tónak is hívnak, mivel a Füstös dű­lőben helyezkedik el, Palánk­tól délkeletre, két és fél kilo­méter hosszan, öt-hat hektár­nyi területen. (2, sz. térkép- vázlat.) E terület bizonyos talajmun-: kával, partjának fásításával alkalmas víztároló és horgász- víz lenne, ha a Garav Tsz összefogna a horgászokkal és segítené őket a városi tanács. Ez a víz egy öntözőcsatorna­rendszerben máris összefüg­gésben van a Csörgetóval. A Csörgetó vize is bővíthető lenne 35—10 katasztrális hold­ra. 3. Harmadik javaslatunk! vizsgálja felül a városi tanács és a Jóreménység Tsz Pataki József tanár 1964. februárjá­ban beadott javaslatát, amely­ben egy-egy üdülőtó jellegű víztároló létesítését javasolja a Bonyhádra vezető műút — Völgy.ségi patak közti terület­re, a hidasi völgy bejáratával 3. A hatos út mellett üdülő tó jellegű víztárolót lehetne létesíteni. többieknek, azoknak, akik so­kan vannak? A közepes kere­setűeknek, a nagycsaládosok­nak, a fiataloknak és a nyug­díjasoknak? Keresni, kutatni kell, meg kell találni a lehe­tőséget az ő igényeik kielégí­tésére is. Javasoljuk a következőket: 1. Legyen kirándulóhely Ke­selyűs. A Sió-zsilip megépíté­sével egy három-négy kilomé­teres holt Sió-szakasz kelet­kezik. (L sz. térképvázlat) Ezt a területet át kell adni a horgászoknak a sárosalji tó­val együtt. A jelzett terület közvetlenül a Szarvas csárda környékére tervezett úgyneve­zett vadaskert mellett van. E terület adottságainál fogva, engedéllyel, vagy anélkül is kirándulóhellyé lépett elő. A vadgazdaság is Ízelítőt tudna adni a valódi Gemencből és idegenforgalmi érdekeket is szolgálna, t A horgászok Igényéi egy alkalommal már visszautasí­tották azzal a kifogással, hegy az a htsz. vize és a szövetke­zet tulajdona nem csorbítha­tó. Láttunk már arra példát 1970-ben, amikor a vadgazda­ság érdekében cs: itatták e tulajdont szemben a juhhodály melletti domb nyúlványáig. (3. sz. tér­képvázlat.) E tavat a Rákpatak táplál­ná, de számításba lehetne ma már venni a Völgységi pata­kot is. Úgy tudom, ma -már nem szennyezett. Vajon nem lehetne ezt a sötétvölgyi park­erdő gondolatához kapcsolni? 4. Nem lenne érdektelen megvizsgálni annak a lehető­ségét sem, amelyet a régi sió­agárdi út, a Völgységi patak és a Sió gátja közti csincsás terület nyújt Ha javaslataim megvalósul­nának, nemcsak a kirándulók és a horgászok örömét, hanem közvetlenül a termelés érde­két is szolgálnák. Öntözővi­zet adna a szántóföldi terüle­teknek. Lehet, hogy ma még a talajvíz megfelelő szinten van, de meddig marad ezen a szinten? A mezőgazdasági ter­melés növelésének hathatós «szköze az öntözés. Valószínű, hogy az általunk említett lehetőségeken kívül vannak jobbak, könnyebben megvalósíthatók. Aki tud ilyet, mondja eL Nézzünk utána gyorsan, mert a dolgozók ér­dekei ezt kívánják. BARO FLÓRIAN a Szel s á '! szegyesüld c; í -' ke

Next

/
Thumbnails
Contents