Tolna Megyei Népújság, 1973. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-27 / 72. szám
Apró Antal; Gondolatok az államosításról^ 1948. március 25-én a vasasok sok politikai vihart látott székházában egyszerű munkásokat, párt- és szakszervezeti funkcionáriusokat hívtak össze. A terem zsúfolásig megtelt. Amíg a gyűlés el nem kezdődött, nagy volt a zaj, mindenki kérdezgette az ismerősétől: „Vajon miért hívtak össze bennünket?” Találgatták, miért nem közölték velük, hogy mi lesz az ülés napirendje, ki lesz az előadó? Azt már mindenki érezte, hogy valamilyen rendkívüli politikai kérdésről lesz szó, hisz a legkülönbözőbb üzemek, szakmák, szervezetek vezetői voltak jelen. Azt viszont azokban a percekben senki sem gondolta a meghívottak közül, hogy ezen a napon nagy történelmi eseménynek lesznek tanúi, a magyar munkásosztály újabb győzelmének részesei. Pontban 4 órakor megérkeztek a kormány tagjai és a koalíciós pártok vezetői. A feszült csendben szólásra emelkedett Szakasits Árpád és a következőket mondta: „Azért hívtuk össze ezt az értekezletet, hogy rendkívül nagy jelentőségű kormányintézkedésről tájékoztassuk önöket. Sokszor vetették, fel a dolgozóknak, vajon maguknak építenek-e? Mi mindig azt mondtuk: ,Építsetek, mert magatoknak építetek’. A két munkáspárt egyesülése lehetővé tette ennek megvalósítását. A mai minisztertanácson elhatározták mindazon üzemek államosítását, amelyek 100 munkásnál többet foglalkoztatnak .. A bejelentés után egy pillanatig néma csend ülte meg a termet, azután a meglepetésből felocsúdott emberek felugráltak a helyükről, kalapjukat lengették, éltették a kormányt. Hirtelen újra csend lett, majd rázendítettek az In- ternacionáléra. A rövid, de nagyon lelkes, meggyőző beszédek után az új munkásigazgatók letették az (esküt. És a néhány órával ezelőtt ideérkezettek most, mint a kormány megbízottal, kinevezett vállalati vezetők hagyták el a vasasok székházát. Másnap pedig már mindenki elfoglalta új posztját, átvette az üzem vezetését. Sorsdöntő volt az államosítás az ország további szociális átalakulása szempontjából. A száz munkásnál többet foglalkoztatott üzemek államosítását megelőzte 1946. január 1-én a bányák, 1947. októberében a bankok állami kezelésbevétele. Az 1948. március 25-i államosítás mintegy 600 üzemet és csaknem 200 000 munkavállalót érintett. Az államosítással újabb győzelmet aratott munkásosztályunk. A történelem is igazságot szolgáltatott az üzemek, vállalatok dolgozói számára, akik nagy áldozatokat hoztak a felszabadulás után az ország talpraállításáért, amikor az infláció nehéz körülményei között a háborús romokból kaparták ki a gépeket, állították helyre az üzemeket, s a legnagyobb nélkülözések közepette újra megindították az ipari termelést. Hogy az akkori eseményeket helyesen ítéljük meg, látnunk kell az összefüggést az 1947. augusztusában elkezdett első hároméves terv és az üzemek államosítása között. Az 1948- ban végrehajtott széles körű államosítás biztonságot teremtett a gazdasági élet továbbfejlesztéséhez és a tervgazdálkodás kiszélesítéséhez. Majdnem három év telt el már ekkor a felszabadulás óta, s mind szélesebb körben mutatkozott meg, hogy az üzemek, vállalatok jelentős részében a kapacitás nincs kihasz* Hiúiét a szeiifi visszaemléMisiből nálva Az ország gazdasági talpraállításához pedig növekvő termelésre volt szükség. A nagyüzemek egész sora egyre nagyobb veszteséggel dolgozott; a vállalatok tulajdonosai tőkéjüket mind több esetben kivonták a termelésből; jelentős állami kölcsönöket vettek fel, lényegében eladósították a vállalatokat. De nemegyszer megtörtént az is, hogy jelentős vállalati értékeket az országból kicsempésztek. Ugyanakkor az előző években államosított bányák és más nagy- vállalatok — amelyek munkásvezetés és -ellenőrzés alatt dolgoztak — már mind gazdaságosabban termeltek, s jelentős mértékben közreműködtek az ország gazdasági talpraállításában, a háborús károk 'megszüntetésében, a stabilizáció erősítésében. A kormány nem nézhette tétlenül a sok kedvezőtlen jelenséget. Mind többször merült fel az első népgazdasági tervek elkészítése során, hogy az államosítást szélesebb körre is ki kell terjeszteni, mert csak így lehet biztosítani a forint védelmét, a hároméves terv célkitűzéseinek megvalósítását, az ország lakosságának jobb áruellátását. Az államosítási program előkészítésekor a mi pártunk, a kommunista párt, figyelembe vette a politikai erőviszonyokat, a koalíciós kormányzást, de növelte belpolitikai erőnket az is, hogy akkor már napirenden volt a munkásosztály egységének helyreállítása, a két munkáspárt egyesítésének kérdése. Az államosítást mindenekelőtt a koalíciós pártok támogatták. A Magyar Kommunista Párt számos javaslatot tett. nagy erőfeszítést fejtett ki azért, hogy megszilárduljanak nagy reformjaink, — Vegye fel — hallatszott az őr, korán elhízott, fiatal férfi hangsúlytalan felszólítása. — Igenis. — Kicsi lendülettel állt fel, a fejét beverte a kocsi tetejébe. — Kérem. Tessék ideadni. A zsebelt. Mi van a zsebében? Kifordítani. Négy-öt ugyanilyen golyó koppant a földön, gurultak szanaszét. A többiek nevettek. Az őr látta, itt a tekintélye a tét. Amint Kicsi utánuk hajolt, visszaparancsolta. Az autó — talán most érhetett ki az országúira — felgyorsult. A golyók megvadult táncba kezdtek. összekoccantak az egyenes deszkán, a lábuk alatt; Szórakoztak rajta. — Hogy került ez magához? — Behozták. — Ki hozta be? — Anyám. — Nem világosították fel az idevonatkozó előírásokról? — De igen. — Akkor miért hozta be? — Csak. — Erre visszatérünk, még. — Térjünk. — Ne száj aljon. — Igenis. Hideg lett körülöttük a levegő. A kipukkanni készülő nevetés abbamaradt, hogy a félhomállyal eggyé váljon. Eszükbe jutott, hol vannak, ez itt másmilyen világ, mint amiben eddig éltek. Mint akik egy pillanatra nem értik a szigorúságot, de aztán hirtelen visz- saahullnafe abba a tompa érlegelsősorban a földreform, hogy eredményesen folytassuk a hároméves terv megvalósítását és megvédjük a forintot. Az egész országban — falun, városon — nagyarányú munkaaktivitás bontakozott ki. Építettük új hídjainkat, helyreállítottuk a közlekedést, a lerombolt üzemeket; javult az ország lakosságának áruellátása, munka- és életkörülményei. 1948-ban már mindjobban kiszélesedtek nemzetközi gazdasági kapcsolataink is, számos egyezményt kötöttünk a baráti országokkal. Ugyanakkor gondok is jelentkeztek. Mindjobban éreztük a kapitalista világ bojkottját, amelyet az Egyesült Államok nyomására a tőkésországok gyakoroltak ránk, többek között a Marshall-terv végrehajtása során. Az ő elképzelésük ugyanis az volt, hogy Magyarországot és a többi szocialista országot gazdaságilag kell elszigetelni, és így megbukik a rendszer. A fentiekből kitűnik, hogy idehaza adva voltak a politikai és gazdasági feltételek ahhoz, hogy az államosítást végrehajtsuk; belső erőinket jobban egyesítsük. De az államosítás szükséges volt azért is, mert meg kellett akadályozni, hogy a tőkések szétforgácsolják. megbénítsák a vállalatok termelőapparátusát. Rövid időszak alatt, a győzelmesen megvívott politikai és gazdasági csaták eredményeként — amelyekben nagy munkástömegek vettek részt, — megváltozott az ország politikai és gazdasági helyzete, s megváltoztak a dolgozók élet- körülményei is. De továbbra is eldöntésre várt a munkás- osztály, a párt előtt a legfőbb kérdés, a hatalom kérdése: ki dektelenségbe, amely egyeseknél később, a szabadulás után sem oldódik fel. talán többé soha. Kicsi, minden esetre nagy dolgot vitt véghez azzal, hogy kizökkentette őket ebből az állapotból, ha csak rövid időre is. Kapelláró nézte a fiút, megpróbálta kitalálni, miért kerülhetett ide, hiszen kölyök még, mutál a hangja, ezt egyszavas ‘ feleleteiből, amiket az őr kérdéseire adott, első pillanatban hallani lehetett. Most hagyhatta el az iskolát, alighogy növésnek indult, kezei, lábai nagyok, a teste vánnyadt, egészen kisfiús, hosszú sovány arcában csak az orra nőtt naeg, ez látszik az egészből, meg a bal arcán húzódó forradás, hol szerezhette ez a kis hülye, ilyen korán? Ki az, aki nem vigyázhatott rá, talán az Anyja, aki most acélgolyókat küldözget neki, persze, szegény gyerek mivel játsszon a sitten? * Egy szobába, egymás mellet i ágyaiéra kerültek. Kapelláró látta, hogy Kicsi rokon- szenwel néz rá, magában azzal magyarázta ezt, talán a korkülönbség miatt, vagy a pillantására emlékszik, amikor összenéztek az őr ingerült tekintete fölött, teljesen Önkéntelenül, azok néznek így egymásra, akiket valami természetes szövetség tart össze, a közös kiszolgáltatottság, a bűntudat, de nem tudják még, a számukra merőben új és ismeretlen helyzetben, hogy mi fog ebből kisülni, jó-e vagy kit győz le, ki kit szorít ki a hatalomból? Le tudja-e végleg győzni a magyar munkásosztály a burzsoáziát, vagy a burzsoázia győzi le a munkás- osztályt? A párt — helyesen — a hatalom átvételére tanította és készítette elő a munkásosztályt. Ennek a sorsdöntő harcnak fontos állomása volt a népgazdaság szocialista alapokra való helyezése az államosítás, a tervgazdálkodás útján. Ez a folyamat egyúttal a munkásosztály egységének a kialakulását is segítette. Később a két munkáspárt egyesülése történelmileg lezárt egy korszakot, a hatalomért folytatott harc korszakát. A tőkések és szekértolóik teli szájjal híresztelték: „Az államosítás az állampénztár csődjéhez vezet, mert tőkések nélkül a munkások nem tudják vezetni a gyárakat...” Azt mondták, hogy „az új vállalatvezetők, a munkásigazgatók nem értenek a gazdaság irányításához. Erre a feladatra születni kell...” „Veszteségesek, ráfizetésesek lesznek az állami üzemek, s ez felborítja az államháztartás pénzügyi egyensúlyát”. rossz, jónak úgy lehet, csak a társkeresés indokolt igénye mondható benne, az összené- zés biztonságot adó melege, ma az őr hátamögött, s holnap ... Mit kell érteni a börtönben az alatt, hogy holnap? Tulajdonképpen csodálkoztak, hogy a szoba — szoba volt és nem cella, és a fekhely nem priccs, hanem mat- racos vaságy. Keringtek ugyan szóbeszédek a szigorítottról, akik azt megjárták, azokat a többiek tisztelete vette körül, a tekintetük láttán a félelemből eredő tisztelet. — Te miért vagy itt? — kérdezte Kapelláró, az első kínálkozó alkalommal, nem sokkal a megérkezésüket követő esték egyikén. Kicsi mintha már várta volna a kérdést. Halkan beszélt és kérdéssel kezdte ő is. — Hallottál az Orgonás bandájáról? — Nem én? — Nahát, nem is hallottál te akkor semmit. Tudod menynyit kapott Orgonás? Tizenkét évet. Bennünket arról ismertek — s itt megnevezte Pest egyik külső kerületét — hogy jajgattak a nők a kezünkben. — A te kezedben tó? Jó vicc. — En csak falaztam. Csak a végén engedtek oda. Az első mindig Orgonás volt, nem azért, mert a legidősebb volt, hanem mert a legerősebb. Tudod mi volt a listáján a végén? Tizenegy rendbeli erőszakos nemi közösülés, egyrendbe- li garázdaság, háromrendbeli kerítés, meg amit akarsz. Jól összejött neki, mi? Munkahelye nem volt, egész nap Zsiga bácsinál piált, a haverok fizettek neki. ha nem volt pénze, sokszor nem volt, aztán estefelé elindultunk a Kis- dunához. Négyen, öten. néha többen is voltunk, egymás nélkül nem mentünk sehová. Ha X statisztika számadatai WT zonyítják, mennyire alaptalanok és rosszindulatúak voltak a tőkések jóslatai. Elméleteikből, fejtegetéseikből kihagyták a legfontosabb tényezőt, a dolgozó embereket! Nem számoltak azzal, mekkora erőt, öntudatot önt beléjük és lelkesedés tölti el őket, hogy övék lett a gyár, hogy az alkotó munka termékei és eredményei a dolgozó nép javát szolgálják. Ez az erő, a tömegek alkotó ereje, már addig is csodákat művelt. A felszabadulás után három esztendővel, az államosítás évében, 1948-ban sikerült a háború előtti ipari termelési szintet túlhaladni, amihez az első világháború után a kapitalistáknak, az úgynevezett „történelmi osztályoknak” tíz évre volt szükségük. A jó munka nyomán a dolgozók életszínvonala is gyorsan emelkedett a háború utáni nyomorúságos évek után. „Tiéd az ország, magadnak építed” — ez volt a párt egyik fő jelszava. A növekvő munkásöntudat és az államosítás bőven buzgó új forrásokat fa*., kasztott "i megláttuk a pipit, az ment oda ismerkedni, akire Orgonás ráparancsolt, a többiek feltűnés nélkül lekoptak, húzták a csíkot arrafelé, ahol a gyülekezést megdumáltuk, valami nép. télén helyre. — Volt aki veled akart is* merkedni ? — Naná! Miért, tifelétek talán nem lehet leszólítani akármelyiket? Nyomni kell a sódert és kész, örülhetsz, ha aztán a nyakadon nem marad. Egyik délután tépegetjük ott fűszálakat, az úton feltűnik egy kis szőke, kicsi volt azon minden, csak a haja nőtt nagyra. Megáll ott majdnem az orrunk előtt, bennünket persze nem láthatott, egy bokor mögül lestük, láttuk, a kezében fog egy négerbabát, azt babusgatja ott, járkál föl és le, srácok, hétszentség, ez valakit vár. Orgonás intett, Kicsi, te jössz. Nézek rá, adjon még valakit, kezdetnek jobb ha ketten vagyunk, nem szájai annyira, nem játssza meg magát. Akkor intett Jezsónak, jó, ketten már elegen leszünk. — Szép babád van. Mi az, eltévedtetek? — kezdte Jezsó. — Várok egy fiúra — csipogja, na, gondoltam ez még az általánost se járta ki, mégis, kész nő, fogja a négerbabát és vár a fiújára. — Téged még anyukád fé- sülget, mi? — Meg tudok én fésülködni, magam is — mondja és hátraveti a frizuráját, dacosan. — Fogadjunk, hogy a hat- huszassal jöttél — mondom neki, mert a beszédjéről mindjárt hallottam, hogy vidéki. — Nem igaz, mert a hét»* negyvenessel. — Gyere, sétálj velünk, úgyse jön az a srác. Közbejött neki valami, biztos túlórázik* {Folytatjuk} -Jl Eredményes tüzelőakció Április 2*töl olcsóbbak a hazai szenek és brikettek A kormány költségvetési támogatásával a tüzelőkeres-; kedelem a hazai brikettekre és egyes hazai szenekre időlegesen mintegy 30 százalékos kedvezményt nyújt — jelentette be hétfői sajtótájékoztatóján a Belkereskedelmi Minisztériumban dr. Gazda Tamás főosztályvezető. Elmondotta, hogy az engedményes tüzelőakció — amelynek során összesen 850 000 tonna hazai szén értékesítésével számolnak — április 2-áp kezdődik. Ezután mázsánként 10 forinttal olcsóbb tízfajta hazai szén és 15 forinttal olcsóbb a tatai, a dorogi, a várpalotai és a mecseki brikett. Az időszakos engedmény kiterjed a dolgozók és a nyugdíjasok tüzelőakciójára is. (MTI). Imre László: Két év nyolc hónap 5.
