Tolna Megyei Népújság, 1973. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-25 / 71. szám
„Övja, mint a szeme világát”, „Elvesztette a szeme világát”, „Szemünk fénye”, „Kihunyt szemében a fény”, „A szem a lélek tükre”, „Szúrós szeme van”, „Fennakadt a szeme”, „Szemesnek áll a világ”, „Szemtelen”, „Szemrevaló”, „Szemrevételezni”, „Szemügyre venni”, „Szemezni”, „Négy- szemközt”, „Szemsugár”, „Szembogár”, „Szembeötlő” ... — ne folytassuk! Ez a néhány kifejezés is érzékeltet valamit nyelvünk kincseiből, és abból a bőséges készletből, mely szavaink közül szemmel foglalkozik, erre vonatkozik. Más azonban ja szókincs, és más a valóság. Valóban óvjuk szemünk világát? A legilletékesebbek egyikéhez fordultunk, dr. Thész Lászlóhoz, a megyei kórház szemész főorvosához. Már eleve tudtuk, hogy laikus kérdésekkel, de erről beszélgetésünk végén még jobban meggyőződtünk, mert, mint kiderült. a legfontosabbal, a szeme világával kapcsolatban az emberek túlnyomó többsége laikus, nem ért hozzá, sőt nem is eléggé törődik vele. — Szemüvegesedünk, főorvos úr, — kezdtük a beszélgetést. — Miért ilyen arányban, mi az oka, és tulajdonképpen melyik az a kor, amikor a szemüveg viselését már a szem természetes „elhasználódása” miatt normálisnak, sőt szükségszerűnek kell tartanunk? — Maradjunk, a szónál. Csakugyan „szemüvegesedünk”, de elsősorban azért mert módunk van rá. Régen egy valamirevaló vásárban is lehetett szemüveget kapni. Ma szerencsére nem. Nagyapáink azonban talán sosem kerültek szemorvoshoz, ma viszont ez rendkívül könnyű,. sőt természetessé vált... vagy legyünk még pontosabbak, jó lenne, ha természetessé válna. Ugyanakkor óhatatlanul igaz, hogy manapság jószerivel nincs is szakma, amihez ne kellene jól látni. Más volt marokból vetni. és más szemenkénti vetőgéppel dolgozni, ha éjbpen a mezőgazdaság berkeiből akarunk példát idézni. A szem „elhasználódásának” — használjuk az ön nem éppen szakszerű kifejezését — a szem funkciójában, főleg a közeli munkában van fiziológiás határa is. Ez nagyjából a negyvenedik életév. Talán érdemes lenne azonban ezzel kapcsolatban leszögezni, hogy „jó” a teljes látású szem. A teljes látás szemüveg segítségével is elérhető, amikor a szem fénytörési hibáját ilyen „technikai” eszköz segítségével pótoljuk. Tulajdonképpen azt is mondhatnánk, hogy a jó szemű ember kap szemüveget, vagv még pontosabban: — egy bizonyos kor után szemüveges ember az. akivel kapcsolat- V an a jcszemű” jelzőt használni szabad. Még egy gondolat! Annak megállapítására, hogy kinek milyen szemüveg szükséges. csak. és egyes egyedül a szemorvos hivatott. Ahogy mondottam, vásárban már szeencsére nem lehet venni, de rökölni se szabad szemüvt:mmnm get. Ugyanígy nem kölcsönkérni. a másikét használni. — Az írásunk címéül szánt „szemünk világát” sokféle veszély, betegség fenyegeti. Mit tettek idáig a szemorvosok megyénkben a különböző szembetegségek megszüntetése érdekében ? — Egyetlen példa. Valószínűleg kevesen tudják, hogy a bonyhádi kórház eredetileg „trachoma-kórháznak” épült. Ma már ilyen osztálya sincs. A háborús és a háborút követő viszonyok miatt elterjedt betegség tökéletes felszámolásában elévülhetetlen érdeme van dr. Sztrilich Lajos nyugalmazott főorvos kollégámnak és természetesen a lakosság életviszonyainak jobbra for- dultának, a tisztálkodási. igény fejlődésének is. Az ismertebb szembetegségek közé tartoznak még a hályogok. Ezzel kapcsolatban fontos megemlíteni, hogy a nagyjából hasonló kezdeti tüneteket mutató két hályogfajta közül a szürke- hályognál lehet várni a műtéti beavatkozással, a zöldhá- lyognál nem! — Ügy véljük, hogy a vakság talán a legszömyűbb csapások egyike, ami az embert érheti. Főorvos úrnak több év. tizedes tapasztalata van ezzel kapcsolatban. Hogyan viseli el az ember a vakságot? — Engedje nem mondanom azt, hogy nehezein, hiszen ez természetes. Inkább egy híres professzor mondását idézem: „A vak koldus, sosem verekszik”. Ez nem olyan nyilvánvaló, mint első hallásra vélhetnénk. A süket ugyanis verekszik, a néma is — persze nem kell okvetlenül koldusokra gondolni. A látásukat vesztettek azonban, amikor túlestek a szörnyű krízisen, szelídekké, majdnem gyöngé- dekké válnak. — Bezárult körülöttük a világ. és ők önmagukba fordullak? — Talán. — Elég sokat beszélünk, írunk az egészséges életmódról, noha á mondottakat és akar a lapunk hasábjain is unos-untalan írtakat csak módjával fogadjuk meg. Mi a szemész főorvos véleménye, hogy védjük „szemünk világát” a legeredményesebben? — Ha minden szempontból korrigált szemmel dolgozunk. Mondjak egy talán érzékelhetőbb példát is? Száz kilométert futni sem, ,'de olvasni sem lehet. Ahogy az erőnkkel bármely más területen takarékoskodunk, a .szemíjnk erejével is kell. — A szem színe, ami ismeretes módon értelmileg is befolyásoló tényező, és az „élessége” közt van-e összefüggés? — Nincs. A ■ szem ' színét- a pigmentsejtek mennyisége szabja meg, ami bizonyos fokú védekezés •> a zavaró mennyiségű fény ellen. Északon erre kévésbé van szükség, mint mondjuk Szicíliában. Innen a kékszemű „nordisch” embertípus. — Hitler és „ideológusa”, T • berg „Übermensch”-e? — Ami már csak ezért is ne. vertséges volt és marad. — Főorvos úr! Beszéljünk a napszemüvegekről. — Ne beszéljünk. Használata káros, nem számítva azokat a helyeket, ahol a szem fokozott fényvisszaverődésnek Van kitéve, mint például vízparton, síelés közben. Szemünk kb. 400—800 millimik- ronos sugarakra van „beállítva”. A gyakorlatban már eleve szűrt fényt kapunk, felesleges tovább szűrni. Beteg szemnél persze előfordulhat, hogy ajánljuk a napszemüveget, zöldhályogtól szenvedőknél azonban tilos a használati. Ugyanígy olvasásnál, ami a papír fehérje és a nyomtatott betűit feketéje közti kontraszthatás kihasználására alapozott tevékenység. — A napszemüveg azonban divat. — Az is marad. Szemész orvos vagyok, & nem divatdiktátor. — Akkor nyomban következzen csatlakozó kérdésünk. A szemfestékekkel, műszempil- lákkal kapcsolat«. — Ugyancsak divat. Természetesen nem értek egyet vele, és aki annyi súlyos gyulladást látott már, mint én, amelyek erre a divatra voltak visz- szavezethetők, bizonyára osztja véleményemet. — A szem a lélek tükre? — Ne misztifikáljunk, kérem! A szem a test tükre. A szemorvos egész sor más betegségre következtethet a sz.em megbetegedéséből. Tessék Ka- rinthyra gondolni, aki az „Utazás a koponyám körül”-ben zseniálisan írt erről. Vesemegbe- tegedés, lues, cukorbaj, keringési zavarok és még sok más mind kitűnhet a szem révén. Az, hogy a szem érzelmeket is elárul, kétségtelen. Gondoljunk például a könnyezés- re, ami a természetben egyedül az ember sajátja, de itt is csak pár hónapos korban alakul ki ez a furcsa, és máig meg nem magyarázott tulajdonság. — A tévé rontja a szemet? — Nem. Nem rontja, semmiféle káros sugárzást nem bocsát ki, de csak korrigált szemmel nézhető. Tanácsos — A fénycsővilágítás? — A fénycső helyes alkalmazása gazdaságilag is előnyös, és a szemre nem káros. Helytelen alkalmazása kellemetlen. Kellemetlen, mert kiküszöböli az árnyékot, káprá- zást okozhat, és az emberekre pszichikailag is rosszul hat, mert a fénycsővilágításban megváltoznak a természetes színek. Egy valami azonban szigorúan tiltandó. A fénycsővilágítás és a hagyományos kombinációja. Ez káros. — Milyen jellegű sérülések dominálnak főorvos úr osztályának évi forgalmában? — Legnagyobb számban az Ipari baleseti sérülések szerepelnek Ezeknek oka természetesen elsősorban a védőeszközök használatának elmulasztása. Ezenkívül a gyerekkori sérülések is meglehetős nagy számban szerepelnek, és különösen gyors orvosi ellátást igényelnek. Hasonlóképpen a mész-, sav- és lúgsérülésiek. — Főorvos úr! Bizonyára nagyon otromba kérdés. Miért érdemes szemorvosnak menni? — Nem mindig látványos a működésünk, de nem tudok szebb érzést, nagyobb örömet elképzelni annál, mint valakinek visszaadni, megmenteni a szeme világát, (ordast Fotó: Komáromi Zoltán Reformkori javaslat az alkoholfogyasztás ellen Napjainkban egyre több szó esik arról, hogy az alkohol- fogyasztás milyen káros hatással van az emberi szervezetre és morálra. A kommunikációs eszközök egyre több számadatot közölnek, menynyi az egy főre jutó szeszfogyasztás, és ez milyen bajokat okoz. Pontos kimutatás nem áll rendelkezésünkre, hogy a múlt században ez az arány milyen volt. Az azonban biztos, hogy a fenyegető veszélyre felfigyeli j a reformkor közvéleménye. „A szeszivás testre és lélekre károsan ható, ipart és szorgalmat elölő, s még a jobblét után minden ember kebelében meglévő vágyat is végképp kiirtó gyászos szenvedély a hon legtöbb részeiben. Ragályos nyavalyaként naponta annyira terjed” — állapította meg Trencsén megve közgyűlése, hogy — „ha ideje korán eleje nem vétetik, a köznép jólétének gyökerén rágódva, jövőjének jobb korba helyezése iránt az ország részéről lett'bármely erőfeszítést bizonyosan meghiúsítani fognak”. A Tolna megyébe 1847-ben küldött átiratukban kérik a megyegyűlést, hogy közösen harcoljanak: az országgyűlésen hózzanak törvényeket az alkoholizmus ellen, mert addig ,.az annyira óhajtott népnevelés sem leend soha képes a puszta elmélet köréből o* az élet terére lépni által." Javasolják, mivel a büntető törvénykönyv szabályai szerint a részegség súlyosbító körülménynek számít, „ennek fonalán magára az egyszerű ittasságra, mint immorális tettre, a büntetőkönyv külön szakádban büntetés szabattassék.” Ezenkívül, mivel szerintük a zenés mulatságok gyakorisága növeli az iszakosságot, ezeket csak a farsang, búcsú és lakodalom idejére korlátozzák. Tolna vármegye közgyűlésén felolvasták ezt az átiratot, és tudomásul vették. Bortermelő vidék lévén, az országgyűlési követek nem kaptak utasítást, hogy ilyen szellemben munkálkodjanak. KISASSZONDY ÉVA Götz János emlékkiállítása ..a János A Magyar Nemzeti Galériában : :rlt meg Götz szobrászművész kiállítása. Kép: „író mi-vas IX.” (MTI fotó — KS) azonban a televízió mögé,' akármilyen kicsi, rejtett fényforrást, mondjuk egy éjjeliszekrény-lámpát elhelyezni. A kis felület kis távról történő huzamos figyelése ugyanis csak szűk látószögben történik, fáraszt. Az ilyesfajta, az adást cseppet sem zavaró fény, ezt reflexszerűen helyrehozza. Szemünk világa 4-
