Tolna Megyei Népújság, 1973. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-01 / 50. szám
Olvasóteremben A Dunántúl legmagasabb lakóháza Veszprémben épül fel az a 20 szintes épület, amely a Dunántúl legmagasabb épülete lesz. A veszprémi városközpont kialakítása során épülő magasházban 130 lakás kap majd helyet. A földszintjén üzleteket, szolgáltató egységeket helyeznek el. (MTI foto — Kovács Sándor — KS) Konferenciák és kongresszusok Itt sok mindent meg lehet tanulni. Például azt, hogy jó-e a velencei álom kölnivíz illata, hogy honnan indult a magyarság, hogy ragozzák-e a kínai nyelvben az igéket, hogy ki volt Pheidiás, és hol él Marcuse, és kié volt a föld, kenyér, szabadság jelszó. Lehet visszanézni és lehet előrepíllantani. Ür ír... az olvasó meg olvas. Olvasóteremben olvas. Olyan könyvet, amilyet akar, olyan szerzőktől, akikre kíváncsi, akiket szeret- Itt nincs protekció. Gondolatok a könyvtárban, gondolatok az olvasóteremben. 1936: „Vegyék végre tudomásul, hogy a nép tanulni akar és boldog, ha tanulhat. Aki lenézi és úgynevezett népnek való tákolmányokat tesz eléje, attól megvetéssel fordul el. Lehet, hogy bizonyos érdekekkel ellenkezik, hogy a nép művelődjön és helyes, igaz képet kapjon a világról — de tűrhetetlen volna, ha a hivatalos kultúrpolitika ezeket a népellenes érdekeket szolgálná.” Hát most 1973-ban igazán nem panaszkodhat senki. Van miből válogatni és van hol olvasni. És nem muszáj olvasóteremben sem, haza lehet vinni, kölcsönözni. Akinek van hozzá ideje. Kinek van? Jórészt a fiataloknak. Idősebbeket itt csak olykor-olykor látni, fiatalokat mindig. A kö- zéogeneráció meg teljesen hiányzik. Dolgozik és gyűjt, körülményeket teremt, most szerzi be a magasabb színvonalúnak ítélt életmód javait. A művelődés, az olvasás időigényes. Nem is annyira pénzt, mint inkább sok energiát igényel, elvonja mástól az időt és állítólag nem kifizetődő. Az olvasóteremben találkozik az ember és a gondolat. És olykor aláhúzgálnak, meg panírra írnak ilyeneket: „A szerelem nem ismer körülményeket.”, meg „Az idő átgyúrja az emlékeket.” Ide mindenki jöhet. Van aki itt tanul, készül órákra, meg vizsgákra, mert otthon nem lehet: egy szobába zsúfolódik mindenével, a család és rádió szól, meg tévé és a kisebb gyerekek hangosan mondják a leckét. Az olvasóterem fiatal. Az olvasók is azok. Vajon hányán lapozgatják közülük tíz-húsz év múlva a Műszaki életet, a Világ mezőgazdaságát, az Alföldet, a Forrást, az Uj írást. És miért csak ők lapozzák? És azok miért nem, akik a váróteremben, a buszmegállókban 'ácsorognak. Érdemes lenne gondolkodni azon, hogy nem érné-e meg szakfolyóiratokat, napilapokat, irodalmi folyóiratokat kölcsönző helyeket felállítani itt is. Hisz azért készülnek, hogy olvassák, hogy használati tárggyá váljanak. Könyv, kultúra, könyv-kultúra. „Könyvet mindenki kezébe" — hirdette tavaly az UNESCO. Magyarországon a nyolc általánost nem végzettek száma meghaladja az egymillió- nyolcszázezret. Évenként 10— 15 ezer gyerek marad ki az általános iskolából, ami tíz év alatt 100—150 ezer. Az aktív keresők 4,6 százaléka még általános iskolát sem végzett. A lakosság 13,8 százaléka középiskolai végzettségű és 5,3 százaléka szerzett egyetemi, főiskolai oklevelet. Sokatmondó adatok. Az olvasóterem elvileg mindenki előtt nyitva áll. Mégis bátrabban, türelmetlenebbül kellene keresni a kapcsolatot azokkal, akik olvasnak ugyan, de még nem jutottak el az olvasás igazi értelméhez, örömeihez. Tudatni kellene jobban az emberekkel, hogy van egv hely, ami kizárólag a kultúrát szolgálja, hogy a szellemnek is van étterme és talponálló falatozója. Talán az is a bai. hogy kevesen képesek leküzdeni a félsre'’séget, a bizalmatlanságot; félelmet, hoev „jaj csak ki ne nézzenek innen”. Akkor érezni ezt, ha idegen, járatlan helvre me°v az ember. Jó lenne, ha az olvasótermek jobban a kirakatban lennének, hogy lássák egymást, egymás példáién okuljanak fiatalok és öregek, ho»y k’'nália, kfvántassa magát a látszólag tétlen semmittevés. valójában pedig komoly munka. A „beruházások hatékonysár gát” mérni lehetne. A présgép mellett, a TMK-műhelyben, a magtárakban, a magatartási formák változásaiban, a termelési tanácskozások hallgatásaiban. vagy a kérdések milyenségén. Valaki egvszer rájön, pofon- egyszerű dolgokra. Például, hogy a tanyák életképesek. Aztán arra, hogy a zene nem mindenkié, vagy feleletet keres arra, hogy mit ér az ember, ha művelt. Az „adás” elhangzik, a rádiókészülék olykor vesz, máskor hallgat, meg recseg. Pedig az intelligencia mérésére már képletet is dolgoztak ki. Az intelligenciahányados egyenlő a vizsgált egyed által elért érték osztva az adott életkorra jellemző átlagos értékkel és szorozva százzal. Az olvasóterem meghitt, csendes és kényelmes. Az ügyeletes könyvtáros perceken belül az asztalra teszi, amit kér az ember. S mint a száraz szivacs szívja magába a nedvességet, úgy telítődnek az ide betérők is. Kihívó, szépiapú, külföldi folyóiratokkal, Stempel, Maris Match-csal kezdik, s többségük egyre éhesebben nyeli a falatokat. S közben megtanulnak a sorok között olvasni, értelmezni a szimbólumokat, az allegóriákat. Mindannyiunk hasznára és a maguk örömére. A hosszú hajú, cigarettázó tizenéveseket nézem, s arra gondolok, vajon kétezerben elterjed-e a hír, hogy itt a világ vége. D. VARGA MARTA L Rossz gépekkel — jó munkát ? E sorok írója tavaly felkereste a nemzetközi pénztárosverseny Tolna megyei nyerteseit. Ami bizonyos volt a beszélgetés után: a megyeszékhelyen rendkívül gyors kezű pénztárosok állnak a boltok gépeinél. Azóta is sokszor ismétlődő kép, hogy csúcsforgalomban hosszú emberkígyó várakozik a pénztárak mögött, melyek kezelői erős nemzetközi mezőnyben sikert- sikerre halmoztak. Hogyan lehetséges? Versenyen kitűnő teljesítmény, napi munka közben kielégítő sem mindig? Igazságtalan lenne elmarasztalni azokat, akikre büszkék a Népbolt Vállalatnál. A pénztárgépekben van a hiba. Az Iroda- géptechnikai Vállalat Ratus A20-as gépeivel egyre több a baj. A vállalat szekszárdi javító- műhelye alig gVőzi a sok megbízatást. Az 50-es csemegeboltban öt Ratus közül egyet mindig javítanak. A 25-ösben csúcsforgalomban előfordult, hogy négy gép közül mindössze kettő volt jó, s azokkal is óvatosan kellett bánni, mint a hímes tojással. A pénztárgépek gyártási jogát az NDK-ból vásárolta az IGV. A német gyártmányú gépekkel azelőtt, tizedannyi meghibásodás sem fordult elő, mint most. A minőség évek óta fokozatosan romlik. De még csak azt sem lehet mondani, hogy nálunk nem tudnak olyan minőséget előállítani, mint az NDK-ban. A múlt évi nemzetközi pénztárosversenyen ugyanazok a Ratus-gépek szerepeltek hibátlanul, melyek most nap mint nap, bosszúságot szereznek vevőnek, eladónak egyaránt. A tudományos kongresszus betegség vagy gyógyír? Ezt a kérdést tette fel a közelmúltban egy frapcia tudós. Hogy mennyire nem szónoki kérdésnek szánta, az válaszából is kiderül, Ebben, p, többi közötf,, elmagyarázta, hogy a tudósok száma ugrásszerűen emelkedett: a világon valaha létező összes tudós 90 százaléka korunkban él. A műszaki fejlődés sürgetően igényli, hogy a kutatási eredményeket gyorsan, pontosan ismerhessék meg a világ különböző tájain élő kutatók. Ugyanakkor hihetetlenül megnőtt a tudományos közlemények száma. Az információáradat arra készteti a kutatókat, hogy az eredményeket minél gyorsabban, és ha lehet, személyesen vitassák meg. A tudományos tanácskozások — konferenciák, kongresszusok — lehetőséget biztosítanak arra, hogy a kutatók, gyakran a tudományos közlemények megjelenése előtt értesüljenek az eredményekről. Az ott elhangzó előadások, sőt a folyosói beszélgetések is segítséget nyújtanak ahhoz, hogy a kutató megtudja: milyen témán dolgoznak kollégái, elkerülheti tehát a párhuzamos kutatás felesleges idő- és pénzpazarlását. A tudományos kongresszusok, rendezvények tehát — ha jól előkészítik azokat — nem a közpénzek tékozlását, hanem nagyon sokszor éppen jelentős még- takarításokat jelentenek. A fentiek ismeretében hadd rukkoljunk ki a hazai kongresz- szusnaptár ez évi előjegyzéseivel. A legtöbb konferenciát rendező szerv, a Műszaki és Természet- tudományi Egyesületek Szövetsége rendezvényeiről szóló tájékoztatóval, mert erről állnak rendelkezésre összefoglaló adatok. A szervezés bonyolultságára jellemző, hogy a rendezők, a siker, azaz a külföldi szaktekintélyek részvétele érdekében a magyar- országi rendezvényeket több mint másfél ezer nemzetközi kongresszus, konferencia időpontjával egyeztették. „Az 1973. évi nemzetközi és külföldi résztvevőkkel rendezett kongresszusok, konferenciák, szlmpozionok és ülések előzetes jegyzéke" szerint a jelentős hazai tudományos rendezvények száma: 132. ízelítőül a tudományos rendezvények változatos sorából: márciusban rendezik meg a II. darukonferenciát, áprilisban lesz Budapesten az V. akusztikai konferencia, amelyet az Optikai, Akusztikai és Filmtechnikai Egyesület rendez külföldi résztvevőkkel. Az Építőipari Tudományos Egyesület májusban rendezi meg a II. nemzetközi távfűtési konferenciát, szeptemberben lesz az I. értékelemzési konferencia. A leghosszabb nevű hazai konferencia címét bizonyára az októberben tartandó „Audiovizuális eszközök és módszerek a műszaki oktatásban és képzésben" elnevezésű nemzetközi konferencia nyerhetné eL Csak helyeselhető, hogy egyre több a vidéken rendezett jelentős tudományos tanácskozás. Közülük jó néhánynak színhelye az a város, ahol az illető tudományág egyik jelentős alkotóműhelye működik. A katalógusban szereplők közül ilyennek tekinthető a Pécsett rendezendő Dráva- konferencia, a Miskolcon augusztusban szervezett VII. öntőnapok és a tihanyi hidrobioló- gus napok. Nem véletlen, hogy júliusban az „Erdők a közjóért” elnevezésű konferencia és szeptemberben az erdőművelés problémáival foglalkozó nemzetközi konferencia Sopronban lesz. De bizonyára hasznos lesz az is, hogy olyan országos és nem *t- közi rendezvényeket is vidéken tartanak, mint például Egerben az általános iskolai matematikai oktatással foglalkozó kollokviumot és a II. villamosműszer és méréstechnikai konferenciát, Keszthelyen augusztusban nemzetközi részvétellel meteorológiai vándorgyűlést, Debrecenben a III. reklámkonferenciát, Szegeden pedig egy fiatal tudományág érdeklődéssel várt tanácskozását, a III. ergonómiai konferenciát szervezik. Természetesen a kongresszusok helyének kijelölésénél most még az is döntő szempont: hol lehet megfelelően elszállásolni a résztvevőket. (Ennek tudható be, hogy a tavaszi-őszi szezonban — éppen a hazai szállodaipar kihasználása érdekében — a Balaton környékén több tudományos ülésszakot rendeznek.) Az eddigi tapasztalatok szerint a városok vezetői és lakói jó házigazdaként járultak hozzá a városukban vagy környékükön tartott tanácskozás sikeréhez. P. M. Gyere, A parkban megáll közelünkben a jóságos arcú hölgy és hátraszól: gyere, kisfiam. Hangja oly gyöngéd s alázatos, mintha titkos szívességet kérne, baráti bizalmat, de a sze- retetet is érezni benne, az összetartozás melegét, az érzelem állandóságát. Az első pillanatban azonban úgy tűnik, hogy a jóságos arcú hölgy a levegőnek beszél: a hang irányában nem látni senkit. De a következő pillanatban a bokorból előcammog egy gutaütésre hajlamos kutya, a „kisfiam”, s életunt közönnyel kullog a jóságos arcú hölgy felé. Itt akár be is fejezhetnénk, de ne feledjük: a jóságos arcú hölgy csupa gyöngédség, szeretet, mély érzelmi életet él, s ha venném magamnak a bátorságot, hogy fenéken billentsem a gutaütésre hajlamos ebet, — semmi kétség — szivéhez kapna és elájulna, hogy múltán magához tért, legalábbis hóhérkézre adjon. Semmi okom arra, hogy fenéken billentsem a gutaütésre hajlamos ebet. még gazdáját sem, aki egyébként kitűnő állampolgár, nincs köztartozása, az ebadót illetően semmiképp. Semmit nem lehet rovására Írni, valószínűleg a légynek sem vét, kutyáját pedig — mily megható is ez a túlcsorduló szereteti — „kisfiamnak” nevezi. A társadalom a büntetlen előéletű polgárt tiszteli benne, akinek soha nem volt, s valószínűleg nem is lesz dolga a hatóságokkal, nem lop, nem csal, viszont lelkiismeretesen adózik. Az természetesen magánügye, hogy nem érdekli az ország gyermekszaporulata, viszont valószínűleg nemcsak tudja, hanem kormányozza is kisfiam... a gutaütésre hajlamos eb nemi életét; a kutya életuntsága és közönye mindenképpen erről árulkodik. De másról is. Madáchtól tudjuk, hogy „ebnek is eb legfőbb ideálja, s megtisztel, hogyha társául fogad.” A jóságos arcú hölgy túlcsorduló érzelmei tökéletesen és végérvényesen fölöslegesek. A kutya ugyanis nem érzi benne társát, s a megtisztelő „kisfiam” megszólítás is valóságos undorral tölti el; csak rá kell nézni. Legszívesebben pökne egyet, ám a kutyák — sajnos — nem tudnak köpni. De pofáján a lefittyedö ráncok mélységes megvetést mutatnak, s megkönnyebbülten érzem, hogy helyettem is szívből utálja a jóságos arcú hölgyet. CSÁNY1 LÁSZLÓ
