Tolna Megyei Népújság, 1973. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-04 / 53. szám
Betű helyett kép ? Könyvek falun 297 bejelentett rádió van, számos második, harmadik készülék — zsebrádió — ezen kívül. 236 a televíziók száma, összesen 280 ház van Várdombon. Egyre kevesebb hírlap, újság kél el a faluban, legtöbb a Népújságból jár, 148 családhoz. Megveszik a Rádióújságot a Képes Újságot, a Nők Lapját, az Élet és Tudományból is négyet. Élet és Irodalomból egyetlen egyet sem. Irodalmi folyóirat egy érkezik a várdombi postára, a Kritika, nem szokott gazdára találni. Várdombon csendesen, jól élnek az emberek. A község 1182 lakosú, lélekszámú lassan emelkedik. 280 háza közül ötven a közelmúltban épült. Majd négyszázan mezőgazda- sági dolgozók, a termelőszövetkezetben és az állami gazdaságban, ipari munkát helyben és eljáróként ötvenen—ötve- nen végeznek. Az általános iskola tantestületének a fele szakképzett. Művelődési háza — takaros épület — 1955-ben épült, vezetője tiszteletdíjas pedagógus. Két bolt van: vegyesbolt és italbolt. A szolgáltatások: fodrászat, óvoda időszakos napközi. Van vízvezeték, járda, gázolajkút, készül a gázcseretelep. A művelődési házban működik a könyvtár is: 3500 kötetes, évente 5000 forint fejlesztési alappal. Szabad polcos, modern elhelyezésű, 120 kötetes nemzetiségi anyaggal. 253 olvasója van, azaz ennyien iratkoztak be. Mert a könyvtárak országos tapasztalata, hogv egy olvasó általában nemcsak magamagát, de egykét családtagiát is ellátja könyvvel. Ezzel számolva — Várdombon sok emberhez jutnak el a könyvtár könyvei. Kölcsönzésenként — szerdán és pénteken — 40—50 olvasó fordul meg a könyvtárban. A könvvforealom bizonysága szerint Várdomb kedvenc írói: Jókai, Tömörkény, Molnár Gábor, Fehér Klára, Szil- vási. R. Mihályt azért kerestem meg, mert Várdombon neki van a legtöbb könyve. A nyugdíjas tanárnak 900 kötetes könyvtára van, ebből három- száznyi fizikai szakkönyv. R. tanár úr kedvencei közöli: békebeli divatírók, klasz- szikusok. A2t mondja, a maiak írásait piros ceruzával olvassa, tarka lesz a könyv a sok aláhúzástól, mire a végére jut, annyi mindednél nem ért egyet. Főleg a tárgyi tévedéseket fájlalja, fel is sorol néhányat. R. bácsi megveti a televíziót, csak; a betűben bízik. Mert a tévé Csak „kivonat”, a tévé rontja az ifjúság erkölcseit ... Szerinte amit ma realizmusnak mondanak, az durvaság és modortalanság! A postahivatalban, ahol mindezt kifejti, szeppent csönd. Horváth néni háztartásbeli, azaz a parasztasszonyok életét éli ötvenhetedik éve. A vegyesboltban válogat a zöldborsómagos zacskók között, beszélgetünk, de jut ideje jobbra is, balra is odaszólni az ismerősöknek, Élénk, érdeklődő asszony, meggondolja mit ejt ki a száján. És most azt mondja, hogy felesleges az újság, ök is lemondták, csak a Rádióújságot járatják tovább Minek, ha van rádió is, televízió is? — hordja körbe tekintetét. Ráadásul a rádió mellett dolgozni is lehet, a televízió meg ugye „mutatja” is... A többség helyesel, valaki azért közbeveti: Harminc éve a szegényebbje örült, ha háromnapos újság került a kezébe, átböngészhette. A költségvetésből évente kiszorították a kalendáriumra valót, először az apa, aztán az anya tanulmányozta át, utána civódtak érte a gyerekek. — Van könyvünk, vagy tíz is. Milyenek? Nem jut az eszembe, mindenféle. Jókai is van közöttük. Roskatag épület a főúton, nem is ház. menedék, nem lakják, tanyáznak benne. Ide irányított a könyvtárosró, mondván, hogy A. Imre olvas Várdombon a legtöbbet. A hatvankét éves nyugdíjas gépészkovács a konyhában üldögél, olvasgat. Lábánál agár, feje fölött kitömött vadmadarak, a sarokból macska zöld szemei villognak. A természet és a könyvek töltik be az életét: vadászik, ha nem, olvas. Tudatos, határozott ízlése van, egy kicsit konzervatív: Jókai, Móricz, Ady, Petőfi — de hát ez igencsak viszonylagos. Könyvelt nagy, kétszámyas szekrényben tartja, valamikor ruhásszekrény lehetett. Hatszáz kötet. Sűrű sorokban Jókai, Petőfi-kötetek, Veres Péter, Szabó Pál-könvv, történelmi kézikönyvek, lexikonok. — Meg kell becsülni a könyveket, mert tényleg olyanok, mint a jóbarátok. Segítenek, vigasztalnak. szórakoztatnak, tanítanak. A megviselt könyveket nem szívesen látom. Könyvtárba sem járok, mert az elhanyagolt könyveket kézbe sem szeretem venni. Meg hát tudom már, mi az, ami érdekel, megveszem. — Négy elemit végeztem, 14 éves koromtól dolgoztam. Akármilyen sok volt a dolog, olvasásra mindig futotta! A. bácsit Várdombon általában különcnek találják. Két helyen is mutatják a könyvespolcot, glédába állított hosszú csík könyvvel. Ugyanazok a könyvek mindkét polcon, de a fiatalasszony úgy rendezte, hogy nincs egyforma színű' egymás mellett, a másik házban akkurátusán sorjáznak a palackzöld, a szürke, a korall színű kötetek. A „Világirodalom Remekei” sorozatról van szó. Vászonkötéses, és ;,igazán nem is- vo)t drága ahhoz képest, ■ hogy ilyen szép” — dicsérik. Tényleg vannak benne jó könyvek, ámbár nem tudom, biztos lehét-e az ember, hogy amit a sorozat szerkesztői remeknek találnak, azt ő is annak fogja tartani? Mert a könyvrendelés a sorozatra vonatkozott, nem a művekre... • A variabútorban van egy polc a könyveknek: hát vettek könyveket is. Rendeléssel, mert igy a legkényelmesebb. A könyvespolc könyveket diktált, ahogy a bárszekrény vermutot, a tükrös vitrin meg nippeket. Azt mondják, majd el fogják olvasni a köteteket, szépen sorban, ha idejük lesz. Igen ám, de a szabadság a könnyű szórakozás ideje, akkor krimi való ä kézbe, máskor nincs idő. Majd, a nyugdíj idején! Beszélgettem másokkal is, várdombiakkal. Egyikőjük sem látta a „Fahrenheit...” című filmet, nem hallottak az amerikai képregény-kultuszról, nem olvastak olyan sci-fi regényt, amiben a gyerekek nem ismerik a betűt, képekből tanulnak, a tévé életük negyedik dimenziója. De amikor meséltem róluk, a könyvégetésről, a betűk száműzetéséről eí- komorodtak. Nem akarnak egy olyan világot, félnek tőle, tudják .hogy a kötfyvek elvesztésé múltunk, az emberiség múltjának elvesztése is. Furcsa-furcsa az alakuló falu és a könyvek kapcsolata. VIRÁG F. É. Lichtenberg új Sokókat fogad Gerbert Fehner, Berlin főpolgármestere nemrég rakta le a .főváros Lichtenberg kerületében épülő hatalmas lakónegyed első alapkövét. Itt a hetvenes évek végére három, 16 000 lakást számláló új lakótelep épül. A lakótelepeken öt- és tízemeletes épületek, valamint toronyházak emelkednek majd. Mindhárom lakótelepet ellátják iskolákkal, óvodákkal, bölcsődékkel, egészségügyi intézményekkel, szolgáltató kombinátokkal, éttermekkel és eszpresszókkal. Egy év múlva 1750, 1975-re pedig 8500 lakás készül el. A tervezők kitűnő körülmények kialakítására törekszenek. A gépkocsiforgalmat a kerületek határain kívülre eső területekre helyezik, ugyanígy a gépkocsi-parkolóhelyeket is. Hétmillió szótár A legutóbbi negyedszázadban Lengyelországban több mint 7 millió példányban kétnyelvű általános és szakszótár került a könyvpiacra. A lengyelt alapnyelvnek tekintve a szótárak valamennyi európai nyelvet képviselik. A nem európai nyelvek csoportjába tartozik a lengyel—vietnami és a lengyel—szuahéli szótár. A lengyelországi szótárak a szocialista országok kiadóival szoros együttműködésben készülnek, de eljutnak a kapitalista államok könyvpiacára is. A műszaki szótárakról szólva, külön figyelmet érdemel a Lengyel Tudományos-Műszaki Kiadó kezdeményezése. A kiadó néhány évenként alapvetően felfrissített és új címszavakkal bővített műszaki szótárt ad ki. Ugyanez a kiadó jelenteti meg a „Szótárbibliográfia” című füzeteket is, amelyek képet nyújtanak a világ szótárkiadásáról. 15. Mégis legjobb lenne- v'lami- vel letakarni az éjszakát. Ha volna egy nagy takaró, ami körülérné a gyárat. Ilyent kellene ráborítani a városra is, hogy alatta mindenki aludjon. A sötétség, úgy ahogy van, kiszenvedne az éjjeliőr meg csak pipázna. A takaró anyagát elhasználják. Egyenruha is készül belőle. A gyerekeknek is marad valami. Dehát nem minden éjszaka sikerül így. Mint ahogy ez se. Csak ritkán váltják meg az éjszakákat. Érdemes ezen gon. dolkozni. Megálltam itt a portásfülke előtt húzódó járdaszélen és végignéztem a hosszú utcán és végignéztem a hosszú házsoron és az erkélyek úgy meredtek az éjszakába, mint a fekete fogsorok, és a házak ablakai már olyan sötétek voltak, mintha valaki légitámadást jelzett volna. Egy élő lélek nem sok, annyi sem mutatkozott. A lövés, amit arra a kutyára leadtam, annyira nem érdekelt senkit, mint mondjuk engem a krumplifőzelék. Minthogy ki nem állhatom. Az emberek megszokták a lövést. Három lövésre, itt a környéken, már ki sem nyitják az ablakot. Jó jel. Nem igaz? így aztán nekem se maradt több, bementem a portásfülkébe és felgyújtottam a lámpát és megigazítottam azon a priccsen (nevezzük így) a takarót és az asztalon összehajtottam az esti újságot és vizet öntöttem a teáskannába és bezártam az ablakot. Később, hogy a tea felforrott és attól jobban éreztem magam, újra csak kiálltam a portásfülke elé a járdaszélre és néztem az elsuhanó kóbor taxikat és néztem a túloldalon jövő-menőket És ma is láttam a Lipták urat, isten bizony kereste a házat, amelyben lakott, mert mostanában mint hallom, már a saját utcájában sem ismeri ki magát. És megjött Richter úr is, de valami bánthatta, mert fejét lehorgasztva, zseb- redugott kézzel tűnt el a kapu alatt. Tölcsváry Adriennének se lehetett jó napja, daxli- ja ugyanis úgy viselkedett, mint egy szamár, és nincs az a falat, amiért megmozdult volna, hiába rángatták pórázon. Vajda úr, a KÖZÉRT-es, maszek kocsin érkezett. Ilyen márkát még soha nem láttam a környéken. Tapir orra van. Tólem még az is lehet, hogy összespórolta a vevőkörön. Emelik az árakat. Erdélyi úr, a festő, a fejfedővel tüntetett ma éjszaka, úgy feltolta homlokán a lityakot, mintha híd- alatti galeritagnak akarná ma. gát átképezni. A postás Laci kerékpárja, ahogy befordult a sarkon durrdefektett kapott. Slezákné ma este felemelt fejjel érkezett, egyenesen odajött a portásfülkéhez és letett egy üveg kövidinkát. Talán, egyedül ő az, aki tudja, hogy egyetlen éjszaka se múlik el hiába. X. Nem sok idő telt el, talán két hét vagy annyi se. Még azt se lehet mondani, hogy a tavasz igazán átváltott volna a nyárba, de már kész volt a balhé Nellivel. Ha az ember csak arra figyel, ami a munkája, nem veszi észre amikor valami változik körülötte a világban. Ha valaki azt hiszi, hogy valami is annyira változatlan a világon, mint az, hogy nappalra éjszaka jön. éjszakára pedig nappal, az nagyon téved. Ha jobban figyeltem volna az előző napokra, már tudnom kellett volna, hogy valami készül. Még nem a Nellivel, mással. Tapasztalatom szerint ugyanis a mucusok idegei any- nyira egy kaptafára mennek, hogy az nem igaz. Ha egyik rákezd a dilire, biztos, hogy jön a többi. De itt már nem is csak diliről van szó, valamivel több történt. A Tölcsváry Adrienné ledobta magát a negyedikről. Míg a mentők el nem vitték, a daxli sem mozdult el az ablakpárkányról. A szőre viszont megfakult. Ezt nem hittem volna, bár Tölcsváry Adrienné magánéletéről annyit se tudtunk, mint a daxliéról. Ennyiből áll az egész. Az ablakpárkányra, ahonnan kivetette magát, mint mondják, három óra után már rávetődik a felső erkély árnyéka. De ki gondol arra, hogy egy árnyék mit jelent? Igaz, a legtöbb árnyék csak annyit jelent, hogy ott valahol fénynek is kell lenni, és talán még annyit is, hogy nyáron ott bűvösebb és nem süt szembe a nap, nem kell leengedni a redőnyt. De némelyik árnyék étinél is többet jelent? líeín Sajnáltam a fáradságot, egy kora délután beballagtam: Tölcsváry Adrienné ablakpárkányán úgy feküdt az árnyék, mintha sötét szőnyeget engednének rá a falra. Sötétebb ez az árnyék, mint amit azon az egész házon bárhol is látni lehet. Ha így utólag megnézem. De ha semmi sem történik, ki figyel az ilyesmire? És ha figyel? Nem sokat mond az ilyesmi a nappali fényhez szokott szemnek. Annak mond valamit, aki ismeri a sötétség árnyait. Mert, ha az éjjeliőr ezt nem ismeri, jobb ha elmegy plébánosnak. Mert az imádság valamin még segíthet, de az éjjeliőrön semmi nem segít, ha nem ismeri hogy mi az, ami sötétebb a sötétnéL (Folytatjuk)
