Tolna Megyei Népújság, 1973. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-08 / 56. szám

A matuzsálemi életkor—ábránd

Mozgósítás a zaj ellen

Ha hihetünk a Bibliának,

Matuzsálem állította fel minden idők emberi életkor-rekordját — hiszen 969 nyarat látott. Ám a bibliai időkben még nem készültek hiteles feljegyzések a születések időpontjáról és a népesség adatairól. ..

A statisztika tanúsága szerint a matuzsálemi kor egy- hatodát is csupán rendkívül kevesen érik el. Arra, hogy 150 évesek legyünk, annyi esélyünk sincs, mint — egyetlen sze'vénnv°l — a lottó-főnvere. ményre. Mindenesetre: mi már valamivel esélyesebbek vagyunk, mint a letűnt korok embere. Igaz, hiteles életkor- statisztikákat csak a XVIII. század vége felé kezdtek készíteni. de a sírkőfeliramk js elárulják, hogy ma aránylag több a százéves ember, mint a közéokorban.

Sokan azt mondiák, hogy époen az utóbbi másfél évszázad statisztikái a százéves öregek állandó ritkulását bizonyítják. Valójában inkább a téves adatok csökkentek! A legöregebbek adatait általában olyan vidékeken jegyezték föl, ahol születésük idején — 100— 120 évvel ezelőtt — még semmilyen nyilvántartást nem vezettek. A születések időpontja éppen ennél a perdöntő kor- osztá’vnál aligha lehetett pontos. Egv háború előtti német nénszámlálás ellenőrzésekor például kiderült, hogy a legtöbben, akik 120 évesnek tartották magukat, nem érték el a 100 éves kort sem.

Végeredményben arra következtethetünk. hogy a matuzsálemi öregekben bővelkedő ,.aranykor” nem létezett soha, és ha az emberi életerő rendelkezik is 120—150 évre való „tartalékkal” — ez a tartalék sajnos a közeljövőben is „kihasználatlan” marad...

UGRÁSSZERŰ

NÖVEKEDÉS

A leghosszabb életre ma a

norvégok, a svédek és hollandok számíthatnak, mert honfitársaik átlagosan 73—74 évig élnek. A svájci és a dán állampolgárok már csak 72, az angolok, a franciák és a kanadaiak 71, a japánok és az észak-amerikaiak 70 fa fehér amerikai 71, színes 64) évig élnek. Ezzel szemben az átlag indiai alig éri meg a 42 évet és ezzel még nem is utolsó a listán!

A Szovjetunióban az átlag- é’étkor jelenleg 70 év — a cári Oroszországban azonban még csak 32 volt, körülbelül annyi, mint a középkorban. Ugyanakkor — tehát az első világháborút megelőző időkben — a svédek az 52 évnél, a britek 50-nél, az amerikaiak 49-nél, a franciák pedig 47-nél tartottak. A németek átlagéletkora ez idő tájt 42 év volt.

A Szovjetunióban tehát több mint kétszeresére nőtt az átlagéletkor a századforduló óta. Ha ez a történelemben páratlan fejlődés folytatódna, az átlagéletkor meghaladná a száz évet, még mielőtt 2000-et írnánk. Sajnos, erre semmi remény nincs. Miért?

A NÖVEKEDÉS

LASSULÁSA

Az átlagéletkor megnövekedését sokan az orvostudomány eredményének tekintik, nem éppen helytelenül, de félreért- hetően. Dél-Afrika például történelmi korszakot nyitott meg a szívátültetésekkel, ám a halálozási arányszám ebben az országban továbbra is szörnyű maradt. Milliók pusztulnak el, akik élhetnének, ha a sarki gyógyszertároól hazavihetnék a legmindennapibb orvosságokat, vagy ha három napra befeküdhetnének egy '-órházba. A gyógyítás módszerei tehát önmagukban nem nosszabbítják meg az átlag

emberéletet — ha demokratikus egészségügyi hálózat híján egyszerűen el sem jutnak a rászorultakig. A Szovjetunió példátlan eredményeinél legelőször éppen ezt a szociális, gazdasági és kulturális fordulatot kell figyelembe venni, amely 1917-ben a további fejlődést, többek között az egészségügyi hálózatot megalapozta. E hálózat természetesen a jövőben is fejlődik majd, következésképpen nő az átlagéletkor is. Olyan ugrásszerű növekedésre azonban mégsem számíthatunk, amilyet maga a fordulat idézett elő a korábbi időszakhoz képest. Ezt e»''éhként — sajnos — a tények is igazolják. Az utóbbi évtizedben az átlagéletkor már csak egyetlen évvel emelkedett; a növekedés tóhát valóban tart, de lassul.

MIT JÓSOL AZ

ORVOSTUDOMÁNY?

Érdemes e lassulás okait az orvostudomány szempontjából is megvilágítani, A századvég óta egyre csökkenő halálozási aránvs7ámok a különböző korosztályokat különféle mértékben érintik.

Minden korosztály számára más jelenti a fő veszélyt: a

kicsinyeket ragályok: kanyaró, skarlát, szamárköhögés, a kamaszokat a balesetek és a tbc fenyegetik. Az érett és a hallott k^rú embert a rák és a koszorúérbántalmak, támadják meg. Mivel az orvostudomány a ragályok heves lefolyása ellen vívta Ki legnagyszerűbb eredményeit, leginkább a gyermekhalandóság csökkent. Sokat tett az egészségügy az Újakért is — hiszen a tuberkolózist gyakorlatilag kiküszöbölték. Ezzel azonban a koszorúér betegsége az „első számú közellenséggé”, a

rák pedig a „második számú közellenséggé” lépett elő és makacsul tartják pozicióju- kat, hiszen az életkor meghosszabbodása még inkább kiterjeszti „vadászterületüket”.

Mit jósol tehát az orvostudomány? Azt például, hogy a tbc-t sikerül teljes mértékben legyőzni, Ám, hogy a rákot és a koszorúérzavarokat 2—3

évtizeden belül ugyanilyen tökéletesen megsemmisíthetnék, szinte képtelenség. A legbe- avatottabbak — és a legoptimistábbak — sem számítanak többre, minthogy e betegségek halálos csapásait sikerül a hetvenedik éven túlra hárítani. És ehhez is a tudomány roppant erőfeszítéseire van szükség. S ha mondjuk a rákot már tökéletesen gyógyítanák, akkor is csupán két, vagy három évvel növekedne az átlagéletkor. Az emberi élet megduplázása, a matuzsálemi kor elérése egyelőre — ábránd. (BUDAPRESS—APN)

A kényelmes otthonok falai között egy év alatt 83 000-en szenvedtek balesetet, közülük csaknem ezren meghaltak, háromezren pedig egész életükre megrokkantak. Az Állami .Biztosító háztartási kárstatisztikáinak figyelmeztető adatai kü_ lönösen most, a lakások tavaszi nagytakarításának kezdetén időszerűek. Szinte hihetetlen, hogy a lakók milyen képtelen ötletekkel teremtenek otthonukban veszélyes helyzeteket. A statisztikából kiderül, hogy a háztartásokban előforduló halálos balesetek többségét — a közhiedelemmel ellentétben — nem az új technika, a szokatlan új gépek, hanem a

A környezetvédelem egyik legbonyolultabb problémája a zaj. A civilizált életben alig lehet menekülni előle, pedig következményei sokkal súlyosabbak, mint gondolnánk. Ráadásul nálunk a védekezés terén eddig igen kevés történt. Még a fölhasználható mérési adatok túlnyomó része is külföldről származik.

Tudjuk például, hogy lakásaikban a zaj .miatt szenvedő londoniak aránya 1948 és 1961 között- 25 százalékról 50 százalékra nőtt, viszont akiknek a nyugalmát a külső zaj egyáltalán nem háborgatja, azoknak az aránya eközben 58 százalékból 9 százalékra csökkent.

Brünnben minden ötödik ember rendszeresen használ altatót. Az NDK-ban a foglalkozási betegségek között 50 százaléknál nagyobb részesedéssel a zaj okozta nagyothalfelelőtlenség, a hanyagság, a rozoga létra, az asztalokból, ülőkékből összetákolt állványok használata okozza. A 83 000 házi baleset közül 51 000 amiatt következett be, hogy takarítás közben leestek az ilyen alkalmatosságokról.

A háztartásokban egyébként is könnyen fordulhatnak elő különféle balesetek: naponta átlagosan 33 tűzeset, 50 vízkár, 8 robbanás, 630 ajtó-’ és ablaküveg-kár keletkezik a lakásokban. A gyermekek játéka a gyufával 421 lakást tett tönkre.

A háztartási biztosítós alapján lakóskárokra egy év alatt csaknem 100 millió forintot fizetett ki az Állami Biztosító.

83 000 baleset otthon

KEREKES IMRE;

18.

Lezúdul, de ez már nem elnyelhető... és újra vissza, ahonnan indult... és mire visszaér, valaki újra megnyom egy gombot és újra indul, de már nem eső, csak víz, folyamatosan... Kézzel tapintható, és kemény, mint a jó izom és sodor, mint a gyors levegő és zúdul és aztán újra fel, mert annyi víz fenn egyszerre nem lehet, csak úgy, ha valami felszippantja azt, ami egyszer már leért.

Mert az éjjeliőr csak azt látja, ahogy az éjszakából kilép a víz. Feljebb nem lát. Lehet, hogy a sötétség fölé vándoroltak a tengerek és mindent az éjszaka tart a sötét hátán.

Most már mindegy, hogy a fal mellett vagy méterre attól. Víz alatt éppúgy egyformák vagyunk, mint a föld alatt. Nyomás, most már valahogy ki kell jutni a sarokig, onnan látszik, ha látszik, a hosszú utca lámpasora. Most látszik, de csak akkor, ha a gyárudvar fölött elszalad egy villám.

A gumicsizma tele, így aztán lépni se lehet. A sarkon lehúzom, kiöntöm belőle a vizet A zoknit a köpeny zsebébe rakom nadrágszár fel a térdig...

A gyárat akkor is meg kell kerülni. Mezítláb jobban haladok. Van idő. Aztán már villám nélkül is látszanak a hosszú utca lámpái. Itt-ott még fény az ablakokban, nehéz, vizes fények, földhöz lapult taxik lámpái, ijedt macskaszemek.

Csak a sarokig tart az eső. A saroknál úgy eláll, mintha valaki egy gombot nyomott

Az éjjeliőrnek van váltóruhája. Kell, hogy legyen. Míg rámkerül á száraz, fő a tea. Ez is víz, dfe inni kell, hogy valami egyensúlyban tartsa az embert

idegesíti. A Vajda úr sehol. Ablakai már egy hete sötétek. Válás előtt szabadságra ment, erőt gyűjteni.

(Folytatjuk)

*Ívolna, hogy álljon el. Ennyi az egész. A portásfülkéig szabad az út, kétoldalt a járda mellett tarajos kis patakok rohannak a lefolyókig. így. eső után, a frissen omló víz hátán, igazi a csend. Ha nem volna itt a gyár, a város, ilyenkor meg lehetne hallani, hogy ez mit jelent

Ilyenkor aztán . Igazán a legjobb száraz ruhában kiállni a portásfülke elé, már csak nem is csepeg. Már jönnek, akikét beszorított az eső. A Lipták úr, nagy hegyesen, be akarja mutatni, hogy mit használt neki az elvonókúra. A Richter úr, elázott kalappal, mert bízott abban, hogy a nagy esőben is valahogy hazaér. Felesége fél a vihartól, telefonjuk nincs. A Slezákné hátul összefröcskölt harisnyával, mert áz éjszakai nők mindig felcsapják a sarat. Erdélyi úr, a festő, ma csak spiccesen siet, ha ideges, nem tud igazán inni és őt a víz mindig

lás áll az első helyen. Fran-í

ciaországban a balesetek 11 százalékáért és az elveszett munkanapok 15,5 százalékáért a zaj a felelős.

A zaj erősségét decibellel mérik. A 80 decibel súlyosabb következmények nélkül elviselhető, 90 decibelnél — ami tízszer olyan erős, mint a 80 decibeles — alig érteni egymás szavát, 120 decibel felett már maradandó hallásromlás következik, a 130—140 decibeles zaj pediá fizikai fájdalmat okoz. Nyugodtan aludni legfeljebb 40 decibelnél lehet. A magyar munkavédelmi szabályok szerint 106 decibeles zajban legfeljebb 12 percig szabad dolgozni, utána a munkaidő hátralévő részét 70 decibelnél kisebb zajban kell ledolgozni.

Magyarországon a hallást rontó zajban közel egymillió ember dolgozik. A budapesti Soroksári úton reggeltől estig 85—90 decibellel dübörögnek a teherautók, és hasonló a zaj a Boráros téren, a Kosztolányi Dezső téren, a Rákóczi úton, a Nagykörúton és a pályaudvarok környékén. Az egyik házgyár vibrátorainak zaja még 90 méteres távolságból is tízszerte nagyobb a megengedhetőnél. Az autóbuszok utasterében a sebességtől függően 82—88. a vezetőfülkében pedig 92—95- decibelig is megnő a zaj. Az egyik fővárosi szövődé üzemi csarnokában 77—>101^ egy dunántúli hengerműben 78—116, egy építőipari gépgyár nagycsarnokában 96, kísérleti üzemében 104, egy öntöde motorpróba-műhelyé-: ben 110 decibelt is mértek.

Nemrég nálunk is széles k,örű akcióba kezdtek a zaj ellen a szakemberek. Mind több helyen végeznek műszeres méréseket és megállapításaikat egyre gyakrabban követi a zaj csökkentése is — néha milliós költségekkel. Már 1971 nyarán rendelet jelent meg, amely a zajos munkahelyeken bekövetkezett halláscsökkenést foglalkozási ártalomnak minősíti és kártérítési kötelezettséget kapcsol hozzá. Javaslatok készülnek a zajártalmak kiküszöbölésének lehetőségeiről. Sürgetik a szakemberképzés szegszervezését, ami jelenleg teljesen hiányzik, pedig, vagy 40 éve a budapesti műegyetemen igen magas színvonalon oktatták már az építészeti akusztikát és a háború előtti építésügyi szabályzat korszerű előírásokat tartalmazott az építmények hangszigeteléséről. Mégis a 60-as évek közepén a megvizsgált épületek közül csak minden hatodik felelt meg a szabványoknak.

Részt vesznek a magyar szakemberek a zaj elleni KGST-szabványok kidolgozásában. Szorgalmazzák az épületek zajvédelmére vonatkozó előírások megfogalmazását, jó hangszigetelő épületszerkezetek gyártását, a gépkocsik zajának csökkentését. Szükségesnek minősítik önálló kutatóintézet kifejlesztését és az akusztikával, illetve a zajjal foglalkozó kutatóhelyek megerősítését.

Javaslataikat rendszerbe foglalva rövidesen eljuttatják az illetékes szervekhez.