Tolna Megyei Népújság, 1973. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-01 / 50. szám
Színészekkel beszélgetni Ketten — az alapítók közül Nehéz volt? Utólag egyszerűnek és könnyűnek látszik. Több mint tíz év telt el azóta, és mint minden másnál, úgy itt is a gondok-bajok, nehézségek lassan feledésbe merülnek, s a szép emlékek maradnak tovább. Mi volt a legfontosabb? Lelkesedés, kedv és akaraterő. — A többi jött magától — mondják az alapítók. ök ketten, Oszter Miklós és Bán István még mindig aktív KISZ-tagok. Ketten vannak a régiek közül. Alapítók. De a KISZ-mozgalomban nemcsak tíz éve, tehát alapszervezetük megalapítása óta, hanem már középiskolás koruktól fogva részt vesznek. Úgy vélekednek, hogy a Tolna megyei Tanácsi Tervező Vállalat a fiatalok vállalata. Bizonyításul elmondják, hogy az ott dolgozók átlagéletkora harminc év körül mozog. hogy tizen kezdtünk, s jelenleg negyvenketten vagyunk KISZ-tagok a vállalatnál. Az alapszervezet most a február elején megtartott jubileumi ünnepségen dicsérő oklevelet kapott a KISZ Központi Bizottságától. — Emlékek? Oszter Miklós középmagas, erősen kopaszodó, köpcös férfi, túl a harmincon. Bán Istvánnal külsőre ellentétjei egymásnak, mivel Pista magas, nyurga ember. Kollégák, barátok. — összerázódtunk — mondja Miklós. Oszter Miklós építésztechnikus. Budapesten született. Az Oszter család, jobb megélhetést keresve a háború után Váraljára költözött. Az apa, az egykori pesti munkás, bányásznak szegődött Váraljára. — Hárman vagyunk testvérek. Anyám emiatt a háztartásban maradt. VIT-vetéllcedő Bátaszéken A tolnai és a bátaszéki gimnázium 7—7 fős csapata között vetélkedőt rendeztünk az elmúlt héten. A bevezetőben két vers hangzott el, majd megemlékezést hallottunk a VIT-ek történetéről. A vetélkedő VIT-tel kapcsolatos kérdésekkel kezdődött. Ezt követően a versenyzők politikai tájékozottságukról adtak számot. A következő témakör a Sport és ügyesség címet viselte. Az ügyességi verseny után két kis paródiának tapsolhattak a nézők. A vetélkedő fordulóiból mindkét csapat azonos pontszámmal került ki. Végül 3—3 villámkérdés döntött. Nyert: a Bátaszéki Gimnázium csapata 83:81 arányban. B. G. 1973. március 1. Oszter Miklós, visszatekintve az elmúlt évekre, úgy vélekedik, hogy eddigi élete — szerencsére — nélkülözte a nagyobb buktatókat, embert- őrlő nehézségeket. •— Pécsett érettségiztem az építőipari technikumban. Érettségi után mindjárt Szekszárd- ra, vállalatom elődjéhez, a tervezőirodához kerültem. 1963. február 6, tehát megalakulása óta az alapszervezet titkára vagyok. Oszter Miklós 1966-ban nősült. Ugyanabban az évben beválasztották a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Szekszárd Városi Bizottságába. 1969-ben a párt soraiba fogadta. — Terveim? Mindenekelőtt egy lakás. A közeljövőben megoldódik a gondom, mivel több kollégával közösen társasházat építünk. A másik alapító tag Bán István. Miklóssal folytatott beszélgetésünk után zavartan mosolyog. — Közel sem tudok annyit mondani magamról, mint Miklós. Tősgyökeres szekszárdi vagyok. Itt végeztem az általános iskolát, majd a pécsi építőipari technikumban tanultam tovább. Nekem is az első munkahelyem a vállalat. — Amikor megalapítottuk a KISZ-alapszervezetet, kultúr- felelős lettem. Sokszor gondolkodtam azon, hogy mivel mérhetjük le munkánk eredményét. Szerintem azzal is, Holl István, a Pécsi Nemzeti Színház művésze válaszol a kérdésekre. — Az utazások. Közös kiránduláson voltunk Jugoszláviában. Olaszországban, s többször vettünk részt belföldi utakon. Bán István gondja pillanatnyilag hasonló Oszter Miklóséhoz. — Nem sokáig, mivel a mi lakásunk is a társasházban készül. Ha minden jól megy, ősszel költözünk. — Valószínűleg szomszédok leszünk Miklósékkal. — vj — Fotó: Gottvald Színészekkel beszélgetni — ez ugyanúgy izgalmas kamasz- korban, mint gyerekkorban a játékautó belseje és a baba szétboncolása. Milyen az életben a művész, aki más és más alakban jelenik meg, aki szép és rút, jó és rossz — amit akar? Milyen az a világ, milyenek a törvényei, szokásai, itmit színháznak nevezünk? A Testvérek előadása után került sor Szekszárdon az első színész-közönség találkozóra. Holl István, Győry Emil és Szabó Tünde beszélgetett vagy nyolcvan fiatal színház- látogatóval. Átlagéletkoruk tizenhat év, zömmel lányok, legjellemzőbb tulajdonságuk az izgatottság. A három színész pedagógushoz illő okossággal és kamasz- ismerettel kezdte az ismerkedést. Kötetlenül, színesen meséltek a színházról, a színész hivatásáról, a drámákról. A lányok gátlásai feloldódtak: hiszen így „csak’’ hozzászólni kellett — lehetétt —, elmaradt a nekikészülés kínos csendje és feszélyezettsége. Szó esett a Testvérek fogadtatásáról, a színészek és a művek kapcsolatáról. Egy kislány megkérdezte, hogy hány előadás után unja meg a színész szerepét. Holl István kérdéssel felelt. — A néző hány előadás után unja meg a darabot? Maximum egy után, mert a néző általában egyszer néz meg egy előadást. Nos, a színésznek mindig új közönség előtt — mindig először kell játszania. Nem szabad megunnia szerepét, nem is unja meg! Nem tudni, voltak-e a Találkozón azok közül, akik az ifjúsági előadások rémei. Akik elmennek ugyan a színházba, de nem a darab szórakoztatja őket, hanem saját maguk: vihognak, rádióznak, zörögnek, tökmagot köpködnek. A színészek elmondták, hogy ezek az ifjoncok elveszik a művész életkedvét is, nemcsak a játékkedvét. Pironkodhattunk, mert a színészek kénytelenek voltak elmondani, hogy az utóbbi időben legkínosabb előadásuk éppen Szekszárdon, és eppen egy ifjúsági bérletes közönség előtt volt. A színészeiét apróságairól — szereptanulás, az azonosulás módjai, a filmezés — fagga- tóztak a gyerekek. Kérdezősködtek volna tovább is, de hát tíz órakor „otthon a helyük” a tizenéveseknek, be kellett fejezni a beszélgetést. Semmi okunk kételkedni benne, hogy az efféle találkozók rendszeresen sorra kerülhetnek majd. Nem „csak fiataloknak”. (vfé + kz) Farsang az MMG-ben Jó hangulat, baráti légkör Farsang van. Elsőrendű jogcím báli hagyományaink ápolására. Vigad az ország. Mi is vigadtunk. Mármint a szekszárdi műszergyár KISZ-esei. A szerszámműhely és a szerelde i. KiSZ- szervezeteinek közös rendezésében Szekszárdon, a gépiró- és gyorsíróiskolában tegnap tartották a tanulók országos gyorsíró» ás gópfróver- senyét. A részvevők hibátlansági jelvényt, oklevelet, emléklapot kaplak« a négy kategória «is fogeradmónyesabb vorsanyxója pádig róuft mh « oruágos döottév, ugyanis nagyszabású farsangi bálra került sor múlt szombaton az MMG- ben. Hogy mi minden jellemezte ezt or. összejövetelt? Kezdjük talán azzal, hogy az első sorozat sokszorosított meghívó nem lett elég. Újabb sorozatot kellett lehúzni. A rendezőség igen változatos programmal gondoskodott a báli közönség szórakoztatásáról. A hagyományokhoz híven most is az ,,MMG-kabarébrigád” műsorával kezdődött az est. A műsor láthatóan találkozott a jelenlévő Idősebb és fiatalabb közönség igényével, ízlésével. Külön említést érdemel Sümegi Éva szereplése, aki nagyszerűen megoldott magánszámával méltán vívta ki a közönség vastapsát. A szintén programban szereplő szellem; vetélkedő is elsősorban a szórakoztatás célját szolgálta. Korábban már hírt adtunk arról, hogy a Simontornyai Bőr- és Szőrme- feldolgozó Vállalat KiSZ-eseivsl kapcsolatfelvételre került sor. Az MMG- kabarébrigád tavaly novemberben járt Simontornyán. A. szombati báli est keretében simontornyai barátaink viszonozták látogatásunkat. A velük folytatott baráti hangú beszélgetések — érzésünk szerint — tovább mélyítették jó Irányú kapcsolatainkat. A simontornyai fiatalok is hozzájárultak rendezvényünk programjához. Vállalatuk termékeiből mutattak be reprezentatív kollekciót, jól sikerült divatbemutat3 keretében. A báli ..talpalávalóí" a gyár által patronált ,,Törött pohár" együttes szolgáltatta. A jól feldolgozott külföldi számokon kívül figyelemre méltóak a zenekar saját számai is. A résztvevő fiatalság részéről mindössze egyetlen kifogás hangzott el ■ kevés idő jutott a táncra. Ezt valóban el keli ismerni, mivel az egyéb programpontok elég sok időt icénybo- vettek. összegerve a tapasztalatokat, csak annyit: soha ne legyen rosszabb rendezvény az MMG-ben. Varga lítv**s
