Tolna Megyei Népújság, 1973. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-04 / 53. szám
Nixon benyújtja a számlát Nyugat-Európa és Japán üzleti körei nagy gondban vannak. A közeljövőben dől el, hogy az Egyesült Államok mikor nyújtja be a dollárleértékelés számláját és mennyi lesz e számla végösszege. Nyugat-Európa és Japán legtapasztaltabb, bankárai és gazdasági szakértői persze mindig tudták, hogy a dollárválság nem egyszerűen az amerikai pénz és még kevésbé az amerikai gazdaság valamiféle „gyengeségét” tükrözi. Már legalább két éve világos volt az összes szakértők előtt: az Egyesült Államok szándékosan törekszik a dollár értékének viszonylagos csökkentésére a versenytársak devizáival szemben — hogy ily módon olcsóbbá tegye az amerikai exportot és javítsa helyzetét a világpiacon. A dollár legújabb leértékelése így nem vereség, hanem voltaképpen győzelem a nyugat-európai és japán versenytársak felett Ráadásul az az érv sem állja meg a helyét, amelyre hivatkozva az Egyesült Államok ezt a megoldást kikényszerítette. Tény és való, hogy a jelenlegi leértékelést megelőző árfolyamrendezés (amelynek során a dollár ugyancsak leértékelődött a konkurrens valutákkal szemben) nem változtatott az amerikai kereskedelmi mérleg hiányán. A kereskedelmi deficit 1972-ben több mint 6 milliárd dollár volt. Japán például 9 milliárd dollárnyi árut szállított az Egyesült Államokba, de kevesebb mint ötmilliárdnyit importált. A kibővített európai Közös Piac kilenc országának exportja az USA-ba 13,3 milliárd volt, behozatala viszont kevesebb, mint 12 milliárd. Csakhogy: ezek a hivatalos számadatok nem veszik tekintetbe, hogy a nagy amerikai trösztök az elmúlt években óriási pozíciókat hódítottak meg a konkurrens országokban, mindenekelőtt Nyugat-Európá- ban. Ma már ezekben az Amerikán kívüli amerikai vállalatokban magasabb a termelés értéke, mint a „régimódi” amerikai export. Sőt, az amerikai behozatal egy része is ezekből a határon túli amerikai vállalatokból érkezik! A hivatalos számok tehát nem fejezik ki a valóságot. A kereskedelmi statisztikát az Egyesült Államok most mégis arra használta fel, hogy kikényszerít- se a dollár leértékelését és így további világpiaci előnyöket szerezzen. Miután pedig ez megtörtént, küszöbön a következő felvonás: ugyancsak a kedvezőtlen amerikai kereskedelmi mérlegre hvy^tjMtzvia a .vetély- í, társaktól további piaci engedményeket követelnek. Nixon február közepén a kongresszushoz intézett üzenetében „világgazdasági reformokat” sürgetett. Ezeknek az lenne a céljuk; hogy „jobb piaci részesedést” biztosítsanak az Egyesült Államoknak. N Az idevonatkozó hivatalos törvénytervezet még nem készült el. máris fel lehet azonban rajzolni a legfőbb követeléseket. A protekcionizmus legerőteljesebb hívei — így például Mills, a szenátus nagy hatalmú megajánlási bizottságának elnöke — azt javasolják: Washington újra vezesse be az importkülönadó egyszer már alkalmazott módját. Azaz: egyszerűen sújtson „büntetéssel” minden behozatalt. Ezt a durva és egyoldalú megoldást persze valószínűleg csak azért szellőztetik, hogy utána minden más követelés engedménynek tűnjék. így sokkal való. szípűbb az úgynevezett „szelektív különadó” alkalmazása. Eszerint az Egyesült Államok maga választaná ki, hogy mely országokul származó importot (vagy milyen árucsoportokat) sújt a különadóval. A bot természetesen azokat érné, akik nem nyitják meg megfelélő készséggel kapuikat az amerikai áruk beáramlása előtt. Hasonló lenne ehhez — bár még árnyaltabb — az a módszer, amelyet Schultz pénzügyminiszter ajánlott. Nevezetesen: az elnök kapjon rendkívüli felhatalmazást arra, hogy a „jól viselkedő” konkurensekkel szemben csökkenthesse, a makacsokkal szemben viszont emelhesse bizonyos áruk behozatali vámjait. Egyelőre nem könnyű elképzelni," hogy miképpen lehetne megállapodásra jutni. Nyugat-Európában az a helyzet, hogy a Közös Piacnak, mint zárt gazdasági blokknak egész szerkezetét megbonthatja — például — az amerikai mezőgazdasági cikkek korlátlan beáramlása. Ha pedig erre nem kerül sor és az Egyesült Államok büntetésül emeli a vámfalakat — erre a Közös Piac is hasonló megtorló intézkedéssel válaszolhat, ami már egyértelmű a kereskedelmi háborúval. Más természetű, de nem kevésbé súlyos a japán dilemma. A távol-keleti szigetország Amerikából származó behozatalának nem kevesebb mint 42 százaléka nyersanyag és élelmiszer. Ezekből pedig a szükségletnek van egy természetes határa, amelyen túl már áz importot nem lehet fokozni. Az egyetlen lehetséges módszer az amerikai iparcikkek előtt emelt viszonylag magas vámfalak lebontása — ezek viszont szerves részét alkották és alkotják ma is Japán egész iparosítási politikájának. Lehet, hogy az Egyesült Államok most kezdődő világkereskedelmi offenzívája eredményeket hoz. Ha így lenne, a legelső „eredmény” mindenképpen Nyugat-Európa és Japán jelenlegi ipari-külkereskedelmi szerkezetének szétrombolása lesz.-I -c Ezt hozta a hét a külpolitikában így látja a hetet kommentátorunk : Tekintélyes „írásbeli feladatot” kaptak a külügyminiszterek, összesen 180 aláírás került a párizsi nemzetközi Vietnam-konférencia záróokmányának angol, francia, orosz, kínai és vietnami nyelvű példányaira. Sok nehézség és" bizonytalanság után, végül is eredményesen zárult a tizenkét hatalmi értekezlet, amely a tűzszüneti megállapodások szigorú végrehajtását tűzte célul. A konferencia vitái főként két problémakört érintettek, A kanadai külügyminiszter szerette volna keresztülvinni, hogy a konferenciát alakítsák állandó intézménnyé, s legyen valamiféle legfelső döntőbíró Vietnamban. Ez természetesen elfogadhatatlan volt, mivel sértené a vietnami szuverenitást. Kompromisszumos megállapodás történt viszont, arról, hogy hat aláíró, vagy a VDK és az Egyesült Államok kezdeményezésére. újból összeA Fekete Szeptember terroristái péntek este közép-európai idő" szerint pár perccel nyolc óra után bejelentettek, hogy „kivégezték” Cleo Hoel amerikai nagykövetet, George C. Moore amerikai ügyvivőt és Guy Eid belga ügyvivőt. A terroristák, akik a hírt a szudáni belügyminiszterrel közölték, a gyilkosságot azzal indokolták, hogy követeléseikre nem kaptak érdemleges - választ. Továbbra is túszként tartották Szaud-Arábia khar- toumi nagykövetségének épületében a szaud-arábiai nagykövetet és a Jordániái ügyvivőt. A terroristák a szaud-arábiai nagykövettel hivatták fel Bakir Ahmed tábornokot, hogy közölje vele a történteket, majd később a kommandócsoport vezetője is megerősítette a hírt. A terroristák szinte a kivégzés pillanatáig érintkezésben álltak a szudáni belügyminiszterrel és a nagykövetség épületében személyesen tárgyaltak a kormány egészségügyi miniszterével is. azonban elutasítottak minden olyan kérést, hogy várjanak tervük végrehajtásával. William Macomber külügyi államtitkár-helyettes, aki az amerikai kormány képviseletében indult Khartoumba, a korábbi hírekkel ellentétben nem a szudáni kormány tilalma miatt nem szállhatott le különrepülőgépével a főváros repülőterére, hanem egy rendkívüli erejű homokvihar kényszerítette arra, hogy úthívható a párizsi tizenkettes konferencia.' A másik akadályt a saigoni rendszer támasztotta azzal, hogy igyekezett elködösíteni a realitásokat, azt ugyanis, hogy a déli országrészben jelenleg két kormány, két hatalom áll fenn. A saigoni „egyedüli képviseleti” próbálkozásokat azonban szintén elvetették. Akadályok nemcsak, sőt nem elsősorban Párizsban mutatkoztak. A DIRK és a VDK kénytelenek voltak erélyes hangú kormánynyilatkozataikban megbélyegezni a saigoni és amerikai részről megnyilvánuló tűzszüneti szabotázst. A diplomáciai élénkség változatlanul tart a közel-keleti válság körül. Elsősorban Egyiptom folytat kiterjedt tárgyalásokat. A két névrokon közül Iszmail hadügyminiszter Moszkvában tárgyalt, míg Ha- fez Iszmail, Szadat főtanácsadója Washington és London Után Bonrit kereste fel. Az amerikai főváros vendége Golda Mfeir, az izraeli miniszitónyát megváltoztassa és Kairóba menjen. A homokvihar miatti rossz látási viszonyok egyrészt szükségessé, másrészt lehetővé tették, hogy a már páncélosókkal is megerősített szudáni alakulatok, amelyek körülvették a szaud- atábiai nagykövetség épületét, az esti órákban közelebb húzódjanak a megszállt , épületbe*. ■■<■^■‘01.7„v. , A nyugati, hírügynökségek szombaton délelőtt ellentmondó hírekeV'közölték ' a belga Ügyvivő sorsáról.’ aki, amikor halálhírét a gyilkosok közölték, agonizált ugyan, de még életben volt. Jasszer Arafat, a palesztin felszabadítási szervezet vezetője- a három túsz megölése előtt táviratban tiltakozott Niméri szudáni elnöknél amiatt, hogy Khártoumban letartóztatták a palesztin felszabadítási szervezet helyi vezetőjét. Arafat hangsúlyozta, hogy a felszabadítási szervezetnek semmi köze sincs a „khartoumi incidenshez”. A Fekete Szeptember szóvivője az At Muhacrer című beiruti napilapnak adott nyilatkozatában közölte, ha nem teljesítik a kommandó követeléséit, kivégzik á még életben maradt két túszukat is. A szudáni kormány — a legutóbbi jelentések szerint —elutasította a terroristák repülőgép-követelését. Lapzártakor még nem volt ismeretes, hogy sikerült-e ártalmatlanná tenni Khartoum- ban a Fekete Szeptember terroristáit. terelnök-asszony újabb segélyekért kilincsel és a líbiai utasszállító tragédiáját próbálja „magyarázgatni”. A világsajtó azt találgatja, létrejött-e a titkos randevú, hiszen a keddi napon úgy Meir asszony, mint Husszein jordán uralkodó egy városban, Washingtonban tartózkodott. A közel-keleti diplomácia eseményeit megdöbbentő incidens zavarta meg a héten, a Fekete Szeptember terroristái ezúttal a szudáni fővárosban tették le gyilkos „névjegyüket”. Akciójuk, amelynek során négy ország diplomatái közül szedtek áldozatokat, súlyosan zavarja a haladó erők által tett különböző lépéseket. Akik nemrég azt jósolták; hogy a dollárválság hamarosan ismét kiújul, talán maguk is meglepődtek milyen gyorsan igazuk lett. A közvetlen okot megint a spekuláció összpontosított támadása szolgáltatja, de a háttérben súlyos politikai-gazdasági bizalmi válság húzódik meg. A fejlett tőkés országok most azon tanácskoznak, ki fizesse a valutaválság árát. Akik a japán yen és a nyugatnémet márka felértékelését követelik, azok a számlát Tokiónak és Bonn-nak kívánják benyújtani. Nem lenne teljes a kép, a magyar külpolitika jelentős eseményeinek említése nélküL Hazánk vendége volt a déljemeni kormányfő, s negyed százada nem járt olyan magas szintű magyar küldöttség Washingtonban, mint Vályi Péter és kísérete. Elsősorban a kétoldalú gazdasági kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeit veszik szemügyre. Ugyanezzel a feladattal folytatja majd útját miniszterelnök-hel tettesünk Kanadába is. Külügyminiszterünk természetesen Párizsban töltötte a hetet, s egy saigoni hír: márciusban magyar elnöke van a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottságnak. Esztergályos Ferenc személyében. A tanácstagi választások előkészületei Mint ismeretes, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa április 15-re tűzte ki a helyi tanácstagok általános választását. Az egész társadalmat átfogó belpolitikai eseménysorozat előkészítéséről dr. Paop Lajos államtitkár, az országos választási elnökség elnöke a többi közt a következő tájékoztatást adta: A választók összeírása rendben megtörtént. Méreteire jellemző, hogv több mint 7 millió állampolgár töltötte ki az összeírólapokat. — Az áprilisi választás sem politikai céljaiban, sem más alapelvben nem tér el az előzőktől. Ugyanakkor a szocialista demokrácia további szélesítését, a választók még aktívabb részvételét szolgálja a választási törvény 1970-es módosításából eredő néhány új vonás. Újdonság, hogy 1954 óta első/alkalommal választjuk meg a tanácsok tagjait más időpontban, mint az országgyűlési képviselőket. A választási törvény módosítása előírta, hogy a tanácstagok és a képviselők eddig négyévenként egyszerre tartott választásának időpontját el kell különíteni egymástól. Legutóbb 1971. tavaszán, a még együtt tartott választásokon a képviselők a szokásos négy évre, tehát 1975-ig, a tanácsok tagjai pedig — kivételesen — csak két évre kanták megbízatásukat. Most tavasszal a tanácstagok már ismét négy esztendőre. 1977-ig kapnak man-- dátumot. Szavazás Franciaországban. Három pártvezetö a választási harc finisében a párizsi rádió mikrofonja előtt vitázik. A képen balról Mitterrand, a Szocialista Fárt. jobbról Le- canuet, a centristák vezetője. Középen, szemben Peyrefitte, gaulleista vezető. Khartoum A Fekete Szeptember terroristáinak Teres * f • a